Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)

1917-10-10 / 77. szám

Huszadik évfolyam 7T. szám. Sátoraljaújhely, 1917. Szerda, október 10. POLITIKAI ÚJSÁG JIT«gf«lon mindan szerdáit ás szombaton est«. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-ufcza 5. Kiadóhivatal: Candesmann 311. és Társánál. FŐSZERKESZTŐ: Dr. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ár: Egész évre 12 korona. Félévre 6 korona, Negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 12 fillér. Hirdetéseket a legjufányosabb árban közlünk A közhangulat a rendszer és kormányváltozás beállta óta örvendetesén tapasz­talt változáson ment keresztül. Nem alkalmazkodik a munkapárti egységbontók ízléséhez. A világosodás, a fejlődés e'- lenségei, a husosfazék lovagjai ugyanis egy idő óta, mint haj­nali órán kisértetek fel fel buk­kannak a nemzet és király ásta sírjaikból, hogy egy-két hűsége­sen kitartó napilap hasábjain lepattanó sárral fecskendezzék be a kormánykerekénél ülőket. A nemzet azonban nemtelen igye­kezetükét méltóan jutalmazza és energikus hajintással lódítja őket vissza a soha napján való feltá­madás örök álmaiba. Legutóbb is a visszajáró ki­sértetek sárgalacsinjaikkal a kor­mány egy tiszteletben álló tagját vették célba azon reményben, hogy a rágalraazási manőver ered ményeként legalább részleges mi- niszterválságot idézenek elő. A fegyver azonban visszafelé sült el. A cselvetéses mesterkedés meg­törött a nemzet megnyilatkozásán amely többek között Csanád, Hajdú Szabolcs vármegyék bizalmi nyi­latkozataiban jutott kifejezésre és bomlasztó igyekezettel szemben annak épen ellenkezőjét bizonyí­totta. A nemzet és a kormány a nagy idők nagy feladatainak el­végzésében egyakaratban forrtak össze és kéz a kézben együtt haladnak azon az utón, amelyet a politikai demokratikus irány ré­szükre kijelölt. Az összetartás, az egységbe olvadás úrrá lett a közvélemé­nyen. És hogy az összeolvadás kap­csai milyen vasszilárdak "mi sem bizonyítja jobban, mint az ,, Er­délyi Szövetség“ gyűlésének azon határozata, amely kívánatosnak tartja az erdélyi részeknek az anyaországgal úgy gazdasági, mint forgalmi, birtokpolitikai és műve­lődési tekintetben való minnél tökéletesebb egybekapcsolását. Egységes Magyarországot akar­nak a választói jog cement pillé­rein felépítve. Demokratikus át­alakulást a magyar nemzeti egy­ség szellemében. A kormány pedig, mely a király és a nemzet teljes bizal­mának letéteményese összhang­zásban áll teljes egészében a nép kívánalmaival, sőt joggal mond­hatjuk avval teljesen egybeforrott. Es a mint a nemzet egy a kívá­nalmaiban, úgy egy a kormány is a demokratikus választói re­form tekintetében. Nem hogy ellentét, de még felfogásbeli el­hajlás sincs a kabinet tagjai kö­zött mindannyia szívvel lélekkel szenteli tudását munkaerejét, igye­kezetét annak a nagy ügynek, amelynek hatalmas támogatója az ország dolgozó milliója. A munkapárti kisértetek pe­dig, akik az egység megbontását tűzték ki gálád feladatul, nem sokáig fogják zavarni a circulu- sokat, A Wekerle programbe­szédben beígért — országos Ítél­kezés— be fog következni és a hozott ítélet ciklopsi erővel fogja az iinneprontókat visszadobni oda, ahonnan az ország, a nemzet fej­lődését gátló útjukra elindultak: a sötétségbe a névtelenségbe. — y. A tüdőbetegekért • • Megalakult vármegyénkben a tüdőbetegeket gondozó intézet. — okt. 7. Szomorú esztendők járnak. Ir­galom nélkül szakadatlan suhog a halál kaszája, rettentő rende­ket vág minden egyes suhintása áthatlan hulla hegyek képződnek és borzalommal, vérrel, vészes pusz­tulással telik meg minden, ahova a csontarcu arató odavág. Messze harctereken golyók tépik szaggat ják az embertestvéreket, békés mögöttes országrészekben a nyo­mor a nélkülözés festi a láz, a sorvadás rózsáit az arcokra. Min­denütt a pusztulás a bánatos vég. A legsorvasztóbb ellenség a tuberkulosis az, amelyik itthon szedi irgalmatlanul áldozatait. A kétségbeejtő számok sokasága mutatja azt a hányadot, amelyik­nek kezéből kiesett a munka fegy­vere, amelyik csak, fertőző nyűgé lesz a ’ egészséges életrevalóknak. Ámde az irgalom, az ember szeretet a tudománnyal párosul- tan csodákat müvei. Megakadá­lyozza a betegség terjedését, gyó gyitja azokat, akik már majdnem a csontarcu közelségébe jutottak. Az irgalom a tudomány inté­zeteket létesít, amelyek az em bermentés szent célzatával léte­sülnek mindenütt, ahol neme­sen érző emberek laknak. Megalakulnak tüdőbetegeket gondozó intézetek a társadalom nemességére és az állam támo gatására bazirozva. Ilyeu örvendetes hézagpótló ala­kulásról van módunkban ezúttal be­számolni, amely mint annak idején közöltük is dr. Löcherer Lőrincz vra, főorvos kezdeményezésére Szi­nyey Merse István volt