Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-20 / 13. szám
1938 NOVEMBER 20, VASÁRNAP TEEMDEfcl •Ag^mhirmb 11 Sági fatkas István: • J-étopkéfie>U Az első magyar kenyér Isten malmai lassan őrölnek — írta Darvas János még a Prágai Magyar Hírlap egyik nemrégi vezércikkében. — Igen, Isten malmai lassan őrölnek, s egyszerre csak felőrölték Szlovákia magyar részét; az Ipölytól a Garamon át a kéklő Dunáig, s azon is túl a szőke Tiszáig megint ott hon vagyunk, ahonnan titokzatos hatalom kiszakított: a Felvidéken. Régen megírtam már valahol, hogy minden idegszálammal ehhez a földhöz kötött a sors.' Származás, nevelkedés, az első szárnypróbálgatások, minden felvidéki röghöz kot, kivéve a pécsi temetőt, ahol az édesapám fekszik. így és ezért tudtam örülni annak, hogy éppen Ipolyságon ért el a magyar jövőt formáló új sors, ahol évek hosszú során át éltem kisded életemet gyerekekkel, felnőttekkel, rpsszban és jóban, vigasságban és kevés örömben, de ahol érdemes volt élnem, mert most láttam csak, hogy sokan voltak, akik szerettek és csak nagyon kevesen, akik szeretni talán senkit sem tudnak. Két szemem kevés volt ahhoz a sok Örömhöz, amit itten átéltem a rövid hetek alatt. Minden nap új örömet hozott, minden éjjel csodálatos virágok fakadtak a magyar fajszeretetből, minden reggel Örömteli, könnyes Szívharmattal virradt ránk, és úgy jártunk-keltünk, mint akik mesék országában élnek, álról elfogytak a ködös hétköznapok. Ilyen kettős ünnep yolt az első magyar kenyér ünnepe is. Még jóformán meg sem indult az egész akció, még alig száradt meg a tinta, amely a ,.Magyar a magyarért!” hivatalos elnevezést leírta, máris ott állt a tábla a volt szlovák elemi iskola udvarfalán, érkezett a rengeteg adomány, amelynek felsorolására talán már a legnagyobb Vállalat főkönyve sem lenne elegendő. Vasárnap délután volt, színes, gyönyörű, októberi vasárnap- délután, ■ aí város tÖléa<Véítr!<:öiagyar--dionvédekkel,..-:ésí jó* szándékú magyar polgárokkal, amikor nagy - tehergépkocsi kanyarodott az Egész ségház .elé, rajta kétezer kenyérrel, amit Soldos Bála balassagyarmati főispán küldött az ipolysági szegény magyarok számára. Éppen hazulról jöttem, s csak látom az embertömeget, amely úgy ellepi a főutcát, hogy szinte megbénítja a közlekedtet, odaállok közéjük és nézem, hogy szem-pillantás alatt milyen rendben alakul ki mindén, cserkészek, úriasszonyok, leányok, kendős nénikék szedik és adogatják kéz- ről-feézre a sok kenyeret, köztük a mindenütt jelenlevő „pesti naccsága”, Ma- gyary Kossá Aladárné, mindenki sürög- forog, a végén nem tudom megállni, hogy be ne álljak magam is a sorba, kezembe veszem az első kenyeret, s ime, kicsordul a könny a szememből a még alig hült cipóra, 'mmt mindegyikén raita a nemzetiszínű címke „Magyar testvérnek magyar kenyeret!” A nap még nem szállt alá, talán tovább akarta nézni azt a tömeget, amelyet az első, igazán magyar kenyér illata hívott egybe a magyar szív titokzatos összedob- banásával, de a nap sütött volna amúgy is, mert felejthetetlen volt a ktép, amit láttunk. - Magyar anyák úgy vették kezükbe az első magyar kenyeret, mintha az Ür drága testét vették volna, láttam anyát, aki odahajolt gyermekéhez és meg- csókoltatta vele az első kenyeret, amit magyar lisztből magyar kéz sütött, s amit egy nemes emberpár gondos szeretete juttatott el az elsőnek felszabadított kisvárosba. Közel ezer kenyeret kiosztottunk egy óra alatt, s hotgy a már világításra szoruló a magyar folyosón állunk, egyszerre csak megszólal a városbíró: — Vigyünk haza kóstolóba kenyérből! Áhítattal osztottunk négyfelé egy pici cipót, közben vigyáztam arra, hogy az áldott irású címke nekem jusson, és siet. tem hazafelé a már előbújó csillagok védelme alatt. Marika lányom, aki már Magyarországon tanulta az első lépéseket, ott ült a nővére ölében és repesve várta, hogy mit mondok, hogyan veszem az ölembe, s hogyan nézegetjük az édesanyja régi képeskönyvét. Kitárja felém kicsi karjait, én mosolygok rá, mint ahogy munkában és hétköznapokban megfáradt embe-r szokott mosolyogni a legkisebbre, aztán, mintha angyalok súgták volna, odanyujtom feléje a magammal hozott kenyeret és mondom reki szépen — Csókold meg, Marikám, az első magyar kenyérke! A kicsi rámnéz, szemében angyalok tiszta derűje, s aki még sohasem csókolt parányi életében, odahajlik az első magyar kenyérdarab fölé és nagy áhítattal ici-pici szívsóhajial rálehell első csókját. Nem az édesanyjának, hanem az első magyar kenyérnek adta. Mi négyen elnéztük, a szemünkben könny, a szívünk csupa öröm, aztán sorba csókoltuk valamennyien, s egy-egy kis karéjjal ettünk. A nagy világégés idején, egészen fiatal koromban néha napokig kenyérről álmod'SUT/ tg). {NTERt/u 3 OiGAR/nXyALl 0€c4cr í/í La uojyjck! Nik&i-ex Síjmürű) Ül - vnifaj&MqQt&w NLkotex Jfi tixiftid&AÜÜ- IP tam idegen országok földjén. De soha olyan édes, olyan igazán jó Kenyeret nem ettem, s nem. ízlett a vacsora' sem, nem ízlett semmi, mert a nagy-nagy édesség ráborult a házra, az egész, akkor még egyedüli kisvárosra, és angyalok ^ suhantak, lebegtek, daloltak és nevetgéltek jóízűen, gyermekien, úgy nézték a csodát, mely az akkor még mindenütt borús közeli világból fakadt, s húsz esztendő minden megalázását, minden eltitkolt bánatát talán akkor, talán egyszerre elfelejt- tették. így volt, igaz volt, az Úr ezerkilencszáz- harmincnyolcadik esztendejében, ragyogóan szép vasárnap ünnepén, amikor október havát jegyezték, de az Isten verö- fjnyes nyarat adott a magyarságnak, időben, színben, ízben és örök isteni igazságában. Uj és nagy hivatás előtt áll a SzMKE, amélybőí fMKE lesz A kultúregyesület nem szűnik meg, hanem lendületes munkába fog Komárom, november 19. A SzMKE, — amelyet már Felvidédki Magyar Kul'tur Egyesületnek fognak ezentúl hívni, — új és nagy föllendülés előtt áll. Az egyesület tíz esztendeje működik s tízesztendős jubileumára nem kaphatott volna szebb ajándékot, mint a. teljes felszabadulást. Később majd megírja a krónikás, milyen nehézségekkel küzdött a SzMKE a volt szlovákiai városokban s falvakban, mennyi hivatalos gáncs, mennyi akdály s rossz- indulat nehezítette meg minden lépését, hányszor támadt baja csendőrrel, jegyzővel, Slovenská Ligával s hányszor érte támadás rosszindulatú, magát magyarnak nevező falusi hatalmasságtól. Sokszor megtörtént — ezt most meg- vallhatjuk —, hogy a község kényel- meskedő, opportunista szellemi „irányítója'” maga akadályozta meg a magyar kultúregyesület szabad kifejlődését s így önkéntelenül is az elszlá- vosodás felé hajtotta, nemtörődömségből, opportunizmusból, vagy sér- - tett hiúságból, a falu magyar népét. A nyelvhatáron tucatszámra akadtak községek, amelyek a csehszlovákosító törekvéseknek lassankint már alig tud'tak el- lentállni, elég például csak Magyargurab, Hegy, Málas, vagy Hontvarsány községre mutatnunk. A SzMKE. mégis pompásan fejlődött, éppen az utóbbi években s ezt elsősorban a falusi magyarság kitartásának, kultúr- szomjának s vezetői lelkesedésének, helyt- álásának köszönhetni. A kultúregyesiiletek jó irányítói, a SzMKE-hez hű lelkészek, tanítók, mérnökök, gazdaemberek, iparosok, munkások lelkes hada mellett eltörpül a minden kákán csomót kereső, magát Srí mellőzöttnek érző, kényelmes álláspontot elfoglaló „szellemi vezetőemberek” száma. A SzMKE diadalmas kultúrrnunkáját semmi sem állíthatta meg s most, hoigy a kultúrmunka elé többé hivatalos akadályok nem tornyosulnak, új s hatalmasabb fejlődés előtt áll a kultúregyesületek hosszú sora. Tervei szélesebbek lesznek, munkaköre kilógni s a magyar társadalom áldozatkészségére biztosan számítva, olyan nemzetnevelö munkát végezhet, amilyet a kuitúrális irányítók nemrégen még álmodni is alig mertek. A FMKE-vé alakuló SzMKE, mint eddig, úgy ezután sem fog politizálni. Egyetlen törekvése lesz: a magyar kul- túrértéket megtartani s fejleszteni, egészséges közi'zolietnben nevelni a városi s a falusi magyarságot, könyvkiadás s könyvtárak alapítása, iskolák támogatása, óvodák felállítása, nemzet- s erkölcsneveló előadások tartása, a vallásos egyesületekkel való összhangban. A pontos tervet az egyesület országos vezetőinek később összehívandó tanácsa fogja megalkotni. E pillanatban csak az a fontos, hogy a SzMKE minden vezetője s tagja értesüljön arról, hogy a SzMKE munkája az eddiginél még nagyobb lendülettel folytatódik tovább. Mintegy 140 szerveezt került Magyar- országhoz, ezt a számot rövid időn beiül meg akarja háromszorozni a SzMKE és az a törekvése, hogy minden községben legyen fiókszervezete. A nagy nemzetnevelő s nemzeterősítő munkához szükséges, hogv minden egyes községben felállítsuk a fiókcsoportot, annak gazdag munkaprogramot s helyes irányítást adjunk. A kultúregyesület országos vezetősége reméli, hogy ebben a munkájában minden egyes magyar ember támogatását igénybe veheti. A SzMKE központja körlevelet adott ki, a körlevélben tudomásul adja, hogy a SzMKE nem szűnik meg, hanem új fejlődés, nagy távlatok előtt áll. A SzMKE az újjáépítő, keresztény s nemzeti kultúrmunkában az élcsapatok közé jelentkezik. A kultúregyesületek további intézkedésig a meglévő alapszabállyal dolgoznak. Egyetlenegy szervezetet sem sra- bad feloszlatni, sőt mindent elkövet a SzMKE vezetősége arranézve, hogy az eddig gyengén működött fiókszervezeteket felfrissítve, élülíre új és megfelelő vezetőket állítson. Nemsokára megjelenik a Magyar Vasárnap című folyóirat is, a körlevelek a vezetőket mindig tájékoztatni fogják. Az egyesületek tagjainak egyébként vezetői összejövetelt kell tartania, hogy a legközelebbi műsortervet megbeszéljék. A SZMKE vezetésében, irányításában pontosságot, fegyelmet, nagy lelkiismeretességet kíván az országos vezetőség: csak így lehet megoldani a kultúregyesületekre most váró, nemzetépítő, nemzeterősítő feladatokat. A SzMKE országos választmánya valá- szinűleg még karácsony előtt megbeszélésre ül össze, rendkívüli közgyűlést karácsony után hív össze az elnökség. A szervező munka addig azonban erőteljesen folyik, mert a nemzetnevelési feladatot csak egységesen, széles programmal s össze- fogóan lehet megoldani. A Szlovenszkón túl maradt SzMKE- csoportak — számuk körülbelül harminc — munkásságukat a régi alapszabályok szerint valószínűleg folytatni fogják, újonnan választott országos vezetőséggel. A SzMKE nemsokára hivatalosan is FMKE-vé alakul. A magyar nemzeti érzés, a magyar műveltség szeretete, az egymás iránti megbecsülés azonban a régi, az nem változott meg s új névvel, de a régi célkitűzéssel, az eddiginél sokkal szélesebb keretű lehetőségek között fog haladni diadalmas útján. Szombathy Viktor. Carpathia Ipar és Kereskedelmi rt. Selyem és Gyajúszövőgyara Gyári: / J Tisztaselyem, műseiyem és gyapjúszöveteket legfinomabb minőségben. Budapest, V., Harmincad-u. 3. Erzsébet-tér sarok, a volt Fischer Simon ház.
