Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-08-31 / 69. szám
Tizenharmadik évfolyam. 69. szám. Sátoraljaújhely, 1910. Szerda, augusztus 31. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. MATOLAI ETELE. Dr. BÚZA BARNA. évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk A ii r cselszövése. Ismét a régi nóta. Újra Mecz- ner Gyuláról szól az ének. Szinte látjuk már olvasóink arcán a neheztelést, amiért hónapok óta egy és ugyanazon személylyel foglalkozunk. Halljuk már szinte a neheztelő kifejezéseket, amelyek a cikk első sorainak olvasásakor elhagyják majd olvasóink ajkait. De bármennyire kellemet len is olvasóinknak ez az állapot, higyjék el, hogy kétszeresen az nekünk, akik ezeket a sorokat papírra vetjük, akik hónapokon át arra vagyunk kárhoztatva, hogy egy ember viselt dolgait szellőztessük. Ha a közönség jóizlését sérti ez az állapot, higyjék el. hogy kétszeres undor fog el, minket, akiknek ezt a hálátlan szerepet be kell töltenünk. De a közérdek az első és mi annak a szolgálatában állunk. Bocsánatot kénink tehát a közönségtől, ha netalán ezúttal vissza is élünk kissé a jóizlésével, de mentségtinkkül szolgáljon, hogy ezúttal is a közérdeket kívánjuk szolgálni akkor, amikor rámutatunk arra a már igazán elviselhetetlenné vált állapotra, hogy egy ember hatalmi vágya, mily nyomasztólag nehezedik erre a megyére és szegődik útjába minden becsületes, minden helyes, igazságostörekvésnek. De térjünk a tárgyra. Annak idején számot adtunk e lap hasábjain arról az ünnepségről, amelyet a jegyzői egylet és később a vármegyei tisztikar készült rendezni abból az alkalomból, hogy közszeretetben álló, derék alispánunk 40 éve szolgálja odaadó hűséggel, páratlan szorgalommal a vármegyét. Egy becsületes munkában eltöltött, érdemekben gazdag munkásságnak kívánt ez az ünnepély méltó megbecsülése lenni. Hogy milyen helyeslésre, milyen rokonszenvre talált ez az ünnepség, annak élénk tanujele az a vármegyeszerte keletkezett mozgalom, mely a tisztviselők által kezdeményezett ünnepélyt a vármegye ünnepévé akarta tenni. Es amikor már minden készen volt, amikor már csak a részletesen kidolgozott programm keresztülvitele volt még hátra, mint a zivatoros égből a villám, úgy csapott le az ünnepi hangulatba egy, a népszerűtlensége miatt kétségbeesett irigy, rosszindulatú hang, hogy tönkrezuzza mindazt, amit a nemes érdemekért lelkesülő vármegye oly szépen meg tervezett. A jegyzői egyesület az ünnepségek előkészítésének munkálataival Illésházy Endrét bizta meg, a társasebéd ünnepi szónokául pedig dr. Búza Barnát kérte fel, természetesen anélkül, hogy csak gondolt volna is valamelyes párt- politikai tendenciára. Am a főispán, akinek kimondhatatlanul fáj, hogy amig őt vármegyeszerte csak az ellenszenv övezi, addig Dókus Gyulát minden alkalommal szeretete és ragaszkodása számos jelével halmozza el a vármegye közönsége, nem tudott belenyugodni abba, hogy az ünnepély a maga diszes nagyságában folyjon le. Nem tudta eltűrni, hogy mást ünnepeljenek. Belekapaszkodott hát — mert egyébbe nem tudott — Búza Barnába és Illésházy Endrébe és minden szolgálatra kész, állampénzen segélyezett szócsöve által közhírré adatta, hogy bármennyire szeretné is ünnepelni ő is Dókus Gyulát, de mert a hivatalos szónokok Búza és Illés- házy lesznek, ő nem vehet részt az ünnepségeken. Sőt tovább is ment és egyszerűen tapintatlanságnak és ellene való inzultusnak deklaráltatta a tisztviselők eljá rását, amiért olyan ünnepségre hívják őt, amelyen Búza és Illés- házy fontos szerepeket töltenek be. A bomba tehát el volt vetve. Meczner Gyula a kukorica és más egyéb becsületes üzletek körül szerzett rafinériájával — habár indirekt utón, kerülve — hatalmas oldalvágást mért Dókus Gyulára. Megsebezte ezt a becsületes, úri gondolkozásig gavallér embert ott, ahol legjobban fáj neki: személyi harcok központjává állította őt. Búza és Illésházy azonban nyomban átláttak a szitán. Jól ismerik ők Meczner Gyulát és ezért nyomban észrevették, hogy itt tulajdonképen nem is az ő megbántott egyéni hiúságáról van szó, — mert hisz át élt az már ezer vihart, — de szó van az attól való félelemről, hogy a Dó- kus-iinnepsége^ során még jobban kiviláglik majd a főispán népszerűtlensége. Siettek is hát rögtön élét venni a dolognak és — nehogy a főispán ur visszavonulhasson — ők léptek vissza a reájuk osztott szerepektől. Am a Buzáék tapintatos viselkedése mégsem eredményezte a kivánt eredményt. Dókus Gyula ösmert gavallériája, becsületes egyénisége nem tudta elviselni, hogy az ő ünneplése körül személyi harcok keletkezzenek és ezért egy szomorúan lesújtó lépésre határozta el magát. Levelet irt Thuránszky Lászlónak, a vármegyei tisztikar ünnepségének élén álló főjegyzőnek és Szoták Istvánnak, a jegyzői egylet elnökének, melyekben arra kéri őket, hogy minden ünnepségtől álljanak el, azt azonban szívesen veszi, Ka "físzKársáí á várhT5^yéi közgyűlés napján megjelennek nála baráti kézszoritásra. Meczner Gyula tehát elérte célját. Allattomos áskálódással si-ke- rült neki megbántani azt a férfiút, aki vas szorgalommal, 40 évi becsületes munkássággal megszerezte a vármegye közönségének oly nagy fokú szeretetét és ragaszkodását, melyhez foghatót alig találunk széles ez országban és amelyhez megközelítőt soha sem tudna elérni a kukorica vásárlásairól országos hírre szert tett főispán. Am ha Dókus Gyulát sikerült is megbántania Meczner Gyulának, az ünnepélyt nem hisszük, hogy sikerült széjjel robbantania. Nem ismerjük ugyan még sem a vármegyei tisetviselők, sem a jegyzői egylet ez ügybeni álláspontját, de nem hisszük, hogy ez esetben meghajolnak ^Dókus kívánsága előtt. Ez az ügy ma már nem a tisz- viselők ügye, ez ma már az egész vármegyéé. A vármegye jó hírneve kívánja, hogy ezt az ünnepséget megtartsák. Megtartsák pedig az eddiginél is nagyobb fénynyel. Ha Dókus Gyula gavallér- sága, önérzete ki is akar térni a történtek után az ünnepe'tetés elől, a tisztviselőknek és a vármegye közönségének nem szabad ezt engedni Nem szabad tűrni, hogy egy ember irigységből eredő bosszúvágya meghiúsítsa egy egész vármegye ünnepét. Meczner Gyula alattomos fondorkodásának nem szabad győzedelmesen kikerülni ebből a harcból. Meg kell mutatni, hogy egy ember ravasz cselszövései nem állhatják útját a becsületes, önzetlen munka méltó jutalmazásának. Tartozunk ezzel Dókus Gyula becsületes, tiszta egyéniségének, de tartozunk ezzel önmagunknak is. Ennek az ünnepnek meg kell lenni most már csak azért is ! — augusztus 31. A kukurica ügyben. A „Zempléni Újság“ megismétli azt. a kérdést hozzám, hogy tudtara-é már évekkel ezelőtt a kukurica panamáról és ha igen, miért maradtam ezeket tudva jó viszonyban a főispán úrral? A múltkor a „Zemplén“ kérdezte ezt, de annak a lapnak nem szoktam felelni. A Zempléni Újságnak szívesen felelek. Nagyon szomorú helyzetnek találom, ha valakire egy piszkos dolgot rásütnek és nem tud egyébbel védekezni, mint avval, hogy : te csak bosszúból beszélsz, te ezt már tavaly is tudtad, mert nem szóltál akkor? Ha ez az utolsó szalraaszál, amibe a főispáni védelem kapaszkodik, akkor bizony ez nagyon gyenge szalmaszál. Sőt nem is szalmaszál. Mert egész komolyan és határozottsággal kijelentem, hogy én ennek az évnek tavasza előtt az egész kuka- rica dologról semmit se hallottam és nem tudtam. Először a politikai harc kiélesedése idején, az idén márciusban, vagy áprilisban említette előttem egy úri ember. Azóta folyton többen említették ezt és sürgettek hogy nézzek utána. Ebből {láttam, hogy erről a csúnya dologról nagyon is sokan tudnak a városban. En aztán a városi irattárban kerestem az aktákat s ott rögtön láttam, hogy a leglelkiismeretlenebb eljárás történt ebben az ügyben, mert Csoltkó egyszerűen bejelentette, hogy a kukuricát a rendelők közt szétosztotta s a polgármester ezt tudomásul vette, anélkül, hogy a kiosztási lajstromot kérte volna tőle, holott szerződésileg elvállalt kötelezettsége Szántó jVtör és Zársa SÁTORALJAÚJHELY Szécheuyi-tér. Lapunk 4- oldal,
