Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-08-24 / 67. szám
67. szám (2) FELSÖMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda, augusztus 24. mányozása, a közreműködő személyektől, elsősorban magától Székely Elektől nyert részletes információk alapján. Úgy, hogy mi már magunk is meg voltunk hatva ennyi nemes áldozatkészség láttára s kezdtük azt indítványozni, hogy a város ezt az ő nagy főispáni jótevőjét válassza meg díszpolgárának, vagy emeljünk szobrot neki a napipiactéren (vagy még helyesebben a kukurica-piaconjl Kettős szobrot, mint Goethének és Schillernek van Berlinben, a város két nagy jótevőjének, Meczner Gyulának és Székely Eleknek. Álljon a két nagy férfi a szobron testvérileg ősszeölelkezve, kezében mindeniknek papírtekercs helyett egy-egy cső kukurica s felettük áldásra terjesztett kézzel lebegjen Gáthy Géza szelleme. És most ez a szép ábránd, ez a lelkűnkben már előre felépített szép szobor, egyszerre összeomlik. Összeomlik egyetlen szavará szeretett főispánunknak. Immár nem akar az áldozatkészség aranyos glóriájában tündökölni. Immár nem hirdeti, hogy ő csak önzetlen jótevője volt a városnak. Egy merész fordulattal átszökik ő méltósága a tagadás biztosabb talajára. Ügy látszik, ő rá is nagyon keményen rá kiáljhatott valami szigorú professsor: — Hát Néga fráter, ismerd be töredelmesen, hogy kukuricáztál 1 S erre a barátságos felszólításra egyszerre csakugyan Néga fráter lett Mrczner Gyulából. Vájjon ki lehetett az a jó tanácsot adó tudós professzor? Alighanem maga Meczner Gyula ő méltósága. Masnak nincs ehhez való esze. Most tehát tagadunk. Sőt alibit igazolunk. Nem igaz, hogy vett a kukuricábul a főispán. Nem is látta, nem is tud róla, soha hírét se hallotta 1 Nem is volt itthon akkor, mert Abbáziában volt. Az egész vádból egy szó, egy betű sem igaz 1 Hogy mondta az egyszeri ügyvéd? — Tagadom, hogy az alperes a szentesi erdőből fát vágott volna. Tagadom azt is, hogy Szentesen erdő volna és ha van erdő, tagadom azt, hogy abban fák volnának 1 Vagy hogy mondta ő méltósága a múltkor ? — Gáthy ? Hát kicsoda az a Gálhy ? Hisz én azt a Gáthyt nem is ismerem I Életemben kétszer se beszél tem vele 1 Azt se tudom, ki az a Gáthy ? Holló tagad. Ez időszerint nem a Zemplén jelenti be a tngadást. Az mégis szé- gyelné magát, hogy egyik számban beismerjen, sőt hivalkodjék a tettel, a másikban pedig kereken letagadja. Hát jön a másik lájbzsurnálnál, a Holló Andor lapja a Zempléni Újság. Ez úgy tesz, mintha a főispán ellen volna. Támadja néha. De ezt ne tessék komolyan venni. Mikor kell, ott van ő mindig. Igaz, kínosan csinálja. Például azt jelenti most, hogy ő csak politikai ellenfele a főispánnak, de az egyéniségét nem kifogásolja, sőt megvédi. Eddig pedig folyton azou lovagolt, hogy ő munkapárti, politikában teljesen egyetért Meczner Gyulával, csak az egyéniségét nem tartja a főispánságra alkalmasnak. Ezért kiabálta rá, hogy mondjon le 1 Hát tessék ezen eligazodni! Politikai ellenfele a Zempléni Újság a főispánnak 1 Azt mondja ! Hát már nem muszkapárti a Zempléni Újság Mert eddig az volt 1 Es ha most is az, hát hogy lehet ellenfele a főispánnak ? Vagy a főispán hagyta ott a muszkapártot ? Nem valószínű ! Ő csak akkor fogja ott hagyni, ha a muszkapárt nem lesz kormányon. Akkor csatlakozik az uj kormányhoz. De amig kormányon van a muszkapárt, addig ő lelke legbensőbb meggyőződésével őszinte (és önzetlen) muszkapárti marad. Alighanem onnan van a Zempléni Újság színváltozása, hogy Isépy Tihamér kilépett a szerkesztéséből, biztosan ő képviselte eddig ott azt a heves főispán ellenes irányzatot s most, hogy kilépett, Holló felszabadult az ő nvomása alól és szabadon szeretheti Meczner Gyulát. No, jó étvágyat kívánunk hozzá 1 A múltkor holmi elmaradt szub venciókat emlegetett a Zemplén. Hogy is áll azoknak a dolga ? Ugyan tessék csak majd vigyázni, nem lát- nek-e legközelebb a Zempléni Újságban állarovasuti hirdetéseket! Tehát tagadunk. Holló Andor főispánellenes lapja adja most tudtára a világnak a nagy tagadást. Egy szó, egy betű se igaz. Egy szem kukuricát se kapott a főispán. S mindgyárt meg is magyarázza, hogy ez milyen könnyen lehetséges. Lám, azt is beírta Osoltkó, hogy Fuchs Jenő 17 mótermázsát kapott, pedig nem igaz, mert csak 8-at kapott. Azt is beírta, hogy Ar- iLágyi kapott kukuricát, pedig nem kapott. Hát mért ne lehetne, hogy a főispánnak is beirt 22 mótermá zsát, pedig nem kapott semmit ? Persze, hogy lehet 1 Sőt úgy is van ! Most már egész bizonyos, hogy úgy van 1 Egy szemet se kapott. Itthon se volt. Abbáziában üdült, tengeri fürdőben. Nyilván innen a tévedés. A főispán tengeri fürdőben volt, itthon pedig Osoltkó tengerit jegyzet be a nevére. Lám, milyen szórakozott ember az a Osoltkó! Hogy összetéveszti a dolgokat 1 Hisz az nem vetni való tengeti volt, arait a főispán ur használt, hanem tengeri fiitdő\ Nyomoznak Hogy mikor került haza a főispán ur Abbáziából, azt igazán nem tudjuk, Majd kisül. Annyit látunk, hogy már május 13-án részt vett a városi közgyűlésen. De az tény, hogy a kukurica elszállítása hivatalosan meg van állapítva. A polgármestert felkérték, derítse ki, hogyan osztották szót a kukuricát. A polgármester jelentésre szólította fel Csoltkót. Osoltkó beadta a felvett eredeti lisztáját, amely szerint többek közt Meczner ur is kapott 22 métermázsát. Ennek igy történt megállapítása után szüntette meg a polgármester a további eljárást. Ez tehát ez idő szerint küzhi telüleg igazolt tény. Hogy maga Meczner Gyula sajátkezűig tartotta é a zsákot, vagy a kocsisát küldte, vagy itthon se volt még s csak hazajövetele után értesült, hogy Székely Elek jóvoltából kapott olcsó kukuricát, ez már mind igen mellékes dolog. Vagy egyáltalában nem kapott a főispán ur ? No? Hát akkor biztosan Osoltkó csilt, hamis jelentést adott be, elpanaraázta a kukuricát. De hi szén akkor sietve fegyelmit kell indítani ellene, kinyomozni az ügyet, felfüggeszteni, megbüntetni, ha vét kés. Rajta, gyorsan, főispán ur, szó kott erélyességóvel vágjon bele a dologba 1 Már betekint ő méltósága. Hát cselekszik is a főispán ur. Először is betekint. Persze, hogy betekint. O ne tekintene be? Rögtön izent a polgármesternek, hogy kü'd je csak hozzá az iratokat betekintés végett. Es Reichard Salamon az ő ismert pontosságával felpakolta a kukurica panamáról szóló összes iratokat s rohanvást küldte a főispán úrhoz. Hadd tekintsen bele, hogy mi mindent kapott ő az Ínségeseknek küldött dolgokból. Ez is újhelyi specialitás. Vádolnak egy embert panamával, hogy elharácsolta az ínségesek számára küldött kukuricát. S a polgármester, a kinek kötelessége lenne világosságot deríteni a dologba, átadja a panamát igazoló összes aktákat a vádlottnak. Tegyen vele, amit akar. No hiszen szép igazság fog itt kisülni ! Reichard ügyvéd ur egyebet is cselekszik. Sürgősen, szent István király napján, nemzeti ünnepen, nincs okosabb dolga, mint szigorú vizsgálatot indítani, nem arrul, hogy hogyan történt ez a nagy disznóság, de hogy mi hogyan juthattunk annak az irataihoz ? Csakugyan ez a legfontosabb kérdés. Itt történt a legnagyobb visszaélés. Hogy Székely Elek elpanaraázta, elharácsolta a szegényeknek küldött segélyt, hogy ebből juttatott a főispánnak is, — az mind semmi. Az a fő, hogy hogyan tudhatta meg ezt a súlyos visszaélést az újság. Ezt kell kinyomozni, ezt kell megbüntetni. Mert a városi irattár tudvalevőleg arra való, hogy jól elrejtsen minden disznóságot. És ha ezt nem kellőleg teljesiti, meg kell büntetni. Hát csak nyomozzon Reichard ügyvéd ur. Vegyen fel jegyzőkönyvet. Indítson fegyelmit az irattári személyzet ellen, hogy máskor jobben rejtsék el a panamákat. Mert nem az itt a bűn, hogy Meczner és Székely kukoricáztak, de az, hogy megmutatták nekünk az iratokat. Ez a főbűn. 1 A főispán Pestre megy. A Zempléni Újság bejelenti, hogy a főispán sajtópert fog inditani ellenünk, hogy őt igy megrágalmaztuk. S tényleg, hétfőn este fel is ment a főispán ur Pestre, állítólag azért, hogy a kukurica ügyben tisztázza magát s engedélyt kérjen a sajtóper megindítására. No csak rajta! Tessék sajtópert inditani! Ott esküdtek Ítélnek ám, komoly, becsületes polgárok s ott aztán nem lehet majd az iratokat betekintés végett magához rendelni. A Miklóssy—Székely-íéle per tárgyalásának folytatása. Igen élénk érdeklődés mellett nyitotta meg ma reggel 9 órakor Kopeczek biró a tárgyalást. Több az ügy tisztázására hatékonyan közreműködő tanút hallgattak ki s különösen Némethy Bertalan tanúvallomása, mely U/a óráig tartott, volt súlyosan terhelő Székelyre. O volt az első tanú és teljes részletességgel és megfontoltsággal adta elő a városi vámszerződésekre vonatkozó ügyet, mint amely a városra érzékeny kárt jelent, Különösen 6 tételnél mutatkozik változtatás a bérleti szerződés ben a versenytárgyalási hirdetéshez arányitva. Utána Pataky Miklós főjegyzőt, Kiss Ödön főügyészt, Schveiger Ignácot és Schveiger Márkuszt hallgatta ki a bíróság. Majd elrendelte a fegyelmi iratok beszerzését, Kova- llczky kir. közjegyző kihallgatását, mely célból a tárgyalás folytatását legközelebb kitűzi. A mai tárgyalás egész lefolyását szombati számunkban részletesen közöljük, jj Reichard ügyvéd ur fegyelmije. Kitűzte a tárgyalást az ügyvédi kamara. Szeptember 17-én lesz Ítélet. Megírtuk a múltkor, hogy Dr. Reichard Salamon ügyvédet a kassai ügyvédi kamara vád alá helyezte azért, mert még mindig viseli az újhelyi polgármesterséget s az ügyvédségről se mondott le. Megírtuk, hogy már a kamara vádliatározata is megbélyegző Rei- chardra, mert azt a gyanúját fejezi ki. hogy itt a polgármesterségről való lemondással s a lemondás elfogadásának folytonos felebbezésével bűnös összejátszás folyik arra, hogy Reichard megmaradhasson a polgár- mesterségben s a mellett az ügyvéd séget is megtarthassa. Az ügyvédi kamara ebben a szenzációs fegyelmi ügyben most szeptember 17-ére tűzte ki a tárgyalást Kassára. Tanukul beidézte Dr. Székely Albert, Dr. Búza Barna és Dr. Grósz Dezső ügyvédeket. Az újhelyi disznóságok egyik fejezete felett tehát az ügyvédi kamara fog most ítéletet mondani. S bizonyára méltóképen fogja megtorolni ezt a súlyos visszaélést. Reichard Salamont nem értjük. Nem ismerünk rá benne arra a Reichard Salamonra, akit eddig ismertünk s akiről éppen nem volt frázis, hanem igaz valóság az, hogy egész eddigi életében köztisztelet s általános megbecsülés környezte. S egy ilyen ember képes kitenni magát fegyelmi megbélyegzésnek, kartársai megbotránkozásának, csak azért, hogy Meczner Gyulának és Székely Eleknek kedvébe járjon s kihúzhassa az időt, amikor Meczner az ő kedves kukurica pajtását, Székelyt, visszaültetheti a polgármesteri székbe. Mi történt Reichard Salamonnal, hogy mindenki megütközésére ilyen gyalázatos játékhoz oda adja a maga komoly és becsületes személyét ? Nem tud szabadulni a polgármesterségtől ? Ugyan 1 Hát lehet kényszeríteni valakit, ha lemondott, hogy ennek dacára hónapokig hivatalban maradjon? Jelentse az alispánnak, jelentse a belügyminiszternek, hogy lemondott s nem maradhat tovább, vegyék át tőle a hivatalt. Jót állunk, hogy egy hét alatt átveszik. Mert tudják, hogy erőszakkal senkit se tarthatnak a hivatalban. Csakhogy könnyű Katit marasztald, mikor maga is akarja! A szeptember 17-iki tárgyalás nagyon érdekesnek Ígérkezik s érthető kíváncsisággal várja azt az egész aáros. Szülők gondja, A théma minden esztendőben visz- szatérő és valami nagy, sokféle variálást nem bir meg. Évtizedek óta, igy az iskolai tanév végén megújul a sajtó körkérdése, foglalkozván a szülők nehéz gondjával, azzal, hogy pályaválasztásra megérett gyermekeik részére, mely kenyérkereső foglalkozást válasszák ki, vagy helyesebben melyikre taníttassák ? És évtizedek óta úgy van, hogy amig a sajtó a közérdek becsületes szolgálatában óva inti a szülőket a túlontúl megszált érlelmi pályák választásától a amig évtizedek óta szülők keservesen tapasztalják az úri ploretariatus rettenetes bajait, valóban nem tudott az úri foglalkozás felé való özönlés gyengülni, ellenke. zőleg, a kor szellem ma inkább, mint valaha azt követeli, hogy iparos, kereskedő és kishivatalnok, sőt újabb időben a földmivelő is, dédelgetett magzatának lateiner pályát választ azzal a két jeligével, hogy legyen különb az apjánál és ha kevesebb a megüresedő hivatali állás, meg kell toldani egy kis — protekcivól. Hiába prédikálunk mi ezzel a beteges urhatnámsággal szemben afó- léket, hogy a jövő a tanult iparosé és kereskedő, mert a valóságban egy-két kivétel mellett az a tény, hogy a sajtó által annyira feltisztelt ipari és kereskedő pályát nem a tanult, hanem a tanulatlan elem foglalja el. A mi külföldön természetes folyamot, az nálunk országos szenzáció, köz- és általános csodálkozás tárgya ha egy-egy tanult ember a műhely pad mellett áll. Valami két esztendeje, egy székesfővárosi tanács-jegyző asztalos műhelyt nyitott és majd olyan közérdeklődés környékezte, minta egy esküdtszéki tárgyaláson fölmentett és gyönyörű tollas kalapban feszitő^anyagyilkos dámát lehetne szemügyre venni. — Hiszen hallatszott is efféle megjegyzés, hogy a doktor urnák kitett cégtáblája uj idők jele volt, az csak szenzációs ritkasság. A helyzet ellenkezőleg az, hogy egy vidéki város egy időben tesz közzé ironki állásra való pályázatot és ártézi kút furrására árlejtést. Az