főispán egyéni segítségével kezdte meg em­bermentő munkáját, hogy most ha­talmas szervezetté alakulva, gróf Mailáth József né és gróf Széchenyi György főispán közismert tevékeny- kedésével, a vármegye összes tüdő­betegeit egy szerető gondos édes­anya „A Zemplénvármegyti Tüdő betegeket gondozó Iotézet“ gyámo- litása alá helyezze, A közgyűlés vasárnap volt a vármegyeháza nagytermében. Ott láttuk gróf Mailáth Józsefnét, gróf Széchenyi • Woikenstein Ernőnét, Meczner Bélánét, Dókus Gyulát, Dókus Ernőt és még nagyon de na­gyon sokakat azok közü1, akik részt kérnek minden jótékony emberba­ráti mozgalomból. A főispán megnyitója. A közgyűlést gróf Széchenyi György vármegyénk főispánja az alábbi keresetlen szavakkal nyitotta meg: Több mint 3 esztendeje fo'yik a rettenetes háború és a társadalmi és állami hatóság mind mind foko­zottabb mértékben karolja fel a há­ború által közvetlenül vagy köz­vetve sújtott családokat. A segítségre szorulók számának nyomoruk és Ínségük nagyságával arányában növekedik a társadalom lüktető vérének részvéte, tevékeny­ségének foka! De nemcsak a hadiözvegyek, árvák és rokkantak érdemlik meg a társadalom hathatós támogatását, de fokozott társadalmi tevékenység kö­zéppontjába kell jutniuk azoknak a szánandó embereknek, kik vagy a lövészárok és harctér fáradalmai és nélkülözései vagy a háborús hajlék­talanság és lakásmizériák folytán, akár betegekkel Való érintkezés ut­ján esnek a tuberkulózisnak, ezen szörnyű vésznek martalékául ! Egészséges nemzedék nevelésé­ről kell gondoskodunk, a betegeket elválasztanunk, kezelnünk és az élet­nek megmentenünk kell. Az állam ezen fontos hadi kul­turális és egészségügyi követelmény számára készségesen nyújtja segéd­kezét, ha a társadalom az ügyet felkarolja, magáévá teszi és saját közreműködését egyértelműiig biz­tosítja. Az állam kész egy lépéssel to­vább is haladni és már kilátásba he­lyezte a Erzsébet-közkórháznak tü­dőbeteg-pavilonnal való kiegészítését. Rövid főispánságom alatt is örömmel tapasztaltam, hogy Zem- plénvármegye és Sátoraljaújhely kö­zönsége is, főleg hölgyközönsége sohasem zárkózott el, nem keményí­tette meg szivét akkor, amikor nyo­mort enyhíteni, sebeket beheggesz teni, betegeket ápolni sa társadalmi ellentéteket személyes munkával és akarattal kiegyenlíteni kellett. Azon reményben és meggyőződésben, hogy ezen áldásos szokásokat a jövőben is megtartják, a mai alakuló gyűlést megnyitom. Dr. Löcherer Lőrincz ismertető előadása. A mély hatást keltő beszéd után dr. Löcherer Lőrincz mint a gon­dozó intézet eddigi előadója és igaz­gatója a tüdővészt és annak vesze­delmét orvosilag ismertette. Statisz­tikával igazolta az áldozatok nagy számát, kimutatva a halálozási arány e'rettentő növekedésit. Ismertette a Koch-féle védőoltásokat, a fertőzé­sek sokféleségét és a baj terjedésé­vel kapcsolatosan azokat az óvintéz­kedéseket, amelyek a vész terjedé­sét meggátolják. Felemlíti Calmeth Liliéi proffessort, aki megalapítója volt az úgynevezett dispensaireknek, gondozó intézeteknek. Tauácsadás " volt a főcélja ezeknek a dispensairek­nek, állandó orvosi felügyelet ellen­őrizés, köpetvizsgálás, betegosztályo­zással kapcsolatosan. A tanácsadó or­vos felvilágosította a beteget a kór súlyosságáról, hogy ezáltal családját, hozzátartozóit lehetőleg távol tartsa magától'. Az állandó orvosi felügye­let ellenőrizte a beteg lakhelyét, táplálkozását, ruházkodását, szóval a dispensairek vezetőségének, a ta­nácsadó orvosuak és a gondozó nő­nének volt a hivatása a tulajdon- képeDÍ gyógyítási processust lefoly­tatni. Es ha ehhez az any,ági támo­gatást is hozzáadjuk, úgy akkor lát­juk be milyen óriási űrt hidal át a dispensair és milyen nagy horderejű missiót teljesít, kéri az intézmény megalakulását. v Az alakulás. Most ismét Széchenyi György gt. főispán emelkedik szólásra. Fel­sorolja, hogy a« intézet céljaira ed­dig befolyt sok apró adomáuy kö­zött kiemelendőnok tartja: Gróf Mailáth Józssfné 2000, gr. Széchenyi- Wolkenstein Ernőné 1000, Sennyey Miklós br., Chudovszky Móric dr., Kállai József dr. 100—100 koronás adományát. Javasolja, hogy a Zem- plónmegyei Tüdőbetegeket gondozó intézet, amelynek megalakulását ki­mondja, einöknőül gr. Mailáth Józsefnét, az alakulás körül érde­meiért tiszteletbeli elnökül Szinyey Merse István v. főispánt, ügyvezető einöknőül gr. Széchenyi-Wolkenstein Ernőnét, pónztárnokul Kincsessy Pé­tert, titkárrá orvosi: dr. Chudovszky Móricz, elnöki titkárrá Nyeviczkey Lászlót, előadóvá dr. Löcherer Lő- rincet, orvosi tanácsadóvá dr. Pri- hoda Lászlót, gondozó nénévó Pász­tor Esztit válassza meg, amit a köz­gyűlés egyhangúlag elfogadott. Majd az al ein ökökósal elnöknők Lapunk mai száma 2 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom