Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-22 / 14. szám
Áras 10 Klier Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— P, havonta 3.— P Egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VIII, József-körút 5. Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-00. Eke és kard A vérző Ruszint öld elszántan harcol a cseh-ukrán terror ellen Ágyűdörgés, fegyverropogás IVagyszöllős és Huszt körül — Ökörmezőnél csatát vívtak a ruszinok a esek katonasággal — A csekek bestiális kegyetlenséggel halálra kínoztak hét ruszint Ruszinok segítségkérő távirata Imrédy Béla miniszterelnökhöz Munkács, november 21. Csonba-Kárpát- aija területéről — különösen Nagyszöllőg és Huszt vidékéről — egész éjjel ágyútüzelés és fegyverropogás hallatszott át magyar területre. Úgy látszik, hogy ß csehek vérbe akarják fojtani a ruszinsz- kói felkelők mozgalmát. Varsó, november 20. Az Express Távirati Iroda nagyszöllősi jelentése szerint Verhovinában, ökörmező és Volóc környékén újból véres összeütközésekre került sor a ruszin lakosság és a cseh katona, ság között. Ez utóbbit ukrán rohamcsapatok is támogatták. Tizennégy felkelő megsebesült, tizenöt fogságba került. A felkelők több hidat felrobbantottak és országúti rombolásokat hajtottak végre. (MTI.) Varsó, november 21. A Lengyel Távirati Iroda prágai jelentése szerint a ruszin- földi véres események napról-napra sokasodnak. Az összeütközések főleg azért keletkeznek, mert a cseh csapatok kímélet, lenül rekvirálják az élelmiszereket és letartóztatásokat foganatosítanak a makacs magyarbarát lakosság körében, fogházba zárva azokat a küldöttségeket, amelyek a magyar hatóságokhoz fordultak védelemért és segítségért. A városokban és községekben éjjel-nappal katonai járőrök cirkálnak, este 8 óra után senkinek sem szabad az utcára lépnie. Varsó, november 21. (Lengyel Távirati Iroda.) A ruszinszkói helyzet óráról-órára súlyosbodik. A csehellenes mozgalom már határozottan forradalmi jelleget ölt. A folytonos élelmiszerrekvirálások kimerítik a lakosság türelmét. Több helyen a felkelők hidakat robbantottak fel és megrongálták az utakalt. Menekült táborok Ungváron és Munkácson Munkács, november 21. A magyar határmenti községek végig el vannak árasztva a menekültektől, akik a csehek embertelen üldözése következtében teljesen lerongyolódott és nyomorúságos állapotban érkeztek magyar területre. A hatóságok szükségesnek látják Ungváron és Munkácson menekülttáborok felállítását. A táborok berendezése már folyamatban van. A menekültek óriási többsége ruszin, kisebb része szlovák, magyar pedig egyáltalán nincs közöttük. A határon túli magyarok olyan szigorú felügyelet alatt állnak, hogy házaikból kimozdulni sem mernek, mert ha az utakon, vagy a földeiken meglátják őket a cseh csendőrök, azonnal tüzelnek rájuk. Sokakat éjszakának idején hurcoltak el és a kétségbeesett család dokhoz sorsukról semmi hír nem érkezett. Husztról és Nagyszőlősről érkezett jelentések szerint Volosin miniszterelnök és környezete az utóbbi napokban a legszigorúbb megfigyelés alatt állott és még misézésnél is titkosrendőrök ügyeltek rá. Az álarc most már teljesen lehullott és az ország elnevezésében kívánt ukrán megjelölés ig azt mutatja, hogy a ruszin népről, amelynek Ukrajnához semmi köze sincs, egyáltalán szó sincs, hanem kizárólag a csehek által támogatott és pártfogolt ukrán gondolat megvalósításáról, amely Kárpátalja őslakosságától idegen és soha semmiféle propaganda meggyökereztetni nem tudta. Amit propagandával elérni nem lehetett, azt most az erőszak árán akarják minden körülmények között keresztülvinni. A múltban oly sűrűn előfon- dúlt borzalmasabbnál borzalmasabb kegyetlenkedéseket és kínzásokat csak kisebb részben követték el csehek, nagyobb részben az ukrán bandák tagjai A Csonka-Ruszinföldct terrorizáló ukrán csoport tulajdonképpen KeJet- Lengyelországból menekült terrorista forradalmi emigránstársaság. amelynek tagjait a csehek az utolsó 15 esztendőben rendkívül erőteljesen használták fel politikai céljaik érdekében éppen Kárpátalján. Ukrán terrorbandák rémuralma Az ukránok egy részét a csehek igen jó és magas állásokban helyezték el, különös előszeretettel a színtiszta magyar vidékeken. Az ukrán tisztviselők házakat építettek, megvagyonosodtak és hivatali befoIrta: Darvas János Akik ma a Felvidéket járják, a mezőkön mindenütt egy képet látnak, a kép Somorjától Akii községig ezerszer megismétlődik: az eke szarvára magyar honvéd hajol s mellette ott ballag a húszéves rabságból fölszabadult magyar földműves. A fölszabadulás ünnepi képe a fehér lovon haladó legfőbb Hadúr bevonulása volt a hálát újjongó Városba, a fölszabadulás utáni hétköznap szimbóluma pedig a magyar mezőn szántó névtelen közhonvéd képe. Igen, ez már a munkás hétköznap, de nem lehetne ünnepibben kezdeni a hétköznapot, mint éppen a magyar honvéd és a magyar földműves eme nagyszerű testvéri találkozásával. Ez a kép az elke és kard szent testvériségének aptheózisa. Ezeréves kép ez. A magyar nemzet egész évezreden át egyik kezében mindig az eke szarvát, a másikban a kard másolatát fogta, e kettő között folyt le élete a viharos századok alatt. A magyar kéz ehhez a két eszközhöz értett és ért ma is a legjobban: az ekéhez és a kardhoz. És egyformán ért mindkettőhöz. A föld fiából lesz a legjobb katona, mint az ekevasból kard. A nemzet hétköznapi élete az eke körül forog, a nemzet ünnepi hősi élete a kard körül. És most a két életforma boldogan találkozik és egymásba ölelkezik. A kard fia az eke fiához siet testvéri segítségével, a kard hadserege megsegítette az eke hadseregét. Az ünnep megszentelte a hétköznapot. A húszéves rabságból fölszabadult szegény fölvidéki Tiborc ott ballag kicsi földjén az ekéhez visszaszerelmeskedett alföldi, vagy dunántúli honvédtestvér mellett. Rászorul erre a testvéri segítségre. A szántással, magvetéssel alaposan megkésett. Segítőtársát, dolgozó fiát — negyvenéves korig — elvitték a csehek katonának, lovait szekerestül a cseh hadsereg számára mozgósították, vetőmagját elrekvirálták. Faluja, földje május óta a mozgósított cseh hadsereg fölvonulási területe volt, megsarcolt, fölélt hadtápkörzet, a hadi- létszámú idegen sereg fölélt és elvitt mindent, ami itt megehető és elmozdítható volt. A koldussá szegényedett magyar földműves árván maradt rozsdásodó ekevasával. S így érkezett hozzá a fölszabadító honvéd testvér, aki már nem egy kasztszellemű k. u. k. hadsereg világát, hanem egy öncélúan magyar hadseregnek népi-nemzeti szellemét hozza magával. A felvidéki magyarok fölszabadulásának történetébe aranybetűkkel kell beírni a magyar hon. védvezérkar ama megértő intézkedését, hogy a megszállással kapcsolatos nagy honvédelmi föladatok ellátása mellett lehetővé tette a magyar Tiborcok földjének katonai segítséggel való megművelését. Hogy megengedte a névtelen honvédek vendégszereplését az árván maradt ekénél. A ma,gyar honvédséget semmivel nem lehetett volna jobban közelebb hozni a magyar nép szívéhez, mint éppen ezzel a testvéri gesztussal. Mert ez a gesztus a magyar nép számára kenyeret jelent, a jövő esztendő kenyéráldását. A honvédek gabonát vetettek a felszabadult felvidéki földmű- yes testvér földjén, de a hadsereg és a nemzet ebből a magvetésből sokkal többet fog aratni, mint amennyit a ter- mendő kenyérmag értéke jelent. Lelki és nemzeti értékeket. A Felvidék népének minden képzeletet fölülmúló rajongását és odaadását a nemzeti hadsereg és a gondoskodó haza iránt. Egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk, hogy ez a nemzet és ország most új történelmi föladatok előtt áll. A föl- emelkedés és újjászületés kora köszöntött ránk. A nagy kor lendületére és teherpróbáira csak egy belsőleg kiegyensúlyozott, gazdaságilag erős, szellemében egységes, egészséges nemzet képes. A magyar nemzet jóléte a földrajzi törvények kényszerítő hatása miatt elsősorban a nép legalsóbb, de legszélesebb rétegének, a mezőgazda- sági rétegnek erősségétől függ. Az eke hadseregének erejétől. Ugyanakkor azonban Trianonban elvesztettük természetadta stratégiai határainkat, a Kárpátok Istentől épített szent várrendszerét, tehát stratégiai határok híján az állam erejét élő erődöwel kell pótolnunk: egy tökéletesen fölszerelt, erős, hatalmas magyar hadsereg élő ércfalával. E két szempont szem előtt tartásával azt mondhatjuk, hogy voltaképpen az eke és a kard két hadseregében rejlik a nemzet ereje. Befelé az eke hadseregének, kifelé a kard hadseregének erejében. Csak az eke hadseregének megerősítésével képzelhető el a magyar megújhodás és csak a kard hadseregének megerősítésével lehetséges a magyar fölemelkedés. Legközelebbi történelmünket tehát erre a két seregre kell fölépítenünk. De alaposan és a leghatározottabban. Erősítenünk kell a földművelő rétegek szociális és gazdasági erejét, fokozni kell a magyar millióik teherbíróképessé,gét, hogy aztán az új erőforrások az új nemzeti erőtöbblet segítségével mennél tökéletesebbé, fölszereltebbé, átütőképesebbé tegyük a magyar honvédséget. Szociális agrárpolitika és hadseregfejlesztés — ez a legsürgősebben megoldandó történelmi föladatunk, ha Közép-Euró- pában tényező akarunk lenni. Nem akarom ezzel mondani, hogy csak ezek a reformok várnak ránk, Isten ments. Garmadával vannak a visszacsatolás következtében minden téren. De ezek a legegyetemesebbek és legsürgősebbek. E kettős föladat sürgőssége miatt örülünk annyira annak, hogy az eke és a kard hadserege az új magyar élet első hétköznapi munkájánál a felvidéki magyar mezőn oly jelképiesen összetalálkozott.
