Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. január-június (20. évfolyam, 1-49. szám)

1917-01-16 / 4. szám

Ara s 12 fillér. Huszadik évfolyam 4. szám. _____________________Sátoraljaújhely, 1917. Kedd, január 16. POLITIKAI ÚJSÁG Megjelen minden szerdán és szombatan este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 5 Kiadóhivatal: Lanűesmann Miksa és Társánál. FŐSZERKESZTŐ : Or. HOLLÓ AHeGü Előfizetési ár: Egész évre 12 korona.félévre 6 korona. Negyed évre 3 korona Egyes szám ára 12 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közién elismerés a hősöknek. A belügyminiázter törvényja­vaslatot terjesztett a képviselőház elé a most dúló háborúban a ha­záért küzdő hősök emlékének megörökítéséről, E javaslat sze­rint a nemzet hálás elismerését nyilvánítja ki mindazoknak, akik a hadrakelt sereg kötelékében híven teljesítették kötelességeiket ] azok emlékének megőrzését pedig, akik életükkel adózták a veszélyben iorgó haza védelmében, a késő utókor hálás kegyeletére bízza. Végül elrendeli, hogy minden község vagy város anyagi erejé­nek megtelelő, méltó emléken örökítse meg mindazoknak ne vét, akik lakói közül a hazáért életüket áldozták. Természetesen ennek a tör­vényjavaslatnak sem célzata, sem formája ellen semminemű kifo­gást nem emelünk. Hiszen az a törvény, amely majd ennek a ja­vaslatnak alapján szentesítést nyer, nem cselekszik egyebet, mint sza­vakba foglalja és a törvénykönyvbe iktatja azokat a meleg, hálás sze­retettel teljes érzelmeket, amelye­ket mindannyian érzünk a hazán­kat, tűzhelyünket védő fiaink, test­véreink iránt. Még az ellen sem emelünk kifogást, Hogy a kormány már most, a háború kellő köze pében elérkezettnek látja az időt. hogy a törvényhozás kifejezze há­láját, elismerését a hazát védő hősök iránt. Az egyetlen, ami el­len tiltakozunk az, mintha ezzel a törvénnyel le volna róva minden, amivel a magyar állam a haidé­ren küzdő, vérző fiainak tartozik. Nagyon szép, nagyon lélek­emelő és bizonyára nagyon buz­dító hatással is bir az, ha a tör­vényhozás szép szavakban kife­jezi háláját a küzdő hősök iránt, de ez nem elég. Annak a fron­ton harcoló hős katonának a lelkét a honszerelmen kívül még egyéb nemes nemes érzelmek is eltöltik: a családjára, a hitvesére, a gyermekére való aggodalmas rágondolás. Es e szorongó gon­dolatok között, bizonyára utolsó­dé helyt foglalhat a maga tor­sára való rágondolás is: mi lesz belőle, ha a szörnyű küzdelem­ből megtörtén, bénán, csonkán nyomorékul tér haza ? Az állam­nak első és elengedhetetlen kö­telessége, hogy ezeket a kínzó aggodalmakat az érte harcoló hős katona leikéből kigyomlálja és helyébe oltsa azt a megnyugtató tudatott, hogy sem őt magát, sem családját az a nemzet, amelyért harcolt, el nem hagyja. Úgy véljük tehát, hogy az a szép törvényjavaslat, amelyet a belügyminiszter terjesztett a kép­viselőház elé, akkor lett volna igazán szép és lélekemiő, ha vele együtt a háborús rokkantak ellá­tásáról és az elesett családjainak kielégítő gyámoiitásáról szóló ja­vaslatokat is betetjesztette volna a kormány. Ha az elismerő sza­vakkal nem kellett várni a há­ború végéig, nem értjük, miért kelljen várni azzal a kézzelfogható elismeréssel, amellyel az áilam hős liainak tartozik és amely már most is sok könyet letörölhetne, sok nyomort enyhítene, olyan kö­nyet és olyan nyomort, amelyet a haza védelmében való önfelál­dozás zúdított az ártatlan csalá­dokra ? Es még egyet. Ne gondolja a belügymimsztet ur, hogy azok, akiknek a haza olyan hálával tartozik, hogy azt egy külön tör­vényben keli küejezm megérdem­lik legalább is azt, hogy ennek a hazának, amelyet ők védtek meg az elpusztulástól, egyenlő jogú polgárai legyenek ? Kérhetett» szigorral kell eljárni az árdrágítókkal! fi belügyminiszter rendelete. A belügyminiszter erélyes hangú rendeletét iutézeit a városok pol­gármestereihez, s melyben az ár­drágítókkal szemben kérhetetlen szigort követei. Az eire vonatkozó rendelet ma érkezett meg Ujhely városához. A reudeifct szószeriut igy hang­zik ; A hadviselés sikerének egyik legfontosabb előfeltétele, hogy a hadsereg épp úgy, mint a polgári lakosság a közszükségleti cikkekben ne szenvedjen hiányt. Ez teszi elkerülhetetlenné az elsőrendű közszükségleti cikkek igénybevételét (rekvirátását), az azok­kal űzhető árdrágító visszaélések lehető megakadályozását és azt, hogy az említett cikkek egy részének megfelelő elosztásáról a hatóság gon­doskodjék. Az igénybevett dolgoknak lelki­ismeretes bejelentése és beszolgálta­tása, továbbá az árdrágítás meggát- lására irányuló rendelkezések érvé­nyesülése ehhez képest elsőrendű fontosságú és igy a hatóságoknak nemcsak hivatali, hanem hazafias kötelességük is, hogy az említett rendelkezések pontos íogauatositásat szigoruau ellenőrizzék és azoknak minden kijátszását, vagy megsértését kíméletlenül megtorolják. A több oldalról hallható pana­szok azonban arra engednek követ­keztetni, hogy sok helyütt a rekvi- ráiási és az árdrágítás ellen irányuló rendelkezéseknek eme uagyfouíossá- gát sem a közönség nem ismeri fel, sem az a körül tapasztalt mulasztások vagy visszaélések súlyát a hatóságok nem mérlegelik az azokhoz füzedő hátrányos következmények nagy­ságához méltóan. Az előbbit a rekvirálási és az árdrágítás megakadályozására irá­nyuló rendelkezések eilen elkövetett nagyszabású kihágás, az utóbbit pedig az a tapasztalat igazolja, hogy a rendőri büntető bíróságok ezeket a kihágásokat túlságosan enyhén bírál­ják meg és a visszaélések súlyos következményeivel, illetőleg az ár­drágítás utjáu elért vagy elérhető jogtalan nyereség értékével aranyban egyáitaláu nem álló csekély bünte­tésekkel sújtják; a vád képviselői pedig az ilyen enyhe Ítéletekben többnyire megnyugosznak. Amikor ennélfogva a rekviráió és az árdrágítás meggatiasát célzó rendelkezéseknek a hadviselés órda- keire és sikerére kiható nagy fontos­ságát ismételten is nyomatékosan hangsúlyozom, figyelmébe ajáuiom a kihágásom megtorlására hivaloit rendőri büntető birósagokuas is, annak kiemelésevei, hogy hivatali és hazafiul kötelességeiket egyaránt megsértik, ha a rekvirálások es az árdrágítások körűi tapasztalt vissza­éléseknek, amelyek a hadviselés ér­dekeit o y messzemenőieg veszélyez­tetik, valódi súlyúknál sokkalta cse­kélyebb jelentőséget tulajdonítanak s megtorlásukra megállapított bünte­téseket, különösen pedig az árdrágító visszaélésekre megállapított pénz­büntetéseket, amelyeknek vissza­riasztó hatásunknak is kellene lenniük, a cselekmény fontosságával arány ban nem álló alacsony mértekben szab­jak ki. Felhívom ennélfogva polgármes­ter urat, emlékeztesse az eiső fokon eljárni hivatott rendőri büntető bíróságokat a rekviráiási ée az ár­drágítás megakadályozását célzó ren­delkezések nagy jelentőségére és megszegésüknek a hadviselés sikerét veszélyeztető súlyos következmé­nyeire és ajánlja figyelmükbe, hogy a törvényhozás intencióival jutnak ellentétbe, ha az ilynemű kihágások megtoriásaképen kiszabott büntetések mértékének megállapításánál ezeket a tekinteteket szem elől tévesztik. Felhívom továbbá polgármester urat, közölje e reudaletemet a vád képviseletére hivatott ügyészekkel és ügyészségi megbízottakkal is avégből, hogy az abban kiemelt szempontokat a vád képviseleténél vegyék gondos figyelembe. Javul a helyzet a petróleum fronton. Kíméletlenül ostorozzuk a hi­bákat kérlelhetetlen szigorral sür­getjük a helyzet javítását célzó in­tézkedéseket de viszont örömmel em­lékezünk meg minden olyan intéz­kedésről és rendszer vá.tozásról, a mely a megélhetést és a közszük­ségleti cikkek beszerzését megköny- ny iti. A helyzet elviselhetetlenségének vagy nem tudjuk milyen ható erő­nek tudjuk be, hogy a petróleum jegy kiosztásuál a hatóság egyszer kivételesen levetette a vaskaiapos- ságot, nem maradt következetes régi bűneihez, hanem az összpontosítás helyett, a dacentraiizalassal próbál­kozott. A kísérlet fényesen bevált és az a közönség, amely eddig tü­relmetlen, renitens hireben állott, szolid báránnyá változott. Jóleső örömmel láttuk, hogy a féktelen ós szertelen verekedések, botrányok, a százakra menő tömegek lázas türel­metlensége egy csapásra megszűnt és senki sem akart a rend ünnepnap­ján, ünueprontó lenDi. Soha nem történt még meg, hogy egy polgármesteri hirdetmény olyan őszinte általános örömet és megelégedést váltott volna ki a tü­relmetlen nélkülöző közönségből, mint a köziós, hogy a fogyasztó közön­ség a peírókumjegyekhez, utcák szerint beosztva, a város különböző pontján juthat. Megörvendezett a közönség, „hogy botrányok nélkül, rövidesen hozzá juthat ahhoz, ami­nek megszerzéséhez eddig, várásban eltöltött keserves napok ós Véres tü­lekedések szükségeltettek. Amint mondtuk a kísérlet szebben vált be, mint remélni mertük. Végig jártuk az összes jegykiosztó helyiségeket és egy helyen sem tapasztaltunk, sem munsa torlódást, sem lázongó törne' geket. Mindenki nyugodtan türelme­sen várta azt a rövid időt, amikor reá került a sor és átvehette petróle umjegyót. Az érem egyik oldala már fé­nyes, annál sötétebb azonban a másik. Nem lehet ugyanis a petróleumnál egységesen minden háztartásnak egyenlően megállapítani a kiosztandó mennyiséget, mert a petróleum hasz­nálata máskép bírálandó el, mint p1. az élelmiszerekké. Ezt nem lehet fejenként kivetni, hanem figyelembe kell venni a lakóhelyiségek számát és nagyságát, amelyben petróleummal világítanak és különösen a különféle foglalkozási ágakat és családi körül­ményeket. Van olyan sok háztartás, ahol a tervezetbe vett 2 liter ha- vonkénti mennyiség teljesen elegendő, Lapunk anal száma 2 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom