Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-11-19 / 92. szám
FELSŐMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szombat, november 19. 92. szám (2) furfangos elméjű méltóságos családfő. Grősz és Grünbaum. Történnek szokatlan, különös, meglepő dolgok. Például: az újhelyi pénzemberek vezére, Grünbaum Si mon, — nyilván felsőbb intésre — Grósz Dezső főispáni belső titkos tanácsossal együtt összehiv egy gyűlést az osztrák-magyar bank egy fiókjának Újhelybe hozatala tárgyában. Ez egész rendes dolog. Tényleg helyes, ha ebben mozognak. Mert ha rendkívül keveset is, de valamicskét mégis csak használhat Uj- helynek az a bankfiók is. Ha egyebet nem, hát annyit, hogy egy-két tisztviselő család ideköltözik lakni. A magas vendég. Azonban általános meglepetésre az egybegyült újhelyi kereskedők, iparosok és pénzemberek közt egyszerre megjelenik Bessenyey Zénó, a sárospataki járás főszolgabirája. Sőt beszédet is mond. Helyesli, támogatja a mozgalmat s biztosítja az újhelyieket, hogy annak a főispán s a képviselő pártfogása mellett sikere is lesz. Persze lelkes éljenzés és taps, azonfelül külön köszönet a főszolgabíró urnák, hogy megtisztelte a gyűlést. Mit keresett? Mit keres a pataki főszolgabíró egy újhelyi lokális érdekű gyűlésen ? Mi köze neki az újhelyi kereskedők és iparosok mozgalmához ? Miért érdekli őt az újhelyi bankfiók ügye ? Hisz ép ilyen jusson a varannói, homonnai, mezőlaborci főszolgabíró is eljöhetett s felszólalhatott volna. No de ez csekélyebb dolog. El jött, felszólalt, érdeklődött a bankfiók iránt, megéljenezték, punktum. Folytatás. Azonban mi történik ? Pár nap múlva meghívót kapnak a vármegyei pénzintézetek valami megyei pénzintézeti szövetség közgyűlésére, ami soha meg nem alakult, tehát nem is létezik. De azért csak jöjjenek a intézetek. Osszeparancsolják őket, s ők alázatosan engedelmes- kedve összejönnek egy nem létező egylet közgyűlésére. Miért ? Mért lett egyszerre olyan sürgős annak a közgyűlésnek a megtartása, hogy be se várják a megalakulást s már összehívják ? A közgyűlést pedig ki nyitja meg ? Meczner Gyula főispán. Ahá 1 Kezd a szög kibújni a zsákból. A szakelőadó. No de ez még semmi. Most jön a meglepetés, a nagy szenzáció. A tárgysorozat negyedik pontja igy szól: A készfizetések kérdése, előadás, tartja Dr. Bessenyey Zenó sárospataki főszolgabíró. No itt tessék azután tátni, megmerevedni, hányát vágódni, vagy egyáltalában azt cselekedni, amivel a legnagyobb bámulatot és meglepetést fejezik ki az emberek. Bessenyey mint ember. Bessenyey Zénóról tudja mindenki, hogy igen szép, magas fiatalember, főispán jelölt, jól hajt, jól agarászik, vásárol parcellás birtokot, tudja azt is mindenki, hogy vő és főszolgabíró és hogy Jeney Isván igen jól elvégzi a pataki főszolgabírói hivatal dolgait, szóval tudja mindenki, hogy rokonszenves, derék úriember, de hogy Bessenyey Zénó 1911 ben leül felolvasást tartani a készfizetés kérdéséről, ezt Zemplénvármegye uégy- százezer lakosa közül nem álmodta egy se. Még maga Bessenyey Zénó se. Mert az bizonyos, hogy ő sok mindennel foglalkozhatott életében, de a bankkérdóssel s a készfizetés ügyével annyit se foglalkozott, mint a hajdú a harangöntéssel, vagy mint mi a mexikói közigazgatással. Bessenyey mint tudós. Hát — budapesti nyelven szólva — hogy jön egyszerre ahhoz Bessenyey Zénó, hogy most Ujhelyben a készfizetésről felolvasást tartson ? Es hogy jönnek ahhoz a zemplén- vármegyei pénzintézetek emberei1 hogy Bessenyey Zénótól legyenek kötelesek pénzügyi tudományt tanulni ? Mindennek van oka-foka. Tessék rá emlékezni: mindez nem történik hiába. Ebből lesz valami, Hogy mi, azt magunk se tudjuk, de annál kiváncsiabban várjuk. Majd kisül. Az bizonyos, hogy nem azért van most ez a gyűlés, mintha egyszerre nagyon sürgőssé vált volna a pénzintézetek szövetkezése, hanem azért, hogy Bessenyey Zénónak alkalma legyen a pénzügyi tudását bemutatni s kedden az összes pesti lnpok jelenthessék, hogy milyen magvas és nagy tudásu értekezést tartott Bessenyey óriási tetszés mellett a készfizetésről. Majd meglátjuk ! Hogy mihez van ezekre a szereplésekhez szükség: újhelyi polgár- mesterséghez, zalai főispánsághoz, vagy még magasabb dolgokhoz, az majd elválik. Annyi bizonyos, hogy nem hiába történik az, ha Bessenyey Zénó a közigazgatás helyett most egyszerre a pénzügyi tudományokra adja a fejét. — Majd meglássuk 1 — Magasabb célja van ennek. Nem hiába küldték épen Sárospatakról szót azokat a meghívókat, S az is bizonyos, hogy a főispán ur nem a szövetkezés végett s nem is az ő szép szemeikért rendeli össze a pénzintézetek embereit. Azért jönnek össze a pénzemberek, azért kell nekik hat koronás bankettet enni, hogy majd az ő engedelmesen odatartott hátukon hágjon magasra a fiatal és ambiciózus pataki főszolgabíró. Gratalálunk a pénzintézeteknek. Szép kitüntetés a pénzitézetek részére, hogy ei re a célra kegyeskednek felhasználni őket s valóban boldogok lehetnek, hogy engedelmes összejövetelükből s a bankettre befizetett hat koronáikkal eszközül szolgálhatnak a zempléni uralkodó család hatalmának növeléséhez és emelkedéséhez. Nagyban emelheti ez a meghívott pénzintézetek ön'r- zetét és büszkeségét. Marad a napipiac. Győzött a józan belátás! Kielégítetlenül maradt önös érdekek. Szokatlanul nagy érdeklődés mellett került tárgyalásra csütörtökön délután a napipiac áthelyezésének kérdése a képviselő- testületben. A városatyák érezve a kérdés nagy horderejét, tömegesen vonultak fel a határozat- hozatalra. A vita kiterjedt és széles mederben indult meg és folyt mindvégig, mig nem határozathozatalra került a sor. A vita nívójáról azonban már jobb nem is beszélni. Alig egy-két értékes felszólalás hangzott el a gyűlés folyamán, nagyobbrésze csak olyan hosszulére eresztett mondóka volt, melyet vagy azért mondott el egyik-másik képviselőtestületi tag, hogy észrevéttesse magát, vagy pedig önös érdekeket kívánt vele szolgálni. De maga a vita eredménye: a határozat kielégítő. A képviselő- testület magáévá tette Schiller Kálmán álláspontját és elvetette a küldöttség javaslatát. Es igy is van rendjén. Mert az ellen senkinek nincs kifogása, hogy a napipiac véglegesen a vörös ökör helyére kerüljön, de az ellen meg már a leghatározottabban állást kell foglalni minden , a varos érdekét szem előtt tartó polgárnak, hogy ideiglenesen akár a vörös ökörbe, akár máshová helyeztessék a napipiac és ezzel újabb haszontalan kiadásba verjék a várost. A tüzoltótérre való ideiglenes helyezés — a polgármester bevallása szerint is — 5000 koronába került, a vörös ökör kertjébe való helyezés — a mérnök állítása szerint — cca 10000 köA LEGÚJABB DIVATU KALAPOK l^big, Borsalino és Pichler-gyártmány, valamint fiú kalapok nagy választékban kaphatók iirivaí üzletélbcii Staljaiijlieljta s £si_ Különlegességek: Nyakkendők és fehérnemüekben. Angol szabású Őszi kabátok mértékszerint ké- ■ ■ ■ ■ szitve jutányos árakban. 1111 fi vándorkiállítás sétahangversenyéről. Irta: Bálint József. A muzsika szó mellett megered mindenkinek a nyelve, s érdekesebbnél érdekesebb jellemző bírálatokat, megjegyzéseket hallhat az ember, jellemzésére annak a viszonynak, ami van a nagyközönség“ és piktor között. Pl. „Butaság“ „Vigyázó Lacika is festene ilyet“ „micsoda má- zolmány“ és sok más hasonló epi- tonokkal fűszerezett bírálatok. — S ezek mind egy helyen történnek, az ajtónál rögtön, ahol szembetalálja magát a közönség a Kőváry Szilárd képeivel. Ezek azok a megbocsáthatatlan bűnök. Hátha még megfordulna a közönség, jelzőt sem találna a megbotránkozására, — ott lógnak a Rippl Rónai furcsaságai. De hát jól van az rendezve. A hideg zuhanyból elég egyszerre egy kicsi s később megint eltűr az ember egy másik kicsit. De tovább sétálva teljesen megbékél a közönség s teljesen kiengesztelődik Bruck Lajos, de meg inkább ? Bruck Miksa képeinél. Összevetve az elfj.ett bírálatokat, e két határt állítja tel a közönség: Bruck Miksa és Kőváry. Az előbbi a kedvenc, az utóbbi a minősíthetetlen kontár s e kereten belől osztályozza aztán a piktorokat. Bruck tetszik. Hogyne tetszene, hiszen köztünk van. 0 upa interiőrök, szoba- díszletek, kedves jelenetek, mind olyan témák amely körültünk vannak. Minden hűen kidolgozva mint a valóságban a legapróbb részletekig. Előadásában sem különcködik, ebben is ismerősünk már — Kőváry nem tetszik. — Miért? Mert különcködik, Miért fest izzó napsütést, amikor más józan ember a forróság elő! hűvös szobába menekül ? Miért fest olyan semmit mondó részleteket, olyan csenevész fákat? Vagy, ha már festi, miért nem festi meg becsülettel? Ez az amihez semmi közünk. Ne igyekezzünk a művészt magunkhoz, küznapias gondolkozásunkhoz hajlítani. Sokkal fáradságosabb utón, nagyobb munkával jutott a piktor ahhoz az eredményhez, mintsem hogy arról az útról köny- nyen eltéríthető volna. Örüljünk, hogy látunk olyat, ami nem mindennapi, — s ha nem mindennapi, megérdemli az érdeklődést. S ha érdeklődünk, s elmélyedünk egy kicsit, szinte magával ragad és maga beszél a kép és megmagyaráz mindent. S ne feledjük, hogy az igazgyöngyöt nagyon mélyen halásszák. — Nézzük, a Kőváry 111 ik sz. képét: »Délelőtti napsütés«. Kelle an nál melegebb izzóbb nap, szinte érezzük a forróságot. íme mindjárt megtaláltuk, azt a legfőbb valamit, ami a festőt inspirálta : a nap tüze, a nyár forrósága, szinte már nem is színek, annyira tombolnak. Nézzük tovább milyen harmónikusan vannak elhelyezve azok a kerek lombozatu fák, azok az igénytelen házak, milyen darab eget vett bele, mennyit az útból. Próbáljuk eltakarni a kezünkkel az útból, vagy képzeljünk oda nagyobb eget, mindjárt elromlik a kép. Tehát rájöttünk arra is, hogy nem véletlenül került oda olyan darab ég és a fák sorrendje sem véletlen. Az égnek, fának, háznak, útnak színe van s külön-külön színfoltokat adnak. Tehát van benne szin, illetőleg foltkompozició, ami pedig adja a képet. Lassan tehát rájöttünk, hogy ebben a képben megvannak mindazok a qualitások, amik adják a kép értékét. Ami pedig a festőt inspirálta, — a napsütés — ebből a szén pont ól a képei a tárlat többi e nemű képei felett állanak. Ugyanezek az értékek megvannak a többi képeiben is s a 112-ik sz.-ban talán még fokozottabb mértékben. — Hogy olyan nagy foltokban van odarakva a festék, ezek után nem lesz különös, A nap halad az égen s más-más világítást ad, más-más árnyékot s bizonyos ponton a legszebb. Ez a legszebb izgatja a festőt s minden eszközt felhasznál, hogy érzését a vászonra vigye. Talán még szélesebben szeretné, ha a házak kicsiny falai, tetői s a vékony fatörzsek nem gátolnák. — Hogy ennyi sokat időztem a Kőváry képeinél, amikor a többiekre, — amelyek mind nagyon megérdemelnék — csak pár szó juthat, tudja be a tisztelt olvasó közönség annak, hogy tulajdonképen ezzel kapcsolatban egy furcsa, nem helyes felfogást akartam megdönteni, ami még bizonyos régi szagot áraszt a modern levegőben, hogy a közönség még raiudig tárgyat, mesét, történetet, drámát keres a képekben, pedig a jó képhez ennek igazán snmmiköze sincs. Egy kép szép lehet anélküli hogy valami nagyobb tartalma volna.
