Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. január-június (20. évfolyam, 1-49. szám)
1917-03-16 / 21. szám
Aras 12 fillér Huszadik évfolyam 21. szám. Sátoraljaújhely, 1917. Péntek, március 16. POLITIKAI ÚJSÁG Megjelen minden szerdán es szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőséi* : Kazinczy-utcza 5 Kiadóhivatal: Landesmann >v\iksa és Társán?.!. FŐSZERKESZTŐ : Dr. HOLLé ANDOK Előfizetési ár i Egész évre 12 korona.félévre 6 korona. Negyed évre 3 korona Egyes szám ára 12 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban kOzlün Mi a koncentráció? Irta: Gróf Andrássy Gyula. Koncentrációs kabinet kérdése áll ma nálunk a vita s a találgatások előterében és sokan azon tűnődnek, sót háborodnak fel, hogy miképp lehetne azoknak, kik ma még támadják a kormányt holnap összemüködniök a párttal, mely e'kormányt támogatja? Mint lesz holnap jó, ami ma rossz ? S ki, hogy fogja támogatni azt, akit ma birál, támad s nem tart a helyzet magaslatán állónak ? Való, hogy ezek fogas kérdések. De talán nem lebirhatatlanok. Csak az álláspontot kell megvál toztatni, melyet szégyenünkre és sajnos, csaknem egyedül nálunk Magyarországon loglal el még ma is a politikai világ egy tetemes része. Minapi beszédemre válaszolva a miniszterelnök kiemelte, hogy több országban, ahol bizonyos nyomás percében létrejött, a kon centráció nem vált be, nem maradt állandó és kénytelen volt újra olyan kombinációnak helyet adni, mely valójában megint csak párturalmat jelent. En úgy érzem, hogy a minisz terelnö't nem jól fogja fel, mi a lényege a koncentrációnak. S hogy innét ered úgy ez az ő téves beállítása, mint erednek a lentebb említett kérdések. Mert miben is áll a koncentráció? S miért szabad azt a hazafias érzés legelemibb követelésének tartanom ? A koncentráció nem jelent egyebet, mint hogy a háború során a pártok mindenütt feladják régi önálló pártpolitikai céljaikat s különben teljesen jogosult hatalmi vágyaikat s érdekeiket, s bűnnek tartjék, hogy az ezrekre való tekintetek legyenek mara- dandóak világháboiu közben is s ezek ne rendeltesselek teljesen alá a háború, a háborúban való győzelem érdekeinek. Ez az alárendelés legtöbb he lyütt megtörtént és úgy történt meg, hogy a pártok, melyek a háború nagy céljaiban egyetértenek s a győzelmet akarják és hisznek benne : mind összeálltak s törekedtek a háború s a győzelem érdekében két leltételt biz tositani. Az egyik: hogy lehető sok szaktekintély kerüljön olyan helyre politikájával nem volt megelégedve hol legtöbb hasznot tud hajtani hadimagátarcását nem tartotta elég ’ =-~ - t «-t. twt. — IFjJ^ 1 ■ 1 tekintet nélkül politikai múltjára A másik : hogy a nemzetnek lehető legtöbb rétege és pártja megtalálja a megnyugvást a vezetésben, melyet csak az a tény tud nyújtani, hogy egy főembere maga is részt vesz abban. Természetes, hogy idők s a háború menete során itt-ott a létrejött koncentráció, első alakulási formájában, megbomlott. De sehol sem azért, hogy a régi párturalmi formák térjenek vissza helyébe. Mindenütt azért, hogy a háborútól felvetett újabb szükségek s az illetőország helyzetének követelményei szerint a koncentrációnak újabb, jobb, gyakorlatibb formája váltsa fel a tökéletlennek mutatkozott elsőt. Vegyük erre példának Angliát. Nemcsak, mert klasszikus példa, hanem mert ott is, mint nálunk, a háborút a lehető legélesebb pártkündelmek előzték meg. Sőt majdnem polgárháború mindenki tudja, hogy az érvényes törvényben Írországnak jutott önkormányzat miatt Carson fegyverbe állította volt a homerulet ellenző Ulstert, Hyod George miniszter pedig az Asquith-kormányt a legnagyobb eréiyre sarkalta s azt követelte, hogy tüzzel-vassal gázoljon át e fakciózus ellenálláson. Mindazonáltal mikor Anglia a háborúba beleállott: Asquith, hazafias érzésétől és tapintatától vezéreltetve s bár igen jól tudta, hogy politikai hatalma ezáltal gyengül s pártjának, a liberális pártnak, esélyei ezzel a jövőre megromolhatnak: békét szerzett a vezető pártok közt, megosztottat a hatalmat ellenfeleivel s a veze^ tésbe betörekedett vonni a leg- erélyesebh embereket pártkülönbség nélkül. Igaz, hogy idővel Asquith megbukott, hogy forma szerint ellenzékbe ment s vele együtt a liberális pártnak ha nem is zöme, de vezérkara. Am csakúgy, mint ahogy az Asquithét felváltott Lloyd George-kormányban liberálisok is ülnek: magának a kormányválto- zásnak is oka nem az volt, mintha fölkerekedtek volna a régi pártellentétek, hanem az, hogy az Asquith koncentrációs kabinetjé nek egy része az Asquith hadi erélyesnek, s ilyen alapon : a meg oldandó hadikérdések megoldása körül való nézetellentétek alapján váltak szét az addig együttmü ködött államférfiak. S a koncentrációnak abbeli alapgondolata, hogy párttekintet nem nyom a latban s kizárólag és csakis Angliának a világháborúban való érdeke szerint csoportosuljon minden hazafi: változatlanul uralkodó maradt. Csakis igy lehet, hogy Lloyd George és Carson ma is egy kabinetben ülnek. Lloyd George tökéletesebben akarta megsegíteni és kiépíteni az alapgondolatot, mely abban áll, hogy minden pártpolitikát s általában minden politikát fel kell áldozni a nemzeti erőkifejtés s az ezzel kapcsolatos igazgatás érdekeinek. Több uj minisztériumot szervezett, mert azt tartotta, hogy nem lehet elvárni, hogy egy vagy egy-egy ember a háborúnak óriási módon megnövekedett feladataival meg tudjon birkózni, ha azok csak mellékfoglalkozások régi teendői mellett. Azon volt, hogy a háború egyes teendőit ez újonnan alakított minisztériumok révén külön egy emberre bízza, ki azt aztán teljes felelősséggel vezesse s kinek aztán semmi egyéb dolga és kötelessége ne iegyen, mint megfelelni a nemzet azon uj szűk ségletének. S mint székfoglalójában hangsúlyozta: még a politikai világtól is egészen távol álló szakembereket igyekezett bevonni a kormányzatba, mi éppen Ang liában rendkívüli dolog, hol a kormányzatnak parlamentáris volta a nagyomány s a szabály, s eddig csak parlamenti férfiaknak volt jogcímük felelős miniszteri állásokra. S a háborús érdek elvéi Lloyd George keresztülvitte a tulajdonképpeni szükebb kabinetben is, olyan különböző pártu férfiakat kérvén fel ebbe, kik nemcsak mint politikusok tetterő sek s nagyobb koncepciójuak, s kik mögött szélesebbkörü bizalom áll, mint csakis saját pártjuké. S ez az újabb építésű koncentráció valóban csodákat mivel Ezt tőlünk volna a legnagyobb niba nem látni vagy letagadni Nemcsakhogy uj hadsereget tudott lábraállitani, de Anglia egész gazdasági éietéc átalakította s a háború céljaihoz alkalmazta, s fel- ráztá s megszervezte az egész nemzetet a harc céljaira. A leg nagyobb küzdelmek közepett Angliának ez óriási és váratlan erő kifejtése az a tényező, mely főoka annak, hogya mi szövetségeLapunk mal »xAma 4 «Idái sünk nagyobb katonai képességeinek eddig még nem sikerül- ellenségeinket legyőznie. Azt hiszem, mi Magyarország vagyunk az egyetlen állam, hol a háború alatt is minden a régi kerékvágásban halad, — hol a háború kitörésekor éppen kormányon volt pártnak hatalmon maradása s béke idején különben jogosult hatalmi vágya önálló hadicél maradt. S maradt annak dacára, hogy mondhatom, a népnél megvolt, mint természetszerűen minden hazafias nemzetnél, az a lelkiállapot, mely pártpolitikát már nem tud folytatni az a lelkiállapot, mely a nemzeti nagy célokat, a nemzeti lét nagy nemlét kérdéseit tartja egyedül érdemeseknek a foglalkozásra. A legélesebb harcok egyszerre megszűntek s a nemzetben megvolt az akarat, minden egyébb tekintet és érdekhátratételével, a háború céljai és érdekei szerint csoportosulni. Sajnos: a felső irányítás ezt a természetes, a lelki- állapotnak egyedül megfelelő s a nemzet nagy érdekeit egyedül kielégítő megoldást nem mozdította elő. Mikor az ellenzék, félretéve minden jogos, sőt a múltakból kötelező keserűséget s erőt véve a mellőztetés és semmibevétel érzetén is, a nemzeti összhang biztosítása céljából minden bírálatot megszüntetett támadásoktól meg éppen tartózkodott^: akkor nem történt semmi s arra hivatkoztak, hogy minek a változás, mikor íme mindenki mindennel meg van elégedve? Megtették a mai miniszterelnököt az egész nemzet megszemélyesítőjének s az ellenzék viselkedését úgy magyarázták, hogy a nemzet érzi, hogy nagy időkben Tisza az egyet len rátereratett képviselője a magyar nemzetnek, s kormánya, mely annak idején egészen más célokra, az ellenzék elleni élethalál harc megvívására alakult volt: ez a kormány képes a nemzeti összhangot fentartani s a nemzeti energiákat sikeresen kihasználni. Mikor aztán az egyre sűrűbben elkövetett, egyre nagyobb s ilyen körülmények közt részben óhatatlan hibák miatt az ellenzék kénytelen volt kilépni tartózkodásából s kénytelen volt átmenni bírálatába és támadásba : akkor meg azt vetették ellene — s azt vetik most is a koncentráció gondolatai ellen, — hogy hogyan egyesülhetnének, akik igy küzdenek egymással ? /