Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. január-június (20. évfolyam, 1-49. szám)

1917-01-12 / 3. szám

Ara: 12 fillér.

Huszadik évfolyam 3. szám. Sátoraljaújhely, 1917. Péntek, január 12.

POLITIKAI ÚJSÁG

Megjelen minden szerdán és szombaton este.

Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség : Kazínczy-utcza 5. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál.

FŐSZERKESZTŐ :

Dr. HOLLÓ ANDOR

Előfizetési ár:

Egész évre 12 korona.félévre 6 korona. Negyed évre 3 korona Egyes szám ára 12 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közldn

Hinha ipvilil.

Sajnos, úgy van. Éppen most jelent meg a kereskedelmi miniszternek az a rendelete, amely meg parancsolja, hogy az öt percig tartó helyközi telefonbeszélgtté- sek idejéből nyisszantsanak le két percet és maradjon meg csak három. Ha eddig öt percig veszekedhettünk azzal az illetővel, aki a telefon másik végén a fülére szorított kagylóval ripako- dott ránk, most ez az élvezet csak három percig tarthat és sietnünk kell, hogy három perc alatt éppen annyi gorombaságot mondjunk neki, mint eddig öt perc alatt mondtunk. Ha jól beosztjuk a mondani valónkat, ezt még meg- cselekedhetjük és azt a csapást, amit a telefonukázzal a háború okozta nehézségekre való hivatkozás mellett a kereskedelmi miniszter mért a fejünkre, vagy a szánkra, könnyen elviselhetjük.

Ez a csúnya háború sok mindent megrövidített már a mi életünkben. Például a zsemlyénket, kiilinket annyira megrövidítette, hogy egyáltalában nincs is.

Megrövidítette a kenyerünket is, mert hiszen elmúlt az a jó világ, hogy frissen sült zsíros ci- póból annyit ehetnénk, amennyi belénk fér. Megrövidítette a tejes kávénkat, a húsúnkat, a zsírunkat, a kolbászunkat, a hurkánkat, a

ruhánkat, a cipőnket, a záróránkat, a világításunkat, szóval az egész életünket.

Ha már a háborúnak olyan a természete, hogy mindent megrövidít, ezt a tulajdonságát nem lehetne arra föl használni, hogy azoknak az állapotoknak a létezését is rövidítse meg, amelyek nekünk kellemetlenséget, vagy fájdalmat okoznak ?

Rövidítsék meg a vonatkésések órákra menő idejét, mert erre igazán nincs semmi szükség.

Rövidítsék meg a trafikok és az élelmiszer üzletek, vagy a lisztbizottságok előtti ácsorgáso kát, mert az sem a legkellemesebb szórakozás és nem is olyan szükséges» mint például a trafik, a kenyér- vagy a zsirjegy.

Rövidítsék meg az élelmiszer beszerzési nehézségeket, mert az embert igazán a nehézség kerülgeti, mikor egy kiló krumpliért löltedező útra indul.

Rövidítsék meg azokat a szenvedéseket, amik az uzsoraárak miatt fojtogatnak bennünket, mert nem vagyunk milliomosok, mert nem száz forintos csizmába sétálunk, hanem lyukas cipőben járunk.

Rövidítsék meg mindazt, a mi az embert elkeseríti, gutával fenyegeti, szóval az eleté megrövidíti.

Rövidítsék meg a hosszú hivatalos copfokat.

Rövidítsék meg mindazt, amit

a mostani körülmények növesztették meg hosszúra, aminő pél dául a lelkiismeretlenség, kapzsiság, meggazdagodni vágyás, em- bernyuzás és a többi.

Ha ezeket megteszik, akkor mindjár nigyobb kedvünk lesz az élethez, amelyet pedig hosz- szabbitsanak meg az emberi kor legvégső határáig,

fi közellátás legkisebb botránya a petróleumkiosztás.

Széles Magyarországon a !eg- megbotránkoztatóbb állapot a köz ellátás terén a mi díszes városunkban vau. Sehol a világon nincsen annyi bajnak, veszedelemnek az a szegény adózó polgár kitéve, mint épen nálunk, ahol pedig gomba módra 8sapoiodnak a hatósági központi áruraktárak, amelyek a közellátás tökéletesítését céloznák.

Egéiz könny-tengereket sirlunk már össze, hasábokat irtunk a mizériákról, mind hiába. A magisztrátus struc módjára, az akták poros tömegébe temetkezik és a Vezúv Kitöréséhez hasonló erupcionak keli jönnie, hogy őket téü álmukból felébressze.

Hat tulajdonképen miért is fizetik őket? Azért, hogy az ügyi, tenger bajjal, megélhetési nehézséggel küzdő adózókat még több kellemetlenségnek, veszélynek kitegyék, avagy pedig azért, hogy célirányos módszerekkel a terheken könnyítsenek ?

Sajnos, nálunk minden bajnak a városháza a kutforrása. Ott csőditik össze a tömegeket, ha jegyeket kell kiosztani és onnau iudul meg minden tömegvonzási akció, ha bárhol is valamit juttatni akarnak a fogyasztókhoz. Ezer szerencse, hogy mentő- egyesületünk nincsen, mert a vólet- lenségből keletkezett balesetekhez soha nem tudnának kivonulni, any- oyira igénybe venné őket a cukor, liszt, petróleum kiosztásoknál a hatóságok által előidézett tömegbaleset.

De térjünk a tárgyra. A hatóság legújabb bűne a petróleumkiosztás rendszertelensége. Az istenek jóvoltából nagy néha hozzájut a város nyoic-kilenc hordó petróleumhoz, a melyet ugyanannyi helyen osztanak széjjel egy 20,000 lélekszámú város lakosai között. Kiragasztják a plakátokat, hogy ma délután 2 órától Slamowitsnál, a Hangyánál, Behyna- fiókbau és még az Eg tudja hol lesz potróleumkiosztás. Közben valakinek egy egetverő ötleta támadt, kihúznak négy-öt kereskedő nevet és helyette más négyet írnak be. Annak a szegény fogyasztónak sajnos nincs ideje, hogy a városháza szellemi röppentyűit minduntalan tanulmányozza, olvasgassa, haza megy azon szent meggyőződésben, hogy Sla- raovics mér petróleumot. Mire a léiért folytatott küzdelemben kimerült tagjait a bolt elé vonszolja, kitudódik, hogy nem X, de Krausz Farkas fogja mérni a petróleumot. Kezdődik tehát a kalvária-járág újra, amíg eljut

A koronázás.

Beszélgetés egy olcsó tribünön.

— Nézd, ott is egy prímás!

— Az az alacsony barna, meg Stefánia. Az meg ott a Bon. Valami szendvicset eszik,

— Szendvicset ? Hurkát; már vagy a hatodikét. Rég nézem ón is olyan gukkerem van, fisra, hogy a gyomrába látok.

— Nekem a legszebb karraenad- iira a földre esett. Ott van a pad alatt.

— Jézus, hisz megér 5 koronát. Hanem ezek a diszeraberek fázhatnak a vékony selyem nadrágban .. . Nézze Fedák Sári a balkonon 1

— Ott van a Rót Pali. No az biztosan benn lesz még a templomban is.

— Hopp, mi volt ez ?

— Lőttek.

— Hol ?

— Micsoda kérdés. Hát a tem piornban. Olvassa a füzetet I Ott minden megvan. Nézze milyen ügyesen felkuszott a fia a falra.

— Egy bibircse Van a Fedák- uak. Nagyszerű ez a gukker.

— Szeretnék egy kis Bewegun- got csinálni.

— Már lehúzták a fiút.

— Jönnek már. Nagyszerű. Kik azok az egyforma barna kacagáDy- ban, olyan lapát alakú dzsidával ?

— Azok utcaseprők.

— Ezek a kocsik 1 Mint a tűn dérmesében. Csak a karmenádtit sajnálom. Ezeket még Mária Terézia csináltatta. Jó ízlése volt.

— Hja ! Spanyol divat.

— Milyen szép darab húst eszik itt ez az ur.

— Hát nem újságíró ?

— Pszt 1 Látja, ezt is felirta.

— Már egy negyed 11 van és én hatkor kávéztam.

— Kávézott ? Én egy hete nem kávéztam.

— Mi minden héten kétszer kapunk tejet Szeut-Endréről.

— A Mátyás templom előtt mindig ólénkebb a kép, olyan már, mint egy ragyogó abvarel. Huszárok, testőrök, lobogók, hatalmas fehóroszlopok babér-füzérekkel ; a pénz ügyminiszterium erkélyén diplomaták mágnás hölgyek gazdag díszruhák- bau.

— Mi az, ami ott a kocsi elején ide-oda lóg ?

— Az ? Ló.

— Nem azt értem. Az a rojt fele.

— Ne beszóljeu. Ott jön a Tisza. Utána a banda.

— Milyen banda.

— Nohát a bandárium,

— Ja, a bandárium 1

— Nem bandárium az ; dandár,

— Ott is jön valaki.

— A Schwartz.

— Nem aztmondora.Ahá dandárok

— Az ott az országbíró a nejével.

— Honnan tudja ?

— A könyvben van.

— Ez meg ott az egyik Salvá- tor. Ismerem a Meteorból. Ott van szállva.

— Ott jönnek a testőrök. Mi- lyeu szép, mind mosolyog.

— Azért mosolyog, mert nem testőrök ; grófok.

Leülni, leülni! — hangzik fel

harsányan, rikácsolva, fenyegetően minden oldalról. Azután egy egetverő „óljen“-be borul az egész tribün. „Éljen a király 1" A fiatal királyi pár jobbra-balra integet. A kis trónörökös megiiletődve nézi a lelkesedésben lángoló díszruhái Magyarországot. Bizonyára egy érzés ébred bennük: ez a lelkesedni, szeretni, áldozni tudó nép a legbiztosabb támasza a raonarchiánák az uralkodó háznak is.

— Nagyszerű. Nem bánom, hogy felkeltem hajnalban. Megéri az 50 koronát.

— Eljövünk 3-án is. A jelvényekhez. Itt van a könyvben. 25 lövés lesz. Az is valami.

— Az volt a lapban, hogy a Hyranusa is lesz.

— Persze hogy lesz. Micsoda koronázás lenne anélkül ? Maga se tudja a törvényt.

— Mos ül rá a Csernoch a Ka- tafaradiumra.

— Bánom is én ! Nézze inkább ezeket a pompás huszárokat. Látja

Lapunk mai száma 4 oldal