Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-09-21 / 75. szám
Tizenharmadik évfolyam 75. szám. Sátoraljaújhely, 1910. Szerda, szeptember 21. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Köziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazínczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Előfizetési ár: LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed MATOLAI ETELE. Ür. BÚZA BARNA. évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk A kudarcz. A Khuen-kormány világraszóló pénzügyi baklövését bécsi és budapesti támogatói minden áron leplezni akarják. A bécsi sajtó eló' szőr ugyan pőrére vetkőzted és keményen lehordja Lukács pénzügyminisztert, hogy francia pénz után szaladgált, mikor a belső — vagyis az osztrák — pénzpiac jó házi kenyere rendelkezésére állt, de azután felvonultatja az ellenvéleményeket is, amelyek szerint »minden rendbe jöhet«. Szóval a bécsiek egyszersminden- korra biztosítani akarják magukat arról, hogy a magyar rókáról idődlen-időkig két bőrt húzhassanak le. Az egyiket oly módon, hogy a busás kamatterhek mellett adandó kölcsönökkel örökös adó fizetőjükké és gyarmatukká tegyék Magyarországot, Azzal pedig hogy az ily kölcsönt Magyarország főleg hadügyi célókra fordítja, ismét csak az osztrák hajó és hadLzergyárak aratnak és gyarapítják Ausztria nemzeti vagyonát. Azt azonban megállapítjuk, hogy még a kormány legelszántabb védelmezői is [maguk ' között beismerik Khuenék csúf fiaskóját. A munkapárt körében el vannak készülve arra, hogy az ellenzék éles tárniJásokat fog intézni a kormány meggyengült pozíciója ellen. Es ha valamikor, akkor most teljes jogosultsága lesz a késhegyig menő harcnak. Mert Khuen és Lukács urak eljárásában nemcsak a megkivántató körültekintés és előrelátás hiányzik, amely a a kormányzás föltétele, de a jóhiszeműség is. Ez pedig oly merényletet jelent az ország legfőbb érdekeivel szemben, amit csak egyféleképen lehet majd azután jóvátenni: a bűnös kermányférfiak bukásával. S ha Magyarország nem volna az álparlamentarizmus klasszikus földje, akkor Lukács urnák főnökével együtt már is le kellene vonnia a konzekvenciákat. Lukács Lászlóról, az ischli klauzula szerzőjéről, politikai páiyájá nak kezdete óta ismeretes, hogy ádáz ellensége a magyar gazdasági önállóságnak. A magyar-kölcsön külfödön való megszerzése pedig egyik első lépcsője lett volna pénzügyeink függetlenitésének Ausztriától. — Minthogy azonban az 560 millió kölcsön felvételét kormánykörökben égető szükszégletnek nyilvánították, mindenki azt hitte, hogy a kormány teljes erélylyel is fogja szorgalmazni a francia piacon a pénz megszerzését. De ehelyett mi történt ? Lukács László pénzügyminiszter ur, a Khuen-kormányba való belépése előtt öt évig pihenhetett — igaz, hogy önkéntelenül — politikai babérjain, mindjárt a nyár elején nagy fáradságot érzett és — elment Gasteinba üdülni Nem vett részt az indemnitás vitájában és távollétével tündökölt a kölcsönjavaslat tárgyalásánál is. Mindez beszédes tanúsága annak, hogy a „kabinet gyöngye" — a hogy annak idején az uralkodó elnevezte — mily komolysággal fogja föl hivatását. Igaz ugyan, hogy a Khuen-kormány legértékesebb és legtapasztaltabb tagja, Hieronymi Károly kitünően helyettesítette a magánügyeit a közügyeknél előbbre he lyező pénzügyminisztert; a francia kölcsönügyében is neki kellett volna helyettesíteni a pénzügy- minisztert és miniszterelnököt akkor talán nem érte volna az országot ez a szégyenletes és káros kudarcz. A kormány vétkes könnyelműségét a kölcsön körül kiegészíti az a nemtörődömség is, amely- lyel a francia sajtó támadáséit fogadta és semmit sem tett annak elhárítására. A józan Ítélőképességnek ez a hiánya megdöbbentően jellemzi azt a balkáni kormányrendszert, amelyet Khuen gróf nálunk is meghonosított és amely egyáltalában nincs tisztában a külföldi sajtóviszonyokkal. De hogyan is várjuk a Khuen- kormányiól, hogy a sajtó befolyását respektálja a mikor egész uralma a közvélemény felrúgására és a szuronyok hatalmára van alapítva? Az ilyen elvekkel azonban csak ideig-óráig lehet kormányozni. Am Khuen gróf rövidesen meg fog győződni arról, hogy a sajtó és az általa képviselt közvéleménynek lesz elég ereje, hogy buktassa azt a kormányt, amely szántszándékkal kompromittálja az országot az egész világ előtt azért, hogy az osztrák pénzügyi érdekek győzedelmeskedjenek. Egy tolíhiba. Irta: Pánthy Lajos. Ismerek én egy bolond embert, ki örökösen sóhajtozik, a holdba mereng, számlálja a csillagokat és — naplót vezet, mint egy bak fis s ez az ember velem egykorú, bajuszt visel, sőt családja is van már . . . Tagadhatatlan, van az ember életében egy időszak, amidőn fejétől a sarkáig csupa szív s ez az időszak egyiknél előbb, másiknál később jön meg; e korban pedig miuden ember ideálista s úgy érzi, hogy a szerelem még a száraz kenyeret is ómlos kaláccsá változtatja. No de szerencsére, az az időszak csak átmeneti s rendesen az első csalódásig tart. Az én emberemet épen azért tartom bolondnak, — (pedig legkedvesebb barátom, lelkem fele) mert nála ez az állapot az első csalódáson túl is tart. Pedig megnősült azóta s családi életében is megvan a meleg összhang, mégsem képes lemondani első ábráodjáról, mely ugyan csalódással végződött; hogy miért? — elmondom úgy, ahogy tőle hallottam . . . — Önként, magától fakadt szivünkben az az édes érzés, melynek neve: szerelem. A véletlen hozott össze minket egy bál alkalmával. (Ez neki véletlen, — gondoltam ón.) Ezelőtt nem találkoztunk, nem láttuk egymást s mégis már az első tekintet, az első kézszoritás megremegtette lelkünket s meggyujtá azt a szikrát, melytől egy egész élet lobban lángra. Veszedelmes egy láng ez. Hány embert perzselt meg (hozzád hasonló bolondokat — gon doitam) s hányán égtek meg e lángban egészen ! . . . A szerelemmel, azzal a szent érzéssel táplálkozik s ha azt megvonják tőle, akkor áll be veszeadelera, mely egyikre-másikra oly végzetessé fesz. A napsugarak éltetői a fűszálaknak, mégis elperzselik azokat, ha a párák éjjeli lecsapódása s az eső elmarad . . . Hogy érzelmem igazi volt, bizonyítja az, hogy szerettem Idát, még mielőtt tudtam volna, hogy ez a neve s hogy kicsoda. Kimondhatatlan gyönyör fogott el, ha vele táncolhattam, ha a tánc végével vele sétálhattam . . . Kell valaminek lenni a szívben, ami átviszi egyiknek érzelmeit a másikéba anélkül, hogy az ajk vallomást tenne, az a második személy érzi ennek vonzódását, szerelmét maga iránt . . . Azok a fekete szemek, melyek a találkozás első pillanataiban oly für- készőleg, kíváncsian mélyedtek tekintetembe, mintegy kérdve : „Ki ez az ember? Oly ismeretlen s mégis, mintha láttam volna már?!“ nem bírták ki később tekintetemet s miként az éj ráborul a nappalra, úgy borította el az a szemkárpit azokat a ragyogó kárbunkulusokat. A kezdetben változatlan, közömbös arcot nézésemre gyönge pir futotta el, a pici kéz mintha jobban nehezedett volna vállamra. Ez annak a szívben levő érzelemnek lassú, de még előtte ismeretlen ébredék volt. S a lelki beszéd alatt mi volt az én lelkem válasza? »Nem ismersz? Gondolj csak azokra az álmokra, melyeket leány-szobádban hosszú csöndes éjszakákon vógigáhoodtál egy ismeretlenről, ki hirtelen toppan eléd, kinek látására megnyílik szived s egyesül azéval az egész életre : ez az ismeretlen im én vagyok !« Aztán szóval folytattam : — Ida maga nagyon szép. Ereztem, mint remegnek meg kacsói, tekintetét még jobban lesütó s alig hallhatóan szólt: — Vezessen kérem a helyemre. — Miért? — kérdém meglepődve. — Nagyon szédülök . . . . . . Már hogy a tánctól, vagy pedig megjegyzésemtől szédült, nem tudom, de aligha nem az utóbbitól. Egy egészen gyermek-lánynak, ki még alig hogy otthagyta bábuit s kinek lelke épen e pillanatokban ment csodás változáson át, ily megjegyzést tenni, bizony könnyelműség s elhamarkodottság volt . . . Es e naptól kezdve minden alkalmat megragadtam, hogy vele találkozzam, hogy legalább lássam. S hogy édes arcán ilyenkor az örömöt láttam visszatükröződni, végtelen boldognak éreztem magamat. Hol voltam azonban én a nősüléstől ? Legalább 2—3 év választott el attól. Mit tegyek ? Ez a kérdés sokáig nem hagyott nyugodni. Azalatt a 2—3 év alatt, raig célhoz jutok, sok minden megváltozik, különösen az ily fiatal leány szivében. Elhatározó lépésre szántam rá magamat, megkérdeztem nyíltan, őszintén, akar-e a feleségem lenni s vár-e rám ? Ha igazán szeret, az időt nem fogja sokalni, hisz ő is még egészen gyerek ; ha nem szeret igazán, legalább megtudom, hogy úgy is hiába minden, csalóka fényt kergettem. Az őszi és téli szezonra bevásárlásaimról visszatérve, szives tudomásukra hozom, hogy nem kiméivé fáradtságot, NŐI KALAP DIVATÁRU ÜZLETEMET a szezon legszebb és legdivatosabb kalapjaival láttam el. — ...-....... , ..r. Szives pártfogásukat kérye, m. radtam teljes tiszetlettel PT7FT T A Petőfi-utca 1., Schön és V I1/>L/LLi“\ Barna D. céggel szemben GROSZ Lapunk -4 ölelni.
