Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)

1917-08-07 / 60. szám

Ara: 12 fillér POLITIKAI UJSAS Megjelen minden szerdán és sxossfeatsm e?*8. Kéziratokat viasza nőm aöunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 5 Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társán 1. FŐSZERKESZTŐ : Or. &1©LL© ANDOR Kedd, augusztus 7. Előfizetési ár i Egész évre 12 korona.félévre 6 korona. Negyed évre 3 korona Egyes szám ára 12 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk Emlékezzünk.* A mai nagy vüágfordu'ásban nem sok ideje és még kevesebb érzéke maradi embernek arra, hogy belpolitikai állapotunkon el­gondolkozzék. Ebből érthető az a sokszor tapasztalt és elég nagy­fokú közömbösség, mely a Tisza uralomnak oly hosszú időn lehe­tővé tette a hatalom gyakorlását Pedig egy nyugodtabb i tőket élő későbbi kor szörnyüködve fog majd visszagondolni ezekre az időkre, amelyek, ma arányaikban nem is, de lényegükben a törté­nelmi reactiók legsötétebb pé dá ihoz hasonlatosak. Amit Tisza és kormánya a nemzeti akarat einyo mása, vagy meghamisítása a köz- szabadságok tönkretétele, a par­lamentarizmus megsemmisítése te­rén elkövetett, az szégyenfoltja, sötét lapja lesz mindig a magyar történelemnek. K,s restelkedve kell majd rágondolnunk akkor arra is, hogy ezt a sötét uralm.it nem a nemzeti felháborodás benső ereje, de külső tényezők, a világ- történelmi nagy átalakulások sö­pörték él utjokból. Közéleti sei- velizmususok, úgy látszik, biztos alapja lett volna még hosczu időn át a Tisza kormánynak. Közéleti jeles férfialak között akadnak már most olyanók, akik annak idején nem szívesen restek kednének a többiekke1. Akadnak olyanok, akik úgy vélik, hogy azt a gyönyörű sal to mortalét, ami­vel most a radikális váiasztóio gokhoz a Hibbennek talán ve szélytelenüi végrehajthatják. Min­denesetre nem érdektelen látvány ez nekünk és végeredményben talán sikert is kívánhatunk nekik. Atérezzük annak is a jelentőségét ha a választójog híveinek a tá­bora növekszik, különösen, ha előkelőbb közéleti helyet betöltött férfiak azok, akik nem idegenked­nek attól, hogy ebbe a táborba jöjjenek. De nem veheti tőlünk senki rossz néven, ha ezt a pártfordu­lást, amely a jóhiszeműség iga­zolása szempontjából szerencsés­nek épen nem mondható időpont­ban lett végrehajtva, valami túl­ságos bitalommal nem fogadhatjuk. .Sok, sok kérdés tolul ez eset kapcsán, szinte önkéntelenül az eszünkbe A választójog reformja nem mai eredetű kérdés, éles harcok, kemény viták tárgya volt az már éveken át. Hol voltak vájjon * A helybeli függetlenségi párt egyik tagja küldte be hozzánk ezt a cikket, amely­nek lapunkban szívesen helyt adunk. azok a jó urak akkor, amikor csak a rövid közelmúltban is tanúságot kellett tenni esen reform mellett. Hol voltak, mikor Tisza megcsi­nálta a maga torzalkotását a vá­lasztójogi reform ügyében, mely kigúnyolása minden fejlődésnek, minden haladásnak. Hol voltak, amikor a hősök választójogát a parlament leszavazta. Hol voltak a demokratikus fejlődés uj barátai, mikor kaszár­nyát csináltak a parlamentből, mikor megdöntötték az esküdt­széket, a sajtószabadságot, korlá­tolták a gyülekezési jogot. Hol voltak a terrornak és az autókra tlzmusnak ezen sötét napjain ? Ma­gas áiiá okban láttunk egyeseket, akik már állásuknál fogva osztoz­tak a kormány minden tettéért való felelősségben. Ismét hangoztatjuk, mi nem akarunk retriminálni. A mi esz­ménk, amelyért lelkesedtünk, a melylyel elbuktunk, feltámadott, utbatv van a megvalósulás felé! közömbös most már előttünk: kik tartanak velünk! Mi már ke­zünkben tartjuk a lobogót. Mi buktunk eleget, tűrtük, a mega láztatást, a keserűséget, az el nyomást, nincs már előttünk újabb megpróbáltatás; mielőttünk már csak a győze'em van ! De a fenti gondolatok kap­csán épen nekünk újhelyieknek meg kell mondanunk, valamit, hogy arról is, akiket illet, tudo­mást vegyenek. Ml emlékeztünk ! Bár ránkzu- dult egy világháború borzalma, nem felejtettük el azt a sok ke­serűséget erőszakot, visszaélést üldöztetést, amit hét év előtt és azóta, ép azokért az elemekért szenvedtünk, amelyekkel akkor minden isteni és emberi törvény ellenére elbuktunk s amely elvek most mégis diadalt ülnek. Ha vannak olyanok, akik köny- nyen felejtenek, azokat figyel­meztetjük, hogy mi emlékezünk ! Emlékezzünk és semmi esetre nem fogjuk megengedni, hogy azt a diadalmi zászlót olyan ember vigye majd esetleg előttünk, aki­nek neve, egész eddigi politikai szereplést) összeforrott azzal a rendszerről, amelyhez legkeserübb embereink fűződnek. B. B. 0.1 II IPMI'II 110 mir-t~i0*teSBMmmKBiiaavr ni j'hjth Zongorát Ajánlatokat a kiadóhivatalba kérek. Hadik programmja. Kürthy báró azért mondott le a közélelmezési hivatal vezetéséről, mert nem mindenben értett egyet a kormány politikájával. Az utód pedig, Hidik János gróf, azzal a nevezetes kijelentéssel foglalta el hivatalát, hogy ő azt országos és rendkívüli jelentőségénél fogva min d .n pártpoutikán felülállónak tekinti. Benne lehet eléggé dicsérni ezt az igazán korrekt és bölcs felfogást. Ma egyáltalában nincs fontosabb kérdés, még hasouló fontosságú is kevés, mint a közélelmezés nigye. Hiszen ellenségeink egyenesen a kiéheztetésünkre töirnek s abban á bizakodásban folytatják az irtózatos mészárlást, hogy ha a csat&rnezőn nem is vívhatnak ki döntő győzelmet és ha minket a szó szoros értelmé­ben kiéheztetniük nem sikerül is, elérhetik legalább közélelmezési vi­szonyúink nagymérvű megnehezíté­sét s ezen a réven kitartásunk, el- ienálíóképességünk letörését Micsoda szerencsétlenség volna ily körülmények közt a közéle’me- zés ügyét kiszolgáltatni a pártpoli­tika'érdekeinek s mennyire szeren­csésen választotta meg az Eszter- házy-kormá'ny ennek a legelső je­lentőségű ügykörnek a vezetőjéül azt a Hadik János grófot, aki be­köszöni őjébou bizonyságot tett arrő , hogy hivatalának az egész nemzet, sőt az egész központi szövetség lét­érdekeire kiható roppant horderejét teljesen átérd s a közélelmezés ügyé­nek a rendezéséhez nagy koncep­ciójú gaidig programmal fog hozzá. A jól átgondolt, rendszeresen kido’gozott programm első pontja a kellő mennyiségben való termelés biztosi1 ás». Hadik gróf hangsu yozza Kogy mind n talpalatnyi földet meg kell művelni s általában mindent el kell követni úgy a hadseregnek, mint a po-gári lakosságnak élelem­mel való minél tökéletesebb ellátása érdekében. Különösen nagy su!yt vet Hüdik gróf az olajmagvaknak, hüvelyeseknek és zöldségféléknek az eddiginél nagyobbfoku termelésére, amit nagyobb termelőkkel való szer­ződések utján remél elérni. Sorrend szerint második, de nem kisebb fontosságú programm pont a készletek igazságos elosztása. Hadik gróf azt tervezi, hogy az Országos Közélelmezési Hivatalban — amelyet gyökeresen átszervez — külön osz­tályt álíit fel a hadseregnek élélem- ; lem való ellátására. Megszervezi to­vábbá munkaadók és munkások egyenlő részvétele mellett' az ipari munkások élelmező bizottságát. A legmesszebb menő támogatat Ígéri a köz- és magántisztviselők beszerzési c oportja számára. Külön fejezetet szentel a városok s ezek közt első helyen a főváros élelmezésének a biztosítására. Elrendelendőnek tartja, hogy a hadbavonultak egész évi gabona illetménye előre biztosít­tass ék. Ez az okos csoportosítás egyfe­lől azt a célt szolgálja, hogy a kész­letek elosztása könnyebben és egyen­letesebben történjék, másrészről azonban előreláthatólag meg fogja szüntetni az élelmiszerüzletek előtt való szerfölött kellemetlen -és idő­rabló ácsorgást. Kiegészíti ezt a szép program- mot a lánckereskedelemnek és az élelmiszer-kereskedelemben mutat­kozó sokféle visszaélésnek szóló had­üzenet, valamint- az az óhaj, hogy Ausztriával kölcsönösen támogassuk egymást, mi nyersterményekkel, Ausztria pedig a minket mezőgazda­ságnak és a háborús iparüzemek za­vartalan működéséhez szükséges «ik- kek maximált áron való szállítá­sával. Ez a programm azzal a nagyon becses megnyugvással tölti el az ország közönségét, hogy a közélel­mezési nehézségek leküzdéséért fo­lyó hadjáratunknak Hadik János gróf személyében kitűnő hadvezére van. Maximálják az ipari cikkek árát. Mezőssy Bála földmivelósügyi miniszter legelső megnyilatkozásai között fontos helyet foglalt el az a törekvés, hogy az ipari cikkek is maximáltassanak. Eddig — azt hit­tük — hogy ennek a törekvésnek Ausztriában vannak a leküzdhetet­len akadályai. Sok félreértésre is adott okot az a gondolat, hogy mig itthou a mezőgazdasági termények maximálásét tűrni vagyunk kényte­lenek, addig az osztrák ipari gyárt­mányok ára szabadon emelkedhetik toronymagasságra. A napokban Me­zőssy Béla földmivelésügyi miniszter erről a kérdésről nagyon megnyug­tató felvilágosítást adott egy fővá­rosi estilap tudósítójának. Módomban |van kijelenteni, — mondotta a földmivelésügyi minisz­ter, — hogy a magyar gazdák, il­letve a magyar fogyasztóközönség azon jogos kívánsága, hogy az ipari cikkek maximálása is — főleg a mezőgazdasági termeléssel kapcsola­tosan — foganatba vétessék, az osztrák kormány részéről semmi akadályba nem ütközik. gépünk mémei 2 »Mal

Next

/
Oldalképek
Tartalom