Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)

1917-09-01 / 66. szám

Huszadik évfolyam 66. szám. Sátoraljaújhely, 1917. Szombat, szeptember 1. POLITIKAI ÚJSÁG 3H«fljelen minden szerdán le szombaton est«. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazincxy-ufcza ő. Kiadóhivatal: Candesmann 311. és 'Társánál. FŐSZERKESZTŐ: Dr. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ár: Egész évre 12 korona. Félévre 6 korona, Negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 12 fillér. Kirdcféseket a legjufánvosabb árban közlünk Búza Barnáért. — szept, 1. Negyedik éve már, hogy Búza Barna elszakadt imádott magyar hazájától. Attól a hazától, ame­lyet olyan hő érzéssel, oly igazán mint ő, talán senki sem tud sze­retni. Negyedik éve emészti a vágy, hogy a szeretet hazát vi­szont láthassa. S negyedik éve, hogy ez a vágy nem tud telje­sülni. Pedig már nem egyszer ál­lott a teljesülés küszöbén. De mintha valamely láthatatlan dé­mon űzné vele gonosz játékait s az kapaszkodnék gátlólag sorsa kerekébe, mindannyiszor füstbe ment már-már teljesült remé­nye, meghiúsult buzgó törekvése. Es — ha ugyan a reménység el nem hagyta még — negyedik éve, hogy egyre várja, mindig várja a megváltó szabadulást. Ámde van-e a reménynek ak kora mértéke, amely ennyi idő folyamán, ki ne fogyott volna ? Három gyötrelmes esztendőnek keservesen sok sok hosszú órája rengeteg kínos perce fel ne őrölne tengernyi édes reményt is ? Csoda volna ez, igen nagy csoda. Mél­tán megérdemelné a remény-ki­rály nevét, ha élne még keblé­ben egy szemernyi jó reménység s volna irántunk érzéktelen pol­gártársai iránt, egy szemernyi bi­zalom a szivében. De vájjon mi az oka annak, hogy vele egy időben rabságba esett honfitársai, bár hozzá ké pest óriási testalkatuak, már mindnyájan régen szívhatják a hazai balzsamos levegőt, ő meg, a gyönge, törékeny testű, akinek hatalmas lelkét már annyit cso­dáltuk, hogyan is férhet meg ez igénytelen testben, még mindig raboskodni kénytelen ? Aligha nem csakis ami gyenge akaratunk. Mert fel-fellobban ugyan bizonyos időközökben a társada­lom egyes köreiben a jelszó: »Mentsük meg Búza Barnát!» De kitartó céltudatos munka nem követi e szép szándékot nyomon. A cselekvés vagy meg sem indul, vagy azonnal ellankad a legelső akadálynál. A minap ismét kisértett a napi sajtóban a hir, hogy poli­tikai barátai, újabb akciót indí­tanak kiadatása érdekében. Váj­jon lett-e belőle valami ? S ha igen, vájjon erélyesebb, eredmé­nyesebb lesz e ez az előbbieknél s nem hanyatlik-e le ez is fél utón ? kitudja ? Mi állhat vájjon útjában a kicserélésnek, ha ezt komoly, te­kintélyes fórum — aminőről most szó ván — komolyan akarja ? Az-e, hogy Búza franciabarát volt s most ezt akarják a jó barátai a hosszú fogsággal rajta megto­rolni? Vagy, hogy úgy szeretik e a fraciák, hogy nem is akarnak már tőle semmi át on megválni! Avagy nem tudnak megegyezni a fejváltság dolgában? En va­gyok olyan türelmes és kedves szeretetreméltó francia' ellenfele inkkel szemben, akiknek köréből a «szabadság, egyenlőség, te tvé- riség» hármas szent jelszava haj dán világ körüli hóditó útjaira elindult, hogy egyenlő értékűnek tartsam az ő nemzetbelijöket egy-egy magyarral. De ők talán nem igy gondolkodnak ? Talán több francia fogoly felszabadítá­sát kívánják az ő szabadonbocsá­tásáért ? Ha ők ennyire lebecsül­nék önmagukat, akár tizet is ad­hatnánk ki ez egyetlen, nem k'ö zönséges honfitársunkért. Igen szép, ha ilyen ázsiója van a ma­gyarnak. Avagy talán egyetlen internáltunk sem volna az orszá­gunkban béke időben szinte hem zsegő franciák közül? No, ez is kitelik tőlünk — barbár magya­roktól. De akárhogy van is, ez ügy­ben már végre cselekedni kell. Ne hangoztassuk már többet, hogy; »Mentsük meg Búza Bar nát!» Tegyük is meg már egyszer! Tartozzunk evvel, — ne gon dőljük, hogy talán neki, óh, de­hogy; — önmagunknak ! Gárdos Mór. Ujszomolnok (jüíiskolczjalva) felavatása. • • jVüskolez város bizottsága az újjáépített Uj~ szomolnokjalut átadta Zemplénvármegyének. • • fi szinnai járásbeliek ünnepe. — szept. 1. A felvidéki véreink, akiket a kárpáti orosz betörés földig le­sújtott, az ország lakosainak ne­mes áldozatkészsége folytán ma már mint egy lidérc nyomásos álomra emlékeznek vissza az orosz invázióra. Ahol vad kozák hordák kivetkőzve emberi mivoltukból, tobzódtak a pusztítás perverz gyönyöreiben, ma jótékony lelkek nemes adakozása folytán, porrai- ból feléledt a Phönix; hirdetve a magyar faj szivjóságát, soha el nem múló, vészben bajban kitartó testvéri együttérzését. Vármegyénk felső járásának nagyon sok virágzó községe esett áldozatul a háború viharának. Sok ezerre megy a hajléktalanná vált lakosság száma, sok száz ezerre az a kár, amit a mindent pusz­tító orosz katonaság okozott. Ahogy vitéz hadseregünk fen­séges csapásokkal kiverte a be­tolakodott ellenséget, »Az Est« felhívása folytán országos akció indult meg a sújtott vidék felse­gélyezésére. Magánosok, testületek, városok vállvetett versenyt fejtenek ki az adakozásban, sőt akadt sok olyan is, aki egy egész község újjáépítését vállalja. Ezek közé tartozott Mis- kolcz városa is, elvállalva a szinnai járásbeli Ujszomolnok községünk helyre állítását. Az építési munkála­tok befejeződtek és múlt hó 26-án megtörtént Ujszomolnok (Miskolcz f^lva) községnek a lakosság részére történő hivatalos átadása. A miskolcziak küldöttsége. Misko'czról aug. 25-én indul el a küldöttség, dr. Gencsi Samu bi­zottsági elnök vezetése alatt. A kül­döttség tagjai voltak: Tury József. Istvánffy Gyula, Weidlich Pál, Ma- tuskovics József, Schirilla Andor, Mózes lure. A küldöttséghez hozzá csatlakoztak Takcsányban Winkler Ignác Máv. üzletvezető, Hajdú, .Or­bán, Wertheimer főfelügyelők, Szán­thó Mihály főardőtanácsos, mint a minisztérium megbízottja és a szin­nai járási főszolgabíró, báró Fischer Lajos. A küldöttség Takcsányból kocsin folytatta útját a kitűzött célja felé, amely Takcsánytól mintegy 12 ki- jómóternyire van. Megérkezés Ujszomolnokra. Ujszomolnokon a község lakos­sága ünneplőben, fenyőgallyakból font díszkapu alatt várta a küldött­séget. Az újjáépített község kelle­mesen lepte meg a nézőket, 41 csi­nosan felépített kőház, nyílegyenes utcán sorakozik egymás mellé. Azon­ban, sajnos, a községben nincs is­kola, nem lakik ott egy intelligens ember sem, a papjuk egy kiváló ma­gyar érzelmű ember, Bajczura János Zellőn lakik, a körjegyzőség Nagy pólányban van. Podhejeczky Dezső körjegyző, aki az orosz invázió idején is helyén maradt, panaszolja, hogy Lapunk mai száma 4 oldal. körjegyzősége 6 községében se­hol siucs tanító. A felekezeti is­kolák felépítéséről sem a gör. kath. püspökség, sem pedig az állam nem gondoskodott, 1914, óta nincs itt sehol sem iskola, sem tanító, sem tanítás, uj nem­zedék nő írástudatlan. (81 tan­köteles gyermek van.) Ez a nép lelkében, érzelmében magyar, megmutatta az orosz betörés al­kalmával is, csak nyelvében, ru­házatában, elmaradottságában ruthén. Ezen a magyarságra nézve si­ralmas iskolahiányon, állami iskolák, óvodák felállításával sürgősen segí­teni kell. A rengeteg vérveszteséget szenvedett magyarságot a nemzeti­ségek magyarosításával kell szapo­rítani. A tanfelügyelőségünk minden igyekezettel legyen azon, hogy ezek a hibák, amelyek nagy fontosságuk miatt már bűn számba vehetők, min­denekelőtt sürgősen orvosoltassanak. Jövendő fejlődésünk, létünk forog kockán, A küldöttséget is mélven átha­totta az iskolák sürgős szükségessége és azok mielőbbi felállítása iránt szintén lépéseket fognak tenni. A néphíz, Majd kijelölte a bizottság a falu legszebb helyén a templom és a le­endő iskola telke mellett levő dom­bon a „Népház“ helyét. Ebben a házban óvodát, olvasókört, népkönyv­tárt terveznek felállítani, úgyszintén □égy miskolczi tisztviselő család ré­szére üdülő otthont, úgy, hogy a nyári idényben egy-egy hónapi tar­tózkodással 20 család nyaralhatna ott, terjesztve a kultúrát, magyar­ságot. Éjjelre a küldöttség visszament Cziróka-Ujfaluba, ahol a körjegyző­nek voltak szívesen látott vendégei. Másnap, vasárnap következett a mii- kolcziak áldozattkészségéből felépí­tett, Ujízomolnok (Miskolczfalva) ünnepélyei átadlia. Reggel 8 órakor gyülekezett a közönség, a lakosság és küldöttség, a hivatalos kiküldöttek .* Szánthó Mihály főerdőtanácsos, br. Bischer Lajos főszolgabíró, Podhejeozky De­zső körjegyző, az épitóst vezető: Lux Árpád m. kir. főerdőmérnök, Csutak Álmos erdőmérnök a templom elé, hol fél 9 órakor megkezdődött a szent mise, melyet az anyaegyház és a szomszédfalu lelkésze segédke- zése mellett Schirilla Andor miskol­czi gk. lelkész és esperes celebrált. Az ellő miié. Felhangzott az első magyar szó az ujszomolnoki templomban I Fe­lejthetetlen érzelemmel, mély meg­hatottság jal töltve be a sziveket. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom