Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)

1938-11-18 / 11. szám

*» . fl** ^ C" .* •>* . Ára: 10 fillér f. évfolyam 11. szám. Budapest, 1938 november 18. Péntek Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— P, havonta 3.— P Egyes szám ára 10 fillér, vasántap 20 fillér. Szüllő Géza (sp) Ha most, a nagy változás után visszagondolunk az elmúlt húsz esz­tendő küzdelmeire, a prágai szerkesz­tőségi szobák sok nehéz pillanatára, a prágai magyar parlamenti klub gond- terhes tanácskozásaira, vagy a pozsonyi pártközpont életére, a kassai, érsekuj vári, komáromi döntések gyakran bal jós időszakaira, a sokszor megkísértő pesszimizmusra és kishitűségre, min­den felvidéki magyar akaratlanul maga elé idézi annak a vezető politi­kusának alakját, akiről tulajdonképpen csak most állapíthatja meg válójában, hogy mennyire igaza volt. A legzordo- nabb pillanatokban is jókedvűen és ma- gabízóan állított be hozzánk és nem en­gedte, hogy a kételynek, vagy a kétség­beesésnek akár legkisebb jele elterjed­jék a bizonytalanná váló lelkekben, ő, Szüllő Gáza, rendületlenül hitt és bí­zott. Egész politikáját e végtelen ma­gyar bizalom szolgálatába állította, s egyetlen lépésnyire sem hajlott el róla, Kisebbségi pályafutása legelején fcC- állrtotta a . logikai láncolatot, amely a leghatározottabb „non-cooperation” alapjára helyezkedett és semmiféle nyomásnak, semmiféle megejtő érvelés­nek, a „fejlődésből” levont álkövetkez- fcetésnek nem hitte el, hogy irányzata helytelen. Voltak pillanatok, amikor ez a csehszlovák szempontból vett intran- zigens „negativizmus” (így nevezték el Szüllő Géza irányát már 1926 körül azok, akik az „aktivizmusnak” a prá­gai kormánnyal való együttműködés­nek és az elzárkózó, tiszta és független magyar politika föladásának voltak hí­vei), csökönyösségnek és merevségnek látszott. A megpuhított lelkű ifjúság­ban gyakran pánikhangulat keletkezett ás a fiatalok ki akartak törni a negia- tivizmu&ból. Szüllő Géza nem engedte. Akár egyedül is, de szembe szállt a meghunyászkodókkal. „Eigy tál lencsé­ért nem adjuk el a magyar lélek üd­vösségét”, hangsúlyozta. Szeme állan­dóan és örökké Budapesten csüngött. Nincs más megoldás, mondotta válto­zatlanul, s szinte már monotonon, mint visszatérni az anyanemzethez. Minden más megoldási terv tévedés, s a kisebb­ségi nemzet megrontásához vezet, mert a csehszlovákiai magyar néprész élet- képtelen Magyarország nélkül és vég- romlásra volna ítélve. Kitartani és tel­jes erővel, a visszacsatolást kívánó po­litikát folytatni mind a külföldön, mind a belföldön, elzárkózni olyan akciók elől, amely bármiképpen stabilizálnák a magyarság csehszlovákiai szerencsétlen helyzetét, — ezek voltak Szüllő Géza szívós politikájának alapelvei, kezdet­től fogva, .mindörökké. Akadt valaki, akit a történelem job­ban igazolt, mint Szüllő Gézát? ^Amit mi gyakran álomnak hittünk, siő rea­litásnak, imc beteljesült. Az az út volt helyes, amit ő választott, s irtózatos veszedelem lett volna, ha 1938 őszének döntő pillanatai Csehszlovákiában olyan magyarságot találnak, amely nem Szüllő Géza -elutasító . negációja szerint cse­lekszik, hanem tudj’ Isten, nem ismeri föl a pillanat parancsát és vakon bele­merül az aktivizmus örvényébe, s _ már olyan kádereket épített ki a köztársa­ságban, amelyeket nehéz lett volna belső meghasonlás és erőszak nélkül fölbontani. Isten óvta a felvidéki ma­gyart, amikor megengedte, hogy Szüllő Géza politikája diadalmaskodjék benne, » nem példáiul a „Magyar Újság” POLITIKAI NAPILAP Szerkesztősig és kiadőhivataT, Budapest, VHI, József-körűt 