Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-06 / 1. szám
A kormányzó kiáltványa a Felvidék felszabadult népéhez Piros fehér zöld zászló alatt Irta: Jaross Andor Ü lumoédség bmxmulásu vtén minden felszabadított községben magyarul, néme- m és szlovák nyelven nemzetiszínű keretben Horthy Miklós kormányzó következő kiáltványát ragasztották ki: Magyarok! Újra. szabadak vagytok. A gjötretoek és megpróbáltatások ideje lejárt! A ti szenvedéstek, törhetetlen akarás- tok és mfndnyájmtk küzdelme (Hadaira juttatta ez igazságot. Iámét a Szent Korona fénye «agára Félétek, ne ezer- éve« magyar múlt mreközöeségénedc éjből rémmel lettetek. A magyar ham méretet* és gondosról vidéki magyar Testvéreink! Bánk köszöntöttek a visszatérés, az (egyesülés nagy napjai. Menetelnek Horthy Miklós katonái és e napok mindegyikén ezer és ezer testvért ölelünk njra szivünkre. Ezekben a felejthetetlen napokban a oagyar szellemnek áj harcosa indul útira, a Felvidéki Magyar Hírlap, a Ti ipotok és egyben valamennyiünkké, innék a lapnak a hasábjairól köszönitek Benneteket, igaz, hűséges ma- yar szívvel. Köszönjük Ttoéktek a magyar vír- víist, mely férfias helytállásban, magyarságtokhoz való ragaszkodásban syflváímit meg. Köszönjük mindast & kodása, vár benneteket! A magyar királyi honvédség lép elsőnek a rabságból felszabadult ősi magyar földre, hogy megvédelnwze és soha többé el ne hagyja. Szeretettel öleljük magunkhoz e területen élő valamennyi nép fiái, hogy velünk örvendezzenek és részesei legyenek a felszabadulás ünnepének. Legyen mindenütt rend, nyugalom és becsületes magyar munka. Ne feledjétek, hogy a világ szeme rajtunk van. Isten áldása legyem e hazán! HORTHT MIKI/ékS, Magyarország kormányzója Imrédy Béla miniszter- elnök üzeni: szenvedést, mindazt a harcot, amit vállaltatok, hogy visszatérhessetek az otthonba. Érzem, tudom, erősebbek tettünk. Nemcsak számban, nemcsak területben, hanem lélekben is, mert a Ti, küzdelmekben és törésben megedzödött magyarságtok még keményebbé, még acélosabbá teszi a nemzetet. Ünneplő lélekkel köszöntünk hát és hívniuk Benneteket, sorsunknak máris mindenben osztályosait, hogy egy beolvadva, együtt szolgál jók a közös célt: a népi egység és szociális igazság .jegyében megujhodő szebb, boldogabb, hatalmasabb Magyarországot! A novemberi bágyadt napsütésben, vagy borongásban új élet indul. E lapók, melyeket a menetelő magyar honvédek nyomán adunk a kezetekbe, nem ismeretlenek előttetek. Olyan szellem gyermekei, mely húsz év minden lemondása, keserűsége és elesettsége közepette veletek volt, mint gondbarázdát simogató kéz, mint a csíiggedést munkaakarássá átváltó biztatás, mint magyar életmegnyilvánulás és veletek volt akkor, mikor kezdett a nyugati firmamentum derengeni és az igazság érlelő melege leolvasztani készült ellenséges jéghegyeket, melyek oly vigasztalanul zárták el előlülik a jövőt. Ez a szeljem eddig Prágából szólj, hozzánk a Prágai Magyar Hirlap hasábjain, mely befejezte hivatását a nemzetmegtartás frontján. Egy pillanatra megáll'a toll a kezemben ós a nemzet nevében tisztelegve gondolok a magyar ujságesinálás prágai pionírjaira. Magyar szellem volt, melyet hirdettek, felvidéki magyar szellem, mely csodálatos fluidumként vonta be a mi aránylag kicsi magyar világunkat, volt benne a pozsonyi nyugati magyar levegőből, benne lüktetett a csallóközi szántóvető magyar sors, a garammenti öntudatos magyar önérzete, a gömöri dombok alján elmélyült nemzetszeretet, Kassa Rákóczi kultusza, a Bodrogköz és Kárpátalja kuruc, hagyományokból táplálkozó jövőtformáló fantáziája. A háttér pedig a Kárpát koszorúja volt, mely a maga nagy realitásával az élet egészséges fenyöszagát adta ennek a magyar kaleidoszkópnak. A Prágai Magyar Hirlap győzött, mert győzött a szellem, mely táplálta, de újjá kellett születnie, mint ahogy újjászületik az egész magyar élet a bevonuló honvédek nyomán. A Prágai Magyar Hirlap meghalt és helyette itt adjuk a kezetekbe a régi szellem új gyermekét : a Felvidéki Magyar Hírlapot. Fogadja minden magyar nemzettestvér a régi szeretettel, régi hűség és lélek szól belőle hozzátok. A felszabadult magyar Felvidék húsz év alatt kialakult acélos politikai szellemiségét, egységessé kiformálódott lelkét, Önvédelemben kitermelt munkakészségét, mélységes nemzetszere tétét, a minden magyar embertestvért felkarolni kész szocális felelősségérzetét akarja hirdetni, fenntartani és az új magyar élet nagy* tartályába beleönteni ügy érezzük és meg vagyunk róla győződve, hogy ez a szellem nemcsak nálunk, a szükebb magyar élettérben, a Felvidéken volt alkotóképes és jövőt, • formáló, hanem az új nagyobb magyar keretben is lesz hivatása és terméke... 1 0 nyitó tulajdonsága. A Dunántúl, a Nagyalföld és a'Tiszafa j magyar romanticizmusa, nagy akarásokat elindító,, sok. helyen még szuny- nyadó népi, nemzeti tudata vegyülve a Felvidék reális bázison felépült szociális érzésvilágával és széles síkon elindított nemzeti mozgalmával egy olyan új szellemi közösség kifejlesztője lehet, mely egy népi tömegekre biztosan támaszkodó nemzetszervezet alapjait rakhatja le. Érezzük hivatásunkat- az új magyar életben, tudjuk, hogy a Trianon utáni magyar sors meghatározta a lehetőségeket. A trianoni Magyarország a kommunista tetszhalálból feltámadva, lassan, de biztosan valósított meg feladatokat, melyek a magyar ember hitelét és elalkudott becsületét szerezték először is vissza, majd helyet teremtettek a magyar államnak „a Nap alatt”. Ma már tényező vagyunk a Középeurópai térben és súlyunk, tekintélyünk emelke-' dobén van. Ilyen körülmények közt jöttünk az anyaország segítségére, illetve jön az anyaország a mi segítségünkre, mert erre is égetően szükségünk van. Szegények vagyunk, le vagyunk rongyolódva, intézményeink megnyomorítva, az utolsó napok eseményei által idegileg kimerítve. A felszabadulás boldog mámorában borulunk az anyaország meleg kebelére, mert húsz éven át a közöny, a hideg nemtörődés, sőt ellenérdekeltség olyan páncélja zárt körül az idegen államhatalom részéről, hogy az elrabolt és újból visszaszerzett és szülőt találó gyermek önfeledt örömérzete árad szét minden tagunkon, örömünnep van. Harangzúgás tölti meg a léget, őrülni akarunk szabadon, nyütan, könnyesen, de mégis férfiasam Elmerülünk az örömtől könnyes imába. mert tudjuk és érezzük, hogy olyan holnapért tesszük, melyért érdemes volt húsz év minden megaláztatását, szenvedését elviselni. Húsz év minden, nyilt és befelé elsírt könnyét odatesz- szük áldozatnak a magyar történelmi jövő serpenyőjébe. Váljék belőle drágakő 3 nemzet kincsestárában. így köszöntjük a magyar mát és így érezzük a magyar jövőt
