Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)

1917-09-29 / 74. szám

74. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, szeptember 29. Meghonosítottak a szegedi paprikatermesztést. • • Beszélgetés Váradi Géza főhadnaggyal, aki a paprikatermesztést városunkban bevezette. — megjelölésére és állaDdó gondozá­sára éidemesek és ei olyan köteles­ségünk, amelyet a hősök iránt ér­zett tisztelet és a véreink iránt tar­tozó hálás kegyelet ró ránk. Ezút­tal a megfelelő temetkezési helyek megválasztására kívánom a közigaz­gatási hatóságok figyelmét különö­sen felhívni. A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvény elrendeli, hogy a temetők fenntartói kötelesek temetőikben a katonai temetéseket megengedni. Ha pedig ilyen óéiból a meglevő teme­tők nagyobbitása válnék szükségessé, kisajátításnak van helye. Nagyobb jelentőségű azonban a temetőkön kívül eső azoknak a he­lyeknek a körültekintő megválasz­tása, ahol nagyobb számban nyugvó és ez okból a rendes temetőkbe át nem szállítható hősök tetemei ré­szére külön temetőt kell létesíteni. Az ilyen különálló katonai temetők helyének megválasztásánál arra kell törekedni, hogy azok olyan terüle­ten létesüljenek, amelyek nem a legszegényebb néposztálynak magán, vagy közös tu'ajdona. Igyekezni kell továbbá erre a célra olyan alkalmas ingatlanokat keresni, amelyeknek tu­lajdonosai — legyenek azok köztes­tületek, vagy magánosok — haza­fias érzéstől áthatva hajlandók a jelzett kegyeletes célra ingyen át­engedni, amint az az állarakinestár részéről már meg is történt. Felhívja a miniszter ennélfogva az alispánt, vonja ezt az ügyet ha­zafias gondoskodása körébe és egy­részt őrködjék afelett, hogy kü ön- álló katonai temetők céljaira a sze­gény lakosságnak magán vagy kö­zös ingatlanai lehetőleg ne vétesse­nek igénybe, viszont törekedjenek arra, hogy a tehetős biitokosok ha­zafias áldozatkészséggel ingyen, vagy legalább is jutányosán ajánlják fel a szükséges ingatlan részeket. Maximálni kell a szobák árát, • • Uisora a bútorozott szobákkal. — »«»pt. 26. A háború közepe táján a laká­sok körül is megindult az uzsora, azonban nem virulhatott sokáig. Csakhamar megjelent e kormány rendelete s az derékban Toppantotta ketté a házbéruzsorát. A rendelet — mint ismeretes — megköti a háztu­lajdonosok kesét, sőt, hogy a ren­deletet ki ne játszák, tilos még a fölmondái is. Mig a kormánynak es a rendelete a legerélyesebben védi meg a lakásbérlőt a háztulajdono­sok ellen, arra már senki sem gon­dolt, hogy a lakásbérlők ellen meg­védje az albérlőket, hónapos, búto­rozott ssobák leggyakrabban igen szerény any gi tehetőségekkel ren delkező lakóit. A háziuraknak nem szabad a lakbért emelni, egyes bér­lők azonban a leg&roátlanabb uzso­rát folytatják azokkal a legtöbbször piszkos, szűk, sötét, silányau búto­rozott odúikkal, amelyeket a kifüg­gesztett oédu'ák, elegánsan bútoro­zott, külön bejáratú szobáknak ne­veznek. Ki nem ism.-ri a hónapos ssobák szomorú, sivár képét ? A töredezett lábú asztal, törött rugóju dívány, az olosó vasmozsdó, a durva törülköző mind arra mu­tatnak, hogy itt osak a hátbér fon­tos. Nyomoru't piszkos odúért 60— 80 koronát követelnek és ha a szo­bának kissé barátságosabb a képe, akkor fölszámítják azt a néhány napsugarat is, amely a rosszul tisz togatolt ablakon betűs, Vannak 100—120 koronás szobák pedig ezek sem érnek többet 60 koronánál. H >gy a hónapos szobákkal való uzsora mennyire jogosulatlan, éppen a ház- bérrendelet bizonyítja. Amilyen mél­tányos és üdvös volt a rendelet a a háziurakkal szemben, éppen olyan ssükséges lenne egy újabb rendelet, amely a bérlők kezeit kötné meg. A hadtápvonalak kiegészítés«. • • Az untauglichok behívása. — izspl. 19. A napokban nagyfontosságu és sokakat érdeklő rendeletet boisátott ki a közös hadügyminiszter a hon­védelmi miniszterrel egyetértőig. A miniszter elrendeli, hogy a mö­göttes országban svo'gálatot teljesi ő összes srcvonalbeli szolgálatra alkal­mas legénységi állománybeli kato­nák, továbbá a fegyveres őrségre minősített katonák leváltandók. A miniszternek ezzel az intéz kedéssel as az intenciója, bogy a hadrakelt sereg utánpótlása fenaka- dást ne szenvedjen s hogy a had­tápvonalakon m gfelelő számú őr­szolgálatos legénység álljon rendel­kezésre. A rendelet egyúttal intézkedik a leváltandó legénység pótlásáról is, A miniszteri rendelet szerint szol­gálattételre hivandók be mindazok az 1819—1597. évfolyamban szüle­tett népfölkelésre kötelezettek, akik fegyveres szo'gálatra alkalmatlanok­nak bizony ultak. Ez azt jelenti, hogy az untauglichokat katonai szolgálatra hívják be. Az untauHishok irodák­ban, műhelyekben, kórházakban nyer­nek majd alkalmazást. Szigorúan meghagyja a miniszter, hogy ezeket az alkalmatlanokat kizárólag a lakó­helyükön lehet majd katonai szol­gálatra alkalmazni. Ugyanez a rendelet úgy intéz­kedik, hogy a leváltandók pótlására elsősorban női munkaerő alkalma­zandó és csak abban az esetben al­kalmazandók az untaugliohok, ha megfelelő női munkaerő nem állna rendelkezésre. Az egyes parancsnok­ságoknak még e hónap fo yamán kell kimutatást késziteniök a levál­tandó legénységről A pótlás október hónapban fog megtörténni, a raini-z- ternek később kiadandó utasításai alapján. — szept. 29. Az elmúlt termelési év elején a fö!dmüvelési kormány országos moz­galmat indított aziránt, hogy a la kosságot fokosott konyhakertésseti termelésre serkentse. Asonban nemcsak a civil közön­ség, hanem as ország belsejében siol- gálatot teljesítő katonaság is uiasi- tá t kapott, a legénységet a konyha­kertészet szolgálatába állítani, evvel is hosza akarván járulni a kiéhes tetési po'itika megdöntéséhez. A tisztikar fokozott buzgalom­mal igyekezett a hazafias célt szol­gálni sőt akadt olyan is, aki úttörő­ként a helyi lakosság előtt teljesen ismeretlen termelési ágat honosított meg. Ezek közé a kevesek közé so­rozható a helybeli állomás parancs­noksághoz beosztott Váradi Géza, főhadnagy, aki városunkban a sze­gedi paprika termesztését honosi tóttá meg sikeresen. Most, hogy a termés betakarítása folyamatban van közérdekűnek tartottuk Váradi Géza főhadnagyot raegkeresui, tőle a sze­gedi paprika vidékünkön való ter­mesztését illetőleg feivilágositó s?ak magyarázató at kérni, úgyis aziránt vájjon felfokozható-e Magyarország a paprika exportja annyira, hogy az a háború aiatt megromlott valutánk megjavításához szintén hozzájaru jón. A főhadnagy ur eleinte szeré nyen elzárkózott kívánságunk elől, mondván, hogy ő csak kötelességét teljesítette és ismételt kérésünkre vöt csak hajlandó a kívánt magya­rázattal alábbikban szolgálni. — A szegedi paprika termesz­tését azért tartom rendkívül fontos­nak, mert jóformán ez az egyetlen jellegzetes magyar kereskedelmi nö­vényünk, amely az egész világon elterjedt. Valamint Hegya ja a bo­ráról, úgy Szeged a paprikájáról hires. — A hosszantartó háború miatt füszerkószleteiDk teljesen kifogytak. Borsot aiig-aüg lehet vásárolni. így vagyunk a paprikával is. Közép- Európa, mely ma egy ostromlott vár képét mutatja, tőlünk fidezi paprikaszükségletét. Érdekünkben áll tehát, hogy a szegedi termés exportra kerüljön. A belföldi fo­gyasztást ped!g fedezze mindenki abból, amit e nemesitett fajtából saját kertjében termelhet. — Az én akcióm Sátoraljaúj­helyen azt célozza, hogy e téren úttörő munkát végezzek. Dacára, hogy későn, juuius havában kezd hettük csak meg a paprikapalánták kiü'tetését és figyelembe vévp, hogy az idén egy országos csapással.- a rettenetes szárazsággal is kellett megküzdenünk, mindezek ellenére megtermett a paprikánk. — Hogy Magyarország már békeidején sem fedezte a belföldi szükségletet, ezt a statisztikai kimu­tatások igazolják legjobban, melyek­ből kitűnik, hogy Spanyolországból kénytelenek voltunk behozni: a* 1907. évben 1.64« q-t, 085 millió K „ 1908. 9 3.189 . 0 51 • » „ 1909. • 7.235 . O'tl • 9 , 1910. 9 6.610 , Olt 9 9 „ 19tl. » 8,990 „ 1-06 9 9 , 1912. 9 11,964 . 1-41 » 9 . 191«. 9 17.487 . 210 » K értékben. — Én mindezeket már 1915-ben előre láttam, araikor kiadtam „A szegedi paprikakereskedelem** cimü szakmunkát, amelyben felhívtam az i’letékes mezőgazdasági szakköiök figyelmét a szegedi paprika széle sebbkörü termesztésére. Fejtegeté­seim alapeszméje az volt, hogy abban az esetben, ha Szegeden rossz a termés, akkor Magyarország pap­rika nélkül áll. Igazolja ezt a szegedi Keresfe. és Iparkamarának 1916. évi október hó 4 én kelt 4531. s?ámu hozzám intézett irata, melyben a következő jellegzetes sorok is olvas­hatók : — „A szerződéses vámterület álta’ában Magyarország pedig bizo­nyos esztendőkben nagymennyiségű paprika behozatalára szorul; mivel pedig a szerződéses vámterü'eten levő két állam közül csak Magyar- ország termel paprikát, ez más szó­val sunyit is jelent, hegy Magy. r- ország paprikatermesztése a vám­terület szükségletét egyáltalában nem elégíti ki, sőt kedvezőtlen termésű esztendőben még Magyarországot sem." — Mindezekre való tekint«tte 1 szükségesnek tartom, hogy az or­szág alka’mas vidékein a szegedi paprika meghonosittassék, amely nemcsak a termelő saját anyagi ér­deke, de az ország érdeke is, mert ezzel megakadályozzuk, hogy pap­rikáért ne kelljeD a külföldnek — Spanyolországnak — néhány millió K. értékű aranypénzt kiadnunk. Az uitörő munka tehát, amely Váradi Géza főhaduagy hatalmas szaktudását, páratlan mnnkakedvét dicséri megi' dúlt. Most már csak ha­tóságunknak kötelessége a fonalat kezeikbe venni és Váradi Géza fő­hadnagynak reméljük jóakaró további támogatásával vidékünkot egy ujabbi nagyon jövedelmező termelési ággal a szegedi paprika termesztéssel fel- boldogilani. Használjunk hadisegély póstabélyeget

Next

/
Oldalképek
Tartalom