Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-19 / 12. szám
1938 NOVEMBER 19, SZOMBAT TEüWMSfc! ctevRHTRKIß Budapest közgyűlésén a polgármester indítványára, elhatározták; hogy a főváros a felvidéki kiSpiagyarok számára lehetővé teszi a gyönyörű város meglátogatását, hadd ismerje meg az idegen uralom alatt, felnőtt s minden magyar értéktől távoltartott fiatal gyermek hazája szépségeit, elsősorban a Duna pazar királynőjét, ahová annyiszor vonzotta a. szive, de ahová eddig sohasem juthatott el. A harmincévesnél fiatalabb felvidéki magyarok között kevés akad, aki Budapestet ismerné. Hivatalosan csak rosszat hallott róla, s szülei legfeljebb esténként mesélhettek az Andrássy-útról, a, csodás parlamentről, a Szabadságtér szob- rav’51. A magyarságot e fiatal emberek csak mint a szegénységet. ismerték, düledezö, elhanyagolt iskolákban, amit a cseh kormány a pazar szlo- vénszkói Liga-iskolák mellett eltűrt, szegényes nyugdíjakból, kezdetleges, szomorú, gyakran esetlen és félénk megnyilatkozásokból. A magyarság a hátsó sorokat, kopott ruhát, elhanyagoltságot jelentett: az első sorokban, a nagy és gazdag ünnepeken idegenek terpeszkedtek. Mekkora élmény lesz, ha a kismagyar, aki már a SzEMKE műkedvelő előadásainak díszletein is őszintén lelkesedni tudottamért a szó és a munka magyar volt, most meglátja Budapest palotáit, színházait, szépségeit, s minden csak magyar, magyar, magyar lesz, s az övé! Az első sorokban fog állani! Hányszo-r vitték idegen tanítóik a magyar is- tolÁsgyerekeket is Prágába, hogy a cseh főváros szépségeivel megejtsék sziveiket és megnyerjék az állami gondolatnak. Az erőltetett kirándulások nem vezettek eredményre. Egyszer a prágai villamoson tanúi voltunk egy jelentnek, amely megható részleteivel mindennél ékesebben bizonyságot tesz a felvidéki magyar gyerek kiirthatatlan nemzeti érzésének és érdemes a megörökítésre. A villamoson harminc pöttöm magyar gyerek utazott, — szlovákiai kirándulók — s szájtátva bámulta a Hrad- sin magaslatáról száztomyú Prága panorámáját. A tanító lelkesen magyarázott: „ez Európa egyik legszebb városa, gyönyörű, ősi hely, a ti fővárosotok.” A gyerekek hallgattak. Egyszerre a sarokban durcásan megszólalt egy apró legényke és fénylő szemével csaknem átszúrta a tanító urat. ,ßvdapest szebb” mondotta halton és határozottan, pedig valószínűleg sohasem látta még a magyar fővárost. A legszívesebben megöleltem és megcsókoltam volna a kismagyart. A legénylce eltűnt, de magam előtt látom tágranyilt s most már boldog szemét, amitor új tanítója itt, a Halászbástyán fogja magyarázni előtte igazi hazája fővárosának szépségeit. A németbarálságról is nyilatkozott a miniszterelnök úr az egyik budapesti lap kitűnő főszerkesztőjének, s nagyon helyesen megállapította, hogy az új német szellem pompás eredményeit aUcalmazá- suk előtt „előbb le kell fordítani magyar nyelvre és hozzáidomítam a magyar viszonyok, a magyar egyéniség sajátságaihoz.” Ivvrédy Béla nyíltan kijelentette, hogy nemcsak mint politikus értékeli a német barátságot, hanem mint ember érzelmileg is átéli azt, s tudja, hogy a német népi politika hatalmas tanulságokat kínál az egész magyarság számára. Nincs igazi magyar ember, aki ne írná alá a miniszterelnök szavait, a második idézet kijelentést éppúgy, mint az elsőt. A szolgai lemásolás és a másfajta viszonyokra készült elvek egyszerű leszajkozása nem érheti el a kívánt eredményt. Mi, akik most Csehszloválciából és Prágából érkeztünk s alkalmunk volt a szvdétanémcb Henleinrmazgalniát közelről tanulmányozni, sőt hosszú ideig együtt dolgozni is e legtökéletesebb és legeredményesebb német nemzeti- szocialista mozgalommal, valóban ■ szakértői lehetünk a kérdésnek. Láttuk, mennyire a viszonyokhoz alkalmazkodott a szudétamémet párt, mennyire más volt, mint a németországi, annak ellenére, hogy lényegiig ugyanazt akarta, és ugyanazt érte is el. Prágai és saudéta földi tapasztalatainkat összevetve a budapesti helyzettel a következőket kell leszögeznünk és intő jelként megállapítanunk. Annál a német csodánál, amelynek eredményei az egész világot eb kápráztatták, kétségtelenül az el/v is fontos volt, főleg a legtisztább alapelvek: a nemzeti érzés, a népi szolidaritás tudata, a nemzet ellenségednek könyörtelen lelőrése, a szociális princípium előtérbe helyezése, a fegyel- mezett munlcaatorás és muntoválla-' lás. De az elvnél is fontosabb volt a kivitel. A világtörténelem legtökéletesebb kivitelezése. Az a páratlan és maradéknélküti abszolút munka, amellyel a német nép a kitűzött elveket száz százalékomn, becsületesen és kompromisszum nélkül meg tudta tudósítani. Egy más nép — ismétlem: az alapvető nemzeti és szociális princípium átvételén kívül — ne is annyira, az elveket, főleg annak német viszonyokra illő részleteit, vegye át, hanem a kivitel tölcéletesAz első postával küldjüji'aj 56 oldalas LiehnerÉti KÉ oes -ársegmékéi O Njk A d t Istvánt idapett, réSZ. ségét igyekezzékfílá.nozni. A hatalmas erkölcsi erőt, munkabírást, odaadást, fegyelmezettséget, önzetlenséget, áldozatkészséget, szervezkedési készséget, tisztaságot és tisztességet lesse el, amellyel a németek Hitler hatása alatt az elmúlt hat évben eredményeiket elérték, s ezeket az örök emberi nagyságokat ágyazza be sajátos elveibe, sajátos viszonyaiba. A kivitel tökéletessége a legtöbb, amit a magyar a némettől tanulhat, s ez az, ami az átvételnél még teljesen hiányzik. Mert elvek é's eszmék terén bőven el vagyunk ládva, néha bővebben és változatosabban, mint kellene, de ritkán történik meg, hogy az elvek hirdetői oly teljes odaadással, szorgalommal és hozzáértéssel szervezzék meg a kivitelt is, amilyen hévvel az elvet átveszik és meghirdetik. , Franco budapesti követe nyilatkozott az ebroi nagy győzelemről Budapest, november 18. A budapesti spanyol követség Franco tábornok kormányának megbízásából és a legútóbb érkezett hivatalos távirati értesítések alapján a magyar sajtóban már napvilágot lá,tott tudósítások megerősítése és kiegészítése céljából megelégedéssel közli, hogy az Ebro melletti csata a nemzeti haderők dicsőséges győzelmével befejeződött. Ez a győzelem az eddig folytatott csaták között a legnagyobb, döntő jelentőségű. A nemzeti haderők az ellenséget a folyó túlsó partjára szorították vissza, s ezzel az egész jobbpart a nemzetiek birtokába jutott. E szerencsésen befejeződött csatának veszteségmérlege a következő: az ellenség 75.000 embert veszített, ezek közül 17.779 a nemzetiek fogságába esett, 13.275 pedig meghalt; holttestüket a nemzeti hadsereg katonái temették el. Az ellenségtől zsákmányolt hadianyagban volt 14 ágyai, 35 mozsárágyú, 181 gépfegyver, 213 golyószóró, 24.114 ismétlőfegyver, igen nagymennyiségű muníció és robbanószer. 18 használható állapotban lévő és 17 használhatatlanná tett orosz gyártmányai tank, továbbá lelőttek bizonyosan 242 és valószínűen 92 repülőgépet. Forrong a francia be Páris, november 18. A szélsőbaloldali pártok vezetői a munkástömegek körében rendkívül heves izgatást fejtenek lei a kormány szükségrendeletei ellen. Csütörtökön a páriskömyéki fémipari üzemekben rengeteg izgató röpiratot szórtak szét. A kommunista párt csütörtökön estére tiltakozó nagygyűlést szervezett az Italia- térre. A térhez vezető főbb útvonalaikat egy órával a tiltakozó tömeggyülés előtt elzárták és rendfentartó közegek szállták meg. A rendőrség ébersége mellett is mintegy ötezer főnyi tömeg szivárgott a térre. A tüntetők a téren az Interndcióná- lét énekelték és Daladier, valamint Rey- naud lemondását követelték. A tüntető tömeg és a rendfenntartó közegek között összetűzésre is került sor. Rövid dulakodás után a rendőröknek sikerült a tömeget szétoszlatni. Több tüntetőt letartóztattak. A letartóztatottak között van Monjouris kommunista városi tanácsos is. A szakszervezetek Nantesban lezajlott országos értekezlete elhatározta, hogy minden eszközzel megakadályozza a Reynaud- terv végrehajtását és országod küzdelmet kezdeményez a'terv elten. Az/értekezlete: általában a kommunisja irányzat érvénesül. Felszólították a rqjünkáspíg paris képviselőit, hogy szavazzák le a Reynaud- tervet. Az értekezlet november 26-át országos tiltakozás napjává nyilvánította. Végül az értekezlet utasította a szakszervezetek helyi vezeőségeit, hogy haladéktalanul lássanak hozzá az általános sztrájk előkészítéséhez. A szakszeivezetek úgy vélik, hogy szükség esetén ennek az eszköznek az alkalmazásától sem kell visszariadni. A szak- szervezetek értekezletén Joohaux, az általános munkásszövetség főtitkára általában mérséklő szerepet játszott és hangoztatta, hogy a munkásszövetségnek óvatosan és körültekintően kell eljárnia. Nantes, november 18. Az általános munkásszövetség nagygyűlésén elfogadott határozatban a szövetség állást foglal a háború ellen és sürgeti minden nép együttműködését. A határozat nemzetközi értekezlet összehívását indítványozza a politi- kai és gazdasági kérdések megoldására és hangoztatja, hogy erről az értekezletből világnézeti okokból egyetlen.országot sem szabad kizárni. Az értekezlet előkészítésében és irányításában --'mondja a határozat — a szervezett jaűnkásság döntő szerepet vihet. Éppé# ebből a célbóFa nem. özi szakszeryezetí szijvetsénykezdeméiiOfcj i UCCá 1 *• iíSSTívV, nyezésére a világ valamennyi szaHRperve- zetét össze kellene hívni. A szakszervezeti függetlenség megaVló- sítása érdekében elhatározták, hogy szövetségi bizottságot létesítenek, amely dönt\ vitás ügyekben. A szakszervezetek véleményszabadságát nem vonják vitába és az általános munkásszövetségnek nincsen szándékában beleavatkozni a pártok belső életébe. A határozat végül tiltakozik az ellen, hogy elismerjék Franco hadviselési jogát és kéri a szakértők, valamint az olasz és német önkéntesek visszahívását. Daladier miniszterelnök pénteken dáL elött a radikális szocialisták par'an.onti csoportjának ülésén kifejtette a kormány gaedniági és pénzügyi talpraá’lítá'i tervét. A parlamenti csoport egyhangúlag újból teljes bizalmáról biztosította a m;- nirzterclnököt. Párizs, november 18. A radikális =zo_ etatista párt parlamenti csoportja pénteken déle’őtti összejövetelén határozati is ről tett nyilatkozatához. : a min i Észterei: töknek oda lom »érteti« llfS,é;réio?.. A ■ párt \ ijelenv.határo :-am a ftyar'tusáért küzde \hi és i árulni semmi olyan amely fölött fran. lobogöj a leng. Data dien drámai beszéde Párizs, november 18. A radikális párt délelőtti összejövetelén Daladier is beszédet mondott. Kijelentette, hogy kész via?, gálát alá venni azokat a javaslatokat, amelyeket bizonyos rendelettörvények enyhítésére előterjesztenek. Többek felszólalására válaszolva kijelentette, hogy szakított a szélsőségesekkel és a megbékélés szelleméről tett tanúságot két év óta. Nem egyszer keserves csalódás lett a jutalma. Emlékeztetett ezzel kapcsolatban a 40 órás munkahétről szóló törvény hajlékonyabbá tételére. Csodálja, hogy hadjáratot indítottak a rendelettörvény ellen, holott voltaképpen a régi Ramadier-féle törvényről van szó. A hadviseltek részéről naponta ezerszámra kapja a leveleket, amelyek helyeslik e’hn- tározását. Végeredményben az államé kell, hogy legyen az utolsó szó. Számíthatnak-e arra, — mondta — hogy jakobinus módjára járok el, ha szülcséges. Ha fel akarják borítani kormányzatunkat, tegyék ezt nyíltan. Ami utódainkat, illeti, kénytelenek lesznek a romok között megtalálni útjukat. A bizalmi szavazatnál 105 jelenlévő közül 15-en tartózkodtak a szavazástól. Mindössze 9-en szavaztak a kormány ellen, a nagy többség tehát a kormány mellett nyilatkozott meg. 55 P5H Csodahegedűt küldött Mussolininak a japán Stradívári Londonból jelentik: Kimpachi Miyamoto, a híres tokiói hegedűkészítő, akit ügyességéért japán Stradiváriusnak neveznek, remekbe készült mesterhegedűt ajándékozott Mussolininak. A hangszert, amelyen három évig dolgozott, a szent Fuzsi-hegy tövében nőtt hat- százéves juharfából készítette és a csak általa ismert titkos eljárás szerint készült fénymázzal vonta be. A hegedűt, amelynek hangszépsége állítólag a régi olasz mesterhegedűk hangjával vetekedik, az agg mester Giacinto Auriti tokiói olasz nagykövet útján küldte Rómába. A nagykövet kijelentette, hogy a Duce. aki nagy zenebarát és szenvedélyes hegedüjátékos, igen nagyra becsüli az ajándékot. budVpis
