Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)

1938-11-10 / 4. szám

wvr '%rr; 7‘ .. ---- H—R!l !* 15M NOVEMBER !», CSÜTÖRTÖK TEBOTDÍKJ J^cfc^HTRWte A hűséges Rozsnyó l MERAYíPUCH motorkerékpárok az elísaitirtlb Qrfc s Ó j£s mc| »bízható némíerékpár. Hely á4i éttve sóleteket keresünk MÉRAY MOTORKERÉKPÁRGYAR STEYR DAIMLER PUCHMÖVIt RÉSZVÉNYTÁRSASÁG MAGYAR KERESKEDELMI II UDAPEST. VI, tEHEl-UTCA 10. BUDAPEST. VL, IFHO-UTCA tA Rothermere lordot Horthy Miklós kormányzó kihallgatáson fogadfa A kedden Budapestre érkező Rothermere lord látogatAgt telt Itnrédv Béla miniszterelnöknél — A kormányzó villás* regelin látta vendégül és átnyújtotta neki ax első osz­tályú Magyar Érdemrendet ' ROZSNYÓ, no». 9. (A Felvidéki Magyar Hírlap tudósítójától.) Már napok óta jártunk Gömörország leg szebb drágaköve körül a SajóvSlgy őszbe- horult peremén, Rozsnyó határában. Mikor a tornai bevonulás után hatalmas autóba fisainkkal felkapaszkodtunk a körtvélyeád erdő felett kanyargó Oroszkötetöre, a lenyugvó nap sugaraiban ott fénylett a Petőfitől is megcsodált aranykrajcár: őst bányaváros. In­tegetett felénk. Hívott és üzengetett: gyerünk már, ne hagyjatok egyedül, várunk benned* két. drága magyar katonák, fis mi mentünk volna, hiszen csak félóra oda az út. Da a katonai előcsapatok jelentése szerint Kraszna- horka váralján még cseh tankok táboroznak A bevonulás csak másnap lesz. Nézem a kedves vidéket, áldott szülőfölde­met fc mikor budapesti kollégáim szünetla- ntil áradoznak az eléjük táruló Gömör szép­ségeiről. én titokban végtelen boldog, büszke embernek érzem magam. Extázisbán magya­rázom nekik az ismerős hegyeket, ax ott Krasznahorlca büszke vára, lejebb az And- rdssy-mauzóleum, háttérben a sziliceá fennsík, a rozsáló, mögöttük a Királyhegy, ami már nem a miénk. Elmondom társaimnak, meny­nyit szenvedünk, tengernyi keserűség, vér és könny mosta ennek a szépséges völgynek ma­gyarlakta partjait, hány és hány csendőrség í autó robogott végig itten ezen az úton Kassa felé a hírhedt kinzókamrákba, zsúfolva a kémkedések tömegeivel vádolt magyarokkal Felzokog bennem is a szörnyű emlék, mikor négy évvel ezelőtt szegény Fejes Jánossal együtt összeláncolva, megvasalva vittek egy íegyeneautón. mögöttünk felhúzott revolve­rekkel csendőrök, arra az eshetőségre, ha mégis szökni merészelnénk- Igen, akkor is les volt Rozsnyótok a cseh börtönökben Véletlenül október hatod&a. Mikor a ka»- ■dl cseh detektívek és csendőrök, mint való­ságos sdserehad csapott rá Rozsnyóra és kj- gyetíen eszközökkel tizedelte meg a magyar­ságához mindig hü kuruevárost. Nem egy- suer, nem kétszer történt ez meg. Húsz éven it hónaprol-hómapra szedte áldozatait a cseh terror. A rimaszombati, kassai ás lipótvári 'börtönök sokat tudnának mondani a rozsnyói magyarok kálváriájáról. Kissetmeü áldozat volt es a város a eeefe uralom szemében, el- »ékesíteni, tűzzel-vassal lenyomni a magyar lakosság létszámát az ötven százalék alá. hogy elveszítse minden nyelvi jogát. 1919-ben azzal kezdték, hogy egyetlen tollvonással meg­szüntették két gyönyörű, magyar gimnáziu­mát, a premontreit és az evangélikus inté­zetet és egyikben megnyitották a csehszlovák állami gimnáziumot, ahol még a folyosókon sem volt szabad magyarul beszélgetni, jól le­het, a diákok hetven százaléka magyar volt. Húsz éven át a rozsnyőiak nem szűntek meg harcolni, visszaszerezni legalább az egyik magyar gimnáziumot. Eredménytelen volt minden deputáelő. A Válasz az volt, hogy újabb és újabb magyar intézményeket szün­tettek meg. így elvették a magyar leánypol­gárit, elszlovákosították a rozsnyói papnevelő szemináriumot, ahonnan prágai utasításra csehszlovák papokat küldtek ki a legmagya- rabb egyházmegye falvaiba. Hatalmas cseh közigazgatási apparátussal próbálták szét­verni a rozsnyói őslakosság acélfrontját, de még a mesterséges népszámlálásnak sem sike­rült elnyomni a magyar többséget. Az 1910-es magyar népszámlálás szerint Rozsnyónak 39 százalékos magyar többsége volt és az ez évi községi képviselőválasztások alkalmával Rozsnyó a többi város közül ma­gasan vitte a pálmát, 36 mandátumból csak 5 mandátum lett a csehszlovákoké. A cseh uralom még egy hónappal ezelőtt utolsó erő­feszítéseket tett helyzete megmentésére, mi- kor egy Rozsnyóra kinevezett csehszlovák tanügyi férfi küldöttséget vezetett a komá­romi tárgyalásokra, hogy ott kinyilvánítsa akaratát, miszerint Rozsnyó Csehszlovákiában kíván maradni. Akik már nem tudták megvárni a honvédeket Mikor bevonultunk dicső honvéd«« regéinkké! a sokatszenvedett Rozsnyó történelmi falai közé, ez a gyászos küldöttség már eltűnt sze­rencsétlen vezetőjével együtt. Látni és hallani kellett volna ezt a csodálatosan szép bevonu­lást. Mát Putnok után kezdődött, mikor az őszirózsás, fenyőgalyas virágkapuk alatt át­léptük, csonka Gömörország határát. Abafala, Szentkirályi, Kövecses, Sajólehke, Tornaija. Minden út, minden ház ismerős. Elfogódottan, könnyes szemmel tekintek a kerepesi puszta felé, ott szöktem át többizben évekkel ezelőtt, amikor a csehek elvették az útlevelemet. Vé­gig az úton a kedves Sajó partján mindenütt embertömegek, magyar ruhás nemzeti kör- menetek közelednek, síró szemekkel, türelmet­lenül hőnvédcsapataink elé. Tornaiján szomorú hír ért. A sárosi ma­gyarok mondják, hogy pár nappal ezelőtt hir­telen meghalt a gömöri magyarság egyik leg­önzetlenebb harcosa, Dapsy Béla dr. Hűséges népe a sárosi küldöttség mámoros örömmel fogadja a bevonuló honvédséget, de bandé­riuma zászlóján fekete szalagot lenget a no­vemberi szél. Szegény Dapsy Béla. Húsz éven át sokszor meghurcolták a csendőrök, család­ját állandóan zaklatták, 5 végig hűséggel ki­tartott utolsó csepp véréig az ostromolt gö- naöri végeken. Fájdalom, nem ő az egyetlen mártír ezen a vidéken. A kocsinkban mellet­tem ül Szk&los Bandi, rozsnyói barátom, szót­lanul, könnyes wesnmel nézi a rozsnyói földet és a temetőt keresi, ahol édesatyja, Szkalos Emil és édesanyja, az áldottszívű Madame sans Géné nyugosznak. Két igazi mártírja a rozsnyói magyarság örök példaképei a meg­alkuvás nélküli gerinces harcosoknak, akik a cseh megszállás első napjától kezdve ember- feletti küzdelmet vívtak az egész felvidéki magyarság jogaiért, ök, ezek a áldottemlékü mártírok adtak erőt, hitet, kitartást a kisebb­ségi harc továbbfolytatásához, ami íme igen gazdagon hozta meg gyümölcseit. Aranyhidat épít a sajóparti Athén Gömörország újabbkori történelmében arany­betűs fejezetet nyitott a rozsnyói november 8-i bevonulás. Ez a város évszázadok során tatárnak, töröknek ellenállott, véres, de min­dig győzelmes kimenetelű harcairól ma is tanúskodik az ősi őrtorony. Az ezeréves ma­gyar sors ebben a városban sohasem szakait meg, a magyar lélek itt e sajóparti Athénben egy pillanatra sem szűnt meg világítani. Vég­vár volt mindig, a magyar kultúra és emberi szabadság az európai humanitás végvára, amelyet időnkint megszállhatott aiz ellenség, de bevenni, meghódítani és a magyar ősla­kosságot meggyengíteni egyszer sem sikerült. Jól mondotta a bevonulás ünnepén Maj- kuth Albert, az Egyesült Magyar Párt kiváló embere, hogy a magyarság megtartásában mindenkor a szegény nép járt elől, a szántó­földek és bányák dolgozó népe: bennük ala­kült ki az a bizonyos felvidéki szellem, ame­lyet napjainkban jogos csodálattal emleget­nek az anyaországiak. A szociális hittel át­itatott felvidéki szellem Gömör országban cso­dát teremtett. Boldogabb jövőbe lépett a hűséges bánya­város. És a szerencsétlen élet küszöbén most j új szerepre vállalkozik, mikor egyik vezére, j Langhoff er László dr., a honvédség fogadta- ! tásánál baráti hangon szólott a felső sajó- völgyi szlovák néphez is, amelyet a bécsi ha­tározat meghagyott Csehszlovákiában. Rozsnyó északj végvára a magyar szellemnek, de ugyanakkor aranyhidat épített ki a szomszéd szlovákság felé is. Ezt az aranyhidat ma n^ég megszállva tartja a prágai cseh uralom, jfe a szlovák népben egyre erősebb vágyakkal épül a® aranyhíd táleóparti pillére. Rozsnyó hűséggel védelmezi saját magyar kultúráját, de ugyanakkor baráti kezét nyújtja a szlo­vákság felé. A közös szülőföld, az évszáas- ; i dós fenyőrengetegek, a mozdulatlan hegy- : ^óriások, a* ezeréves közös bánat és öröm su­lija Rozsnyónak ezt a történelmi szerepet, í Hogy ezt he is fogja, tölteni, arra biztosíté­kot nyújt dicső múltja ás megérdemelt győ zolim ünnepe. i VAS» LÁSZLÓ» Mint legutóbb jelentette a Felvidéki Magyar Hírlap, Rothermere lord, a ma­gyarság igazságának nagy harcosa, ked­den éjjel Budapestre érkezett. Hatalmas és lelkes tömeg várta a Keleti pályaudvar előtti téren. A kormány nevében bárczi- házi Bárczy István államtitkár üdvözölte. Igen nagyhatású volt Rothermere lordnak az üdvözlésre adott rövid válasza: ■— Boldog vagyok, hogy megint eljöhet, tem Magyarországra és kívánok önöknek egy még sokkal nagyobb és boldogabb Ma-, gyarországot . Nagy melegséggel ünnepelte a sokezer fő. nyi tömeg Rothermere lordot, aki a Duna palota-szállóba hajtatott. Az utcai közön­ség értesülve a' lord megérkezéséről, el­lepte a szálló, környékét s amikor a lord a szállóba érkezett, rögtönzött ünnepséget rendeztek tiszteletére. A budai dalárda az angol himnuszt énekelte. Ripka Ferenc volt főpolgármester pedig rövid beszédben köszöntötte. Rothermere meghatottan kö­szönte meg az ünneplést és a többi között ezt mondta: — Kimondhatatlan boldogsággal veszek rését ahbrn a nagy örömben, mely a visz- szacsfbtolt területek hazatérése óta mindem igaeságseeretö ember szívét eltölti. Ezután a sajtó munkatársait fogadta, hosszabb nyilatkozatban ismertette az igazságért vívott harcát. — Lehetséges, — mondotta — hogy so­kakat önök közül mély sajnálkozással tölt el az, hogy Magyarország nem kapta visz­aza valamennyi elvesztett területét. azonban azt mondom, hogy ma nineB ok # szomorúságra és a jelen pillanatban an­no fc örüljünk, amit az eddigi hare árán eL értünk. Sok teendő vár Magyarországra azokon a területeken, amelyek' most a« anyaországhoz visszakerülnek. Tartok meg továbbra is hitük sziklaszilárdságát abban, hogy az igazságnak végiH mindem, képpen győznie kell. Rothermere lord szerdán délelőtt tizen­egy órakor megkoszorúzta a hőéi emlék­művet, ahol ünnepélyes külsőségek között sorakoztak fel a frontharcosok és hadi rok­kantak díszszázadai. A megérkező lordot Árvátfalvi Nagy István országgyűlés? kép­viselő, a hadirokkantak országos elnöke lendületes beszédben üdvözölte és átnyúj­totta neki a hadirokkantak szövetségének díszjelvényét. Az emlékműnél talzácS.Tol- vay József gróf, a Frontharcos Szövetség elnöke fogadta Rothermere lordot, aki a hősök sírjára hatalmas koszorút helyezett. Délben félegy órakor Rothermere lord látogatást tett Imrédy Béla miniszterelnök­nél s vele mintegy félórás eszmecseréi folytatott. Utána egy órakor Horthy Mik­lós kormányzó fogadta a magyarok nagy barátját, akinek ez alkalommal átnyúj­totta az elsőosztályú Magyar Érdemrend jelvényeit. A kihallgatás után a kormányzó villásreggelin látta vendégül Rothermere lordot s megjelent a viliásreggelin a lord unokaöccse, Michel Harmsworth és Ward I Price, a Daily Mail főszerkesztője is. A visszatéri Felvidéket szeretettel kö^z^iti 7 fjptm yft téhórnemfi, kelengye / BUDAPEST, IV., VA CT-UTCA 1. ~ f Alapítva: 1852. A Janina Cigarettapapír R. T. Budapest, VH!., Nagytemplom-utca 17. ajánlja legfinomabb, közkedvelt gyártmányait: CIG MINDIG SENATOR szűrővel, rövfS és SENATOR céhO parafa véggel SENATOR EXTRA tás hüvely, rövid JANIN A füstszűrös hüvely versenyáron a legfinomabb vat- és hosszú méretben £LY ES PAPÍR OJÚl ÉS EGÉSZSÉGES! ATOR papír^O és 120 lappal, lehe- t-finom, különleges minőség SEVATOR RAFtD a legdrágább papír, hosszában hajtogatott és gumizott SENATOR BLOK pap\ kitéphető és gumizott szélű JANIN\ cigarettapapír a legfinomabb minőséiben ft

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom