Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-25 / 17. szám
tteaati» 8S(.ISJ Í ^ ______________ TEIsVIDEKI •^UöVäRHIRIAß p—M—mii ii. -j««««—11 » Első találkozás a Magyar Királyi Postával s más úti tapasztalatok az új élettel kapcsolatosan Komárom, november 24. A mosolygós magyar T postás s tegyük hozzá •— hiszen mosolygásról van szó — a pénzespostás, ma kopotatottt be először hozzánk. Hivatalos formában érkezett, bő, kék köpenyét meglebegtette a keresztszél, gallérján kivillant a jólismert piros hajtóka, az ősi postás-jelvényekkel, a kürtökkel. Nem sokat hozott, tíz pengőt mindössze, de üdvözletnek a Magy. Kir. Posta részéről mindenesetre máris igen kellemes. —- Isten hozta! — kiáltottam reá boldogan s a Magy. Kir. Posta örömmel viszonozta. Figyeljétek meg: a pénzespostások mind vidám fickók, de ez nem is csoda, a világ legkellemesebb dolgával foglalkoznak s nincs ember, aki a pénzes- postás láttán el ne vigyorognék. Kétszeresen vidám a komáromi pénzespostás: húsz esztendeje nem volt alkalma járni mifelénk magyar pénzzel. — Meg kell vallanom, — folytattam őszintén —, hogy az elődje ellen sem volt kifogásom, mosolygós és barátságos ember volt az is, valahányszor pénzzel, vagy csomaggal lépett be hozzám. Szeretném, ha Ön is átvenné elődjének e jő szokását. Vannak dolgok, amiket érdemes folytatni, például a pénzhordást, vagy a csomagkézbesítést. — Igyekezni fogok, — mosolygott szerényen, oly szerényen, ahogyan a pirosra festett Magy. Kir. postaláda mosolygott a múlt héten, amikor a kékszínü CsSR. ládával egy nedves délután kicserélték. Kis, halk jelek, csendes mozdulatok néha többet jelentének a széles, lármás gesztusoknál. A mi utcasarkunkon, a fiákkerek mellett s az elárvult autóbusz-állomás közelében megjelent két postás, aznap délután egy régi, aki kalauz volt s egy új, aki az uccákat tanulta és új postaládát hozott, néhány vasat s kalapácsot. Egy- ideig kalapálgattak, véstek a falban, végre kiemelték a kék postaládát, az oroszlános címerrel ékeset. A ládát lehelyeztéfc a földre, az egyik postás megszólalt: „A múzeumnakí” Aztán könnyedén, megszokott mozdulattal emelték fel a piros, jóliamert, kedves postaládát s a falba illesztették. Úgy odatapadt, mintha mindig ott lett volna. Éhes ládaszáján vidáman zörögtek a fogak, a kis billentyűk. Az oroszlános postaláda száját súlyos, hasábos, egyfogatú billentyű zárta el, két kézzel kellett dolgozpi, míg az ember egy levelet bedobott a ládába. A Magy. Kir. postaláda elegáns és szives: félkézzel belé- dobja az ember a levelet. Fogai zörrenve köszönik meg. A kék postaládát elvitték, a piro3 ott maradt a falon a az őszi nap kibújt felhőágya mögül, hogy az első levélvivőket megcsodálja. Siettem, iogy első lehessek, de egy kékparolis huszár megelőzött. A babájának irt, sürgős volt a levél. Erről a postaládáról beszéltem a pénzespostásnak s a postás megértőén hallgatta. Nem az első s nem is az utolsó előadást fogja még ma hallani erről a té. máról. Az'.án halkan búcsúzott s elment Ezen helyeselve s bólogatva csodálkoztam: elődje, a jozefovi postás városatyánk volt, fő-főpolitikus és órákhosszat tudott eipolitizálni a komáromi csehszlovák pártok jogosultságáról Néha, nagy lendületében asztalomon felejtette a fél ucca leveleit, akkor tért vissz?, negyedóra múlva a levelekért, amikor már a szomszédok sürgették. A Magy. Kir. Postás barátságosan bó. lógatott s mivel se nem városatya, se nem légionárius: szépen ajáftlotta magát s kézbesíteni indult, az lévén elsőszámú hivatása. Akkor vettem fezre, hogy idegen ceruza maradt a kezemben. Az övét itthagyta, az enyémet vitte el tévedésből. De így van ez rendjén. Üzletfelek árszabást cserélnek. Párbajhősök névjegyet. A Magy. Kir. Posta mosolygós barátai, illendően és stílusosan, ceruzát. A kosztolányi jegyző írjuk fel ezt a történetet is, ne tűnjön feledésbe, ne röppenjen el az időben . . _ Az egyik zsíros csallóközi falu jegyzője ia eltávozott. Többek között távozott el, s e többekben bennfoglaltatott az orvos, a közjegyző, a postamester Is. A jegyző nem számíthatott többé sikerre s gazdag jutalmakra: még időben összecsomagolt s elment először Érsekújvárba, jobb hazát keresni, Onnan Palántára kttÜtft, fiaiánj tárói már csak egy ugrás Pozsony: átvonatozott tehát Pozsonyba s illendően új állást kért a boldogult emlékű országos hivatalban, Nagy sürgés-forgás indult ezekben a hetekben a kellemesebb állásokért s a mi jegyzőnk alig tudta elérni, hogy valahová Kosztolányba, vagy Kosztolány mellé helyezzék falu eszének, Nyitra megyébe. Fontod volt azonban, hogy egyáltalán álláshoz jutott, járhatott volna rosszabbul is. Boldogan siet vissza az alagutas po_ zsonyi állomásra, jelenteni a nagy hírt s irányítani a bútorral telt vasúti kocsit. Ahogy a pozsonyi pályaudvar lépcsős alagútjában ténfereg, megüti fülét egy ismerős név. Falusi gazdák állanak egy csoportban, falusi tanácstalansággal s keresnek valakit, aki útbaigazítaná őket. Megszólítják a jegyzőt. — Hol van itt az országos hivatal? — kérdi egy bajszos, biróforma ember szlovákul — mert oda igyekeznénk. — Hová valók maguk? — Mi bizony Kosztolányba — vallja a bíróforma. A jegyző egyet pillgnt, szíve örömmel dobban: ezemtől-szemben áll tehát a kosz. tolányiakkal. Nem nevezi meg magát: soha jobb alkalmat, megtudni, milyen helyre kerül, kikhez utasították, hogyan lehet pénzre tenni szert a faluban. Egyszóval a Jóisten helybehozta neki a leendő kupaktanácsot. Szomjas vágyódással kérdi: — Milyen falu az a Kosztolány? Milyen emberek laknak benne? A biróforma vállat von s őszintén felel: — Jó emberek laknak ott bizony s a falu is jó volna. Maradtunk volna mi otthon ma is, de aztán mégis felkerekedtünk s eljöttünk az országos hivatalba, meg. kérni a hivatalos urakat, hogy minél hamarább helyezzenek át bennünket Magyar- országhoz, mert nem állunk jót magunkért. — Ezért jöttek? — kérdi megszeppenve a jegyző. — Éppen csak azért, — bólint egy ki. esi, kövérkés ember — mert félünk, hogy végül kiesünk a térképből a nagy osztozkodásban. A jegyző sarkon fordult s ment vissza a városba. Ment egyenesen az illető ügyosztályba, hogy megkérhesse az előadó urat: hacsak lehetséges, helyezze őt valahová fel Liptóba, vagy Árvába, oda, ahol minél később húzzák meg a magyar ha. tárt ... Megfáradt magyar legény kopogtat az ajtón s ül le görnyedten a székre. Arcán még ott a szepesi ős? éles levegőjének 'pirosító nyoma, a kopottas ruha lóg rajta s nem is rá való. A cipő sem az övé, a kalap sem a megszokott. De szeme már vígan mosolyog. — Lőcséről érkeztem — mondja —1 nagynehezen vergődtünk hazáig. És rr.ég mennyi magyar van ott! Én nem is értem, miért nem küldenek haza bennünket, hiszen már a kenyeret se pusztítjuk. — Hogy érti? — Még voltunk ott pár ezren, magyar legények, a szepesi ezredekben s nem akartak hazabocsátani, hallja. Ügy tartottak, mint a rabokat: bezárva, táborba. •Sétálni is órára vittek, körül.körül a városon s csak a legügyesebbje válthatott pár szót a városi néppel. így hallottuk a bécsi döntéseket, az új határokat, így tud- tam meg; hogy én is édes hazámhoz tartozom. Megtagadtuk az engedelmességet. — És erre? — Erre elvették a csajkánkat s vízen, kenyéren kívül mást nein adtak enni. Ha még két napig ott fogják a társaságot, mi nem álltunk volna jót magunkért. A főkolomposokat haza engedték. — Maga is kolompolt? — Nem. Én csak magyaráztam. Jól meg., magyaráztam a csetárnak, még a kenyeret is elvonták tőlem. Hallja, ott minden nép Magyarországhoz vágyai,wik ám. Mikor megtudták, hogy magyar fiuk vagyunk s elkallódott a civil ruhánk, kihirdették, hogy felruház a város. Hatszáz katonának jutott ruha. Nézze csak, én hogy feszítek az enyimben. Egy rőfösé volt, még most is rajta a cérnaszál. Hozom, Lőcséről a cérnaszálat ... De még ez a hatszáz ruha sem volt elég, hiszem háromezren voltunk... gkornyn nélkül vidám cscrgedezéesel 1038 NOVEMB PfiNTKK folyik a szava, mint a kristályvíz. — Valamit azonban el kell n.ondanoir., mert az mégis -csodálatos volt. Azt, hallja, hogy Poprádon, Rózsahegyen, Zsolnán S meg egyebütt is, néha-néha csak felszállt hozzánk egy-egy úriember s fülünkbe kezdett suttogni. Azt suttogták mind ezek az urak, hogy jöjjünk értük, ne várassunk magunkra sokáig. Késmárkon is várnak, Liptóban is, mert hozzánk húz a szívgk. — Nem füllent, János? Égre emeli két barna szemét. — Nem én. Isten úgy sagéljen! Tren- csénben találkozót is adtam, egy úrnak, , _ ON ao és csokstlmdé világmárka!! BUDAPEST VIII. KE«., KÖMS-UTCA 31. SZÁM. hogy a vár tövében isszuk meg az áldó- mast • • v SZOMBATHY VIKTOR Betiltották Lengyelországban a szabadkőműves páholyok működéséi Varsó' november A köztársasági elnök a mai napon két, különösen államvédelmi szempontból rendkívül érdekes és figyelemreméltó rendeletet adó t ki. Az egyik rendelet a szabadkőműves páholyok működését tiltja be Lengyelországban. A rendelet feloszlatja a fenn. álló szabadkőműves páholyokat, megtiltja új páholyok alapítását és megtiltja a szabadkőműves szervezethez való tartozást. A feloszlatott szabadkőműves páholyok vagyonát jótékony intézményeknek juttatják. A szabadkőműves páholyok levéltárai és okmányai a lengyel állam tulajdonába mennek át. A törvény megszegőit öt évig terjedő börtönbüntetéssel lehet sújtani. A másik figyelemreméltó rendelet az állam érdekében megtiltja általános sztrájkok szervezését és a sztrájkra való uSzítást, különösen abban az esetben, ha a sztrájkok célja a városok élelmiszerellátásának megbénítása. A rendelet háti: erében az elmúlt évi úgynevezett parasztsztrájkot kell keresni, amely Lengyelország déli részében megakadályozza nagyobb városok élelmiszerellátását és súlyos összetűzésekre vezetett a sztrájkoló és a sztrájkot ellenző parasztság, valamint a ha óságok között. Az összetűzéseknek sok halott és sebesült áldozatuk volt. A rendelet foglalkozik a továbbiakban azokkal a személyekkel, akik idegen állomok érdekében folytatnak Lengyelországban politikai tevékenységet vagy tiltott nemzetközi intézmények érdekében fejtenek ki aljas anyagi érdekből működést. Végül foglalkozik a rendelet azokkal a személyekkel is, akik a lengyel valuta vagy a lengyel állam pénzügyi intézményeinek szilárdságát aláássák és ártanak a lengyel kivitelnek. A rendelet ezeket az intézkedéseket is nagyobb szabadságvesztés büntetőszankciójával lá'ia el. A szabadkőműves páholyokról és a sztrájkok szervezéséről szóló rendeletek közül az utóbbi a vegyes intézkedések között felhatalmazza a belügyminisztert a hamis hírek terjesztése elleni intézkedésekre. A belügyminiszternek ezentúl joga van betiltani, hogy bizonyos külföldi rádióállomásokat nyilvános helyen levő rádiókészülékekkel felvegyenek. HITLER FOGADTA Plrow délafrikai hadügyminisztert Plrow hír szerint szombaton Rómába utazik München, november 21f. Pirow, Dél- afrika hadügy- és gazdasági minisztere, csütörtökön 7 óra 45 perckor Münchenbe érkezett. A külügyminisztérium részéről egy követségi titkár, továbbá egy alezredes kísérik a minisztert. Pirow megérkezése után rövid időt töltött a Négy Évszak szállodában, majd gépkocsin folytatta útját Berchtesgaden felé. Megbeszélés a Berghof-kastélyban Berchtesgaden, november 2!f. Pirow dél- afrikai gazdasági és nemzetvédelmi miniszter csütörtökön délelőtt tizenegy órakor megérkezett Ober salzberg re a Berghof- kastélyba Hitler vezér és kancellár meglátogatására. Pirow minisztert a Berghof bejáratánál Kibbentrop birodalmi külügyminiszter fogadta és Hitler kancellárhoz kísérte, aki szívélyesen üdvözölte a délafrikai minisztert. Pirow miniszter csütörtökön reggel Ha- lem követségi tanácsos, helyettes protokollfőnök kíséretében gépkocsin utazott Berchtesgadenbe, ahol a Grand Hotelben Meissner dr. államminiszter, az elnöki hivatal főnöke üdvözölte. Pirow érkezésekor a „Hitler Adolf”-testőrosztag diszőrsege dobpergéssel tisztelgett. A minisztert Ribben- Irop külügyminiszter, valamint Hitler kancellár szárnysegédei, Schaub csoportvezető és Engel százados kísérték a Berghof csarnokába. Hitler kancellár és Pirow megbeszélésénél a birodalmi külügyminiszter is jelen volt. Pirow kíséretében Gie, a Délafrikai Unió berlini követe is megjelent a Berghofban. Pirow római útja A Hitler kancellár és Pirow délafriikai miniszter közötti megbeszélések pár perccel tizenkettő után értek véget. Hitler elbúcsúzott vendégétől, akit a birodalmi külügyminiszter kísért kocsijához. Pirow 12 óra 10 pereikor kíséretével együtt a berchtesgandi birodalmi kancellári hivar talba ment át, ahol dr. Lammers birodalmi miniszter, a birodalmi kancellária főnöke, ebédet adott tiszteletére. Az ebé den résztvett a délafrikai követ, német részről pedig von Halem követségi taná esős. helyettes protokollfőnök, további Ilgen alezredes. A délután folyamán Pirov gépkocsin Münchenbe hajtatott, ahonnar este imjjrft tovább Berlin felé. Hir szerin' Pirow -szömbaton Rómába utazik. Ne várjon arra, hogy szervezete figyelmeztesse, hanem kössön már most életbiztosítást Biztosítási osztályunk készséggé) ad díjtalan felvilágosítást és díjszámítást. — Vili., Józseí-körút 5. sz. Telefon: 1-444-00
