Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)

1910-08-03 / 61. szám

61. szám (2) FE L S O M A GY-ARORSZAGI HÍRLAP Szerda, augusztus 3. nőm az értesítést és igyekezni fogok a megyei közkút elhelye­zését oly időben keresztülvinni hogy a szobor felállítása elé semmiféle akadály ne gördül­jön. A napipiac 8-ára a Tüz- oltótérre lesz helyezve, elhárul tehát minden akadálya a me­gyei közkút áthelyezésének is. — Rögtön összehivatom az építészeti bizottságot, hogy a közkút áthelyezésére készített költségvetést bírálja felül. Az e hó közepére összehívandó közgyűlésnek tehát alkalma lesz már e tárgyban határozni. A városon semmiesetre sem fog múlni, hogy a szobrot még az ősz folyamán leleplezzék. * A városon nem igen fog múlni, de a nagy közönségen igen. Ál­talános a vélemény, hogy a szo­borleleplezést tavaszra kell halasz­tani. Sok oka van ennek az el­halasztásnak. Az előkészületek is akadályozzák a szobor ősszel való felállítását, mert kevés már az idő egy országos ünnepély elő­készítésére. De a fő ok a politi­kai helyzetben keresendő. Az ősszel sok fontos politikai kérdés kerül majd elintézésre, amelyek a pártok közt amúgy is dúló ellen­ségeskedést még jobban ki fogják élesíteni. Már pedig valóságos bűn volna egy ilyen országos ünnepélyt — amilyennek ez a szoborleleplezés ígérkezik — mar­talékul dobni oda a politikai har­cok szenvedélyeinek. Kossuth szülőmegyéje eléggé késett már a szobor felállításával. Legalább azzal tűnjön ki a többi városok közül, hegy nagyszabású országos ünnep keretében leplezze le halhatatlan nagy fiának ércbe öntött emlékét. Nem szabad te­hát elhamarkodni a kérdést és ha már évekig tudtunk várni a szo­bor felállítására, várjunk még né­hány hónapot, amikor aztán nyu­godt politikai viszonyok közepette nagyszabású országos ünnepségek keretében, a vármegye nagy szü­löttének emlékéhez méltóan lep­lezhetjük le a szobrot. De Ujhely város közönsége a maga részéről tegyen meg min­dent a szobor felállithatása érde­kében úgy, hogy ha a bizottság mégis az őszi leleplezés mellett foglalna állást, annak se legyen semmilyen akadálya. A legköze­lebbi képviselőtestületi ülésen szavazzák meg a közkút áthelye­zéséhez szükséges összeget és akkor nem terhelheti az esetleges késlekedésért semmiféle felelősség. A főispán távozik. Keresztet kap. Ki lesz az utód ? A „Zempléni Újság“ mostanában a legfurcsább lapok egyike. Megyei közéletünk legújabb sziámi ikreit: Meczner Gyulát és Székely Eleket, akiket közösen elkövetettbünök hosz- szu sorozata forrasztott legújabban elválhatatlanul össze, ő minden áron ketté akarja vágni. Mecznert támadja szenvedélyesen s önzetlen jóakarattal tanácsolja neki hogy mondjon le, — ellenben Szé­kelyt kinevezi a világ legszilárdabb jellemének, a polgármesterek esz­ményképének (legmagasabb érdemül azt tudván be, hogy a neki nem tet­sző irányban felszólaló képviselőtes­tületi tagoktól egyszerűen megvonta a szót) s melegen ajánlja a jövendő polgármesterválasztás — tekintetében Ujhely figyelmébe. Pedig hát aki Mecznert olyan he­lyesen és jogosan támadja, annak nem volna szabad Székely Eleket magasztalnia. Mert bizony egyik tizenkilenc, a másik egy hijján húsz. . No de hát a gusztusok felől nincs mit vitatkoznunk. Most csak közöl­jük a „Zempléni Újság« nagyon szén zációs hírét a főispán távozásáról és az uj főispán kinevezéséről. E szerint Meczner távozása már elhatározott dolog volna. Flastrom- tnal távozik. Megkapja a Lipótrend középkeresztjét. (Ez semmikép se lehet igaz, mert főispánoknak csak a kis- kereszt dukál.) Mi azonban nem saj náljuk tőle. Felőlünk megkaphatja akár a Lipórtend nagykeresztjét is a gyémántokkal (ez a fői) és a szoká­sos dijak elengedésével, (úgy sem merné ő felsége behajtani rajta a dijakat!) Sőt nem bánjuk, ha mind járt a fehér elefántrendet, vagy a repülő lólábrendet adják is flastromul ő méltóságának, csak már szabadul junk tőle. Es itt eszünkbe sincs politikát ve­gyíteni az ügybe. Politikai szem pontból legkívánatosabb volna ne­künk, ha Meczner Gyula maradna. Mert különösen Ujheiyben a tásada- lom legjava elemeinek nagy részét ép az ellene való gyűlölet és botrán- kozás hajlítja az ellenzék felé. Es utóvégre jól tudjuk, hogy Meczner utódjául is csak munkapártit fognak kinevezni. Tehát mindegy nekünk. De kívánjuk ennek a szerencsét­len vármegyének és különösen Uj- helynek az érdekében, hogy végre jöjjön a mostani rémuralom után egy igazságos és önzetlen ember. Felszabadulás újjászületés lesz erre a vármegyére, ha ilyen embert ka­punk. Széchenyi Ernő grófot emlegeti a „Zempléni Újság.« Bár úgy volna I Széchenyi gróf pár éves Zempléni közszereplése alatt komoly, munkás, önzetlen, igazságos embernek mutat­kozott. Szélső ellenzéki álláspontunk mellett is a legnagyobb örömmel üd- vözölnők az ő főispánságát. Mert bí­zunk benne, hogy igazságosan ve­zetné a vármegyét, s távoltartaná magától Meczner Gyula kárhozatos befolyását. De jöjjön bárki, csak igazságos ember legyen s mi örömmel fogad juk, ha Meczner Gyulától meg tudja szabadítani ezt a vármegyét. A főispán változás most már va­lószínű. Sajnos, megtörténhetnek még nem mondhatjuk. Apró megjegyzések melyekből hű képek al­kothatok a helyben meg­jelenő kormánypárti lapokról. S zemélyeskedés terére sokan iéved- nek a harcok hevében, mert hiszen a harcokkal járó izgalmak sokszor meg nem engedett térre ra­gadják az embereket. Es ezért nem is szabad nagyon komolyan venni az ilyen eltévelyedéseket. Am ami meg­engedett dolog egyeseknél, semmi körülmények között sem tűrhető el a sajtónál. A sajtónak egyaránt nyu- godtnak, elfogulatlannak kell lenni a legnagyobb harcok közepette is és amitől legjobban őrizkednie kell, az a személyeskedés. A sajtónak edzve kell lennie a harcokban és semmi körülmények között nem szabad le­térni a köteles pártatlanság útjáról. De hát a kormányt támogató lapok nak privilégiumuk van minden téren Nekik szabad belegázolni mások ma­gán becsületébe, szabad a legundo- ritóbb személyes hajszát indítani azok ellen, akik nincsenek velük egy vé­leményen. Sőt most még sokkal többre is merészkednek újabban. Most már nem elégszenek meg a po­litikai ellenfelek támadásával, most már azokat is kikezdik, akik távol- állnak a napi politika hullámveré­seitől. Ezeket azért támadják, mert nem támogatták őket. Belegázolnak a politikusok legprivátabb ügyeibe is szórják rájuk e legkülönfélébb rá­galmakat, de nem szent előttük a női becsület sem és neki támadnak azoknak is, akik pedig minden férfi előtt szentek és sérthetetlenek — a magyar asszonyoknak. Szóval vag- dalkoznak jobbra is, balra is és ha aztán az ilyen vagdalkozás néha ko­molyabb akciót vált ki — akkor az­tán ők siránkoznak, ők kiáltoznak a legjobban. * A ktuális emberek cime alatt tá­mad az egyik újság. Ebben a rovatban sorra veszi a város vezető embereit és közéleti szereplé­süket bírálja — pártszempontból. Természetesen nem kiméivé semmi tekintetben sem azokat, akik — ha nem is tartoznak a mi pártunkhoz — nem tolták az ő szekerüket. Leg­utóbb Zinner Henriket pécéztók ki. Bűnéül róják fel neki, hogy a főis­pánnak ellensége, hogy a képviselő­testületben kötelességét teljesiti. — Émelygős élcelődéssel próbálják bank- igazgatói munkásságát lekicsinyí­teni. Pedig hát, ha úgy jól szem ügyre vesztik azt a munkásságot, melyet Zinner Henrik eddigi szerep­lései során kifejtett, bizony nem igen találunk abban kivetni valót. Ellen­ben dicséretre méltót bizony sokat csinált Zinner Henrik. A hitközségi életbén thervadhatatlan érdemek fű­ződnek az ő elnökségéhez, mint bank- igazgató nagyban járult hozzá, hogy a vezetése alatt álló pénzintézet — úgyszólván — az első helyre kiizdje magát a helybeli piacon, a jótékony­ság terén előljár a város jószivü — polgárai közi, képviselőtestületben és a törvénj hatóságban pedig min­dig aköz érdekében munkálkodott — Es mégis támadják. Persze nem a közszerepléso miatt, hanem arról az oldalról, amelyről mindenki hozzá­férhető. Gúnnyal akarják megbán tani és elkedvetleníteni a közszerep­léstől. Pedig hát nagyon kevés ered­ménnyel fog járni az ilyen piszká lódás. Amely hasábokon Székely Eleket, mint a város megraentőjét, üsztakezii polgármesterét és egyedül hivatott vezérét méltatják, azokról a hasábokról a támadás csak dicséret nek vehető és Zinner Henrik annak is fogja venni. —- A közszájon forgó élcelődésekről (pedig igazán nem jó lesz beszélni a „kiváló“ sajtóorgá­numnak, mert hogy róla milyen meg­jegyzések, milyen vélemények fo rognak közszájon, arról jobb nem is beszólni. * iklósy a fórumon cim alatt foly­tatja a támadásokat. Ebben a cikkben afelett kesereg a „kiváló“ újság, hogy Miklósy (ültévé magát minden parlamentáris formán, a képvise'őtestület legutóbbi ülésén alaposan leszólta Székely Eleket. Nem kívánunk a fölött vitázni, hogy Miklósy István tullépte-e felszólalá­sával a parlamentáris formákat, mert hiszen e kérdésben külömbüzők a felfogások. De a lényeg nem is az a felszólalásoknál, hogy vájjon mi­lyen szavakkal ad kifejezést néze­tének, érzelmeinek, — ez csak má­sodrendű kérdés — hanem az, hogy vájjon a felszólalás jogos-e, vájjon a köz érdekében történt-e a támadás és hogy igaz-e, amit mond. Hát azt hisszük, hogyha a legsötétebb szem­üvegen nézzük is bár a legutóbbi képviselőtestületi ülésen történteket, akkor sem tagadhatjuk le, hogy Miklósy felszólalását a közérdektől vezérelve mondotta el. Arról pedig vitatkozni sem lehet, hogy jogos e a támadás, mert hiszen mindi nki látja azt az eszeveszett tülekedést, amit Székely Elek folytat a polgár- mesteri állásért, mindenki látja a törvénytelenségeknek egész soroza­tát, mellyel Székely Elek és gárdája biztosítani kívánja magának a hatal­mat. Hátra marad tehát az a kérdés, vájjon igazat mondott-é Miklóssy ? Erre pedig a legkönnyebb megfelelni, ha átolvassa bárki is a fegyelmi ha­tározatot, melyből megtudhatja, hogy Székely Elek ellen közikarathamisí­tásért folyt az eljárás és rá lett bi­zonyítva a Schweigerrel kötött dupla árszabásu piaci bérszerződés készí­tése. Ezekért tehát Miklósyt nem ér­heti vád. De nem érheti vád azért sem, hogy nem az ülés elején mondta el beszédét, mert ő arról nem tehet, hogy a polgármesterkérdés csak az ülés végén került tárgyalásra. Meg vagyunk győződve arról, hogy ha az ülés elején került volna sor a polgármester lemondása ügyében hozott törvényhatósági határozatra, Miklósy akkor is elmondta volna bátran, amit később elmondott. Sőt — azt hisszük — ha sor kerül rá, nem fogja magába fojtani azokat a szavakat sem, amelyek az ilyen alaptalan, erőszakolt támadások jel­lemzésére alkalmasak. * olgárraester-húsra is megéhezett a „kiváló“ újság. No persze, hisz ebben az élvezetben ritkán van része. A po'g írmester — elvtárs, azt nem szabad ütni. A polgármes­teri szók várományosa — puszipajtás, annak nem szabad a cirkulusait za­varni. Kapni kellet hát az alkalmon, ha olyan ember ül a polgármesteri székben, — ha ideiglenesen is — aki nem a hatalmasok talpának alázatos nyaidosásában meríti ki minden te­vékenységét. És most eljött ez az idő. Neki vetette hát magát a „ki­váló“ újság a ritka pecsenyének és üt egyet Farkas Andoron. A Mik­lóssy felszólalása ad alkalmat erre. Farkas Andor ugyanis — és ezt ke­servesen panaszolja a Z. U. — nem utasította rendre Miklósyt, amikor ki­fejezést mert adni véleményének és jogos bírálatot mondott Székely Elek közéleti szereplése felett. Hát már teljesen kidrendálták a munkapárton a polgármesteri széket, hogy mindent pártpolitikai szempontból akarnának intéztetni a képviselőtestületben? — Mert objektiv nézőpontból tekintve a történteket, igazán nem találhat senki kifogásolni valót a Miklósy felszólalásában. * E gy mogorva ur, aki sehogy sincä megelégedve a világ folyásá­val, jegyzeteket ir a Z. U.-ban a legutóbbi városi közgyűlésről. Hát nekünk semmi kifogásunk, ha ez a mogorva ur jegyezgetni kíván, az ellen sem szólunk semmit, hogy épen a városi közgyűlésről kíván jegyezgetni, de azt már megköve­teljük, hogy igaz tényeket jegyez­zen fel és ne akarja valótlanságok papirravetésével félrevezetni az ol­vasó közönséget. Azt állítja, hogy Búza Barna megvádolta a tanácsot és ä polgármesteri rendreutasítás után, a helyett, hogy bizonyította volna vádját, azzal akarta azt el­simítani, hogy ő azt privatim mondta. Hát mintha nem egészen igy történt volna ez az eset. Búza Barna tény­leg megmondta, hogy a tanács vizs­gálata nem ér semmit. Az is igaz, hogy Búza Barna a polgármester rendreutasításának azzal akarta élét venni, hogy ő azt csak privatim mondta. De tette ezt azért, mert nem kívánta megokolni az állítását, Mikor azonban a polgármester ra­gaszkodott ahhoz, hogy a jégügyben a tanács tartson vizsgálatot, kijelen­tette nyíltan, minden kertelés nélkül, hogy a tanács vizsgálatában nem bízik, mert hiszen a tanács ellen kell a vizsgálatot lefolytatni, önön­magát pedig senki sem vizsgálhatja minden elfogultság nélkül. így tör­tént a dolog a képviselőtestületben és ezt letagadni nem lehet. Hogy a „Z. U.“ mégis casust csinál az eset­ből, és tőkét igyekszik kovácsolni belőle Búza Barna Őszintesége, nyílt szókimondása ellen, az megint az elvakult pártszenvedélynek tudható

Next

/
Oldalképek
Tartalom