Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. január-június (20. évfolyam, 1-49. szám)
1917-01-26 / 7. szám
7. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Péntek, január 26. a közélelmezési osztály terhére. Az elnöklő polgármester bejelentette még a képviselőtestületnek, hogy a város konyhakertészetet óhajt létesíteni és a megmunkáltaikat a városi hadisegélyben részesülő asszonyokkal, mig a férfi munkát az e célra kérelmezett katonasággal fogja elvégeztetni. Több kisebb ügy tárgyalása után a közgyűlés dr. Chudovszki Móricnak a csatornázást emlékezetbe idéző interpolációjával, amelyre a polgármester biztató választ adott, ért« végett. Megszűnt a tolongás a petróleumot árusító üzletek előtt Kellemes meglepetés érte tegnap azokat a járó-kelőket, akiket ütjük a petróleumosztó boltok előtt vitt el. A régi és megszokott tumultus és harci zsivaj, verekedés, tolougás helyett nyugodt közönségei látott, amely példás rendben várta a kiosztást. A szokatlan rendre mindenütt szuronyos öreg népfelkelő ügyelt fel, akiket a helybeli ó'rkülönitmény bocsátott a város rendelkezésére. Az öreg honvédek katonás ud variassággai és az állapotok megértésével, tartották fenn a rendet és semmi nézeteltérés sem merült fel a katonaság és a közönség között. A szuronyok szigorú tekintetét, villanását tulcsillogta a népfölkelők pedáns, gondos rendszerotete, amely lehetővé tette, hogy a közönséget gyorsan és akadály nélkül szolgálják ki. De hogyan is gorombáskodnának ezek a katonák a közönséggel, akiknek talán a felesége és gyermeke szintén reménykedve ált a tömegben és várja, mikor kerül rá a sor. Az őr- különitmóny parancsnokságát dicséret illeti még azért, hogy a katonákat megfelelő higgadt elemekből válogatta ki és a közönséggel való bánásmódra oly kifogástalanul kitartotta. Most már csak a hatóságon a sor, hogy az öreg népfölkelők szolgálatait tiszt és egyéb élelmicikkek kiosztásánál is igénybe vegye. Még egy félévig! Andrássy Gyula gróf nyilatkozata Andrássy Gyula gróf arra a kérdésre, hogy meddig tarthat a hábűiu, igy nyilatkozott; Föl lehet tenni, hogy az entente tényleg meg fogja magát erőltetni, de ha a siserro nem vezet, ő fogja sietve keresni a békét, amelyet mi most emberiességi okokból és azért, mert mi már elértük célunkat ; az önvédelem sikerességét, ajánlottunk föl. Időpontot erre megállapítani természetesen nem lehet, de bizom benne., hogy egy félév alatt be fogja látni az entente közvéleménye, hogy ők képtelenek bennünket legyőzni és akkor meg lesz náluk az elernyedés. Én tehát nem jósolgatok, de bizom benne és remélem, hogy egy félév alatt ennek az ideje elkövetkezhet. Mennél erősebb volt a L oj d George szug- gesztiója, annál teljesebb és rohamosabb lesz a várható sikertelenség esetén az elernyedés és összeesés. — Ekópp lehet indokolni az entente békeföitételeivel most föltálalt azon programmed, hogy Ausztria- Magyarországot felosztani és a töröhöket Európából kiűzni akarják. Ez a nagy hang nem az entente erejére, hanem helyzetének éppen gyengeségére mutat. Egyáltalán nem hihető, hogy L’oyd George e háború által Oroszországot a jövő számára a lehető legnagyobb erejűvé akarná fokozni, Lloyd George nem tarthatja legfőbb angol érdeknek, hogy Oroszország abszolút erejű szárazföldi hatalommá váljék. De — úgy látszik — szükségét érzi, hogy küiön szuggesztiv módszereket alkalmazzon Oroszország felé is. Az égről a csillagokat is beigóri Oroszországnak. Miért ? Föl lehet tenni, hogy ismeri az orosz viszonyokat és érzi, hogy ilyen stimuláló eszközökre van ott már szükség. — És ugyanezeket kell föltennünk az Olaszország felé tartott beigórgetésekről is. — Ilyen módon nemcsak, hogy komolyan nem kell venni az entente nagyhangú követelődzóseit, de inkább gyöngeségnek, mint az erő tudatának kell azt megítélnünk. jlMjon le a vármegye tisztikara, mert — Szerencsen 14 fillér egy tojás. Még a legradikálisabb ellenzéki körökben is élénk megütközést, visszatetszést szült a „Zemplén" laptársunknak a „Sárospatak“ c. lapból átvett és aláírásával szankcionált alábbi hire : — Tizennégy fillér egy tojás, A „Sárospatak.“ cimii hetilap január 7-iki számában írja, hogy: „ez a boldog világ Szerencsen, a Gortvay Aiadár főszolgabíró szákhelyén van s azt mondják, hogy nemcsak maximális ár van. de tojást is lehet kapni, sőt Gortvay főszolgabíró gondoskodott a megyei központi tisztviselőkről is, pár száz tojással elégítvén ki eziránti szükségletüket, A többi, igy a sárospataki járásban is, 40 fillérért sem kapható tojás; hogy mit csinálnak a tyukocskák, azt nem tndjuk, de azt sem, hogy főszolgabiráink miért nézik összetett kezekkel a mindig rosszabbodó állapotokat, elmehetnének mindnyájan Szerencsre, kollégájuktól tanulni, mert az egész vármegyében csak itt látunk rendet s az élelmezés tekintetében megfelelő intézkedést. Gortvay Aladár főszolgabiró intézkedéseiről több Ízben irtunk mi is, mások is s ezt mindannyiszor megtesszük, valahányszor a közért tett intézkedései kihívják elismerésünket. Azt tartjuk kitűnő közigazgatási férfiúnak, aki a legnehezebb viszonyok között megállja a helyét. A háborúban eredményt el nem érő vezéreket nyugalomba küldik, vagy .más helyre állítják, ezt kellent tenni a közigazgatás élén álló tisztviselőkkel is, nagyon kevesen maradnának meg helyükön, de nagyot javulna a helyzet. Zemplén vármegyében csak Gortvay maradna a helyén, vagy pedig magasabb vezető helyet foglalna el,“ Örömmel adjuk le ezen elismerő sorokat, amelyeket mi is mindenben aláírunk. Egyrészt visszatetszést keltett, hogy épen a „Zemplén“, a hivatalos orgánum, aki akarva, nem akarva, még a rangsorban legutolsó vármegyei hajdúról vagy fűtőről is dicshimnuszokat szokott zengeni, ezúttal következetlen lett önmagához és minden indok nélkül, mert nálunk a tojás 14 fillérnél többe kerül, helyeik elhagyására, lemondásra szólítja fel a vármegye egész tisztikarát. Hát a felszólításnak természetesen eredménye is lesz, nemcsak a tisztikar, de az egész kezelő személyzet is le fog mondani és helyeiket át fogják adui a „Zemplén“ és „Sárospatak.“ szerkesztőségének és kiadóhivatali személyzetének, abból az egyszerű okból kiindulva, hogy aki kritizálni tud, az bizonyosan egykönnyen el is igazodik a közigazgatás szövevényeiben. A Zemplénre különös hivatás vár. Úgyis üresedésben vau a Sider bácsi haláia óta a hajduőrmesteri állás, ezt fogják vele betölteni, felruházva az állást azzal az ügykörrel, hogy mint őrmester, őrködni fognak a közeilátás felett. Boldog lesz a vármegye. Nem tyuk fog főni a szegény ember fazekában, hanem tojás pohárba, héjába, tojás keményen, tojás lágyan, tojásból rántotta, tojás, tojás, tojás ... Csuda egy állapot lesz. A végén bele zápui mindenki, de ez nem baj, a fő az, hogy a jelenlegi vezetőség menjen a helyéről. A „Sárospatakéra a tyuk nemes szerepe vár. Ő lesz a mioden tojások kutiiorrasa. Megérdemli. Kotkodácsoi- hat napjában annyit és annyiszor, amennjit akar. A hallgatósága, a Zemplén szerkesztősége örömmel fogja hallgatni, hiszen a le kükből beszólt. A jóizlósü közönség pedig, aki a vármegye minden egyes, erején felül dolgozó tisztviselőjét kellően, érdeméhez méltóan tiszteli és becsüli, továbbra is szeretőiével fogja körülövezni a „Zemplén" és „Sárospatak“ miatt elbocsátott tisztikart, még ha hat fillér is lesz más helyen a tojás ára. Csendesei! a korcsmák. Kevesebb a részeg ember. Drága a — szesz. A háború kitörését közvetlenül követő időkben nagyon hangos volt minden csárda, vendégfogadó és kávéház, Azután mind csendesebbé váltak a vigság tanyái, sőt, ma már aunvira csendesek, hogy sokszor az ember azt sem tudja, hol jár; élők csarnokában-e, avagy holtak között. S ba néhanapján valahol meg is szóial a zene, nincs poharcsengés, nincs kurjantgatás. Hészeg ember ma fehér hollószámba megy. Miért? Mert nincs mitől becsipui. Azaz : ha van is, nincs pénz, amellyel az megfizethető volna. Fölment az ára miudeunek, de rohamosan csökkent az — alkoholé. Hogy ma valaki jó! beesiphessen, ahhoz 10—20 korona kell. Máskor, a régi jó időkben az ember 2 koronáért a sárga földig leszophatta magát. Két évvel ezelőtt drágának tartották a nyolc hatosos asztali bort. Ma azt a minőséget 5—6 koronájával kell fizetnünk. A szőlőtermelők ugyanis egy év alatt 500—600 per- centtel emelték az árakat. Közönséges hegyi, vagy homoki borokat szüretkor 30—40 fillérjével lehetett vásárolni, ezeknek ára most 1,50—2 korona. A vendéglősök tehát nem adhatják még a legolcsóbb bort sem 3 korona 10 filléren alul. De ez az ár még mindig nem állandó. A termelők javarésze visszatartotta borát, amint mindenféle terményt visszatartanak a drágulás reményében. Épen azért a tavaszra már a legsi- lányabK minőségű bort is 4 koronájával fogják mérni a vendéglősök. Tessék azután ebből naponként kva- terkázni ! Ki bírja ezt ? Legfölebb néhány hadseregszállitó, de nem a közönséges halandó. Rettenetesen emelkedik a sör ára is. Hogy többet ne említsünk, egy korsó pilseni sör 1 korona 60 fillér lesz már a jövő héten, egy kis poháré 70 fillér, Tessék ezek mellett az árak mellett villásraggelizni! De az árak emelkedésével fordított arány • bau áll a kiszolgálható mennyiség Két pohárnál többet senki sem kaphat. Tessék ettől berúgni 1 De niucs is, amire csúszhatnék a drága, jó nedű. A kispörköltök és virslik ideje már lejárt. Kenyér kell az ennivaló mellé, kenyeret csak kenyér jegy ellenében szabad kiszolgáltatni; mivel azonban a keuyerjegy az otthoni szükséglet fedezésére is csak alig elég, nem vihet az ember magával kenyérjegyet, le kell tehát mondani a falatozásról is. A korcsmái életnek ezzel befelegzett és kénytelenek vagyuak a nyárspolgárias, ottboui életet mégszokni. A pálinka, a népnek eme rneg- rontója, mintha teljesen eltűnt volna a föld színéről. Szomorú dolog, hogy ehhez is világháborúra volt szükség, Leszoktatott bennünket a háború sok mindenről, még arról is, amire számítani sem mertünk volna; a lumpolásról. HÍREK. — Kitüntetés. A király Boros Bóla, a 305. honvéd gyalogezredhez beosztott veseczi 7-ik honvédgva- logezredbeli tartalékos főhadnagynak a hadi díszítmény es IILosztályu katonai érdemkeresztet adományozta az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása elismeréséül. — Április 1-én előrt kall igazítani az Órákat. Már azt hittük, hogy a nyári időszámítás a tavalyi próba után egyszersraiudenkorra megbukott. Kiderült róla, hogy annyi zavart és komplikációt teremtett, hogy ez aligha állt arányban azzal a jelentéktelen eredménnyel, amit megtakarítottunk azzal, hogy egy órával korábbau keltünk és korábban feküdtünk le. Tavaly, amikor a nyári időszámítást kivégeztük, akkor még nem tudtuk, hogy 1917-ben is háború lesz, hogy szénhiány lesz s drága lesz minden grammnyi szén, amit megtakarítunk. Értesülésünk szerint épen a világító anyagokban való nagy-nagy hiány miatt a kormánykörökben komolyan foglalkoznak azzal, hogy a nyári
