Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)
1917-09-08 / 68. szám
Huszadik évfolyam 6$. szám.___________ Sátoraljaújhely, 1917. ______________Szombat, szeptember 8. POLITIKAI ÚJSÁG 3K*flf«l*n mincUrt s*#rädn is szombaton <st«- Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kaxlitc*y-ufc*a 6. Kiadóhivatal: CancUsmann 311. és Társánál. FŐSZERKESZTŐ: Dr. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ár: Egész évre 12 korona. Félévre 6 korona. Negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 13 fillér. Kirdefésekef a legjufányosabb árban közlünk Pallaviciní.- *z*pt, 8, (Z. B) Alighogy mirt homo novusról irtunk róln, egy pillanatig már is úgy volt, hogy búcsúznunk kell tőle. Úgy volt, hogy Esterházy gróllal ő is elhagyja a miniszterelnökséget. Pallavicinire vall, hogy ez a momentum felmerülhetett. De viszont ő rá vall az is, hogy pártja elnökségének és a miniszterelnöknek ismételt kérésére megmaradt a miniszterei nökség államtitkárának. Pallaviciní határozottságára vall, hogy Esterházy távozásával magára nézve, aki államtitkári állásában kell, hogy alteregoja legyen a minisz temek, gondolkodás nélkül levonta a konzekvenciát, ápi viszont az okoknál fogva, amelyek az Esterházy kabinet összes tagjait maradásra bírták, Pallaviciní de- ferálása is természetessé és magától értetődővé vált. Ám én nem is annyira ebből a szempontból tartom külön em ütésre érdemesnek a Pavillicini esetét, mint inkább valamelyes szubjektivebb szempontból. Fővárosi és vidéki lapokban olvasom hogy Pallaviciní maradását pártállásra való tekintet nélkül mindenfelé örömmel látják. E helyen én talán elsőként irányítottam rá a figyelmet erre az érdekes uj jelenségre. A képviselői padokon szerényebben mjghuzódó fiatal képviselőnek államtitkári funkciója a minisztériumából kiszivárgott hírek szerint is igazolta azt a feltevésemet, hogy egynémely első gesztusa, melyet a nyilvánosság jól észrevett, egy uj és igen érdekes kormányférfiura vall. Akiknek bármiféle relációban dolguk lehetett, úgy, hogy Pál lavicini államtitkári funkcióját megítélhessék, — ma már szertevitték azt a véleményt és köztudomásúvá kezd válni, — hogy Pál lavicini a kiváló kormányférfiak legkitűnőbb kvalitásaival bírt. — Gyors átlátása az ügyeken, tiszta Ítélete, pregnáns döntése, az ex pediciós munkának teljes lehető ségeit nyitja meg. És jól mondta Bismarck: «Az expediciós munkájú közigazgatás minden haladás feltétele.« Talán ide célzott Föl des Béla is miniszteri tevékenysége programmjaként az aktasza- poritás ellen szólván. Uj világot élünk, uj friss életre vágyódunk és minden reményünk abban, hogy ez uj életre vágyódás, mely a vérzivatar zűrzavarából emberileg lehető gyorsasággal kivezethessen, megadja a nemzetnek az ehhez való uj vezető erőket is. Az idők szellem* szerint való uj erőket. Amidőn ilyen erőként értékeljük Pallavicinit, a Wekerle nagyszerű tekintetét is értékelnünk kell a tényben, hogy Pallavicinit nem engedte el maga mel ói. A »fiatal« Pallaviciní az »öreg« Wekerle mellett nekünk olybá tűnik, mint éppen Gladstone mellett és szintén a harmadik miniszterelnöksége idején azok a kiválogatott ifjú erők, akik — mint egy szellemes publicista aposztrofálta a helyzetet — »a megfontoltságban hozzáöregedtek Gladstonehez •, ám Gladstone öregsége, ez az örökké ruganyos örökség csak lendületet adott a fiatalságuk munkakedélyének.« Itt Írtam meg hetekkel ezelőtt, hogy Pallaviciní legjobb ajánlólevele, hogy Andrássy »az íróasztala mellől» engedte el a miniszterelnökség államtitkári asztalához. Ez ajánlólevél most igen jelentékenyen igazolódott azzal, hogy Wekerle el nem engedte az asztaltól. Ám a legtökéletesebb igazolást a kialakuló közvélemény adja. Pallaviciní napról-napra való működése után állapítván meg, hogy ez érdekes, energikus és mégis csupa szív, mindig a dolgok lényegét néző és a dolgok mögött á ló embereken is átlátni tudó, friss erejű kormányférfiu még igen érdekes jövőt ígér. „jYiinöcn századikat.“ yikik bortermésük hányadát már fölajánlották! — szept, 8 Az emberszeretett hegyéről raegindu't egy porszem, hogy mire a jótékonyság völgyébe leér, minden, nemesen ér*ő lelket magával sodorva hata'mas görgeteggé formálódjék. Ma egy hete láttak napvilágot gr. Széchenyi-Wolkenstein Ernőné és gr. Széchenyi György főispánunk kérő szavai és ma már nagy eredményekről számolhatunk be. „A mioden századikat“ mozgalom kezd ciklopsi arányokat ölteni. A jótékony gárda tömören, egyöntetűen, a megszokott régi buzgalommal siet az áldozatkészség szol- gálatába áll&ni, nemcsak kötelesség- szerűen, de a szeretet melegével, szívből adva abból, amiből nekik a Teremtő teremtő ereje bőségesen adott, Egyelőre 65 név sorakozik büszkén egymásután hirdetve Tokaj- Hegyalja szőlőbirtokosainak haza és emberszeretetét. Egyenlőre 65 név, de még nagyon de nagyon sokan lesznek, akik ezután következnek. * Nyert értesülésünk szerint ed- digelé a következők jelentették be adományaikat „Minden századikat“ mozgalom vezetőségének. Bratián Farkas István, Besse- nyey Mengersen bárónő, Bogár Ferencz, B'umanfeld Jenő, Czitó Ferencz, Oziráky lsván, Euyedi Andor, dr. Erőss János, Fenczik N. Győző, Guttmann Mór, Gombos Jó zsef, Hegedűs Sándor, dr. Harkányi János, Hrabécsy Kálmán, Halász Pá! Hodossy Mihály, Hammersberg Je- uőné, Anna, Heién, Jungendfeld Károlyné, Kádár Gyula, Kiss Dániel, Kresselbauer Maximiliána Karolineum főnöknő, Katona György. Kiucsessy Péter, Keleti Jenő, ifj. Lefkovics Samu, Lázáry Kálmán, Laczkó István, Meskó Elek, gr. Mailott Nándor Máriássy Ödön, Máriássy L íszló, dr. Molnár János, özv. Molnár 1st ván, O.áh Fereucz, dr. Prihoda Lászd, Payer Ferencz, Papp Sándor, Péohy Eiemórao, Putnoky Ferencz, Rópássy Miklós, Rück Gusztávné, gr. Seunyey Béia, grf. Sennyey Gáza, Sándor János, br. Sardegna János, br. Schell Ferenc, Schmidt Gáza, Spotkovszky Károly, gr. Széchenyi Wolkenstein Ernő es neje, Szinyey-Merse Bslánó, Szakó János, Szomjas Gusztáv, gr. Széchenyi Bertalan, Szigethy József, Szigethy Miklós, Szirmay Mária és Saro ta, Terényi Henrik, Tóth Alajos és neje, özv. Viadár Emil, br. Vécsey Ferenc*, hg. Windischgiäz Lajos, Z Jay Andor, Z chy Meskó Jakab. Emelték a bérkocsi dijakat Megtörik az önkénykedéseket. — 8. A bórkocsitulajdonosok kér- vóoynyel fordultak a városi képviselőtestülethez, hogy számolva a háború okozta súlyos megélhetési és anyagbeszerzési nehézségekkel részükre magasabb viteldij tarifa álla- piitassék meg. A képviselőtestület, a bérkocsisok által eléggé meg nem hálálható nobilis módon nem emelte érvényre az előadói javaslatot, hanem teljességében helyt adott az elő* terjesztett kérelemnek és a kívánságnak megfelelő módon állapította meg a viteldijakat. A bérkocsisiparosok óhaja tehát lelkűk szeriut teljesült, azonban nagyon sok kérdés maradt továbbra is nyílt, olyan kérdések, amelyek az utazóközönség szempontjából sürgős orvoslást kívánnak. A képviselőtestületi ülésen akadt sok olyan felszólalás, amely e kérdések elevenébe vágott, azonban egyik sem ölelte fel a publi kum kívánalmait. Megmaradt (o vábbra is ijesztő rémként a múltak példája; a bérkocsisaink előtt teljesen ismeretlen szolgálatkészsóg. El tudnánk egyik kézünk ujjain számolni azokat, akik a közönség kívánságának minden ioquisicionalis faggatás nélkül eleget tesznek, — Ha valakit sürgős elintézni valói arra késztetnek, hogy az újhelyi Nóék bárkáit igénybe vegye, annak mielőtt a bocsiban helyet foglalhatna a keresztkérdósek özönére kell megfelelnie. „Ott tetszik-e maradói ? Kell-e várni ? Meddig kall várni ? Miért nem tetszik a másik kocsit hivni, az is szabad.« — Ezek az általános kérdések. És ha a szegény deiiquens a bérkocsis urnák nem tetsző feleletet adott, akkor elő jött a kifogással: »Sajnálom, nem mehetek." »Rendelve vagyok, temetésre kell * mennem“ és végén a jó öreg ágyú „Napos vagyok.“ — Az utas mit tehet egyebet, tovább ment a másik kocsihoz, ahol a szenvedés fokozottan e Ölről kezdőd 'ü. És ez ellen az ázsiai állapot ellen jogorvoslat eddig nem volt. A publikumnak ugyanis nem lévén ideje a szemenszedett hazugságokat a bérkocsisokra reábizo- nyitani, azok vigan űzhették galád- sági-ikat. Az sem utolsó bűneik sorozatában, hogy házhoz rendelésnek, idejében egyik sem tett eleget. Ha valakinek 7 óra reggelre kocsi kellett és valamelyiket arra az időre megrendelte ; úgy bizonyos, hogy vagy lekéste a vonatot, vagy két órát várakozott az állomáson. A bérkocsisoknak ugyanis az volt az , irányelvük, mennél több fordulót csinálni. Hogy ezt elérhessék 7 óra helyett már 6 órakor ott voltak a megrendelő lakásánál és ha az a szegény pacas nem akart gyalog kisétálni, úgy kénytelen volt már hat óra kor kihajtatni az állomásra. Aki pedig nem volt hajlandó a fiakeres ur aksratának a>á vetni magát és ragaszkodott a megrendelés szerinti időhöz, az bizony Ítélet napig is várhatta volna a rendelt bérkocsit. A rossz pasasnak a jő fiakeres bácsi többé még a háza tájékára sem nézett. Sőt feljegyezték ő kelmét a renitens utasok fekete listájára és az ő számára nem létezett többé bérkocsi. A teljesített munka sem állott sohasem arányban az anyagi ellen- szo'gáltatással. Nehogy félreértsük egymást, sohasem a munka volt kicsi. hanem mindig a fizettség volt Lapunk mai száma 4 oldal.
