Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)

1910-10-22 / 84. szám

84. szám (2) FELSÖMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szombat október 22. fizeti akkor a hadi költséget ? Nem, itt mi fizetjük a költséget, mi a győztesek. Ilyen gavallérok vagyunk mi. Ebben külömbözünk franciáktól, németektől. Ez külön osztrák specialitás: diadal saját költségen. Sieg auf eigene Kosten, Sőt tovább megyünk. Mi még ennél is nagyobb gavallérok va gyünk. Nemcsak hogy magunk fizetjük a költségeket, de még ajándékot is adunk a legyőzött Szerbiának. Kötünk vele olyan kereskedelmi szerződést, amely neki sok-sok millió évi hasznot jelent, mert az eddig elzárt hus- behozatala megnyílik újra Ma­gyarország felé. így a iovagias magyar nemzet a husbehozatal révén minden évben egynéhány milliót fog fizetni a legyőzött Szer­biának — nyilván mint fájdalom- diját. S a derék osztrákok gyön­géd és önzetlen figyelemmel még abba is belegyeztek, hogy a szerbek minden vámszerződési előnyt a magyarok rovására kap­janak, mert tudják, hogy milyen jól esik az a mi Iovagias lelküle­tűnknek, ha a szomszédainknak ilyen apró szívességeket tehetünk. Így lesz a fényes diadalnak a 250 milliós költségen felül a mi számunkra egyetlen látható ered ménye a szerb husbehozatal, va­gyis, hogy ezentúl egy pár miliőt fogunk fizetni évenkint Szerbiának is. Es a jó Isten őrizzen minket attól, hogy például Argentínát is legyőzze valamiképp a diadalmas osztrák hadsereg, mert akkor az tán csakugyan senki se menti meg a szegény magyar gazda sági életet az argentínai hús be­hozatalától. Más nemzetek a vereségektől félnek. No, mi egy-két vereséget csak kibírnánk valahogy, de ha még egynéhány ilyen diadalt arat számunkra az osztrák diplomácia és hadvezetőség, abba methetet- lenül belepusztulunk ! utána azzal az olthatatlan szomju sággal, amely csak pillanatnyi eny­hülésre tarthat számot, mert ezen a téren annak a számára, aki nem elégszik meg féligazságokkal, nincs megállás. Az emberekben nem találta meg sóvárgása tárgyát, — nem oly mér tékben lega ább, hogy erre épithe tett volna. Kihelyezte tehát élete súlypont­ját az Isten szabad ege alá. Erdők zúgása, patakok, folyók hab­jának loccsanása, kalászok zizegése, fürtökkel ékes szőlővesszők hajlado zása töltötte meg szivét-lelkót a nagy igazságok örök harmóniájával. A nélkül, hogy erről talán magá­nak is világos tudata lett volna, ke­rülni kezdte az embereket. Mint a még erőinek szűz teljessé gében bővelkedett Amerika első te­lepeseinek egyike, aki, ha őserdők mélyén felütött tanyájára idegen tűz­hely füstjét hozta el a szél, egy-két mértfölddel azonnal beljebb vitte sátrát a rengetegbe: ő is önkéntvo nult vissza egy oly szűk körbe, a melyben már igazán csak néhányan állottak mellette. Osztönszerüen erre utalta őt kü­Züllik a város. Frissítsük fel a tisztviselői kart, vagy alakuljunk vissza nagyközséggé. Ezt a legutóbbi közgyűlésen a polgármester mondta. Nagyon gyenge érdeklődés, de annál izgalmasabban folyt le a város legutóbbi rendes közgyű­lése. Egynéhány felszólalás kere­tében felszínre került mindaz a rendetlenség, mindaz a hanyag­ság, amely évek óta sorvasztólag nehezedik erre a szerencsétlen városra és valósággal a züllésbe kergette adminisztrációnkat Némethy Bertalan, Grósz Dezső dr. és Halász József felszólalósai igazi, hű képét adták annak a nyomorúságos, végsőkig züllött adminisztrációnak, amely- lyel ma Sátoraljaújhely ügyeit in tézik és dr. Rei chard Salamon polgármester válasza pedig alapos okát adta minden baj forrásának. Talán soha sehol az országban nem történt még meg, ami Sá­toraljaújhely város legutóbbi köz­gyűlésén történt, hogy maga a polgármester adjon igazat a vá­ros adminisztrációja ellen intézett támadásoknak és élezze ki még a felhangzott támadásokat azzal, hogy ez a züllés tovább fog igy tartani, amig csak rendes, meg­felelő tisztikarra nem bízzák a város ügyeinek intézését. De ta­lán sehol sincsenek oly züllött vi­szonyok, mint nálunk. Es a fájdalom mellett, mellyel a polgármester szavait hallottuk, az örömnek egy kicsiny szikrája is fellobant lelkűnkben. Az elég­tétel jóleső érzése fogott el min­ket a városi tisztviselői kar birá lata alkalmával, mert az a bírálat a mi igazolásunk is volt egyúttal. Evek óta hangoztattuk, hogy a jelenlegi városi tisztikar nem fe­lel meg hivatásának, de nem is elelhet meg, mert sem akarat, lönben talán sohasem teljes egészsé­gének évek óta tartó hanyatlása is. Fájdalmas volt látni o hanyatlást. Teste szemlátomást esett össze; de amily arányban történt ez: épen oly mértékben nőtt a lelke, ez az eredettől nagy lélek, mely tele volt acélossággal, páratlan kötelessógtu- dássa! s egészsége majdnem kimu­tatható veszélyeztetéséig menő önfel­áldozással. Ez a minden izében szeplőtlen jel­lemű férfiú sohasem habozott fényes tehetségei teljes fegyverzetével vetni magát a küzdelembe, ha igazságot kellett megvédelmeznie. Egész lelkét adta bele, mint Win­kelried, svájci szabadsághős, a ki magához ölelte a testébe fúród > lán- zsák nyelét, hogy, mint mondotta, utat nyisson a szabadságnak ! Ily harcmodornak és harckészség­nek kétségtelenül vannak előnyei is, hátrányai is. Előnyeit az eszme élvezi, hátrá­nyai a harcost sújtják. O tisztáben volt mindezzel, Mint az emberi lélek alapos ismerője, eleve tudta, hogy igazságra törő egyénes­ségével vajmi ; yakran felkölti majd a letiport ellenfél vad haragját, tudta sem pedig képesség nincsen ben- nök arra. Akkor közönséges rebbelisek- nek mondtak ezér minket, akik mindenben hibát keresnek. De most, amikor a legilletékesebb helyről a polgármesteri székből hallhatta a város közönsége azt amit már évekkel ezelőtt meg­mondottunk, már igazán semmi kétsége sem lehet senkinek az iránt, hogy a városházán gyökeres tisztogatásra van szükség. Am ebben a tisztogatásban elől kell járnia a polgármesternek. Az ő kötelessége a tisztítás munkáját megkezdeni. Alkalmat kell adnia arra, hogy a képviselőtestület Ítél­kezhessek a meg nem felelő tiszt­viselők felett. Elő a nevekkel és elő az adatokkal, mert ha még tovább is tűrik a mai tarthatatlan állapotot és a polgármester ur a legutóbbi beszéde után továbbra is fedezni fogja a sajat személyé­vel esetről-esetre a hanyag, köte­lességüket nem teljesítő tisztvise­lőket, akkor már igazán nincs egyéb hátra — mint amit a pol­gármester ur is érintett beszédé­ben — visszaalakulni nagyköz­séggé. Az érdekes gyűlés részletes tudósítását az alábbiakban adjuk : Megnyitás. A kitűzött időben nyitotta meg dr. Reichard Salamon polgár- mester a képviselőtestületi közgyű­lést. Jelen voltak: Radó Ödön, Ha­lász József, Schwarcbarlh Lipót, Né- methy Bertalan, Schvartz Ignácz, Hellinger Gábor, Friedman Lajos, dr, Grosz Dezső, dr. Lichtenstein Jenő, dr. Kellner Soma, Deutscli Adolf, Alexander Vilmos, Biumenfeld Adolf, Widder Gyula, Kroó József, dr. Nagy Arthur, Szőllősy Arthur, He- ricz Sándor, Grünbaum Simon és Neuman Jenő képviselőtestületi ; Pataky Miklós, Schmied Lajos, Szől­lősy Sándor, dr. Kellner Győző és Marton Elek előljárósági tagok. Meg­jelent ezenkívül még a költségvetés tárgyalásához meghívott Debrő Mi­hály számtanácsos is. hogy jogvédő tisztében gyakran nem fogja elkerülhetni az együgyüségből kicsinyességből s rosszlelküségből származó igaztalan megítélését, leg­tisztább szándékainak félremagyará­zását, sőt szándékos elferdítését és elhomályositását sem. Mindez nem lankasztotta céltuda tos erólyót, nem hozott zsibbadást félelmet nem ismerő szivére. Ment a maga utján. S e mellett észre sem vétette jó­formán, hogy sebei vannak. Két kéz zel szórta ez a legnemesebb forrá­sokból táplálkozó lélek derült kedé­lyének Istenadta kincseit. Haragját vajmi szívesen öltöztette tréfás mezbe. Es e közben megenyhült Látta, hogy az emberek nem épen ördögök, bár igaz, hogy angyalok sem. Es látta, hogy a véletlen, a körülmények néha szinte boszorká­nyos ügyességgel bogozzák a szála­kat, csak azért, hogy egyik ember a másikat meg ne érthesse. Ilyenkor aztán szívből nevetett. A csomó ketté vágása nem tör­ténhetett meg a nélkül, hogy ezt az élvezetet meg ne szerezze magának de egyszersmind nekünk is, kik ben­ne a minden izében tősgyökeres ma­Tárgyalás előtt bejelenti a polgár- mester, hogy a közgyűlésre szétkül­dött meghívókon kitüntetett 31 tár­gyon kivíil még 9, összesen 40 tárgy fog tárgyalásra kerülni. 1910. évi költségvetés. került először tárgyalásra. A leg­utóbbi tárgyalás alkalmával ugyanis a képviselőtestület csak általános­ságban fogadta el a költségvetést, részleteiben azonban változásokat eszközölt. De különösen a magas pótadópercenttel nem voltak meg­elégedve és ezért visszaadták a költ­ségvetést a pénzügyi bizottságnak azzal, hogy valamelyes módon igye­kezzék leszállítani a pótadót. — A pénzügyi bizottság most terjesztette vissza a költségvetést azzal, hogy a pótadó a költségvetés realitásának veszélyeztetése nélkül le nem szál­lítható és kérik a képviselőtestületet hogy a költségvetést elfogadni és az 50 százalékos pótadót megszavazni igyekezzenek a város érdekében. Támadás az adminisztráció ellen. Némethy Bertalan volt az első fék szólaló. A legutóbbi tárgyalás alkal­mával — amint lálja — a képviselő- testület elfogadta általánosságban a költségvetést, most tehát csak a részletekről lehet szó. Első kérdés, vájjon lehet-e leszállítani az 50 szá­zalékban véleményezett pótadót az­zal, hogy a fenálló adóhátrálókokból 20000 koronát beállítanak a költség­vetésbe ? Arra a megállapodásra ju­tott, hogy nem, mert a város eddigi mérlegein mind passzív eredménnyel végződlek és igy a fennmaradt hát­ralékokból befoiyt összegekkel első sorban ezeket a passzívákat kell el­tüntetni. Es ezért elfogadja a pénz­ügyi bizottság javaslatai. — Azonban a költségvetés elfogadása dacára sem zárkózhatik el egyes észrevételek megtételétől, melyek hosszú hallga­tását megszakítva a képviselőtestü­letben való megjelenésre késztették. Tűrhetetlen állapot — úgymond — hogy az 1910. évi költségvetést ok­tóber végén tárgyalják, tűrhetetlen állapot különösen az, hogy a mai napig még sem az 1909, sem az 1908. évi zárszámadások — nin­csenek elkészítve és erre az álla­potra mentség nincs. A számvevő azzal védekezik, hogy nem adtak neki megfelelő erőket, akikkel mind­ezt elvégezni lett volna képes, pedig hát adtak elég segéderőt. De egyéb­gyár humor igazi megtestesülését ismertük. Élete utolsó idejében, mintha némi mélabu vegyü!t volna tréfáiba. A halál képo jelent meg talán előtte, a kérlelhetetlen enyészeté, mely ime eljött érte élete delén a most ellenállhatatlanul viszi, ragadja magával a földi lót utolsó állomása, a sir felé. Nem volt oka rettegni a végtől Hivő lélek volt. Egyébként is mi a halál ? Feléb­redés. Megtört szeme csak úgy zárult le, mint egyébkor, ha nyugovóra tért. Gondjait elpihentette, végső uta­sításait megadta, elintézett mindent, Készen volt. Utolsó gondolatait, érzéseit el­küldte azokhoz, akikre gondolni s a kiket szeretni nem szűnt meg vég­fogytáig sem. S aztán meghalt . . . Az élet pedig zaj'ik tovább s ma­gára hagyja fájdalmával a jó bará­tot, akinek lelke méla borongással ködös múltak messzeségét keresi fel az októberi est bágjadt fényénél. Émődy László. Jutányos áron árusítok fiú-gyer­mek ruhát már 4 kor.-tól kezdve. Hygenikus fogvájőtartó. Több cikket gyári áron alól árusítok ^Imási jfayhért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom