Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)
1917-12-24 / 98. szám
Huszadik évfolyam 98. szám. Sátoraljaújhely, 1917._______________________________Hétfő, december 24. POLITIKAI ÚJSÁG 3HtBjrí«t minätn szírdán és szombaton «ste. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kctzinczyufcaa *• Kiadóhivatal: Canätsmann 311. és Társánál. FŐSZERKESZTŐ: Dr. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ár: Egész évre 20 korona. Félévre 10 korona. Negyedévre 6 kor. Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések dija j“l centiméterenkint 20 fillér — dec. 24, Karácsony ragyogó költészetében zengő dalával ragadja meg lelkeinket a mennyből leszálló angyalok kara, mely az üdvözitő születését adja tudtára az ember- világnak. Ragyogó fényes költészet, nagy örök vágyakozások, szent remények és magasztos próféciák, égi kijelentések valóra válását hirdető emberi ünnep, lelkesült örömmel köszöntünk tégedet. Mintha a mennyei szeretet hő hullámai ömlenének végig a földön, s raig millió és millió fegyveres vitéz áll szemben egy- másssal öiésre készen, a lelkekben szent meghatottság, mélységes örök emberi érzések foglalnak helyet e szent napon. Alpes zord bérei faláról, a szent föld áhitat ébresztő véres mezőiről, hol az ég zenéje hallatszott egykoron, éjszak és kelet fagyos sáncaiból repesve száll sok százezernyi lélek vissza a családi otthon szelid tűzhelyéhez és a szeretet szent, olthatlan érzéseiben, a lelkek egységében meg- engesztelódik, kibékül és állja panasztalanul tovább a véres tusát. Ó lesz-e valaha a nagy embercsaládnak is egykor szent karácsonya ; leszál-e a megengesz- telédés és a béke angyala valaha az ember világba, hogy egy nagy «zent egységbe tlizze össze az emberi lelkeket, a felséges emberi hivatás tudatában és az emberszeretet melegében ? ! A lelkek nagy érzései ki tud ják-e vájjon tölteni azon mélységes szekadékokat, a melyeket e világháború, szörnyű vasekéjével szántott fel az emberiség életében ? Kialszik-e a gyűlölet lángja, mely ezer pokolként égette a nemzetek testét és lelkét, s ledőlnek-e az undok hatalmi önzés bálványai, hogy helyet adjanak a megértés, a békesség, az emberszeretet géniuszának, mely minden emberi fejlődés és dicsőséges haladás útegyengetője, a nagy karácsony, az emberiség nagy testvériesülésének, megbé- külésének, a jövő munkáiban való egyesülésének diadalmas szelleme ? Dicsőséges eszménye a jövőnek, mely a népek lelkének mélyéből születik, áldott isteni béke köszöntünk téged karácsony ünnepén. Messze, nagyon messze a jövendőnek ködös távolában eljő, mert el kell jönnie az emberiség szent karácsonyának s lesz egykor emberi nemzet, mely felséges áldásait élvezi majd, — de mi még csak e szép jövendő fenséges vágyát és igézetét érezzük, csak sugarait fürkészszük, amelyek e véres földre szent koszorúként borulnak. Még nincs igazi karácsonya e földnek, még várnunk, még munkálkodnunk kell soká. De mintha már mégis hajna- lodnék, mintha pirkadna napkeleten és mi hatalmas nagy éi zésekkel várjuk a nap feljöttét, az üdvözitő, a nyomortól könnytől és vértől megváltó karácsonyt, a szent békességet e földön. Hozsánna neked béke ! Dómján Elek. Katonák karácsonya. • • Segítsünk az özvegyeken és árvákon. — dec. 24. A harctereken küzdő, dicsőséggel övezett hadsereg arra kéri a Honvédelmi Ministerium Hsdsegé- lyező Hivatalát, hogy mellőzze az idén karácsonykor a frontok megajándékozását. Kívánságukat a hsd- seregfőparancsnokság tolmácsolta a a Hadsegóiyző Hivatalnak. A Hadsegélyező Hivatal annak dacára, hogy a szeretet és béke ünnepének megülésében annak az érzelmi szolidaritásnak a simbolu- raát látta megnyilvánulni, amely a küzdő és szenvedő hősöket össze kapcsolja az itthonlevőkkel, mégis lemond a megkezdett akció folytatásáról. Katonáink miatha éreznék és tudnák, mily nagy nehézségbe ütközik ma as anyagok óriási hiánya miatt az ajándékok beszerzése, ne rues és fenséges gesztussal elhárítják maguktól az ajándékot és arra kérik a Hadsegélyező Hivatalt, fordítsa a begyült összeget az árvák és özvegyek javára. A közmondás arany igazsága megdő t: nem igaz, hogyakinek pénze van, miadene van. De ha van pénz, hát legyen isj Ha katonáinkat nem tudjuk a szent estén elhaímosni szeretetünk meg nyilvánulásának külső jeleivel, akkor segítsünk mindazokon, akik legnagyobb áldozatai a világok mórkő. zésének, akkor adjuk oda azt az összeget, amit szives örömest oda adtunk volna karácsonyi ajándéknak : adjuk oda most általános hadi jótékonysági célokra. Minden fillér sebeket hegeszt, fájdalmat enyhít és könnyeket szárit ! Éne kéri a Hadsegélyző Hivatal az önfeláldozó magyar társadalmat. Az adományok postautalványon a postatakarékpénztárhoz Budapest, V., Hold-utca küldendők. A postautalvány szelvényein meg* kel! írni, hogy a küldött összeg a Hsdsegó- lyező Hivatal 6458. sz. postataka rékpénztári csekkszámlája javára Írandó. Olvasóinkhoz. A kivételes gazdasági helyzet, az ipari és kereskedelmi szükségleti cikkek és anyagok horribilis emelkedése arra kényszerít bennünket, hogy lapunk előfizetési árát és hirdetéseink diját némileg felemeljük. Az áremelést annak elenyé- ssően csekély súlyát mely nekünk jelentős előnyt ad, olvasóinknak legkisebb megterhelést jelenti csak nem fogadják majd ridegen, hanem továbbra is avval a pártoló ragaszkodással viseltetnek irányunkban, a melynek húsz hosszú esztendőn már látható bizonyságát adták. Előfizetési ár: Egész évre 20 korona Fél évre 10 „ Negyed évre 5 „ Hirdetések dija £| Centiméterenkint 20 fillér. Három év után. Irta : Búza Béla. Három évvel ezelőtt, egy forró júliusi napoo, Anatol France nak az •laaélkedéíeit olvastam; „A fehér kövön.“ A tengerparti párás levegő még nyugodt volt, ágyuk dörgése még sehol nem hallatszott, s ón figyelemmel és élvezette! olvastam a ■agy bölcselő okfejtéseit ama gazdasági rendűek, melyben a civilizált világ ma él, az ö'döklés a végzetei következménye . . .“ Másnap egy bécsi újságban hatalmai betűkkel olvastam a cikket: „A világháború kitört!“ Valami csodálatos dolog ment végbe az én bensőmben. Kábu'tan néztem pár percig a kékes távolba, «— úgy éreztem, mintha valami rettenetes összeomlást, valami földren- dito zuhanást hallottam volna. Bíztam az emberiségben, hittem a jék erejében és becsületességében, kittem a kuliurában. Hitem, bizalmam egy pi lanat alatt összeomlott, s én kábultan néztem szét a romok felett, . . . hátha álom volt csak e pusztulás ? Azóta három éve nézem már a népek szenvedéseit. Látom a pusztulást, a gyásat, a sírást. Hozzászoktam ahhoz, hogy örülni kell, ha a táviró tízezer ellenséges halottról számol be, s nem szabad szomor kodni, ha ugyanezt olvassuk saját véreinkről. Ha meleg szobában hallgatjuk a téli szó! üvöltését, mely veszettül hordja a havat, nem szabad rémülten gondolnuak arra, hogy emberek milliói puszta ég alatt tanyáznak, és gyilkos fegyverek osö- vét szegezik egymásnak. Megszoktuk a borzalmakat, a gyászt, — a nélkülözést, a kényelmetlenséget. Szinte elfelejtjük, milyen is volt a világ folyása békében, — elfelejtjük, mi szépet, jót és nemeset tudott az élet azelőtt nyújtani. A tört kezű, sebesült, lerongyolt, szegény szürke katonák mindenütt közöttünk vannak, az utcák, a vasutak, veudéglők és kávéházak a háborús felfordulás képét mutatják. Pár héttel ezelőtt egy semleges | országba : Svájcba utaztam. Kíváncsian vártam, minő kép tárul ott elém, hogy néz ki egy ország, ahol nincs háború ? Ahol a vonatok rendesen indulnak, rajtuk békés polgárok utaznak, s a pályaudvarokon nem sorakoznak fáradt, szürke katonák. Boldog ország lehet, — gondoltam, — ahol szorgalmas, munkás kezek az élet javait termelik, s nem gyilkos fegyvereket. Boldog ország ahol a természet csudái között az ember rövid időre legalább elfelejti a háború borzalmait. Első meglepetésem volt, hogy a határnál svájezi kenyérjegyet adtak, nagyon szigorú utasítással. A legki sebb faluban sem kaptam kenyeret jegy nélkül. — Czukor nincs : kis sachariu-pilulákkal édesítik meg a kávét és teát. A jó emmenthali sajt hazájában meg akartam kóstolni ezt a rég nem élvezett kedvenc sajtomat. Rosszkor kértem : húsétel után sajtot adói nem szabad. És a tilalmat egész komolyan betartják : nem is adnak. L*j»Kitfc ssní^ szám*"'é A vonatok pontosan járnak ugyaD, de átlag a fele a vonatjáratoknak be van szüntetve : szénhiány miatt. Lakásokban csak két szobát szabad fűteni, ez a fűtés is csak minimális : a szállodái szobák csak ép, hogy kicsit melegek. És este tizenegy órakor, akár Budapesten a Rákóczi utón, tolonganak haza felé az emberek mert záróra vau. No da legalább talán nem látjuk a sok katonaságot! Nem látjuk az egyenruhák tömegét, amint hullámzik az utcákon ! — Ép akkor érkeztem Zürich be, amikor ott egy muníció gyárban valami lázadás tört ki. Egy diákgyerek felbiztatta a munkásokat, hogy lőszert ne gyártsanak. Összeütközés volt a rendőrséggel, öt rendőrt lelőttek. Nagy plakátok jelentek meg s tudtul adták, hogy a rend fenntartását katonai hatóságok vették át. Gyorslópó- sü járőrök cirkáltak a város utcáin, lovas csapatok jelentek meg : a tábori szürke szin, a háborúnak a hi- vatalos szine itt is megjelent, s meg-
