Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. január-június (20. évfolyam, 1-49. szám)
1917-03-09 / 19. szám
W* Huszadik évfolyam 19. szám. Ara: 12 fillér Sátoraljaújhely, 1917. Péntek, március 9. W POLITIKAI ÚJSÁG Megjtlen minden szerdán ét szombaton este. Kéziratokat viasza nem adunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 5. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. FŐSZERKESZTŐ : Dr. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ár i Egész évre 12 korona.félévre 6 korona. Negyed évre 3 korona Egyes szám ára 12 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban kőzlttn Havat hoztak az első márciusi napok talán még egy utolsó üzenetét a télnek, amely szokatlan kegyetlenséggel gyötörte meg az idén a világot. Türelmetlenül nézzük az eget, megjön-e napkeletről a vártvárt vendég, a nagy téli ellenség riasztója, a gyönyörű ébredés ? Elgyötörve szenvedték át' ezt az emlékezetes hideg telet a harcoló seregek, éppen úgy, mint akiket itthon tart sorsuk, a polgári küzdelem lövészárkaiban. A nagy drágaságnál is nagyobb baj a hiány, a nélkülözés harapott vasfogával az itthoni front testébe és csupán végtelen türelmessé- günk tehette lehetővé, hogy ez a front is áttörhetetlennek bizonyult a támadások előtt. Harmadik tavasza lesz ez a világháborúnak, amelyből a fegyveres erők döntő nagy összecsapását és a békés megoldás lehetőségét várjuk. Harmadszor dőlnek a seregek a világtörténelem legnagyobb mérkőzésébe, har madazor festi pirosra a harcok földjeit a vér, harmadszor rombol a megtébolyult emberi akarat. E harmadik tavasz méhe még ádázabb harcoktól, gyilkolóbb küzdelmektől terhes. A katonákra, szerelmünk és csodálatunk meg- renditően nagy bálványára most még keményebb próba vár, mint as eddigi három esztendőn. Es nekünk, akiket sorsunk, meg kötelességünk itthon enged, a nélkülözések elviselésében, tü- relmességben és a jövő minden változatára való felkészültségben méltónak kell lenni azokhoz, a kiket a mártiromság glóriáa koszorújával fog övezni a történelem. Hajlékaink csendjét, tűzhelyeink nyugalmát azok védik meg most is majd, akik megbirkózva a rét tenetes téllel, az idők minden megpróbáltatásán keresztül kitartottak helyükön. Es ha ez a tavasz hozza meg a nyári napfény előtti utolsó vihart, ha a pusztulás kaszása most vágja majd végső mohósággal a legnagyobb rendeket az eleven erőkben, legyünk itthon is mind kötelességünk helyén, hogy a har coló hősök méltóknak találják vé delmünket a győzelem dijáért. Nagyobb tavasz jön, nagyobb véresebb és borzalmaktól feketébb, mint amilyenek eddig voltak. Es ez az uj utolsó próba is találjon mindenkit a helyén. Kevesebbet Írjunk! ^apontajélmillióhadijigoly-posta A bécsi közös központi tudakozódó irodának hadifogolyosztálya mindnyájunk érdeklődésére számító Írást adott ki. Mert hisz mindannyiunknak van valakije, aki hadifogságban szenved és mindnyájan szenvedünk, amikor mindenfelől azt a panaszt halljuk, hogy a mieink hónapokon át nem kapuak hirt hazulról. Ez a hivatalos irás aztáu rávilágít a mieink gyötrő helyzetének legvalósziuübb okára. Mentői tovább tart a háború — mondja a közposti iroda — annál inkább növekszik a hadifoglyok száma és annál nagyobb tömegekben érkeznek be a monarchiába és mennek ki a monarchiából a hadifogoly levelezések. Ma már megközelíti számuk mindennap a félmilliót. Mialatt a hazai posta és oenzorhivatalok ennek a hatalmas anyagnak a kezelésében és továbbításában az erők legnagyobb megfeszítésével, emli- tésremélló hátralék nélkül megküz- döttek, addig a külföld ehhez ha- Boníó intézményei, különösen az oroszokéi képtelennek bizonyultak. Ennek az az általában panaszolt következménye, hogy az Oroszországba küldött levelezőlapok és levelek céljukat csak 2—3 hóuap multáu vagy még később érik el. A foglyokkal való levelezés további emelkedése utóvégre a hazai iutézméuyek töl- jesitőaépessógót is meg fogja bénítani és a foglyok és hozzátartozóik várva-várt híradásai még nagyobb késedelmet fognak szenvedni. A feutemiitett hallatiatlan levélmennyiségnek azonban nem egyetlen oka a foglyok számának emelkedése. Sokkal inkább okai azok,— számuk ezeknek is sok ezer — akik másokra, a közérdekre való figyelem nélkül, hadifogságba jutott hozzátartozóikhoz, napouta, sőt akárhányszor napjában több levelezőlap pót vagy levelet imák. Számtalan példát hoz fel a hivatalos irás; megállapították, hogy némelyek 8, 9 sőt 10 lev. lapot Írtak egy nap egy fogolyhoz. Bizonyára nem lehet rossz néven venni senkiiül, hogy hadifogságban levő hozzátartozójának lehetőleg mioél többször s minél kimerítőbben akar bírt adni. Másrészt azonban lehetetlen, hogy a többség számban mérsékelt és csak a legfontosabb közlésekre korlátozott levelezését egy kisebbség túlzott és kíméletlen eljárása megnehezítse, Szívlelje meg tehát miudenki a következő aranyszabályokat; 1. írj világosan, latin belükkel és lehetőleg pontos címet adj! 2. Ne irj, csak hetenként 1 -er I 3. Levelezőlapra 15 sornál, levélben 60 sornál. Aki e szabályokat betartja, a maga részéről is hoszájárul a posta gyorsításához, aki pedig nem törődik velük, az magára vessen, ha levelezését addig visszatartják, amíg a mások jogosult és mérsékelt levelezését elintézik. Eddig van a hivatalos irás. Magunk részéről hathatósabb rendszabályt kívánnánk. Ilyen volna, ha pl. mindenki igazoló füzet mellett, személyesen adhatná postára mondjuk hetenként egyszer levelezőlapját és havonta egy levelét. A posta- szekrényben talált foglyoknak szóló küldeményt a posta visszaadná. A mi közönségünk — ezer tapasztalat van rá — nehezen hallgat arra, ha belátásra apellál a közérdek, Minket szigorúbban kell fogni e téren is. Lapuak folyó évi 17. számában megjelent fenti oiraü cikkünket ériu- tőleg a helybeli pénzügyigazgató- ság vezetőjétől Nagy Tamás kir. tanácsos pénzügyigazgató úrtól alábbi sorokat kaptuk ; A „ Felsőmagyarországi Hírlap“ tekintetts Sxcrkcsítösigcnek. Sátoraljaújhely, A „Felsőmagyarországi Hírlap" folyó évi 17. számában „A trafik- drágitás előkészítése“ cim alatt megjelent s hozzám intézett közleményre, csak az a válaszom, hogy ha valakinek a hatáskörömhöz tartozó bármely ügyben panasza van, szíveskedjék azt hozzám írásban beuyujtuni s ón a pauaszt törvényesen és igazság szeretettel fogom elintézni, vagy ha valakinek személyem ellen van panasza, szíveskedjék azt felettes hatóságomhoz, a m. kir. pénzügy- miniszteriumhez benyújtani. Kijelentem, hogy én hírlapi közleményre először és utoljára válaszolok, mert erre sem időm, sem kedvem nincsen. Szíveskedjék ezen válaszomat becses lapjának legközelebb megjelenő számában közzétenni. Szívességéért előre is hálás köszönetét nyilvánítja. Sátoraljaújhely -1917. máro, 5. A megtisztelő válaszra azonban egy két megjegyzésünk van, annak előzetes kijelentése mellett, hogy az igazgató urnák ebbeli minőségében kifejtett ténykedése iránt a legkisebb panaszunk lem volt és ninos is és a legnagyobb bizalommal nézünk jövőbeni működése elé. Cikkünk megírásánál senki irányában aversióval nem viseltettünk csupán a közönség róges-régen lappangó elégedetlenségének adtunk hangot. A sok oldalról felhangzó panaszokat akartuk ezúton tudoraázára adni, egyben kérni a tűrhetetlen helyiét megjavítását, még pedig az írott betűnél hathatósabb : nyomatott betű által. Bármennyire is saivesen aduuk helyet a pónsügyigasgató ur írásainak lapunk hasábjain, előaő oikkünk nek nem volt célja válasz kicsikarása által munkatársaink sorába iktatni, hanem csupán megnyugtató kijelentéseit vártuk az anomáliák megszüntetését illetőleg. Sajnos azonban ezt nélkülözzük nemcsak mi, de a dohányozni akaró közönség is. A doháuydrágitás vígan folyik, míg szivarhoz, cigarettához csal is államtitkári, vagy miniszteri protekcióval lehet jutni, míg egyesek 100 és 100 számra jutnak hozzá, kilincselés udvarlás nélkül, szinte mondhatnám házhoz szállítva. Ezen méltóztassék, ha módjában van, segíteni. A cipő és a ruhanyuzdák Az ipari cikkek árai az általános drágaságban vezető helyen vannak, mink pedig, akik vásárolni vagyunk kénytelenek,* mert a szükséglet nem tűr halasztást, hátul kullogunk a megértetlenek és hallgatottak szomorú táborában, ahonnan a panasz el sem hallatszik addig, ahol segíteni is tudnánk rajta. A kivételes hatalom, amely most a kormány kezében van, sem bir azokkal az árfelhajtókkal, akik mohó gazdagodást vággyal gyünk zsebre a hirtelen szerzett ezreseket, melyek Isok szegény osalád utolsójából dagadnak vagyonúkká a spekuláció kezében. A cipő, meg a ruha nem ukszus és akármeddig jár a valamikor elegánciájára kényes, jó módhoz szokott ember a lyukas talpú, kigörbült sarkú, rongyos cipőjében, vagy a foszló ruhájában, egyszer mégis ki kell oserélni, már nem is a hiúság, vagy a változatosság, hanem az idők viszontagságai miatt. Ná’unk a oipő is, a ruha is borzalmasan drága, több panaszt azonban inkább a eipő miatt hallunk. Sőt alig van nap, hogy ilyen pa. tisztelője Nagy Tamás \ kir, tanácsos pén*.ügyiia%íaty Lapunk mai »aéma 4 oldal
