Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)

1917-12-24 / 98. szám

Huszadik évfolyam 98. szám. Sátoraljaújhely, 1917._______________________________Hétfő, december 24. POLITIKAI ÚJSÁG 3HtBjrí«t minätn szírdán és szombaton «ste. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kctzinczyufcaa *• Kiadóhivatal: Canätsmann 311. és Társánál. FŐSZERKESZTŐ: Dr. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ár: Egész évre 20 korona. Félévre 10 korona. Negyedévre 6 kor. Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések dija j“l centiméterenkint 20 fillér — dec. 24, Karácsony ragyogó költésze­tében zengő dalával ragadja meg lelkeinket a mennyből leszálló angyalok kara, mely az üdvözitő születését adja tudtára az ember- világnak. Ragyogó fényes költé­szet, nagy örök vágyakozások, szent remények és magasztos pró­féciák, égi kijelentések valóra vá­lását hirdető emberi ünnep, lel­kesült örömmel köszöntünk tége­det. Mintha a mennyei szeretet hő hullámai ömlenének végig a földön, s raig millió és millió fegyveres vitéz áll szemben egy- másssal öiésre készen, a lelkek­ben szent meghatottság, mélysé­ges örök emberi érzések foglal­nak helyet e szent napon. Alpes zord bérei faláról, a szent föld áhitat ébresztő véres mezőiről, hol az ég zenéje hallat­szott egykoron, éjszak és kelet fagyos sáncaiból repesve száll sok százezernyi lélek vissza a csa­ládi otthon szelid tűzhelyéhez és a szeretet szent, olthatlan érzései­ben, a lelkek egységében meg- engesztelódik, kibékül és állja panasztalanul tovább a véres tu­sát. Ó lesz-e valaha a nagy em­bercsaládnak is egykor szent ka­rácsonya ; leszál-e a megengesz- telédés és a béke angyala vala­ha az ember világba, hogy egy nagy «zent egységbe tlizze össze az emberi lelkeket, a felséges emberi hivatás tudatában és az emberszeretet melegében ? ! A lelkek nagy érzései ki tud ják-e vájjon tölteni azon mélysé­ges szekadékokat, a melyeket e világháború, szörnyű vasekéjével szántott fel az emberiség életé­ben ? Kialszik-e a gyűlölet lángja, mely ezer pokolként égette a nemzetek testét és lelkét, s le­dőlnek-e az undok hatalmi önzés bálványai, hogy helyet adja­nak a megértés, a békesség, az emberszeretet géniuszának, mely minden emberi fejlődés és dicső­séges haladás útegyengetője, a nagy karácsony, az emberiség nagy testvériesülésének, megbé- külésének, a jövő munkáiban va­ló egyesülésének diadalmas szel­leme ? Dicsőséges eszménye a jövő­nek, mely a népek lelkének mé­lyéből születik, áldott isteni béke köszöntünk téged karácsony ün­nepén. Messze, nagyon messze a jö­vendőnek ködös távolában eljő, mert el kell jönnie az emberiség szent karácsonyának s lesz egy­kor emberi nemzet, mely felsé­ges áldásait élvezi majd, — de mi még csak e szép jövendő fen­séges vágyát és igézetét érezzük, csak sugarait fürkészszük, ame­lyek e véres földre szent koszorú­ként borulnak. Még nincs igazi karácsonya e földnek, még vár­nunk, még munkálkodnunk kell soká. De mintha már mégis hajna- lodnék, mintha pirkadna napkele­ten és mi hatalmas nagy éi zé­sekkel várjuk a nap feljöttét, az üdvözitő, a nyomortól könnytől és vértől megváltó karácsonyt, a szent békességet e földön. Hozsánna neked béke ! Dómján Elek. Katonák karácsonya. • • Segítsünk az özvegyeken és árvákon. — dec. 24. A harctereken küzdő, dicsőség­gel övezett hadsereg arra kéri a Honvédelmi Ministerium Hsdsegé- lyező Hivatalát, hogy mellőzze az idén karácsonykor a frontok meg­ajándékozását. Kívánságukat a hsd- seregfőparancsnokság tolmácsolta a a Hadsegóiyző Hivatalnak. A Hadsegélyező Hivatal annak dacára, hogy a szeretet és béke ünnepének megülésében annak az érzelmi szolidaritásnak a simbolu- raát látta megnyilvánulni, amely a küzdő és szenvedő hősöket össze kapcsolja az itthonlevőkkel, mégis lemond a megkezdett akció folyta­tásáról. Katonáink miatha éreznék és tudnák, mily nagy nehézségbe üt­közik ma as anyagok óriási hiánya miatt az ajándékok beszerzése, ne rues és fenséges gesztussal elhárít­ják maguktól az ajándékot és arra kérik a Hadsegélyező Hivatalt, for­dítsa a begyült összeget az árvák és özvegyek javára. A közmondás arany igazsága megdő t: nem igaz, hogyakinek pénze van, miadene van. De ha van pénz, hát legyen isj Ha katonáinkat nem tudjuk a szent estén elhaímosni szeretetünk meg nyilvánulásának külső jeleivel, akkor segítsünk mindazokon, akik legna­gyobb áldozatai a világok mórkő. zésének, akkor adjuk oda azt az összeget, amit szives örömest oda adtunk volna karácsonyi ajándék­nak : adjuk oda most általános hadi jótékonysági célokra. Minden fillér sebeket hegeszt, fájdalmat enyhít és könnyeket szárit ! Éne kéri a Hadsegélyző Hiva­tal az önfeláldozó magyar társa­dalmat. Az adományok postautalványon a postatakarékpénztárhoz Budapest, V., Hold-utca küldendők. A posta­utalvány szelvényein meg* kel! írni, hogy a küldött összeg a Hsdsegó- lyező Hivatal 6458. sz. postataka rékpénztári csekkszámlája javára Írandó. Olvasóinkhoz. A kivételes gazdasági helyzet, az ipari és ke­reskedelmi szükségleti cikkek és anyagok horribilis emelkedése ar­ra kényszerít bennünket, hogy la­punk előfizetési árát és hirdeté­seink diját némileg felemeljük. Az áremelést annak elenyé- ssően csekély súlyát mely nekünk jelentős előnyt ad, olvasóinknak legkisebb megterhelést jelenti csak nem fogadják majd ridegen, ha­nem továbbra is avval a pártoló ragaszkodással viseltetnek irá­nyunkban, a melynek húsz hosszú esztendőn már látható bizonysá­gát adták. Előfizetési ár: Egész évre 20 korona Fél évre 10 „ Negyed évre 5 „ Hirdetések dija £| Centimé­terenkint 20 fillér. Három év után. Irta : Búza Béla. Három évvel ezelőtt, egy forró júliusi napoo, Anatol France nak az •laaélkedéíeit olvastam; „A fehér kövön.“ A tengerparti párás levegő még nyugodt volt, ágyuk dörgése még sehol nem hallatszott, s ón fi­gyelemmel és élvezette! olvastam a ■agy bölcselő okfejtéseit ama gazdasági rendűek, melyben a civi­lizált világ ma él, az ö'döklés a végzetei következménye . . .“ Másnap egy bécsi újságban ha­talmai betűkkel olvastam a cikket: „A világháború kitört!“ Valami csodálatos dolog ment végbe az én bensőmben. Kábu'tan néztem pár percig a kékes távolba, «— úgy éreztem, mintha valami ret­tenetes összeomlást, valami földren- dito zuhanást hallottam volna. Bíztam az emberiségben, hittem a jék erejében és becsületességében, kittem a kuliurában. Hitem, bizal­mam egy pi lanat alatt összeomlott, s én kábultan néztem szét a romok felett, . . . hátha álom volt csak e pusztulás ? Azóta három éve nézem már a népek szenvedéseit. Látom a pusz­tulást, a gyásat, a sírást. Hozzászok­tam ahhoz, hogy örülni kell, ha a táviró tízezer ellenséges halottról számol be, s nem szabad szomor kodni, ha ugyanezt olvassuk saját véreinkről. Ha meleg szobában hall­gatjuk a téli szó! üvöltését, mely veszettül hordja a havat, nem sza­bad rémülten gondolnuak arra, hogy emberek milliói puszta ég alatt ta­nyáznak, és gyilkos fegyverek osö- vét szegezik egymásnak. Megszoktuk a borzalmakat, a gyászt, — a nélkülözést, a kényel­metlenséget. Szinte elfelejtjük, mi­lyen is volt a világ folyása békében, — elfelejtjük, mi szépet, jót és ne­meset tudott az élet azelőtt nyújta­ni. A tört kezű, sebesült, lerongyolt, szegény szürke katonák mindenütt közöttünk vannak, az utcák, a va­sutak, veudéglők és kávéházak a háborús felfordulás képét mutatják. Pár héttel ezelőtt egy semleges | országba : Svájcba utaztam. Kíván­csian vártam, minő kép tárul ott elém, hogy néz ki egy ország, ahol nincs háború ? Ahol a vonatok ren­desen indulnak, rajtuk békés polgá­rok utaznak, s a pályaudvarokon nem sorakoznak fáradt, szürke ka­tonák. Boldog ország lehet, — gon­doltam, — ahol szorgalmas, munkás kezek az élet javait termelik, s nem gyilkos fegyvereket. Boldog ország ahol a természet csudái között az ember rövid időre legalább elfelejti a háború borzalmait. Első meglepetésem volt, hogy a határnál svájezi kenyérjegyet adtak, nagyon szigorú utasítással. A legki sebb faluban sem kaptam kenyeret jegy nélkül. — Czukor nincs : kis sachariu-pilulákkal édesítik meg a kávét és teát. A jó emmenthali sajt hazájában meg akartam kóstolni ezt a rég nem élvezett kedvenc sajtomat. Rosszkor kértem : húsétel után sajtot adói nem szabad. És a tilalmat egész ko­molyan betartják : nem is adnak. L*j»Kitfc ssní^ szám*"'é A vonatok pontosan járnak ugyaD, de átlag a fele a vonat­járatoknak be van szüntetve : szén­hiány miatt. Lakásokban csak két szobát szabad fűteni, ez a fűtés is csak minimális : a szállodái szobák csak ép, hogy kicsit melegek. És este tizenegy órakor, akár Budapesten a Rákóczi utón, tolon­ganak haza felé az emberek mert záróra vau. No da legalább talán nem lát­juk a sok katonaságot! Nem látjuk az egyenruhák tömegét, amint hul­lámzik az utcákon ! — Ép akkor érkeztem Zürich be, amikor ott egy muníció gyárban valami lázadás tört ki. Egy diákgyerek felbiztatta a munkásokat, hogy lőszert ne gyárt­sanak. Összeütközés volt a rendőr­séggel, öt rendőrt lelőttek. Nagy plakátok jelentek meg s tudtul ad­ták, hogy a rend fenntartását kato­nai hatóságok vették át. Gyorslópó- sü járőrök cirkáltak a város utcáin, lovas csapatok jelentek meg : a tá­bori szürke szin, a háborúnak a hi- vatalos szine itt is megjelent, s meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom