Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)

1910-12-07 / 97. szám

Tizenharmadik évfolyam 97. szám. Sátoraljaújhely, 191Ö. Szerda, december 7. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. MATOLAI ETELE. Dr. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona, félévre 5 korona. Negyed évre 2 korona 50 fiilér Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk Példaadás, Irta : Búza Barna. Idestova egy esztendős már a Khuen-kormány s még csak egy hétig tudta dolgoztatni a kép­viselőházat. Ebben is nem a maga alkotásából, hanem elődeinek ha­gyatékából. A polgári perrend­tartás nem is apai, hanem nagy­apai hagyaték. Saját erejéből, saját munkájá­ból semmit se produkált még a nemzeti munka híres korszaka. Összes tevékenysége az előbbi kormányok munkájának meg­emésztéséből s az előző korszak ócsárlásából állott. Különösen az utóbbiban csodás rekordokat ér- nek el. Ok maguk semmi jót nem csinálnak, de napról-napra kimu­tatják, hogy mennyi rosszat csi­nált a koalíció. Ez a főfoglalko­zásuk. Furcsa, mikor az utód ki­zárólag abból él, hogy az elődjét szidja. Hát igaz nem volt fenékig tej­föl az a koalíció De a függet­lenségi pártot szidni s azt vá­dolni e miatt, a legnagyobb mél­tatlanság, amit rosszhiszemű em­berek a bírálat terén elkövet hetnek. Szerencsétlen viszonyok közt, nehéz helyzetben soha még párt annyi önzetlenséget nem tanúsí­tott, mint a múlt évben a füg­getlenségi párt. El fogja ezt is­merni az egész nemzet, ha a munkapárt győzelem nyomán tá­madt cinizmus eloszlik majd a lelkekről. A pozitív tényeket lehet félre­magyarázni, kigunyolni, de leta­gadni nem lehet. Az pedig leta­gadhatatlan tény, hogy a függet­lenségi párt önként dobta el ma­gától a hatalmat, amelyet a nem­zet jogairól való lemondás árán biztozan megtarthatott volna Féltek is ettől akkoriban erő­sen azok, akik már csak a tüg- getlenségi párt elvhüségébe ve­tették minden reményüket, mert tudták: hogy csak akkor hozza őket vissza Bécs a hatalomra, ha látja, hogy a függetlenségi párt nem hajlandó a kívánságait tel­jesíteni. Ha a függetlenségi párt úgy behódol és úgy megád mindent Bécsnek, mint ahogy ők most be­hódoltak, időtlen időkig a hatal­mon maradhatott volna, a néhai szabadelvű párt pedig soha eb­ben a földi életben nem élvez­hette volna a feltámadás piszkos, de jó’eső gyönyöreit. Ezért volt az ő környékükön olyan nagy jajveszékelés, mikor korm .nyra jutott a függetlenségi párt Rémülten jósolgatták, hogy most következik Tisza Kálmán elvtagadásának második kiadása. S valóban, ha csak a hatalom lett volna a függetlenségi párt célja, Tisza Kálmán eljárása csábitó példa gyanánt állhatott volna előtte. Nem kell egyéb, csak le­mondani a programmról s a párt évtizedes uralma biztosítva van. Nem csuda, hogy a szabadelvű pártiak meg voltak rémülve. Hi­szen ők el se íudták képzelni, hogy lehessen olyan párt, amely a programmját nem adja oda a hatalomért. Az ő egész múltjuk, egész létezésük semmi egyéb nem volt, mint ^hogy mindig le­mondtak mindenről a hatalom kedvéért. Hogy egy párt a prog­ramújáért, törekvéseiért képes lehessen a kezében tartott ha­talmat eldobni, ennek még az el gondolására, a felfogására sem volt az ő lelkűk berendezve. Az ő erkölcsi szemük szinvak volt az ilyen lehetőségek iránt. Es ez a csuda mégis megtör­tént. Fel lesz jegyezve a törté­nelemben, hogy a 67-es rend­szerből fakadt általános erkölcsi züllés korszakában volt egy párt Magyarországon, amely eldobta magától a kormányhatalmat, hogy hű maradjon vállalt programm jához. Hogyan értené ezt meg a mun­kapárttá vedlett szabadelvű párt? Hogyan látnák be ennek a tény­nek a magas erkölcsi értékét? Ök, akik egyetlenegy követelést tartottak fenn a választáskor: a készfizetés követelését, — akik ehhez a követeléshez az erkölcsi és politikai tisztesség minden kö­vetelésének odakötözték magukat s most úgy tépik le magukról ezeket a kötelékeket, mint holmi rongyos pókhálót s olyan köny- nyedén mondanak le a készfize­tésről, mint egy szál cigarettáról I Természetes, hogy ez a társa­ság csak gunykacajjal tud szólni arról az áldozatról, amit a füg­getlenségi párt az ő elveiért ho­zott. A gúny és rágalom szeny­nyét szórják az elvhüségnek erre a példájára. S ezekkel az eszkö­zökkel sikerült nekik a nemzet tisztánlátását megzavarni. De ez­zel a tényt meg nem semmisít­hetik. Az elvekhez s a nemzet jagaihoz való áldozatkész ragasz­kodásnak ez a ténye élni fog a jövőben s egyik nagy erkölcsi értéke lesz a nemzetnek mindig. Igaz a pár százezer választó elkábult s azokhoz állt, akik a lemondást hirdették s többre be­csülték a hatalom egyéni hasz­nait a nemzet jogainál. De ez semmit se von le a függetlenségi párt magatartásának erkölcsi ér­tékéből. Rákóczi Ferencet se ér­tette meg az elgyengült, kimerült nemzet. (Tisza István még ma sem érti.) Hiszen a magyar or­szággyűlés jelentette ki őt áru­lónak, haszonlesőnek, az ország békéjét egyéni önzésből felforga­tónak s a magyar országgyűlés ítélte számkivetésre és birtokvesz­tésre. S Rákóczi nagyszerű le­mondása, magasztos önfeláldo­zása mégis megmérhetetlen ér­tékű erkölcsi kincse ma a nem­zetnek. Ebből táplálkozott azóta ennek a nemzetnek minden fel­buzdulása, minden nemesebb tö­rekvése. Ennek az emléke adta a magyar emberekbe azt a lelke­sedést, amely sok nagy zivatarban megmentője és fenntartója volt a mi szerencsétlen országunknak. Talán rég beolvasztották volna már az osztrák birodalomba, ha Rákóczi Ferenc akkor fel nem áldozza roppant vagyonit, egész életét egy eszméért, egy balvég­zetű, de szent törekvéséit! Nem akarom én a független­ségi párt magatartását Rákóczi felséges önfeláldozásával össze­mérni. De teljes cinizmus nélkül nem lehet annak se letagadni az erkölcsi értékét, ha egy politikai párt el tudja dobni a kezében tartott hatalmat, le tud mondani annak rengeteg előnyéről csak azért, mert ragaszkodik a pro­gramújához s nem hajlandó azt feláldozni. Ezt a munkapárton kinevetik. Csúfot űznek a függetlenségi párt önzetlenségéből azok, akiket ez az önzetlenség segített oda, hogy a nemzet jogainak s érdekei­nek feláldozása árán a hatalom hoz jussanak. De nem tart so­káig. Ennek a sivár, cinikus han gulatnak a lelkeket mérgező köde el fog oszolni. Jön még korszak, amely melegedni fog a függet­lenségi párt példáján, amely erőt szi magába az ebből kiragyogó erkölcsi erőből s a függetlenségi pártnak a hatalomról való le­mondása akkor fog majd bősé­ges kamatokat hozni a nemzet számára. A függetlenségi párt a gazda­sági önállósághoz való ragaszko­dás által elvesztette a hatalmat, de megmentette a nemzet szá­mára a függetlenségi törekvést, az elvek igazságában, erejében való hitet. Minél mélyebb a mostani sü- lyedés, hiszem, hogy annál köze­lebb van a nemzet erkölcsi újjá­születése. Egy pillanat kell csak ahhoz. Egy pillanata az öntudatra ébredésnek, a tisztánlátásnak, hogy meglássa a nemzet, milyen gyil­kos örvény szélére jutott. Az állami tanítók mozgalmáról. Még mindig nem simultak el a hullámai annak a nagyarányú moz­galomnak, melyet a tanítók rossz anyagi ellátása idézett fel. November 18-án Budapesten az újvárosháza dísztermében tartották meg az ál­lami tanítók országos gyűlésüket, melyen kétezernél többen voltak je­len, hogy panaszukat, kérelmüket a legilletékesebb fórum, a vallás- és közokt. miniszter elé vigyék. Kíván­ságuk jogosultságát a miniszter is elismerte s a törvény szelleméből folyónak mondotta. Az állami taní­tók mozgalma tehát a törvény kor­látain belül, sőt annak szelleméből folyik s mégis visszautasításban volt részük. Amikor a tanügy munkásai kérik mindennapi kenyerüket, oh akkor olyan szegény az a magyar haza, pénzügyi viszonyai oly ziláltak, hogy erre a célra egyetlen fillérrel sem áldozhat többet. De amikor a nem­zeti ideáloktól távol álló közöshad­sereg évről-évre újabb milliókat kór, oh akkor a magyar haza nagyhata­lom és boldog, hogy millióit pénz­ügyi helyzetének megzavarása nél­kül adhatja oda. Távolról sem akarom ezzel a had­sereget lekicsinyleni, csupán azt akarom feltüntetni, hogy nem mér­nek egyenlő mértékkel. A tanügy munkásai a szellemi hadsereget ké­pezik. Ez a szellemi hadsereg örö­kösen küzd a tudatlansággal, még fegyverszünetet sem köthet s ennek a hadseregnek élelmezésére soha sincs pénz az állam kaszszájában. Pedig ha ennek a hadseregnek meg­Jutányos áron árusítok fiú-gyer­mek ruhát már 4 kor.4ól kezdve. Hygenikus fogvájótartó. Több cikket gyári áron alól árusítok Lapunk mai száma A- oldal, a jfflmási jfayhért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom