Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)

1938-11-29 / 20. szám

1988 NOVEMBER 29. KEDD

■FEMHutíki

7

OLY MPUSI

Irta: felvidéki Magyar

LÁNGOK

vés tájszól ássál beszél, ugyanez áll a kárpátorosz népre is. A kárpátoroszok mindig vallották — nyelvi szempontból — az egységes orosz nyelvet. A legelső irodalmi emlékektől kezdve a mai napig a kárpátorosiz népnek meg volt a maga sajátos nyelve és irodalma. Az ukrán elnevezés Oroszországban és Galíciában geographiai elnevezés volt, — mint például Erdély, — és nem etnographiai. A pétervári és moszkvai tudományos akadémiáknak 1905-ben hozott határozata szerint csak egyetlen-egy orosz irodalmi nyelv létezik, melynek azonban több tájszólása van. Híres egyetemi professzorok, mint például Petroff, aki annakidején a magyar Tudományos Akadémiával együtt dolgozott, kimutatta, hogy at' kárpátorosz nyelvjárás egyike, s ,nz ukrán elnevezés nem más, mint a bécsi udvarnak egyik ravasz politikai találmánya, amit a legjobban jellemez az, hogy az első ukrán sárga-kék zászlót, az első mondvacsinált galíciai ukrán nyelvtant a császár anyja, Zsófia főhercegnő küldte Lembergbe, ami által az osztrák Galíciában meg lett pecsételve az ukrán mozgalom. Annakidején közel állottam, figyelhettem a bécsi udvar szövevényes életét, éveken keresztül voltam a bécsi Augustinaum növendéke, összeköttetéseim révén betekintést nyertem sok mindenbe s megállapíthattam magamban, hogy a bécsi kamarillának ez az aktusa volt az első komoly lépés, amely a galíciai ukránokat teljesen elválasztotta a kár- pátalji oroszságtól. Ugyannyira, hogy a történelem folyamán a mi íróink is, mint például Fencik Jenő, családunk büszkesége, aki Moszkvában megjelent híres regényével megnyerte az úgynevezett moszkvai Nobel-díjat, kimutatta, hogy a szomszédságunkban élő galíciai ukránokkal mi kárpátalji nép semmiféle kontaktusban nem voltunk.

A jelenlegi nagy politikai hangversenyben a történelem valószínűleg ismétlődni fog, de tekintettel arra, hogy ez a mondvacsinált galíciai ukrán nép a mi legkedvesebb szövetségesünknek, a lengyel népnek is halálos ellensége, már ezért is mindent el kell követni arra nézve, hogy az ukrán befolyás elnémuljon a Kárpátalján.

Azonban még egy igen fontos dologra kell a figyelmet fordítanom. Hogy a cseh és a lengyel viszony ennyire kiélesedett, annak is húsz éven keresztül csakis az ukrán kérdés volt a főoka. A Kárpátalja ugyanis az ukrán kommunista emigránsok gyűlhelye lett. Innen irányították cselszövéseiket, merényleteiket, borzalmas hirlapi támadásaikat, a lengyel nép és kormánya ellen. Az ezév elején a cseh kormánynak küldött lengyel jegyzék — erről magam is sokat írtam — ezt a kérdést tárgyalta elsősorban.

■

é

Eltekintve azonban ezektől, a talán nem minden olvasótokat érdeklő történelmi vonatkozásoktól, van-e még valami más vonás, talán érdek is, vagy netán csak érzelni szimpátia, mely az én népemet a magyarsághoz vonzza éá köti? Nagyon sok. Az aratás, a magyar szalonna, a magyar bor, a tutajosok;

— magyar munkalehetőség, a magyar vendégszeretet, — amely párhuzamos a mi meleg, őszinte vendégszeretetünkkel, — a jókedv, a humorérzék és nem utolsó sorban közös ikegyhelyünk; Mária-Pócs. Ezer és ezer közös népvonás, ezernyi jogcím, hogy a két nép őszintén szeresse és becsülje egymást; S ezen szálak a csehekkel húsz év alatf sem jöhettek létre.

Mi kárpátalji oroszok erősen hisz- szük és reméljük, hogy a megszületett új Magyarország nemcsak a saját életét fogja újjáépíteni, elégetvén minden maradiságot, de megadja a kárpátalji oroszságnak is azt az autonómiát, melyet csak egy megerősödött szabad ország adhat egy kisebb, de minden szabadságra vágyó testvem épnek:

Mert: Igazságot Igazságért!

Nehéz volna azonban ugyebár, e sorsdöntő percekben a legaktuálisabb politikára is ki nem térni. Hál’ Istennek, nem olyan forrón eszik a levest, mint amilyen forrónak főztekor látjuk.

Talán egy régi ruszin anekdotával felelhetek, fejezhetem be mai beszélgetésünket.

Ha az újszülött gyerek sír, a ruszin asszony azt mondja, hogy életképes lesz. Az új Magyarország -is újszülöttként kezelendő. Első parlamenti szava hangos zokszó, gyereksírás volt.

— Annyi baj legyen, — mondom én,’

— az újszülött életképes.

Esíer^dsy János autóbalesete

Pozsony, november 28. Szerencsés kimenetelű autóbaleset érte vasárnap este Esterházy János gróf nemzetgyűlési képviselőt, az Egye- sült Magyar Párt vezérét és Kozma Ferenc, dr.-t, a párt főtitkárát.

Esterházy János gróf és Kozma Ferenc a vasárnapot Nyilrán töltötték, hol a párt ottani vezetőjével értekezletet tartottak. A késő délutáni órákban indultak vissza Esterházy és Kozma autón Pozsonyba. Vöröskő előtt az

autó, amelyet Esterházy gróf vezetett, a nagy ködben egy útkanyarba.n árokba futott. Szerencsére az autó nem haladt túl gyorsan.

Esterházy gróf a homlokán sérült meg, de könnyebb sérülést szenvedett Kozma Ferenc is. Az autónak mindössze a kormány- kereke tört ketté és az első kereke görbült el, azonban üzemképes állapotban maradt, úgy, hogy Esterházyak folytathatták útjukat.

Milyen rang Jár a Windsor! herceg feleségének ?

London, november 28. Az angol sajtó a windsori herceg és hercegné helyzetének tisztázását várja a közeljövőben.

A Daily Mail szerint Chamberlain miniszterelnök a Buckingham-palotában kihallgatása során átadja a királynak a windsori herceg üzenetét. Úgy tudják, hogy

a herceg szeretne rövid időre .Angliába látogatni, de ezt csak akkor teheti, ha felesége rangját kielégítő módon ren- i dezik. *

Hír szerint kétféle megoldás kínálkozik: a windsori hercegnőt a királyi család legifjabb tagjának minősítenék és rangja a benti hercegné »tán következnék, b) a hercegnének főrangú hercegnők között keresnének rangsort, közvetlenül a Westminstert hercegnő után.

Észak hegyei, Észak erdei felől lobogó irnjjal, feszülő izmokkal tiszta- tekintetű ifjú harcosok serege rohan a nagy magyar Síkság felé.

Magasra tartott karjuk különös formájú, különös fényű fáklyát lobogtat a novemberi ködben.

Még ide sem érték, még itt se voltak, magyarok százezrei siettek virággal szórt útjuk elé, siettek elalyj, cseik pislogó kanócát a fáklyások tüzének lobogó fényénél lángra gyújtani.

És tovább és covább adják a tüzet, mélynek szerte pattanó szikrái lángra- lobbantják milliók szivét, — hajnal- hasadást, új reményt, kölcsönös megbecsülést, a szeretet új melegét árasztják húsz év türelmetlen várakozói között szerteszét.

S ha akadtak is e húsz év nemes lázban égő türelmetlenjei között Rip van Winklék, akiket 1918 borzalmas ütése eszméletlenségig sújtott a földre S akik az elszenvedett húsz éves álomból ébredve nem tudnak, vagy nem akarnak a megváltozott világ új sövényei között a helyes, az egyetlen célhoz vezető útra találni, s november ködének szürke labirintusában a 'kigyulladt fények útmutatását sem veszik észre, — Olympus lángja ködök sűrűjén mégis átragyog, kéretlen, akaratlan is Észak félé, a tiszta magasba mutat.

Uj északi fény, új csillagok tűnnek fel a tisztuló égen, — politikai csillagvizsgálók raja figyeli őket óvatos szenvtelen.

. Észak új lángjának fá'klyahordozói immáron célhoz érkeztek. Eggyé forrott lángjuk lobogó fáklyáját Budavár ormára tűzték, — semilyen vihar le nem tépheti, ’egvadabb orkán sem olthatja azt többé ki.

A magyar Felvidék vezéreinek, Ja- ross Andor és Esterházy Jánosnak megnyilatkozásait, lesve-lesett öntudatos szavát repeső szívvel hallgatta határon innen, határon túl minden igaz érzésű magyar. Jaross rlső parlamenti megnyilatkozása elé türelmetlen érdeklődéssel tekint az egész volt, van és less Maervaro’-^-ág.

*

. Most azonban a magyarság egy új, bár régi barátja, a ruszin nemzet har- ‘cos katonája, Fencik Istvánnal ülök szemben, — figyelem, hallgatom Észak küldöttjének próféta szavát.

Fencik István, a lemondott ruszin miniszter beszél:

— Arra vagytok kíváncsiak, mi bírt rá, hogy az ú, cseh hatalom által felkínált ragyogó állást, biztató Ígéreteket magamtól eltaszítva, Magyarország mellé álltam, közö3 igazunk érdekében vele vállvetve harcolok tovább? Nos, — hadd mondjam el az igazat, az őszinte, tiszta, igazi szót.

Előbb azonban fordítsuk tekintetünket a messze múltba, annál is inkább, mert a múltból, a régebben történtekből meg tudjuk világítani a jelent, könnyebben fogjuk a béke napsugaras idejét a jelen harcos pillanataival ‘Összhangba hozhatni.

Mi, kárpátoroszok, Európa mostohagyermekei, mindenkoron, s így húsz év óta is mindig csak egy célt tartottunk szemünk előtt: népünk szabadságát és az igazság győzelmét. Mert minden őszinte politikának egyetlen életcélja csak az országnak szabadsága, nemzetiségének megvédése, életének biztosítása lehet. A kárpátalji orosz népnek nemzeti élete, nemzeti egyénisége a magyar történelemben ezer éven keresztül biztosítva volt. Nyolc hónappal ezelőtt adtam be a prágai parlamentbe :— ha jól emlékszem, — a hetvenedik interpellációmat. Ebben az interpellációmban hivatkoztam arra, hogy a

kárpátalji orosz nép csak a nyelvhasználatot illető státusquot akarja biztosítani és hivatkoztam az 1868. és

következő években elfogadott kárpátorosz tankönyvekre és jogi szótárára. A békekonferencia a statusquo alapján fogadta el 1919 szeptember 10-én a liápjciátalji oroszok nemzeti mivoltát és nemzeti jellegét. Vagyis, ha tényleg ezeréves rabság lett volna, ha ezer év alatt a kárpátorosz nép eltűnt volna a föld színéről, akkor 1918-ban a Wil- soni elvek alapján senkisem beszélhetett volna a kárpátorosz nép autonómiájáról. És így én, amikor talán emberileg is elértem a csehszlovák respublikában a legmagasabb posztot, ezt nem arra akartam' felhasználni, hogy bizonyos egyéni ambíciókat elégítsek ki vele, hanem egyedül arra, hogy mint a kárpátorosz népnek törvényesen hivatott képviselője, az európai’ közvélemény lelkiismeretéhez apelláljak. A kárpátoroszok szabadságának biztosítása érdekében Magyarországra gondoltam, arra az országra, arra a népre, amelyik teljesen meg volt törve, tönkretéve, szabadságától megfosztva, amelyik — és szeretném, ha nem tévednék, — most születik újjá és úgy érzem, hogy most kezdődik az a korszák, amelyről a nagy Széchenyi azt mondotta, hogy Magyarország igen is 1 e s z. És ezért úgy véltem, hogy ha a szellemben, elvekben, lélekben újjászületett Magyarországhoz (kapcsolom a szintén megtépázott, tönkretett, jogaitól, mint nyelvétől megfosztott kárpátalji orosz nemzet jövendő sorsát, feltétlenül be fog következni a kárpátorosz nép jogainak, kívánságainak a respektálása és az új Magyarországgal való újjászületése. Ez bennem egyelőre egy Hit, egy Idealizmus, talán egy Fanatizmus, de hozzá teszem, hogy csak a Hit útján jutunk az üdvözüléshez. Nem kételkedem abban, hogy amit tettem, azt az én igazi nacionalista, fasiszta érzelmeimnek, erkölcsparancsszavának hatása alatt tettem.

Mindezek bevezető elmondása után úgy vélem, érdekelni fogja a magyar közvéleményt, hogyan képzeljük mi kárpátalji orosz nemzet azt a geogra- phiai és lelki vonalat, mely Rómától, Budapesten és Ungváron keresztül egész Varsóig vezet, s felépíti art az ideális védfalat, amelyet Hitler és Mussolini Magyarországgal együtt óhajtottak eddig is felépít _ni, s mely a nagy közös európai békemunkának első conditio sine qua-nonja lehet.

Európa ma két nagy táborban küzd egymással szemben, az egyik oldalon a kommunizmus, a másik oldalon a Krisztus keresztje alatt egymásra talált nacionalizmus és fasizmus néznek farkasszemet. Most csak arról van szó ebben a ma világszerte emlegetett nagy európai káoszban, hogy ezt a nagy szakadékot összekötő aranyhídra kik fogják legelőször lábukat tenni, a kommunista atheisták, vagy a Krisztus zászlaja alatt felsorakozott olasz- magyar-lengyel kereszteshadak. És amikor a kárpátalji oroszok a Róma- Budapest-Varsó tengelyhez kívánkoznak csatlakozni, ez azt jeienti, hogy e hídnak már kel], hogy őrei legyenek a kereszt védelmében állott keresztény nacionalisták és fasiszták, vagyis más szóval, a kárpátoroszok teljes öntudatukkal beleszóltak a nagy európai koncertbe és meg akarják védeni, hogy az aranytűdön vonulhasson kelet felé a Kereszt, a Becsület és a Történelmi Igazság és hogy Európától távol tartsák a Gyalázat, Bálványimádás, a kommunizmus romboló szellemét.

Ám gyerünk tovább. Mi az a kérdés, ami ma legjobban fáj a kárpátalji oroszoknak? Erre röviden felelhetek: Nyelvében él a nemzet!

Minden népnek, vegyük csak a magyart, csomó tájszól Jsa van s én azt hiszem, hogy hazaáruló volna az a magyar tudós, aki azt fejtegetné, hogy jj^saákoly az székely nép és nem magyart Talán azért, mert bizonyos ked-