Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)

1938-11-20 / 13. szám

1938 NOVEMBER 20, VASARNAP TELVIDEta JHm&ARH IRLÄE 3 JAROSS ANDOR NEMZETI PROGRAMJA VUHTJ A Felvidék minisztere nyilatkozik az imrédy-kormány reformier veiről BucLipest, november 19■ Jaross Andorra úgy emlékszem, ahogyan utoljára találkoz­tunk, egy harmadosztályú vasúti kocsiban, Pozsony és Brünn között. Nagy ifjúsági konferenciára készültünk, a felvidéki .magyar ujúsági mozgalmak akkor élték legválságo­sabb korszakukat, a felvidéki fiatalok frak­ciókra hullottak s a baloldali Sarlótól a katolikus Prohászka-körökig vagy öt kü­lönböző csoport versengett a fiatal magyar erőkért. Jaross Andor akkor már ismert név volt a felvidéki magyar politikában. Tudtuk, hogy a magyar nemzeti pártba ö hozott dinamikát, az ő friss, fiatalos szemlélete új atmoszférával töltötte meg a párt életét. Azt is tudtuk, hogy ö volt az első a felvidéki magyar politikában, aki már abból az új generációból küzdötte fel magát, amelyet a kisebbségi harcok keményre acéloztak. Akik akkor azt vártuk, hogy sikerül az ifjúság­ban ismét egységet teremteni és szerettük volna ezeket az értékes fiatal energiákat ismét egy táborba tömöríteni, Jaross An­dorban bíztunk, tőle vártuk a csodát: a már- már széthulló magyar erők összefogását. Es ö vállalta az egység megteremtését, a csoda megtörtént: Brünnben akkor megszületett a nagy ifjúsági egység. Azóta a felvidéki magyar politikában sok minden történt. Jaross Andorról egyre töb­bet hallottunk. Először a pártgyüléseken. azután a pozsonyi tartománygyülésen, majd ■ 1935-től a prágai Ludolfinumban, akkor már mint a felvidéki magyarság hivatott vezére vívta azt a nehéz harcot, amelynek nagy­szerű eredménye az lett, hogy a bécsi dön­tés után nem egy atomjaira hullott nép­töredék, hanem egymillió lélekben megerő­södött, egységes magyar népi tábor kerül vissza az anyaországba. Most itt ülünk egymással szemben. Az új felvidéki minisztérium egyszerű, szinte már túlegyszerü miniszteri szobájában. A szom­szédos szobákból még kopácsolás hallatszik át: most alakítják át az új minisztériumot. Az előszobában szinte ember-ember hátán tolong. Mindenkinek valami ügyes-bajos dolga, kassaiak, ungváriak, érsekujváriak. tiszahátiak és csallóköziek adják egymásnak a kilincset. Nem a „felek”, mert ez a .szó itt ismeretlen. Éppúgy, mint ahogy ismeret­len volt a pozsonyi és a kassai .pártközpont­ban is. Ott a munkást és az arisztokratát, egyaránt csak mint „kisebbségi magyar testvért” fogadták, most legfeljebb annyi változott, hogy a kisebbségi jelzőt felváltotta a felvidéki. Az új minisztériumot nem üli meg a közhivatalok rideg atmoszférája, a kapu előtt állnak a várakozók hosszú sorai, aki a miniszter úrhoz be akar jutni, egyszerűen benyit a titkári előszobába, ha szerencséje van és tényleg fontos ügyben jár, minden formalitás nélkül be is juthat a miniszteri szobába. Aztán még valami: egyszer sem hallani a kegyelmes úr-, vagy őexcellenciája megszólí­tást. Ha valakinek a nyelve mégis rátévedne, a titkár udvariasan kijavítja: csak egysze­rűen, minden jelző nélkül, a miniszter úr. Mert Jaross Andor nem engedi meg, hogy kegyelmes urazzák. És Jaross Andor, aki az egyszerű minisz­teri szobában itt ül velem szemben, ugyanaz az energikus, határozott fiatalember, akit még a kisebbségi harcokból ismerek. Arcán talán egy-két barázdával több van: az utolsó hónapok és hetek izgalmas harcainak az emléke. De a pártvezér és a miniszter kö­zött nincs különbség. Az arcvonások nem lettek merevebbek, a gesztusok nem lettek kiszámítottabbak és a hang sem lett klmér- tebb. Mintha négy esztendő alatt semmi sem változott volna, mintha Jaross Andort azóta egymillió ember helyett nem a tíz­milliós magyarság tanulta volna meg tisz­telni. A jövő nagy feladata, ami most Jaross Andorra vár, a Felvidék és az anyaország egyesítése. A Felvidéken egy új magyar BUDAPEST alapítási év: MARIA TERÉZIA BRANDT társadalom termelődött ki, amely egy idegen államiság politikai, gazdasági és kulturális atmoszférájában alakult ki és most ezt a magyarságot kell a trianoni Magyarország­gal egyesíteni. Nemcsak közigazgatási és gazdaságpolitikai kérdések tornyosulnak fel, hanem súlyos szellemi problémák is, hiszen azokat a nagy szellemi értékeket, amelyeket a felvidéki magyarság önmagából kitermelt, át kell menteni az egyetemes magyar életbe. A magyar jobboldali politika sokat vár ettől a felvidéki magyarságtól. És amint Jaross Andornak az első kérdést feltesszük, hogy mit jelent majd szellemi és politikai síkon a felvidéki magyarság bekapcsolódása Magyar- országba, szavaiból kiérezzük, hogy tudatá­ban van ennek a nagy feladatnak és vállalja is ezeket. Keresztény, nemzeti, népi vonalú politika — Te tudod a legjobban, — mondja — hiszen sokáig ott éltél közöttünk, hogy a felvidéki magyarság politikáját a keresz­tény nemzeti népi vonalra állítottuk és egy olyan jobboldali politikát indítottunk meg, amelynek az lett az eredménye, hogy ma felvidéki tömegek egységesen állanak ebben a szellemiségben mögöttünk. Igen, most egymillió olyan magyar kerül a trianoni Magyarország népiségéhez, amely a húsz­éves létharcban megedzó'dött, a nemzeti életfeltételek gyökeréig menő tapasztala­tokkal bír. Ez a magyarság a csehszlovák kormány uralma alatt elvesztette nagy- kapitalistáit, tetemesen leszegényedett a középosztálya, földmíves és kisgazda réte­gei eladósodtak s ennek megfelelően szám­belileg megnőtt a proletársorsba kénysze­rült munkástömeg. Ez a sors, amely húsz éven át lassan, de biztosan lecsiszolta az oztályellentéteket, a gyakorlati élet hétköz­napjaival szinte észrevétlenül eltávolította az osztályválaszfalakat, egy, a nemzet kol­lektív értékeit nagyon megbecsülni tudó egységes szellemiségű magyar népi tömböt alakított ki. Magyarország fejlődése — Magyarországon Trianon óta más volt a társadalmi fejlődés. A Károlyi-forradalom után a szociáldemokrácia a bolsevizmus végletébe torkollott Oly rövid idő alatt, hogy még azt az egyetlen jelentőségét sem tudta betölteni, ami a társadalom nivelláló hatásában jelentkezett. A bolsevizmus 131 napja oly elemi elkeseredést váltott ki, hogy nem csodálkozhatunk, ha 1919-ben az ellenforradalom, különösen pedig az utána következő politikai évek talán túlsókat for­dították retrogád irányba a kormányrudat, így nem indulhatott el egy olyan fejlődés, amely a modern új Magyarország politikai, gazdasági és társadalmi erejét a nép széles rétegeibe ágyazta volna bele. Bethlen, Gömbös, Darányi, Imrédy reformjai —• Az egymásután következő kormányok bizonyára látták ezt a feladatot és evolú­ciós úton, fokról-fokra kívánták törvény- alkotásokkal a magyar életet az okvetlenül szükséges fejlődés irányába terelni. Beth­len Istvánnak inkább kifelé néző, az ország külpolitikai helyzetét stabilizáló politikája után, Gömbös Gyula volt az, aki megérezte, hogy elsősorban szociális és társadalmi reformokra van szüksége az országnak, a népi erők kifejlődésének adott lehetősége­ken keresztül kell megerősíteni a nemzetet és a kis Trianoni államnak Gömbös Gyula programját és életművét korai halála meg­akasztotta. Utána Darányi Kálmán vállalta ennek a munkának a folytatását, most Imrédy Béla feladata az, hogy a pártpoli­tikai felfogások által és egyes politikai egyéniségekhez kapcsolódó irányok miatt széttagoltnak látszó magyar politikai élet­ben olyan vérkeringést indítson el, amely vállalja teljes szívvel és lélekkel azokat a társadalmi reformokat, amelyeknek meg­valósítását nemcsak a belpolitikailag fel­fogott nemzeti szempontok követelik meg, hanem a magyar állam külpolitikailag fel­fogott nemzetközi értéke. A népi és faji gondolat — Nem felejtettük el, hogy ma Európá­ban, de különösen szomszédságunkban túlsúlyban vannak azok az államok, ame­lyek kitermeltek egy olyan társadalmat és fegyelmezett rendet, amely belső erőkifej­tésünknek maximumát tudja felmutatni és harcba állítani. A népi és faji gondolat egyre határozottabban tör előre Európá­ban. A magyarság sem térhet ki azon fel­adat elől, hogy egy olyan társadalmi és fegyelmi formát válasszon önmagának, amely a nemzet minden erőit egy tengely köré tudja kikristályosítani és bármely pillanatban a nemzet érdekében álló bár­mely cél szolgálatában azonnal fel tudja használni. — Mi úgy érezzük, — teszi hozzá hatá­rozottan — hogy a felvidéki magyarság a maga társadalmi egységével, beidegzett fe­gyelmezettségével és kétségtelen szociális felelősségérzetével az egyetemes magyarság életkeretében mint egy olyan mag kerülhet bele, amely ezt a folyamatot meggyorsítja, felerősíti és rövid időn belül a megvalósítás stádiumába juttatja. A parlament Ezekben szavakban már benne izzik az a mélységes hivatástudat, amelyet minden fel­vidéki magyar vállalni akar és amit Jaross Andor is tudatosan és határozottan akiar felelősségteljes pozíciójában betölteni. A leg­időszerűbb kérdések egyike ma természete­sen, hogy a felvidéki magyarság hogy fo­gadja azokat a nagy társadalmi reformokat, melyet az Imrédy-kormány maga elé tűzött. — Mi úgy érezzük, — válaszolta kérdé­sünkre Jaross Andor — hogy azok az intéz­kedések, amelyeket az Imrédy-kormány első ténykedéseként kíván megvalósítani, ennek a munkának kezdő etappjai. Meg­frissülő, a magyar faj érdekeit fokozottan felkaroló új magyar politikára van szük­ség. Bele kell vinni a magyar politikai életbe az új idők által megkívánt dinami­kát. Itt van mindjárt a házszabályrevízió. Ez kétségtelenül csak azt célozza, hogy a magyar parlament csakugyan a nemzeti feladatok megoldását nemcsak megvitató, hanem megvalósító fórum legyen. A par­lament — bár a szó és fogalom az ellen­kezőjét sejteti — a munka és nem a szó­áradat tere legyen. sereggel lehet saját népe megélhetésének biztosító tényezője. Örömmel állapíthatom meg, hogy a Felvidékre bevonuló had­seregben már olyan új szellem érvényesü­Kapfiatí minden Orion rádlókeresitedónél. lését tapasztaltam, amely a magyar faj militarista szellemének mcgnj latkozása s amelyet az egész felvidéki magyarság örömmel üdvözöl. A földreform szükségessége Es Jaross Andor ezután kis lendületet tesz a kezével és így folytatja: — És beszéljünk a földbirtokkérdásről is. A magyar társadalmat igen mé.yen érintő és rendkívül fontos reform az, ame­lyet a földbirtok megoszlása kérdésében kell végül annyi terv és beszéd után a dol­gozó földmíves nép érdekeinek tekintetbe­vételével megoldani. Mi megtanultuk meg­ismerni, hogy mit jelentett a csehszlovák nép belső erői, faji megerősödése szem­pontjából az érdekükben, de a mi érdekeink ellen végrehajtott földreform. Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar nép dnna- medencei pozíciójának egyik legerősebb koefficiense lesz az, ha minél több magyar család biztos földtulajdonhoz jut és ezzel örökre megakadályozzuk azt a szomorú lehetőséget, hogy valamely idegen hatalom rövid időre kezébe kaparinthassa a mi területeinket és azt egy katonai más, ide­gen faji kolonizáció zsákmányának tekint­hesse. A földreform problémája nemzeti, népi, faji, katonai és államépítő érdek egy­aránt. Aki pillanatig egyéni vagy család- politikai szempontból nyúl hozzá ehhez a kérdéshez, az méltatlan arra, hogy a nem­zet nevében beszélhessen. Minden ilyen tendencia velünk találja szemben magát, a mi egymilliós, öntudatos népi tömegeink­kel. — De a többi reform is, közte a zsidó nemzet és erős hadsereg — Rendkívül fontosnak tartom a hon­védelmi javaslatot» amely végre törvénye­sen is kiszabadítja az országot a méltatlan zsoldos rendszer trianoni bilincseiből. Erős nemzet és erős hadsereg kongruens fogal­mak és a Dunamedencében bármely állam úgy mat mint a jövőben is, csak erős had, én,-. téli­I nagykovőcsyüzletház I NAGYKOVÄCSY NAGYK0VÄCSYL J Férfiruha, felöltő, esőkabát, átmeneti- és kabátok. Sport- és utazási felszerelések. Hői, férfi divatcipők. Sport és túracipők. Gyermekcipők Sárcipők Hócipők. Házicipők. Női tvhfi, kabát, blúz, kalap. Menyasszonyi és gyermekkelenjye. Vászonáru. Női fehérnemű és kelengye. Gyermekruha és kabát. Előirásos formaruhák. Intézeti felszerelések. Szőnyeg. Paplan. Függöny. Kisbútorok Úri- és női divatáru. Kötöttáru. Kesztyű. Szövet. Mosóáru. Selyem. Fürdőruhák. Budapest legnagyobb keresztény üzletében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom