Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)
1917-12-31 / 99. szám
Huszadik évfolyam 99. szám. Sátoraljaújhely, 1917. Hétfő, december 31. POLITIKAI ÚJSÁG Jllegj«len minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-ufcza <5. Kiadóhivatal: Candesmann 3K. és Társánál. FŐSZERKESZTŐ: Dr. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ár: Egész évre 20 korona. Félévre 10 korona. Negyedévre § kor. Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések dija fj centiméterenkint 20 fillér Breszt-Litovszk vára, amelyhez az ostrom idején rengeteg kiömlött vér átka tapadt, ma ismét az események előterében áll. A szomorú, bánatos hi- rességii orosz helység azonban, ma, eddigi hírességével teljesen ellentétes eseményeknek köszönheti nevezetességét. A töméntelen vérontásnak itt akarják végét vetni, ide konzentrálva a központi ha talmak lakosainak minden remény ségét, vágyakozását. Ott köti velünk volt ellenségünk Oroszország — kifáradva a meddő erőlködés ben, megunva a hiábavaló vérontást — a külön békét. De amig a központi hatalmak békekészségének emberi momentumok az inditő rugói addig orosz- ország a kényszerűség parancsol ja a béke hajlandóságot, m:rt a mai orosz hadsereggel többé há borút viselni nem lehet. Lenin a békepárt törhetetlen vezére tudja jól hazájáuak ezt a szomorú állapotát, ezért ült le velünk a béke asztalához, menteni akarva azt, amit még lehet. Tudja ő nagyon jól, hogy Oroszország meg van verve, nincs más menekvés a teljes romlás elől, mint a külön béke. Mi a felajánlott békejobbot szívesen elfogadtuk, mert mi nem kezdtük a háborút, az irtóztató vérontásnak mi okozói nem vagyunk. Bennünket megtámadtak, védekeztünk nemzetünk hazánk fenmaradásáért. A pánszláv imperiálista álmoknak ugyanis mindig hazánk volt elérhetetlen vágya. Ennek egyszer s mindenkorra vége lett. Nyugodtan lélegezhetünk élhetünk, hazánk területi épségét veszély többé nem fenyegeti, sóvár ellenségünket legyőztük. Lvvel a győzelemmel azután be is fejezhetnök a háborút, ha nem kötne bennünket a szövetsé gi hűség, a becsület. De mi magyarok vagyunk, nem pedig áru’ó románok, bitszegő taliánok, nem lehetünk hűtlenek harmincéves szövetségesünk iránt. Becstelenség lenne cserben hagyni hü szövetségeseinket, akiknek a mienkkel egybeforrott ereje nélkül meg nem állhatunk volna a rémséges támadásban, akiknek készséges segítsége nélkül nem lett volna Erdély és a Kárpátok megvédése, eredményes. Kitartunk tehát. Az entente hatalmak háza ingadozik, a legnagyobb oszlop mar kidőlt, nemsokára recsegve ropogva összeomlik az egész tákolmány. Sokáig már úgysem tart. Lassankint be adják mind a derekukat, és az orosz külön béke meghozza az óhajtva várt .általános békét. Ad dig is rendithetlen eréllyel, de állandó békekészséggel áiljuk a ránk kényszeritett világháborút, más népek leigázásának minden vágya nélkül teljes erőnkből lelkűnkből küzdve azért, hogy bennünket szintén le ne igázhassanak. A • • • Rokkantügyi intézetek. — Hadifoglyaink helyzete. • • • Qr. Mailáth József b.t. t. beszéde a delegáció hadügyi albizottságának folyó hó 19-én megtartott ülésében. Mint a sátoraljaújhelyi rokkantügyi intézet vezetőjének bó'séges alkalmam van gyakorlati szempontból is beletekinteni a rokkantügynek még ma is vajúdó kérdéseibe. A rokkantügyi intézetek célirányos működését, jobban mondva az intézetek praktikus kihasználását nézetem szerint két körülmény akadályozza. Az egyik, a rokkantak felülvizsgálatra állításának nehézkes sége és túl körülményes volta, másrészt a rokkantbeutalások ezidősze- rinti hiányossága, illetőleg elégtelen volta. A rokkantak felülvizsgálatának egyszerűsítése iránt ismételten fordultam megfelelő javaslatokkal az illetékes fórumokhoz, de eredmény nélkül. Ezirányban csak utalok előterjesztéseimre. Ami a rokkantintézetek elégtelen kihasználását illeti, ama véleményben vagyok, hogy egyrészt a betegek sebészi gyógyításuk befejezése után talán ambícióból hosszabb ideig tartatnak vissza katonai kórházakban s nem adatnak át utókezelés céljából a rokkantintézeteknek, másrészt, amiről bőségesen volt és van alkalmunk meggyőződni, hogy a katonák felülvizsgálatukon, talán kioktatás hijján, nem utaltatnak utókezelés céljából a rokkantintézetekbe, hanem rövidebb, vagy hosszabb időre közvetlenül szabadságoltatnak | s a rokkantintézetbe való beutalásuk ! csak ezen szabadságról való behívás után, vagy újabb felülvizsgálat meg- 1 ejtése után történik, amidőn kezelé- I sük már megfelelő gyógyeredmény- ' nyel nem járhat. A beteg katonák ■tehát véleményem szerint korházi 1 sebészi kezelésük befejezte után 'azonnal vagy felülvizsgálati eljárás 1 után közvetlenül volnának a rokkantintézetekbe beutalandók, amiáltal kettős célt érhetnénk el és pedig az intézetek praktikus kihasználását és a gyógyeljárás eredményének felette lényeges javulását. Még egy igen fontos kérdést érintek és ez a prothesisek, vagyis a művégtagok kérdése. A fodolog volna az, hogy az amputáltak egyáltalában a csonkítottak minél előbb kapnák meg a művégtagjukat. Ez azonban nem történhetik meg, sajnos azért, mert igen sok ilyen megoperált várta a művégtagját, és mert a művégtag- gyártást eleinte monopolizálni akarták. Én erre rég felhívtam az illetékes körök figyelmét, hogy engedjék meg a minél nagyobb konkurenciát, engedjék meg a magánkonkurencziát is, és a dolognak végleges rendezését, esetleg a művégtagok unifikálá- sát, amire Németországban kezdenek hajlani, hagyják későbbre. Most az a sajnálatos körülmény van, hogy igen sok ember nagyon sok ideig vár a művégtagjára, vagy nem kapja meg, és akik már kaptak és azt kijavíttatni akarják, nem érik el céljukat, mert az intézetek nem győzik a művégtagok kijavítását. Kevés az anyag, a szakszerű munkás és esetleg vállalkozó, aki most már ezen nehéz viszonyok között a művégtagok gyártásával foglalkozna. Elkéstünk vele és azért nagyon kérem a tisztelt Hadügyminiszter urat, hogy ezen felette fontos és humánus kérdéssel behatóan foglalkozni szíveskedjék. Egy,_véleményerp szerint igen fontos kérdésre óhajtanám még a Hadügyminister ur nagybecsű figyelmét felhívni. Értesültem arról, hogy a hadügyminisztérium is foglalkozik azzal a nagy haderejü kérdéssel, vájjon nem-e volna célszerű, a rokkantnak, évi rokkantsági nyugdiját tőkésítve egyszerre kiadni. Véleményem szerint úgy állami administrativ szempontból, mint határozottan a rokkant boldogulása érdekében állónak tartanám, hogy a hadügyminisztérium ezen üdvös és humánus terve minél előbb valóra váljon. Ez az eljárás különösen a vagyontalan rokkantnál volna célra- vezető és kapcsolódnék a rokkantLapunk mai száma 4 pldal, ügyi szervezet ama törekvéséhez, hogy a vagyontalan rokkantak iskoláztatásuk révén kenyérkereső pályára neveltessenek. Ha már most az ilyen iskolát végzett rokkant nyugdija révén kis tőkéhez is juthat, akkor jövendő boldogulását a magam részéről még inkább biztosítottnak látnám. Ezen véleményemet igazolja ama gyakorlati tény is, hogy a rokkantügyi úgynevezett telepítési akciók a kívánt eredménnyel egyáltalában nem járnak, sőt mondhatnám kudarchoz vezettek. A rokkantsági nyugdíjnak egy összegben való kiutalásával a rokkant régi környezetében, szülőföldjén, melytől megválni sem nem tud, sem nem akar, teremthet magának existenciát s nem válik a társadalom terhére. Áttérek már most a nálunk alkalmazásban lévő hadifoglyok, különösen az orosz foglyok kérdésére. Magyarország agrárállam, a háború bebizonyította, hogy az agrárállamnak adni kell és pedig sokat, de kapni, nagyon keveset kapnak re- kompenzalioul. Az a tapasztalati tény, — melyet most már az entente emberei is, akár kint, akár bent a monarchia két állama területén is elismernek, hogy fegyverrel - nem győzhetnek le bennünket, azért igyekeztek gazdasági utón letörni, hála Istennek ez nem sikerült, dacára a szervezetlenségnek, melylyel nálunk e kérdéseket intézik. A monarchia két államának létérdeke, hpgy mezőgazdaságunk kifejthesse azt az erőt, melyet kifejthetne, ha megkapná mindazokat az eszközöket, különösen emberanyagban, amelyre szüksége van. Már a külügyminister meg lett a külügyi albizottságban kérve, hogy a beál- landó béke idején ezen körülményre főfigyelmet fordítson. Ha elveszik az orosz foglyokat, mielőtt más erőkről idejében gondoskodnának, meg fog állani az egész üzem. A tiszteletteljes, de határozott kérdésem a Hadügyminiszter úrhoz az, hogy biztosítsa jövő aratásig a mezőgazdasági munkák rendes, gyors akadálytalan és sima lebonyolításának a lehetőségét, mint a győzedelmes háborúnak egyik legfontosabb követelményét. Végül Oroszországban lévő foglyaink helyzetéről is szeretnék egy megjegyzést tenni és egy kérelmet előterjeszteni. Oroszországban lévő foglyaink hetenkint és fejenkint 50 kopeket kapnak, ami nagyon kevés, különösen most mikor élelmezésük nagyon gyenge, s csak az lakhatik jól, aki saját pénzén tuí valamit bevásárolni. —— —mm ■ mm------------1---------------——m-----------------1—rí i -ti—n
