Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-08-20 / 66. szám
66. szám (2) FELSÖMAGYARORSZAGI HÍRLAP Péntek, augusztus 19. formátus, a gör. katholikus, a status- quvoante alapon álló izr. hitközség és a szefárd-hitközség templomában. Az izr. anyahitközség ez alkalommal díszközgyűlést is tartott, amelyen leleplezték a királynak remek kivitelű olaj festményü arcképét és a hitközségi elöljáróság és képviselő- testület tagjai aláírták a művészies kivetelü hódoló feliratot. Délben a vármegye tartott díszközgyűlést, a melyet Meczner Gyula főispán déli 12 órakor nyitott meg. Mikor a főispán a terembe lépett, egyetlenegy éljen hangzottéi. Aztán Meczner Gyula papirosról olvasott fel egy rövid alkalmi megnyitó beszédet, utána Bernáth Aladár tb. főjegyző olvasta fel a királyhoz intéző hódoló feliratot, amely nagyon szépen, emelt hangon van szerkesztve. A feliratot a gyűlés közönsége lelkes éljenzéssel fogadta el. Ezzel a rövid és dísztelen közgyűlés véget ért. Nyilatkozat. A Felsőm agyarországi Hírlap szerkesztőségéből még 1903. évi november hó 1-ével léptem ki és azóta, közel hót esztendeje, nem forgatok újságírói tollat és sem ehez, sem más újsághoz legkisebb közöm sincs. Ennek dacára minduntalan tapasztalom, hogy a F. H. közleményeiben való részességet tulajdonítanak nekem. Most is, hogy e lapban Meczner Gyula főispán ur és Székely Elek volt polgármester ellen erős harc folyik, némelyek előttem nyilvánvaló célzatból, magukkal és másokkal elhitetni igyekeznek, hogy a F. H.- ban tárgyalt dolgokat és adatokat én kutatom és szolgáltatom ki a nyilvánosságnak. Kijelentem, hogy ez a vélemény és állitás alaptalan. Távol van tőlem e kijelentésemmel a F. H. cikkeiről pro vagy contra bírálatot tenni; csak annyit kívánok vele megállapítani, hogy a F. H. szerkesztőségének egyetlen tagja vagy munkatársa sem szokta velem megbeszélni, hogy miről és miként fog írni ? és e lapnak minden közleményéről, mint bármely más olvasója, csupán megjelenésük után értesülök. A lap készítői és munkatársaik egyenként és együttvéve elég emberek ahoz, hogy Írásaikért és cselekedeteikért a felelősséget viseljék. Viselik s anélkül, hogy abba mások ok nélküli belekeverésére szükségük volna. Sátoraljaújhely, 1910. augusztus 18. Némethy Bertalan. — Nincsenek itt az iratok — Betekint a miniszter. — Tárgyalás angusztus 24-én. — Megírtuk már múlt számunkban, hogy a Székely Elek által Miklóssy István ellen rágalmazás miatt indítót bünperben a járásbíróság elrendelte a valódiság bizonyítását arra az állításra, hogy Székely Elek okiratha- misitást követett el. E végből az aug. 24-ki tárgyaláson tanukul fogják kihallgatni Némethy Bertalant, Kovaliczky Eleket, Pataky Miklóst Kiss Ödönt, Schweiger Ignácot és Schweiger Márkuszt. Egyúttal megkereste a járásbiró- ság Zemplénvármegye alispánját, hogy a Székely Elek fegyelmi ügyére vonatkozó iratokat küldje meg. Gyanús volt már a tárgyaláson, hogy Holló Andor ügyvéd felszólalt s kérte, hogy a fegyelmi iratok beszerzését ne rendelje el a bíróság, mert azok nehezen lesznek megkap- hatók. S mikor kérdezte tőle Kope- czek biró, hogy hol vannak a fegyelmi iratok azt felelte, hogy azt ő nem tudja. Azt hittük, hogy félnek egy kicsit Székelyék azoktól a fegyelmi iratoktól, azért ellenzik a beszerzésüket. Most aztán kisült, hogy csakugyan nincsenek itt az iratok, Elvitte a jó kukurica-pajtás, Meczner Gyula. A vármegye irattárában csak egy cédula van az iratok helyén s arra ráírva, hogy az összes iratokat Koncz titkár ur magához vette. Ki az a Koncz titkár? Hogy mer ő vármegye irattárban kotorászni ? Mi jogon mer ő onnan iratokat magához venni? Miféle törvény vagy szabály ád neki arra felhatalmazást ? Vagy neki is joga van közelrül betekinteni mindenbe, mint a főispánnak ? Az alispán, most mint a járásbíróságnál értesülünk, a megkeresésre értesítette a járásbíróságot, hogy Székely Elek fegyelmi iratait Meczner főispán május j án felküldte Khuen belügyin ini szterhez. Ahá! Tehát működik a kukurica- szövetség/ Tehát csakugyan együtt dolgoznak újra a kukurica-legények ! Felvitte az iratokat ő méltósága a belügyminiszterhez, hogy helyezzo vissza azt a drága, okirathamisitó embert. Hadd panamázzon tovább Schweiger Ignáccal ! Hadd kukuri- cázhassanak újra a város bőrére! Hiszen azóta nem is tud ő méltósága leszállított ám kukuricát kapni, mióta nem Székely Elek a polgármester. Hát hogy éljen meg szegény ebben a nagy drágaságban ! Ezért könyörög a főispán ur a belügyminiszterhez, hogy helyezze vissza ezt az Ő kukuricával tápláló dajkáját, lóheremagban osztályos cimboráját. Hadd kérjenek újra po tya kukuricát. Hadd csináljanak ki engedélyt erdővágatásra, amiről aztán elszámol a nagyharang. Hadd legyen újra Csáky szalmája ennek a városnak minden vagyona. Ezt szereti Kukuiicza Gyula I Május 3-a óta tehát a belügyminiszter betekint Székely dolgaiba. Nyilván attól lett rosszul a múltkor is. Meddig fog még betekinteni, a jó isten tudja. Es addig nem kapja meg a járásbíróság az iratokat. Es nem döntheti el, hogy okirathamisitó-e Székely Elek ? De talán mégis eldöntheti. Aug. 24-én, szerdán, kihallgatják a tanukat. Azokat nem pakkolhatja össze Meczner Gyula s nem küldheti fel betekintésre a miniszterhez. S a tanuk majd meg mondják az igazat Meczner Gyula cimborájáról. Ezért lesz rendkívül érdekes az aug. 24-iki tárgyalás. Afőispániünnep fiaskója Bizony nagyon gyenge ünnep volt Ujhelyben. A középületeket kivéve alig egy pár házon volt zászló. Kivilágítást is próbáltak, de csak két ablak volt kivilágítva. A templomokba Kukuricza Gyula fó'ispán vezetése alatt csak egy pár ember vonult. A hires disz- gyülésen pedig, a megyei s állami tisztviselőkön kívül 600 megyebizottsági tagból mindössze 27, mondd huszonhét jelent meg. Pedig minden kigondolható módon igyekezett a bizottsági tagokat, összedobolni a méltóságos kukurica vitéz. Leveleket Íratott, körlevelet hordatott szét. Mégse ment senki a gyűlésébe. Ám ne gondolják, hogy azért lett a hires diszgyülésből ilyen nagy felsülés, mintha itt az emberek vonakodnának a királynak az illő tiszteletet megadni. Ó nem ! A király személye iránt — a múltak minden szenvedése és keserűsége után is — tisztelettel van itt mindenki, mert a király iránt való tiszteletet el tudja választani a politika fordulataitól. De senkinek sincs kedve s nem engedi a jó ízlése, hogy részt vegyen egy diszgyülésen, amelyen az az ember dikciózik királyhüségröl s ön zetlen hazaszeretetről, aki silány 80 koronás haszonért képes magához kaparitam a szükölködŐK segélyezésére küldött terményeket Ha ismernék ezt a piszkos dolgát a megjelent mágnások, biztosan ők is nagyon húzódoztak volna a megjelenéstől. A részvétlenség, az ünnepről való elmaradás nem a király személyének szólt, hanem a kukurica főispán személyének. ipariskolánk huszonöt éve. Az iparos osztály az az elem, a- mely mintegy gerincét és zömét képezi a városi társadalmaknak. Ez osztály képzettségének a foka ezért mintegy középmutatója az illető város társadalmi fejlettségének, szellemi magaslatának. JCbből folyólag az ifjú iparos nemzedék képzése egyik legfontosabb feladata közoktatásügyünknek. Ezt a feladatot újabban egyre komolyabban is veszik az illetékes tényezők. A megelőző kormány legalább nagyon ki terjesztette rá a figyelmét és több üdvös intézkedést tett az iparos ifjak nevelése tárgyában. Az u. n. iparostanonc iskolák azok, ahol a jövő iparos nemzedék, hogy úgy mondjam — szakirányú műveltségének alapját megvetik. Rendkívül fontos szerepet játszanak tehát ez iskolák a közoktatásügy keretében. Zajtalan munkásságuk mélyre ható nyomokat hagy maguk után és huzamos ideig tartó hatásuk egy egész generációnak adja meg azt az alapműveltséget, amelyre azután saját igyekezetéből mind többet és többet epithet. Ilyen zajtalan, de mélyre ható és érdemes munkásságot fejt ki az újhelyi iparostanonc iskola is, mely az idén töltötte be fennállásának huszonötödik évfordulóját. Egyetlen képzett helybeli iparos sincs, aki e városban készült elő szép hivatására, hogy ne érezné magán ez iskola jótékony hatását. S nincs, aki szívesen el ne ismerné, hogy szellemi tekintetben ez iskolának sokat, sok esetben nagyon is sokat köszönhet. A helybeli iparosságszellemi színvonalának mintegy állandó emeltyűje ez az iskola. Rendjén van tehát, hogy fennállásának 25 éves fordulója alkalmából róla néhány jó szóval megemlékezzünk. De amikor valamely iskoláról van szó, lehetetlen, hogy ugyanakkor annak tanító személyzetéről teljesen megfeledkezhessünk. Mert hiszen az iskola magától nem hat, a tanerők fejtik ki azt az áldásos és jótékony hatást, amelyet valamely iskola arra a néprétegre gyakorol, amely belőle kikerül. Az újhelyi iparostanonc iskolának vezérszelleme Vágó Gyula, állami elemi iskolai igazgató. O ott állott — töbek közt Fábry Károly, most már nyugalmazott iskolaigazgatóval — ez iskola bölcsőjénél, mint annak egyik tanítója. Ott volt a kezdeményezők közt, akik puszta ügyszeretetből és lelkesedésből eleinte egész díjtalanul látták el a nagyon terhes és fárasztó esti tanítást; mig később megerősödvén a gyönge csemete, az azt utóbb gondjaiba vevő városi hatóság némileg honorálhatta a tanítók fáradozását. Rövid néhány év után ott látjuk Vágó Gyulát az iskola élén, mint annak igazgatóját, vezető szellemét. Azóta folyton azon fáradozik, hogyan emelhetné az iskola színvonalát, hogyan tehetné azt mind megfelelőbbé és mind méltóbbá annak a szép feladatnak a megoldására, amelyre hivatva van. Es ebbeli fáradozása — ezt készséggel elismerhetjük — nem volt sikertolen. Aki akár külső, akár belső fejlettség tekintetéből összehasonlítja ez iskola első éveit az utolsókkal, lehetetlen, hogy meg ne lepje az az előnyös nagy különbség, melyet tapasztal. Es ennek — kivált pedig a belső fejlettségnek — előidézésében Vágó Gyula igazgatónak, igen nagy ós jelentékeny része van. Ha elgondoljuk, hogy eleinte ez iskolának majd minden osztálya másmás iskolában húzódott meg s volt a különféle iskoláknak csak nagy nehezen tűrt vendége, nagy megnyugvást kell, hogy keltsen szivünkben az a mostani állapot, hogy ime most már csaknem egy évtizede állandó és végleges jó helye van az állami iskola erre teljesen megfelelő épületének egészséges, tágas termeiben. Szellemileg is magasan felette áll a mai ipariskola a réginek, amikor még minden tekintetben küzdenie kellett a kezdet nehézségeivel. Tanuló anyaga faragottabb, használhatóbb a régi nyersebb természetű anyagnál, melyet nagy rátermettséggel kellett csiszolni. A tanulási eredmény egyre fokozottabb. A nevelés is szép eredményeket mutathat fel főleg a felsőbb osztályok intelligensebb tanulóanyaga körében. Az évzáró vizsgálatok is egyre szebb és szebb eredményt tudnak felmutatni, úgy hogy kétségtelen ós szinte szembe szökő a folytonos előre haladás. A múltban sok galibát okozott túlzsúfoltságnak is eleje van már véve az egyes osztályokban újabb osztályok nyitása és újabb tanító erők alkalmazása folytán. Az ipariskolai tanulmányok egyik legfontosabb ágának, a rajzoktatásnak, színvonala és intenzivitása is folyton emelkedőben van. Amig régebben csak egy tanerő látta el a nagy számú tanulók rajzoktatását (. uzamosabb ideig a jó öreg Vandruska bácsi), addig később két, majd utóbb már 4 tanerő látja el a rajzoktatást az ipariskolában. Kétségtelen, hogy „Jüeri leüélpapir, 50 leüélpapir és 50 boríték 1 KORONA Landesmann Miksa és Társa könyv- és papirkereskedésében.
