Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-09-24 / 76. szám
Tizenharmadik évfolyam 76. szám. Sátoraljaújhely, 1910. Szombat, szeptember 24. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: MATOLAI ETELE. POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Dr. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a iegjutányosabb árban közlünk fiz egyéves onkénytesi intézmény. Bécsi hir után írja a »M. O.«, hogy a közös hadügyiminiszterium- ban tanácskozásokat folytatnak az egyéves onkénytesi intézmény korlátozásáról vagy eltörléséről. A közlemény ugyan nem mondja miben állana az a »korlátozás.« Valljon abban é, hogy kevesebbeknek adatnék-é meg az egyéves önkénytességi jog ? például csak azoknak kik kitűnő bizonyi.- ványokat tudnak előmutatni; vagy pedig, hogy az csak bizonyos pályákra szorittatnék, például az orvosi, a jogi, vagy mely más pályára készült ifjakra; vagy mi egyébben. Közli azonban a lap a közös hadügyminisztérium egy — állítólag magasabb rangú tagjának nyilatkozatát, a mely a célba vett korlátozás indokolásának tekinthető, amiből az látszik, hogy a katonai körök vagy nincsenek tisztában a törvény céljaival intenciójával, vagy nem akarnak arra tekintettel lenni, de egy ol- dalulag csak katonai szempontból bírálják azt el, mert azt mondja az a magasabb rangú tagja a hadügyiminiszteriumnak, hogy tartalékos tiszt van elég, sőt több mint kell, de nagy hiány van hivatásos ugynev. tovább szolgáló altisztekben. Tehát úgy beszélnek az egyéves önkénytes intézményről, mintha A helybeli főgymnázium nagy kirándulása. Főgimnáziumunk tanári kara teljesen átértve a kirándulások fontosságát és jelentőségét a középiskolai életben az idei iskolai év elején is nagyobb kirándulást rendezett. Meggyőződött nemcsak a városunk környékére rendezett, de különösen a tavalyi első nagyobb kirándulás alkalmával, hogy mily nagy és jótékony hatással vannak ezek a kirándulások az ifjúság fogékony lelkére. — Milyen játszi könnyűséggel jut annyi érdekes ismeret birtokába 1 Mennyivel nagyobbodik látóköre ! Milyen sok élénk benyomással tér vissza az ilyen kirándulásról 1 A legutóbb (szept. 10—15.) rendezett kirándulás célja volt, hogy Budapestet a gyönyörű metropolist és a Balatont, Középeurópa legnagyobb tavát, hazánk eme legreme- kebb szépségét mutassuk meg ifjúságunknak. A következőkben megkísérlem röez a törvény kizárólag katonai szempontból, katonai érdekben hozatott volna és ennélfogva, ha annak megváltoztatása, módosít- tatása kívánatosnak látszik, ez is katonai érdekben és csakis katonai szempontból lenne eszközlendő Pedig a dolog inkább ellenkezőleg áll: a törvény inkább a szigorúan vett katonai érdek ellen van hozva, oly célból, hogy az általános védkötelezettségnek némileg derogálva ne essék ennek áldozatul olyan ifjaknak polgári tudományos kiképeztetésök akik, több szolgálatot tehetnek a hazának tudományos képzettségökkel, mintsem Jegyveres szolgálatokkal. Ez tehát épen nem katonai törvény. Ha tehát revisiójáról — módo- sittatásáról van szó, ezt kell szem előtt tartani, nem pedig azt többé a tiszt, kevesebb-é az altiszt. Sok a tartalékos tiszt ? Hát ha azt panaszoljuk, hogy a magyar csapatoknál is majd mind német, horvát, cseh stb. a tiszt és nagyon kevés a magyar tiszt: akkor azt felelik, hogy ennek az az oka, hogy a magyar fiuk nem szeretnek katonáskodni, nem tűrik a fegyelmet, stb. — hát hogy egyez meg e két állítás egymással ?! Dehogy nem! legyen csak a hadseregben a magyar csapatoknál magyar a vezényszó, a hivatalos nyelv, a szellem: lesz magyar íiu akárhány. Sok a tartalékos tiszt, tehát viden leiiását adni utunknak és élményeinknek. * Húsz egészéges vidám deák-gyerek várta türelmetlenül 10-én az esti vonat indulását. Elénk beszélgetés sei töltötték az időt, az aggódó szülők mindegyikének volt valami tanácsadó szava ! De végre itt az indulás ideje 1 Beszállanak 1 Elrendezkednek I Mindjárt szervezkedik az énekkar, hadd lássa a világ, hogy nem ölték ám ki a deákból az iskolában a jókedvet a vidám kedélyt! Énekszó mellett indul meg a vonat. És az éneklés tart, mig ki nem fáradnak, mig azt nem érzik, hogy itt volna a lefekvés ideje. A lefekvés! Igen ám, de hova ? No az éjjel nem fogunk valami fényesen aludni. — De sebaj! majd kárpótolni f-ogják ezt a következő napok. Különösen a kissebbeket nyomja el hamar a buzgóság, helyet keres magának mindegyik. — Rövid idő múlva alszik a társaság nagy része, korlátozni kell az egyéves ön- kénytesi intézményt — mondják. Ez olyan, mint mikor azt mondják, »sok az ügyvéd, tehát meg kell nehezíteni a jogi pályát». Nem ezt kell megnehezíteni, de megkönnyíteni más pályákat, nevezetesen épen a katonai pályát. Sok a tiszt? hát hallgassuk el azt a megszégyenítő megjegyzést, hogy ha háború üt ki, mindjárt nem lesz olyan sok, csak azt mondjuk, hogy örüljenek rajta, ha sok van. Vagy hozzunk tehát olyan törvényt, hogy háború esetén ne tartsa lefokoztatásnak a szám feletti tartalékos tiszt, — hogy rangját és zsoldját élvezve — altiszti, vagy épen közvitézi szolgálatot is köteles legyen ellátni, természetesen oly feltétel alatt, hogy ha nem teszi magát érdemetlenné, alkalom adtán ő lép a tényleges tiszt helyére. Ilyen törvénynek a legénység szellemére is csak igen jó hatása lehetne. _Kevés az altiszt? Ezen a bajon már nehezebb segíteni, mert igénytelen nézetünk szerint itt már nem elég az egyszerű törvény vagy katonai rendszabály; itt már a társadalomnak is segítségre kellene jönnie, különösen a katonai társadalmi szokásoknak is. A tiszt és altiszt közt — épen a katonai társadalomban oly széles vonal van, hogy az altiszt a kiki ahogy tud. — De hajnal felé már raiadenki talpon van. Nézi, barn ulja az ismeretlen vidéket. — Gyorsan telik, az idő. — Eszre sem veszik m r is feltüniK Pest városa, az ő füstfáelhőivel és házóriásaival. — Mennyi látványosság ! — Azt se tudja a legtöbb, merre nézzen ! Kiszállanak s itt azonnal szembe ta'álják magukat a hatalmas palotákkal. Nem győzik eleget csodálni. Villanyosra ülnek amely Budára szállítja őket a Rudasfürdőhöz, hadd frissítsék fel az éjjeli utazás alatt megviselt tagjaikat. A fürdés után a Gellért-hegyre, hogy a citadella tetejéről áttekinthessék az egész várost és annak környékét. Ezután megtekintik a Bazilikát a hol éppen nagy mise volt s igy gyönyörködhettek az opera énekkarának művészi énekében. Utána a Nemzeti Múzeumba megyünk s a rendelkezésünkre álló időhöz képest, megtekintjük annak természetrajzi gyűjteményét és régiség- tárát. — Az ebéd utáni időt a városligetben töltjük, ahol szintén akadt tiszthez képest közember, öltözetében sincs a közlegénységtől eléggé megkülönböztetve, zsoldja is — a tisztéhez képest igen csekély és ha különben nem is épen műveletlen ember — ha csak nem hadapród (cadét) — a tisztek nem bocsájtják a magok társaságába, olyan asztalhoz sem mer ülni, ahol a tisztek ülnek, egy szóval társadalmilag le van nézve Ezeken kellene változtatni és akkor bizonyosan sokkal több altiszt maradna a katonai szolgálatban vagyis szigorúan vett köteles évein túl is tovább szolgálna, vagyis a szerényebb igényű egyén ezt is tekinthetné életpályának, a mi a mostani viszonyok közt alig képzelhető. Azt is mondja az a bizonyos (vagy inkább bizonytalan) magas- rangú katona, hogy „a tartalékos tisztek részére bizonyos létszám van előírva, a melyet nem szabad túllépni“. — Erről ugyan nincs tudomásunk, de ha igy van, úgy meg van a korlátozás, mert nem lehet több tartalékos tiszt, mint kell. Egyébként nem azért vagyunk ellenzék, hogy mindent ellenezzünk a mit a kormány előterjeszt, de hogy komolyan bíráljuk, ha rósz ellenezzük, ha lehet akadályozzuk meg — ha kell javítsuk, — ha jó fogadjuk el. Ellenezzük-é vagy elfogadjuk az egyéves önkéntesi intézmény elég látni valónk igy vasárnapi délután. D. u. 4 órak or ismét útban voltunk a Balaton felé, ahova még a nap lenyugta előtt meg is érkeztünk Akinek volt része abban a látványban, amely az elé .tárul aki az uj balatoni vasúton az alagútból kiérve a Balatont megpillantja, az eltudja képzelni azt az örömöt, a melyet éreztek tanulóink, akik életükben először látják a magyar tengert, azt hogyan ? Negyven méternyi mélységben csillog alattunk a Balaton tükre 1 A lenyugvó nap ibolyás kékké varázsolja a viz tükrét, amott inkább sárgás, másutt pedig vöröses szinü! Az éjét Almádiban töltjük. A következő nap korán reggel talpon vagyunk s robog velünk a vonat Tihany felé. — Elég korán jutunk fel a templomhoz, azonnal körülfognak bennünket a falusi gyere' kék s kinálgatják az ő »úri főkötö- jüket«, a tihanyi kecskekörmöf, megjelenik a kisbiró is, aki vállalkozik ciceroni szerepére. Az őszi és téli szezonra bevásárlásaimról visszatérve, szives tudomásukra hozom, hogy nem kiméivé fáradtságot, NŐI KALAP DIVATÁRU ÜZLETEMET a szezon legszebb és legdivatosabb kalapjaival láttam el. • v,:: Szives pártfogásukul kérve, mrradtam teljes tiszetlettel GROSZ GIZELLA Petőfi-utca 1., Schön és Barna D. céggel szemben Lapunk 6 ölti ül,
