Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)

1910-12-07 / 97. szám

97. szám (2) FELSÖMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda, december 7. gyengül az ereje s felülkerekedik a tudatlanság, a középkori sötétség a maga borzalmaival, vájjon képes lesz-ó az a másik, az az agyon dé­delgetett hadsereg védelmetnyujtani? Nincsen ebben az országban egyet­len hivatalnoki osztály sem, mely­nek annyi keserű tapasztalata, csa­lódása és mellőzésben oly bőséges része volna, mint a tanügy terén munkálkodóknak. A néptanító sze rénysége szinte közmondásuvá vált. S ha most, mindennek dacára az állami tanítók nagyarányú gyűlésben hallatják szavukat és kenyeret kér­nek, biztos jele annak, hogy elérke­zett a 12-ik óra. A mely hadsereg élelmezéséről kellőképen nem gon­doskodnak, azzal a hadsereggel nem lehet csatát nyerni. A magyar társadalom nem lehet közönyös az állami tanítók, vala­mint a többi tanügyi munkás moz­galma iránt. Saját jól felfogott ér­deke kívánja, hogy a szellemi had­sereg az egész vonalon jól föfegy- verkezve és erőtől duzzadva készen álljon a döntő csatára, melyet a tudatlansággal s a reakcióval talán már a közel jövőben megküzdenie kell. A felekezeti tauitók pedig ne csi­náljanak testvérharcot. Ne üljenek fel annak a rosszmájú híresztelésnek, hogy az állami tanítók mozgalma az Apponyi-féle népoktatási törvények ellen irányul. Ellenkezőleg az Ap- ponyi által alkotott 1907 évi XXVI. t.c. 1 §-ának szelleméből folvik és ez ad alapot kérelmüknek. A törvény becsületes végrehajtását kívánják. Ha állami tisztviselő az állami ta­nító, akkor osszák be fizetési osztá­lyokba s részesítsék az állami tiszt­viselőkkel egyenlő elbánásban. Em lékezzenek vissza Apponyi gróf sza­vaira amidőn azt mondotta, hogy ezt a fizetésrendezést nem tartja véglegesnek, hogy most nem képes többet adni, s a non zet adós marad. Azt pedig önök is elismerik, hogy az adóságnak nem csak kérése, de követelése is jogos. Az állami és felekezeti tanitók ikertestvérek. Az állami tanitók jobb javadalmazása maga után vonza a felekezetiek jobb ellátását. Ha nem csatlakozhatnak az államiak mozgalmához, mert a tekintély su lya alatt roskadoznak, legalább imád kozzanak az államiak győzelméért, mert imádkozniok még cenzúra nél­kül szabad. Horváthy Gyula. Polgármester-válság. Reichard Salamon végleg lemondott. Most már talán lesz rend a városházán. Amire oly régen vártunk, végre bekövetkezett. Dr. Reichard Sa­lamon polgármester megszüntette azt az országos hirre vergődött skandalumot, hogy egy rendsze­res gyakorlatot folytató ügyvéd, egyben betöltse a város polgár- mesteri állását is, f. hó 3-án vég legesen lemondott polgármesteri állásáról. Reichardot erre a lépésre a Curia fegyelmi tanácsának e na­pokban hozott határozata kész tette, melyben — helybenhagyva a kassai ügyvédi kamara határo­zatát — megállapította az össze­férhetetlenséget és felhívta dr. Reichard Salamont annak mi­előbbi megszüntetésére. A polgársmester válság tehát, amely most befejezéséhez köze­ledik a végső eredményében iga­zolta a mi álláspontunkat. A Curia határozatával igazolást nyert, hogy nem lehet egy város pol­gármesterének más foglalkozást is űzni, hanem minden erejét, tudását egyedül a városi érde­keknek kel) szentelni. Es mi mindezek dacára nem kívánjuk most a múltakat feszegetni. Fe­ledni akarjuk mindazt a keserű­séget, amely a hosszú polgár­mester-válság alatt egybegyülem- lett lelkűnkben, feledni akarjuk mindazt az erőszakot, mindazt a törvénytelenséget, amelyet ez ügyben a hatalmi körök elkövet tek, feledni akarjuk a polgármes­ter gyengeségét, amit a lemondása körül keletkezett botrányos hec­cekkel szemben tanúsított és kész séggel ösmerjük el dr. Reichard Salamon legutóbbi lépésének, he­lyes, korrekt voltát. Mi sohasem kerestük a zava­rokat, mindig a békés, nyugodt munkálkodást hirdettük, nem aka­runk tehát most sem semmiféle dissonanciát dobni a jövő eset­leges békés fejleményei elé. A város boldogulása, fejlődése az egyedüli cé'unk és ezért csak hálánkát és elösmerésünket fejez hetjük ki dr. Reichard Salamon­nak, amiért lehetővé tette, hogy az állandó kormányzat ideje be következhessek és egy véglege­sen megválasztott polgármester vezetése alatt megindulhasson a város a biztos fejlődés, boldogu­lás utján Mi Reichard Salamont egyéni­leg mindig korrekt, becsületes embernek hitlük és örülünk, hogy véleményünkben legutóbbi lépé­sével csak megerősitett minket. Mert habár kissé későn határozta is el magát e döntő lépésre, de még mindig idejekorán ahhoz, hogy a várost megmenthessük a végső zülléstől. Es reméljük, hogy a képviselőtestület is igy gondol­kozik és ahelyet hogy a lemondá­son rágódna minden igyekezetével azon lesz, hogy a várost a mai züllött állapotából kiragadja. Legelső sorban kötelessége te­hát a képviselőtestületnek, hogy megfelelő polgármester személyé ben állapodjék meg, akinek be­csületességéről, erélyéről, igazsá­gosáról meg van győződve. Mert az ideiglenes állapotnak véget kell vetni. Az ideiglenes kormány­zás nem viheti előbbre a város érdekeit, hanem csak — amint azt a múltak bebizonyították — arra alkalmas, hogy fokról fokra alásülyessze a már úgyis végső­kig züllött adminisztrációt és lehe­tetlenné tegyen minden fejlődést Es amikor e sorokat papírra vetjük, egyben a vármegye árde- mes alispánjához is volna egy­két kérő szavunk. Ösmerjük az ő becsületes igaszságérzetét, tör­vénytiszteletét és ösmerjük azt a határtalan szeretetet, mellyel Uj- hely érdekeit szivén viseli. Ebben a szeretetben, törvénytiszteletben és igazságérzetben bizunk mi az eljövendő nehéz napokban. Tőle várjuk, hogy a képviselőtestület­ben oly nagyon kiélesedett ellen téteket áthidalja és a képviselő- testület tagjait egy közös, de mindenesetre érdemes személy jelölésére bírja. Am ha ezek — mert hisz emberfeletti munkát igényelnek — nem sikerülnének neki, ő tőle várjuk, hogy lehe­tetlenné teszi oly egyén megvá­lasztását, akit csak személyi, vagy családi -érdekek tóinak előtérbe, vagy aki előreláthatólag csak szé­gyent gya’ázatot hozhat erre, a már úgyis eléggé megviselt pol­gármesteri székre. * A polgármester lemondásáról és a lemondás folytán bekövetkezett ese­ményekről a következőkben számo­lunk be részletesen. A lemondás. A kassai ügyvédi kamara — mint azt annak idején közöltük — fe­gyelmi eljárást indítóit dr. Reichard Salamon polgármester ellen, mert a polgármesteri állás mellett ügyvédi praxist is folytat. Az ügyvédi ka­mara fegyelmi választmánya ki is mondotta az összeférhetetlenséget és felkérte dr. Reichard Salamont, hogy azt legrövidebb idő alatt szüntesse meg. Reichard a kamara ezen hatá rozata ellen a m. kir. Curia ügyvédi fegyelmi tanácsához felebbezett azo- ban felebbezése nem járt eredmény­nyel. A Curia határozata folytán dr. Reichard Salamon bejelentette az alispánnak, hogy előbb beadott le­mondásához feltétlenül ragaszkodik és kéri azonnali felmentését. Beje­lentette egyben, hogy már november 28-átó) hivatalba nem jár és a pol­gármesteri teendőket egészségi okok­ból ideiglenesen sem hajlandó vál­lalni, miért is kéri, hogy a községi törvény 84 § a alapján, a választás kiírása, vagy helyettesítés iránt in­tézkedjék az alispán. Budapesten. Es dr. Reichard Salamon ezt a bejelentést — ugylátszik — most már komolyan veszi. Kitetszik ez a másik bejelentéséből, mellyel az ügyvédi kamarának hozza tudomá sára, hogy polgármesteri működését abban hagyta és kitetszik budapesti utazásából is. Dr. Reichard Salamon ugyanis Budapestre utazott, hogy a minisztériumban kisürgesse annak a 'elebbezésnek az elintézését, arae- yett lemondása elfogadása ellen ad­tak be. Alispán! intézkedés. Dók us Gyula alispán, mihelyt megkapta Reichard lemondó kérvé­nyét, azonnal intézkedett. Tegnap délután érkezett a városhoz az al ispáni intékedés, melyben értesíti az alispán a várost a polgármester le­mondásáról, megbizza az ideiglenes íelyettesitéssel Fai kas Andor h. oolgárrnestert és intézkedik, hogy a végleges helyettesítés tárgyában a cépvise'őtestiiletet sürgősen hívják egybe. A lemondás elfogadása felett nem határozott az alisp ín, miután az — átirata szerint — végérvényesen elfogadva nincs é3 a helyettesítés iránt is — úgymond — azért intéz­kedik, mert méltányolja a polgár- mesternek egészségi okokból felho­zott érveit, melyek lehetetlenné te­szik neki, hogy a polgármesteri te­endőket továbbra ellássa. Összehívták a képviselő­testületet. Farkas Andor h. polgármester az alispán határozata értelmében rögtön intézkedett, hogy a képviselő- testület a helyettesítés ügyében ha­tározhasson. Még tegnap délelőtt szótküldötte a meghívókat, melyben a képviselőtestület tagjait ma d. u. 3 órára rendkívüli közgyűlésre hívta össze. A közgyűlésnek egyedüli tárgya a polgármesteri állásnak he­lyettesítés utján való betöltése lesz. A mai közgyűlés, A d u. 3 órakor Dókus Gyula al­ispán elnöklete alatt megtartott köz­gyűlésen a képviselőtestület dr. Rei- hard Salamon lemondott polgármes­ter akadályoztatásáig a helyettesí­téssel Farkas Andor árvaszéki ülnököt bízta meg. Fejes István ünneplése. Küldöttségjárás az uj püspöknél. A köztisztelet, a szeretet ritkán tapasztalt mértékben nyilvánul meg napról-napra Fejes Istvánnal, a tiszán- inneni ref, egyházkerület újonnan megválasztott püspökével szemben. Egymást követik a küldöttségek hogy kifejezzék azt a határtalan örömet, mellyel a város és várme­gye közönsége a választást fogadta. De nemcsak a szükebb pátriája ün­nepli Fejes Istvánt, ha era töme­gesen érkeznek az üdvözlő küldött­ségek messze vidékekről is, tanúbi­zonyságot szolgáltatva amellett, hogy Fejes István eddigi munkássága mily sokat jelentő egyházi és kulturális szempontból. Mintegy félszázados munkásság el- ösmerése ez a hatalmas mérvű ün­neplés, melyben most Fejes Istvánt részesítik az ő nagy szellemének, fényes tudásának, fáradhatatlan te- vékeuykedésének az egyházkerület által való elösmerése alkalmából a külömböző testületek. Legutóbb be­számoltunk arról a fényes ünneplés­ről, amelyet a magyar nyelvet -és népnevelést Zemplén vármegyében terjesztő egyesület rendezett egy rendkívüli közgyűlés keretében nagy­nevű elnöke tiszteletére s ime most újabb két testület tisztelgéséről ad­hatunk számot. Vasárnap délelőtt ugyanis a sátoraljaújhelyi független­ségi kör és a városi tanintézetek ve­zetői járultak üdvözléseikkel az uj püspök elé, hogy kivegyék részüket abból az örömből, amely mindnyá­junkat eltölt Fejes István megvá­lasztásán. Az üdvözlésekről a következőkben számolunk be részletesen : A függetlenségi kör. A sátoraljaújhelyi függetlenségi kör kü'döttsége vasárnap délelőtt fél 12 órakor tisztelgett Fejes István ref. püspöknél. A küldöttséget — melyben mintegy 60-an vettek részt — Kincsesy Péter köri elnök vezette. A püspök dolgozószobájában fogadta a küldöttséget. Kincsessy Péter üdvözlő beszédében kifejtette, hogy ez a küldöttség nem politikai jellegű és korántsem azért tiszte­leg, hogy a püspök ur Öméltóságát a párt további támogatására kérje, hanem csupán örömüknek jöttek ki­fejezést adni a felelt, hogy egy ha­zafias gondolkozásu egyházi férfiút, — aki mindig előljárt a hazaszeretet­ben nemcsak hívei, de az egész vá­ros közönsége előtt — ért a tiszán- inneni egyházkerület bizalma a püs­pökválasztásnál. Fejes István meghalottan köszönte meg a tisztelgést. Tudja — úgy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom