Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)

1910-10-01 / 78. szám

Tizenharmadik évfolyam 78. szám,_________Sátoraljaújhely, 1910. Szombat, október 1. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Előfizetési ár: Kéziratokat vissza nőm adunk. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. MATOLAI ETELE. Dr. BÚZA BARNA. évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk Dökus Gyula jubileuma. Amilyen szép, nemes, emelke­dett és harmonikus csak ünnep lehet, olyan volt minden tekin­tetben Dókus jubileumi ünnepe. Méltó ahhoz a puritán tisztesség­hez, ahhoz áldozatkész szivjóság- hoz, amely Dókns Gyulát nem» csak a vármegyében de ország­szerte annyira népszerűvé teszi. A zavaró tényezők, amelyek már előre annyi kellemetlensé­get szereztek s olyan nagyon igyekeztek az egész ünneplést felborítani, teljesen félrevonultak. Nem rajtunk múlt, hogy meg nem akadályozták, tönkre nem tették az ünnepet. Bennük megvolt hoz­zá a jó szándék. De látták, hogy az egész vármegye lelkesedésé­nek egyöntetű megnyilatkozásá­val semmit se érnek az ő rossz­hiszemű, kicsinyes aknamunkáik hát elhallgattak s úgy tettek, — mintha ők is ünnepelnének. Ujhely fel volt lobogózva. A polgármester plakátokon hívta fel erre a polgárságot. De a felhí­vásra semmi szükség sem volt, amúgy is kitűzte volna mindenki a zászlót. Ep az a jellege a szív­ből jövő ünneplésnek, hogy azon önként, felszólítás nélkül is öröm­mel vesz részt mindenki. A jubileumi ünnep három rész­re tagozódott. Első és legnagyobb legimpozánsabb volt a jegyzőké. Ez foglalta le az egész szerdai napot. Délután magas színvonalú nagyszerűen sikerült díszközgyű­lés, este emelkedett hangulatú, kedélyes, barátságos társasvacsora De maradondóbb emléket is állí­tottak a jegyzők Dókus Gyula emlékének. Remek kivitelű ezüst babérkoszorút adtak át az ünne­pelt alispánnak, minden babér­levélbe .egy-egy jegyző neve be­vésve. S ami legszebb és legne­mesebb, hétezer koronás alapít­ványt tettek Dókus Gyula nevére, amelynek kamataiból zempl 'n- vármegyei jegyzők jól tanuló gyer­mekeit fogják évenkint segélyezni Valóban az egylethez is, Dókus Gyulához is, ez a legméltóbb ün­nepi emlék. A másik rész, a vármegyei tisztviselők ünneplése, egyszerű, de annál szebb és bensőségesebb üdvözlő tisztelgésre szorítkozott. Harmadik része az ünnepnek, a vármegye közönségének [hódo­lata, a megyegyiilés elejét fog­lalta le. Majláth József gróf tette az indítványt az alispán üdvözlé­sére, klasszikus tömörségű, emel­kedett hangú s nemes melegségü beszédben méltatva Dókus Gyula nagy érdemeit. Meghatóan illesz­kedett ehhez a szép beszédhez Matolai Etelének, Dókus Gyula elődjének őszinte szeretettől su­gárzó felszólalása és az ünnepelt alispánnak ezekre az üdvözlésekre adott lelkesítőén szép köszönő válasza, amely után percekig tartó tapsokkal ünnepelte a népszerű alispánt az ősi közgyűlési termet zsúfolásig megtöltő közönség. Ezekben összegezve az emlé­kezetes jubileumi ünnep króniká­ját, nem hallgathajuk el, hogy ebben bizony a jegyzők vitték el a pálmát. A vármegyei tisztvise­lők talán egy kissé elhamarkodva állottak el minden ünnepléstől. Dókus Gyula előkelő Ízlése, lelki finomsága természetes, hogy a megjelent durva ujságtámadás után azt kérte, hogy ne ünne peljenek. De hiszen nem is Dókus Gyulának tartoztak ezzel az ün­nepléssel a tisztviselők, hanem önmaguknak. A jegyzők helyesebb utat kö­vettek, mikor az alispán levele után is ragaszkodtak a díszköz­gyűlés megtartásához. Utóvégre is ez a vármegye közügye s az mégse lehet, hogy egyesek irigy­sége s tapintatlansága miatt egy egész vármegye álljon el attól, hogy első tisztviselőjének negyven éves szolgálatát méltóan megün­nepelje. Gyönyörű példát mutattak ez­zel a jegyzők az egész várme­gyének. Tanulságát nyújtották annak, hogy mire képes a testü­letek szilárd összetartása s meny­nyire megtörik azon minden fel­sőbb hatalmi mesterkedés. Ezt a tanulságot első sorban maguk a jegyzők értékesíthetik. Ha ők mindig összetartanának, ha nem akadna sok részük, amely folyto­nosan a hatalom kegyét hajszolja, ha egyöntetiileg, hazafiasán, a közérdeket szolgálva járnának el minden kérdésben: mennyit hasz­nálhatnának a vármegyének, az országnak s önmaguknak is ! A mostani fényes eredmény elsősorban a jegyzői egylet ha­talmas energiájú, kitűnő einöké nek, Szoták Istvánnak érdeme. 0 immár nemcsak elnöke, de vezére is a jegyzőknek^ s bizony jobb vezért nem választhattak s nem követhetnek a jegyzők mint őt. Bár követnék is valamennyien! * Dókus Gyula ünnepléséről a következőkben számolunk be: A felvonulás. Erős kezekkel vasakarattal mun­kát és fáradtságot nem kiméivé, már hetek óta dolgoztak a jegyzői egy­let vezetői Szoták István egyleti el­nök és Rácz János egyleti pénztá­ros, hogy az ünnepély Dókus Gyula érdemeihez és a zeraplénvármegyei jegyzői karhoz méltó legyen. Nehéz munka volt, de sikerre vezetett: a reggeli vonatok meg hozták a fel­vidék ösezes jegyzőit s javarészt a segédjegyzőket is. A déli vonat meg­hozta a Bodrogközt és az alvidéket. Délben megérkeztek a szomszédos vármegyék kiküldötte is : a szabolcs- vármegyei jegyzői egyletet Jóth Jó zsef, Sárost Osekenyák János, Bor- sodot Sikorszky Gyula, az országos központi egyletet annak alelnöke Morvay János mezőkövesdi főjegyző képviselték, mindannyian veterán harcosai az országos jegyzői érde­keknek. Sátoraljaújhely város már a kora délelőtti órákban zászlódiszt öltött, ünnepélyes hangnlat uralkodott az egész város fölött. A jegyzők a Magyar Király ter­meiben gyülekeztek s rövid pár per­cig tartó előértekezletük után — melyben teljes bizalmukról biztosí­tották a jegyzők elnöküket, — im­pozáns menetben vonultak fel a vármegyeháza tanácstermébe s he­lyezkedtek el a zöldasztalok körül. Kevéssel félhárom előtt, udvarias éljenzés között, diszmagyarban meg­jelent a tanácsteremben Meczner Gyula főispán is, kit küldöttségileg kértek fel a jegyzők gyűlésükön való részvételre, megjött a várme­gyei tisztikar tekintélyes része s számos megyebizottsági tag és vá­rosi polgár. A csillárok felgyulottak és pontban fé'három órakor kezde­tét vette a gyűlés. Az asztalfőn Szoták István, tőle jobbra Meczner Gyula főispán fog­lalt helyet, a közel kétszáz főre te­hető hallgatóság a zöldasztal körül és a háttérben foglalt helyet. Meg­szólalt az elnöki csengety ü a Szoták István a következő szavakkal nyi­totta meg a gyűlést: Tisztelt közgyűlés 1 Testvéri szeretettel üdvözlöm Zem- plénvármegye községi és körjegyzői egyletének itt e gyűlésen megjelent tagjait. Hálás elismerésemet fejezem ki tekintetes Zemplónvármegye me­gyebizottsági tagjainak, tisztikarának és a vármegye intelligenciájának, kik gyűlésünket nagyrabecsült meg­jelenésükkel megtisztelték. Fogadják baráti és testvéri kézszoritásoraat a szomszédos vármegyék egyleteinek kiküldöttei és az országos központi egylet itt megjelent képviselői, kik a messzetávolból siettek e helyre, hogy a zemplénvármegyei jegyzői egyesület ünnepélyének fényét sze­mélyes megjelenésükkel emeljék. Mert ünnepet ül, nagy ünnepet ül ma Zemplónvármegye községi és körjegyzőinek összessége. Egy férfui ünneplésére gyűltük itt össze, ki at­tól a perctől kezdve, melyben ma­gára ölté a tóga virilist, valóban is férfiúi s a férfi erényeknek minta­képe volt mindenkor; egy embert ünnepiünk ma, ki egy hosszú élet­pályán át mindig és első sorban is mindig ember volt, emberileg érzett, gondolkozott és viselkedett, egy tisztviselőt ünnepiünk ma, ki fokról fokra emelkedett a tisztviviselői rang­fokozaton a legalsóbb állásból a vár­megyében elérhető legmagasabb ál­lásig. Es minden fokon és minden helyen mintaképe volt az igazi tiszt­viselőnek, hivatalának élt, dolgozott fáradhatatlanul, hűen, odaadóan és becsületesen a közért. A hazáját igazán szerété hazafit, a faját és nemzetét imádó magyarembert ün­nepeljük itt ma honfitársaim! Negy­ven éves tisztviselői pályát futott meg, de soha nem elegyedett be a politikai harcok forgatagába, tiszt­viselő volt, dolgozott és nem politi­zált : de mikor ütött az óra s ve­szély fenyegette hazánk alkotmá­nyát, oda állott az első tüzvoualba és si fraetns illabatur orbis, rendü­letlenül állotta meg a helyét. Dókus Gyulát, Zemplénvármegye Alispánját ünnepeljük e napon és ebben a név­ben benne van minden: ennek a névnek hallatára feldobog a zem­pléni ember szive, ünnepi zsolozsma kél a Beszkidektől le a Sajó és Tisza folyásáig 100000 ajkakon. Es méltán. Negyven éve áll Dókus Gyula Zem­plénvármegye szolgálatában, nagy idő, de nem volt ennek a tenger időnek egyetlen perce sem, melyet Dókus Gyula ne e vármegye közér­dekeinek szentelt volna. Es ünnepelünk ésj ünnepelnünk is kell első sorban nekünk községi és körjegyzőknek: Dókus Gyula ne­künk mindig szerető atyánk, érdé- keinket minden vonalon buzgón munkáló hivatali főnökünk volt. Harminchárom éve már, hogy majd mint főszolgabíró, majd mint vármegyei főjegyző s nyolcadik évre mint alispán áll a jegyzői kar élén s támogatja szeretettel és odaadó jósággal a jegyzői kart nehéz mun­kájában, részt vesz örömeinkben, részt vesz bánatunkban. Nem e szerény keretek között kellene nekünk ünnepelni Dókus Gyulát. Dókus Gyula érdemei mel­lett a mi ünnepélyünk fénye hal­vány méccsé törpül: de hisszük, Van önnek már tudomása arról, hogy a LEGSZEBB fénykének az „ELITE" FÉNVIRDÁBAN készülnek? Olcsó árak 1 Sátoraljaújhely Petófi-uíca 14. (Az állatni isk. szemben) _______Művészi kivitel 1 Lapunk S olcla.1,

Next

/
Oldalképek
Tartalom