Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)
1917-11-24 / 90. szám
Huszadik évfolyam 90. szám. Sátoraljaújhely, 1917. Szombat, november 24. POLITIKAI ÚJSÁG MT«gj«l«n minden szerdán ás szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Ka*inc*v-ulcza Kiadóhivatal: Candesmann 311. és ‘Társánál. FŐSZERKESZTŐ: Dr. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ár: Egész évre 12 korona. Félévre 6 korona, Negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 12 fillér. Hirdetés eltet a legjutányosabb árban közlünk Az országgyűlés tanácskozásainak a költségvetés mellett lesznek : uj adójavaslatok meg demokratikus választójogi reform. Nem véletlenség, hogy az ország vagyoni és erkölcsi erejét megszilárdító javaslatok egymás mellé kerültek, mert okozati kapcsolat van az adóügy és a demokrácia között. Az állami ter- hekhez való hozzájárulás meg a közjogositványokban való részesedés tejtestvérek. Már a törté nelem is összefüggésben mutatja az adózás kérdését a demokratikus újításokkal. A mikor a rendiség, népképviseleti rendszerré alakult át, a jobbágyság eltörlésével, megszűnt a nemzeti adó- mentesség is. Most, amidőn a választójogi reform a szavazati jogok igazságos és egyenlő kiterjesztését biztositja, természetszerűleg napirendre kerül az adóteher arányos elosztása is. Akinek a közügyekhez való hozzászólási joga van, annak az állammal szemben vagyoni erejéhez mérten — különösen most, midőn az állami terhek megnövekedtek,— adózási kötelezettségei vannak. A jogkiterjesztést tehát kiegésziti az adónak progresszív alapon való rendezése és a két ujitás együtttes hatásától várható a korszerű fejlődésképes átalakulás. Az állam a világháború rendkívüli költségeinek fedezésére a -nemzettől vett és vesz épen most immár hetedizben — hadikölcsönöket. A hadikölcsönök sikerétől függött az állami és nemzeti lét vagy nemlét kérdése, most pedig különösen a háborúban való kitartásunk a háború szerencsés be fejezésének, a tisztességes béke kivívásának lehetősége függ attól. A hadikölcsönök sikerének érdekében az állam az aláíróknak jelentékeny kamatjövedelmet Ígért, tehát most már az államnak becsületbeli kötelessége, hogy a kamatfizetésnek biztos fedezete legyen. Ha a hét hadikölcsön együttes összegét tizenöt milli- árdra becsüljük, az állam által fizetendő évenkinti 900 millióra fog rúgni. Miből fizesse ezt az állam? Amig tehát a demokra tikus reform teljességének és kor rektségének érdeke csak igazolja uj adótörvények hozását, addig az állami szükség egyenesen parancsolja azt. Az államra érintett kötelezettségén kivül más terhek is nehezednek, többek között: a köz- egészségügy fejlesztése, a háborús károk pótlása, a rokkantakról való gondoskodás és más népjóléti, sociális ügy, amelyeket a kormány programmjába fel is vett. de amelyeket uj adók nélkül kielégítő módon ellátni képtelen. Az adójavaslatok szempont jából a helyzet is nagyon kedvező. A háború alatt is sok uj vagyon keletkezett, sok régi gyarapodott, országosan pénzbőség mutatkozik. Van tehát uj alap, uj adók számára. Az adóügy sikeres rendezése pedig, amilyet Wekerle nagyszerű képességeitől várhatunk, a pénzügyi konszolidációnak éppúgy javára lesz, mint a hogy a költségvetés a világháború alatt az első kétségtelenül jó hatást fogj* gyakorolni valutánk megjavulása tekintetében. A város a VII. hadikölcsön érdekében. • • • Farkas Andor újabb akciója. — Felhívást Intézett a városbeli ttsz- szes hatóságokhoz, hivatalokhoz. • • Túl a negyedmillión.- nov. 24, Lapunk legutóbbi számában beszámolunk arról a nagyszabású mozgalomról, amelyet városunk polgár- mestere indított a hetedik hadikölcsön városunkbani jegyzési eredményének rainnól fényesebbé tétele érdekében. A mozgalom eddig elért eredményéről szintén beszámoltunk, amidőn részletesen felsoroltuk városunk derék tisztviselői karának 100000 koronán felőli összjegyzóseit. Farkas Andor polgármester azonban a megindított akciót szélesebb mederre óhajtja terelni és evégből alábbi felhívással fordu’t, falragaszok és a helyi sajtó utján a város á’dozatkósz, hazaf as közönségéhez. Sátoraljaújhely r. t. város polgármesterétől. 12749/1917. szám. Felhívás. Hetedizben fordul az állam polgáraihoz, hogy hadikölcsön- nel segítse majdnem negyedfél esztendeje folyó őnnédelmi harcunkat. Az eddigi hadikölcsönök bizonyítékát adták a magyar nemzet határt nem ismerő áldozatkészségének. Sátoraljaújhely város közönsége is. minden elismerést érdemlően kivette részét az eddigi hadikölcsönjegyzésből; egészen bizonyos tehát, hogy a magyar áldozatkészségnek a hetedik magyar hadikölcsön alkalmával is elismerésre méltó példáját fogja adni. Hogy ezek tudatában mégi«' felhívással fordulok a közönséghez, teszem azért, hogy a most folyó hadikölcsön jegyzésnél az eddigieknél is nagyobb erőkifejtésre kérjem. Most amikor dicsőséges csapataink véres harcokat viva, lerakják alapjait a mindenki által óhajtott közeli békének, nekünk az itthon lóHadikórházban. (Egy gyalogos naplójából.) Ne higyjük, hogy a kórházi életnek nincsenek meg a maga ártatlan „mulatságai,“Meg vannak bizony. Itt van mindjárt a kuglizó, ahol ál.andóan elszőrakozik egy csomó lábadozó katona. A délutánra kiadni szokott „ki menő", vagy helyesebben „bemenő“ a városba) szintén szórakozás számba mehet. Ez alkalmakkor megtekinthetné mindenki szép városunk nevezetességeit is, ba — volnának. A „posta“, amelyet infanteriszt Lsiierovics osztogat ki délelőttönkint mély élénkséget és érdeklődést hoz a társaságba. Ni, hogy felderülnek az arcok egy-egy levél olvastakor, A kellemes benyomások, hogy visz- szatükröződoek az arcokou.- Hiszen többnyire kellemes hírek jönnek. Melyik szülő, házastárs kellemetlenkednék kedves betegének rossz hi- rokkel, hogyha elkerülheti. Hát még az „értékposta“ milyen örömet kelt. A csomag, vagy pénz, főleg az előbbi a legnagyobb gyönyörűség forrása. Nem azért, mintha talán gyönge volna a „menázsi“, de mert niocs izesebb falat a „hazaidnál. Annál, amit szerető kéz készített. Azt minden bizonnyal raadártejjel, arany- serpenyőben főzték, Fűtötték. Még kedvesebb szinte mennyei gyönyörűséget keltő az „eleven posta“ (vagy minek neveszero), araikor a feleség az anya, a testvér, személyesen hozza az elemózsiát a mosolygó szőlőt, a a pirosló almát, a kirántott csirkét, a puha kalácsot s tudom is én, még miféle jó izü falatot; de főleg az ölelő kart, az édes csókot, a becéző szeretetet 1 Mindezeknél már osak egy lehet jobb : a szabadság ! Ez is kijár a legtöbb ápoltnak több-keve sebb időre. Elmehet haza szerettei édes körébe. Megláthatja szülőfaluja áldott határát. Betérhet apái házába, a családi fészekbe. Viszontláthatja kedveseit, rokonságát, barátait, ismerőseit. Istent tisztelheti megiut a rég látott temp’ombao. Látja az áldott iskolát, ahol tudását szerezte. No meg — mit kerülgessük — bekopogtathat a csárdába is egy-két decire, ami itthon százszor jobban esik, mint odakint a fronton. Itthon u. i. minden keserű is megédesül. Még odakinn a fronton ? Ott minden édeset is megkeserít az ellenséges golyó süvöltése s egyéb veszedelmek . . . Hej, az a harctér, az a front! Megemlegeti biz azt örökre, akinek szerencsétlen szerencséje volt hozzá. Megemlegeti — tudom — káplár ur Kohn Jenő is, aki pritvoki fakereskedését pusztulásnak hagyva, szintén kardot rántott a haza védelmére. De a védő jobb kéz golyótól találva örökre megbénult. Orosz fogságban ápolták eleinte, de — azt hiszi legalább — itthon nagyobb gyöngédséggel és eredménnyel történt volna ez. Ki tudja ! Kiss Józsi bárii cimbora sem felejti a frontot soha. Otthagyta ő is a teste épségét. Tavaly a Buozacz- nál jul. 6-án vívott ütközetben golyót kapott a jobb lábába. Nyomorék lett rá. Csak két mankót használva biceghet ide-oda. Mint hadifogoly megfordult KiewbeD, Moszkvában, Pétervárt. Ez idén májusban került haza cserébe mint rokkant. 31 éves. Felesége és egy kis fia van, az eleven eszü 5 éves Józsika. Már verselni is tud, bár iskolába, óvóba nem járt. A szomszéd tanitóék fiaitól tanulta el. El is mond hamarjában egyet a huszárról. O is az szeretne lenni. Meg pedig ezredes. Nagy hatással szavalja el az „Isten hozott édes apa“ kezdetű, éppen aktuális verset is. Jutalmul egy nagy almát kap egy katona bácsitól. Csaknem nagyobbat, mint aminő ő maga. Da azért megbirkózik vele ; az igaz, hogy részletekben. Hegedűs Mihály bátyánk a harctéren sem volt, mégis pórul járt szegény. 51 éve miatt őrszolgálatot teljesített a helybeli állomáson, ahol a vonat bal Iába fejét szét roncsolta Le kellett vágni a lábát a térde aljáig. A harctéren két fia van. Az egyik 6 os huszár, a másik 65 ös baka. Ő maga kedélyesen elpipázLapunk mai száma 4 eldal,