5. Telefon, kiadóhivatal' és hirde­tési osztály 1-444-90, Gyors ütemben megindult az áj kormány reform­programjának megvalósítása A munkarend első pontja.!: házszabály re vízié, honvédelmi törvény, földbírtokreSorm, zsidókérdés — Átvették hiva­talukat az új miniszterek 'Budapest, november 11. A második Imrédy-kormány, amely kedden este meg­alakult, hatalmas tempóban kezdte meg munkásságát. Amint már jelentettük, szer­dán esküt tettek az új kormány tagjai a kormányzó úr őf Öméltósága előtt és ugyancsak szerdán este már megtartották első minisztertanácsukat. Csütörtökön már megindult vala­mennyi minisztériumokban a komoly munka, amelyet az új minisztereknek, tisztviselői kar előtt elmondott fcemu- I tatkozó beszéde vezetett be. Az a rendkívüli tempó és fokozott in­tenzitású munka, amely a csütörtöki nap­pal megindult, valamennyi minisztérium­ban, elsősorban azt tűzte ki céljául, hogy a lehető leggyorsabban és legalaposabban megvalósítsa mindazokat a fontos és sür­gős reformokat, amelyeket vitéz Imrédy Béla miniszterelnök a Nemzeti Egység Fártjd-nak értekezletén tartott beszédében bejelentett. Pártközi értekezlet tárgyalja a házszabáiyreviziót Az új kormány első minisztertanácsa reformok egész sorozatát tárgyalta le. A miniszterek beszámoltak törvényjavasla­tokról és rendelettervekről, amelyek rész­ben már készen vannak, részben előkészü­let alatt állanak. Tekintve, hogy rengeteg nagyjelentőségű kérdés vár elintézésre, előreláthatólag már a jövő héten összehív- ják az országgyűlés képviselőházát. Emlékezetes, hogy a miniszterelnök a kormánypártban tartott beszéde soráp hangsúlyozta, hogy biztosítani kell a törvényeknek olyan tempóban való letárgyal ását, ami a mostani mozgalmas időkben szüksé­ges. A Nemzeti Egység Pártjában — mint értesülünk — az a vélemény alakult ki, hogy éppen ennek a célnak érdekében meg kell reformálni a ház­szabályokat. Információnk szerint az az elhatározás alakult ki, hogy a sorakerülő reformjavas­latokat már a megreformált házszabályok alapján fokozott tempóban kell letár­gyalni. Éppen ezért minden valószínűség szerint az első sorrakerülő reform a házszabá­lyok megváltoztatása lesz. Politikai körök­ben azt beszélik, hogy A Nemzeti Egység Pártja haladék­talanul bizottságot küld ki, amelynek az a feladata, hogy tanulmányozza a kérdést: miként lehetne meggyorsí­tani a parlamenti tágyalásokat. A ki­küldendő bizottság tüstént megkezdi munkáját és előreláthatólag néhány nap alatt elkészíti javaslatait. Eze­ket a javaslatokat pártközi értekezlet elé terjeszti a kormány. Amint a Felvidéki Magyar Hírlap mun­katársa arról értesült, lehet, hogy Komis Gyula, a képviselőház elnöke hétfőre ösz- szehívja azt a nagyjelentőségű pártközi értekezletet, amely a házszabályok reform­járól fog tárgyalni. A pártközi értekezlet döntése ezután majd konkrét javaslat formájában kerül a képviselőház elé* A honvédelmi reform Valószínűleg a jövő hét közepén ül össze a képviselőház, amely előreláthatólag ház­határozat formájában életbelépteti a párt­közi konferencia által kidolgozott új ház­szabályokat. Ezekután megkezdődhetik már a fokozott tempójú érdemleges tör­ejtő táborának felfogása! Az elmúlt he­tek távlatában nvagátólértetődőnek lát­szik, hogy a magyarság a helyes úton haladt és ellenállhatatlanul sodródott hazafelé. így is van. De voltak idők, úgy öt-hat év előtt, amikor más áram­latok uralkodtak és valóban Szüllő Géza intranzigens vezetésére, megvesz­tegethetetlen határozottságára volt szük­ség, hogy a magyarság egyes részei le ne térjenek félreértésből, vagy az ügye­sen alkalmazott ellenpropaganda ha­tása alatt a helyes útról. Nem volt min­dig rózsás ez az út. Nem állt a végén világosan a kívánt cél és sokaknak úgy látszott, .hegy szakadékba vissz. De Szüllő Géza vígan és erőteljesen járt rajta a csapatok élén, s egyénisé­gének varázsa, politikái ügyessége, biz­tos erélye okozta, hogy a magyarság tántoríthatatlanul mögötte haladt. A csehek és az aktivisták megérez­ték, hogy jól kiszámított politikájuknak legveszedelmesebb ellenfele éppen Szüllő Géza, aki átlát a prágai szitán. A leg­újabb időkig nem volt kisebbségi poli­tikus, akit jobban gyűlöltek volna, mint őt. De féltek is tőle, és sokáig vele azonosították az egész magyar ellen­zéki politikát. Féltek képességeitől, csí­pős és szellemes beszédeitől, amelyek­nek nem egy találó mondata megjárta egész Európát és nem éppen a legszebb fénybe állította a prágai áldemokrá- eiét Szülő .Géza. Genfi*» ét a világ­politika más piacain éles és határozott állásfoglalásaival már akkor döntögetni kezdte a világháború után indokolatla­nul keletkezett cseh presztízs fellegvá­rait, amikor Benes még tabunak lát­szott Európában, s jóformán az angol külügyminiszter sem mert ellene csele­kedni, nem szólva például a meghu­nyászkodó wéimiari diplomáciáról. Egyike volt az elsőknek, aki hozzálá­tott a népszövetségi bálvány, — s vele Benes hatalmának — lerontásához, s gyilkosán gúnyos szavaira talán még ma is fölszisszennek a genfi múmiák. Szüllő Géza volt az, aki húsz évig fáradhatatlanul hangoztatta, hogy a csehszlovák kisebbségi kérdés nem a köztársaság belügye, hanem külügy, nemzetközi probléma, amelynek meg­oldása a nyugati nagyhatalmakra tar­tozik. Hányszor támadták e miatt Prá­gában, s hányszor gúnyolták a szlová­kiai magyar aktivisták, akik nagyképü álérveléseikkel igyekeztek elhitetni a kisebbséggel, hogy sorsát csupán Cseh­szlovákián belül lehet rendezni, s min­den külföldi kapcsolatkeresés csak árt és nem használ. E megejtő és eltérítő érvelés sohasem fogott Szüllő Gézán és táborán. Tudjuk, a fejlődés száz száza­lékosan itt is Szüllő Gézának adott iga­zat: a csehszlovákiai kisebbségi problé­mát a külvilág oldotta meg, a nagyha­talmak tanácsa, s a Runciman-féle bel­politikai megoldási kísérlet a legcsúfo­sabb kudarcot szenvedte. Mi lett volna, ha Szüllő Géza nem végzi el a nagy európai felvilágosító munkát, ha össze­köttetéseivel és diplomáciai ügyességé­vel nem győzi meg a világ illetékeseit, hogy nemcsak szudétanémet kérdés van Csehszlovákiában, hanem magyar kér­dés is, s ezt is meg kell oldani. Az ősz harcos megérhette eszméi teljes győzelmét. Senki sincs oly teljes­séggel igazolva, mint Szüllő Géza, s a felvidéki magyar hálatelt szívvel és túláradó szeretettel gondol rá, aki húsz évig politikai harcainak előterében állt, s oly rettenthetetienül küzdött, mint kevesen mellette. Tudjuk, hogy a ma­gyar nemzet a legnagyobb elismerés­sel adózik személye iránt s a legna­gyobb kitüntetéssel tiszteli meg. Az idő a mindennapi robot számára fiatal erőket kíván, olyan erőket, amelyeket ki lehet és ki szabad tenni a hétköz­napi durva politika viszontagságainak. Szüllő Géza feljebb áll, az ő személyét nem szabad behúzni abba a politikai táncba, amely most a felvidéki politi­kusok számára is elkezdődik. De előt­tünk felvidékiek előtt Szüllő Géza je­lenti az elmúlt húsz év epük legkima-! gaslóbb alakját, küzdelmeink, szívóssá­gunk és sikerünk szimbólumát, s tud­juk. hogy az egész magyar nemzet ve­lünk érez, amikor hálás szívvel köszön­jük meg Szüllő Gézának azt, amit ér-> tünk tett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom