Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)
1910-02-26 / 17. szám
FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szombat, február 26. 17. szám (3) Mit akar a császár ? A magyar nemzet húszmillió emberből áll. A császár csak egy ember. Es mégis, mikor már biztos lett, hogy a húszmillió ember, a nemzet, ezeket akarja, akkor azt mondta egy ember, a császár, hogy ő nem akarja és nem engedi. Persze, mert otet BÓcsben a németek arra biztatják, hogy ne engedjen, mert a németeknek rossz lenne az, ami a magyarnak jó. Még akkor se vesztünk össze. Jobb a békesség. Megpróbáltuk, lehet-é a németekkel megegyezni ? Mink is engedünk, engedjenek ők is. így próbáltuk. Kossuth Ferenc és Justh Gyula azt mondták, hogy ők most elengedik, a magyar vezényszót, csak egyezzen bele a császár az önálló vámterületbe és önálló bankba. Andrássy Gyula azt mondta, hogy ő az önálló bankot és önálló vámterületet engedi el, csak a magyar vezényszót engedje meg neki a császár. Láthatják, hogy nem makacskod- tunk, hanem akartunk becsületesen, fyékésen megegyezni. Dó Hiába, nőm lehet a némettel boldogulni. A császár kimondta, hogy se önálló bankot, se önálló vámterületet, se magyar vezényszót nem enged, nem enged semmit a világon, hanem követeli, hogy az ő akarata teljesedjék és a nemzet min dent megtegyen, amit ő parancsol. Emberek vagyunk-é? No hát most itt a kérdés, hogy emberek vagyunk-e vagy kutyák? Mert igaz, hogy magyar ember ért a jó szóról. Ha azt mondják neki, nézd, az sok, amit te most egyszerre akarsz, engedj belőle, egyezzünk ki, elégedj meg most kevesebbel : hát könnyen rááll az egyességre. De mikor azt mondják, hogy sem mit se kaptok és pisszenni se mer jetek, hanem tegyétek azt, amit én parancsolok: hát igy bizony csak a kutyákkal lehet beszélni! Akármilyen gyáva ember is valaki, mikor azt látja, hogy úgy bán nak itt a németek a magyar nemzettel, mint a kutyájukkal, meg kell haragudnia és azt kell mondania, hogy de bizony ezt már mégse fogjuk eltűrni! Ne szégyeljük magunkat, nem pirulunk el, hogy igy beszélhetnek velünk a németek? »Nem kaptok semmit, nem adunk a jogaitokra semmit, ne is próbáljatok még kérni se semmit, mert hiába. Ha elpusz tultok is, ha éhenhaltok is, nem adunk semmit nektek. Ti csak küz- ködjetek, dolgozzatok, mint az igavonó barmok és hallgassatok, mert mi vagyunk az urak és csak az történhetik a ti országotokban, amit mi akarunk !« Hát ha ezt is eltűrjük, ha ez ellen se szólalunk fel, hanem ebbe is belenyugszunk, akkor igazán nem vagyunk méltók az ember nevezetre, akkor nem vagyunk külömbek a korbácscsal kergetett kutyáknál! Mit akar Khuen? Pedig ezért küldték most a nyakunkra ezt a német embert, Khuen Károlyi. Kossuthot is, Andrássyt is elcsapta a császár, mert követelték a nemzet jogait, s kinevezte helyettük a német Khuent miniszterelnöknek. Ez a német persze azt mondja, hogy ő mindent elfogad úgy, ahogy a németek parancsolják, ő nem ki ván a nemzet számára semmit. A nép dolgozzon, fizesse az adót és fogja be a száját. Ezt akarja Khuen, ez az ő programmja. Es most erre kell majd szavazni, hogy elfogadja-é ezt a magyar nép, beleegyezik-é abba, hogy ő a németek kutyája legyen? Aki a kormánypártra szavaz, az beleegyezik, az lemond mindenről, az a németek napszámosává, kutyájává teszi a magyar nemzetet. Persze, van sok magyar ember is Khuen körül, mert osztogatja a pénzt és bizony sok rósz magyar van, aki pénzért az ördögnek is el- aduá a nemzetét. Hová szavazzunk ? De rendes magyar ember nincs vele és nem is lesz, mert nem akarhatja meggyalázni, elpusztítani, németek kutyájává tenni a saját népét. Mi is emberek vagyunk, miuket is az isten teremtett, hát ne csak a németek élősködjenek rajtunk, hanem követeljük a jogainkat, köve teljük, hogy az történjen, amit mi akarunk, arai nekünk használ ! Erre szavaz a függetlenségi párt. Hát igy gondolja meg minden magyar ember, hogy hová szavazzon. — Kérelem, Mai számunkat megküldöttük több tanító és községi biró urnák s más polgártársainknak. Ezentúl is minden szombati számunkat .megküldjük nekik. Kérjük, hogy azokat s különösen azt, ami „A magyar néphez“ cimü rovatban van,' minél jobban terjesszék. Hívják össze a község lakosait s olvassák vagy olvastassák fel előttük, hogy igy mindenki tájékozva legyen az ország állapota felől, mert erre ilyen nehéz időkben nagy szükség van. Politikai népgyülés. Justh Gyula Ujhelyben. Justh Gyula a függetlenségi párt tagjaival országos körútra indul. Március 2-án, szerdán délben 12 óra perckor érkezik Uj- helybe. Itt délután 5 órakor a színházban gyűlés lesz este j-kor pedig szintén a színházban tár sas vacsora. Justh és a képviselők reggel utaznak tovább Munkácsra. Kívánatos, hogy a városnak egész ellenzéki közönsége részt vegyen a gyűlésen s a vármegyéből is minél többen jöjjenek, még pedig mind a két függetlenségi pártiak, mert hiszen most közös ellenséggel az egész nemzet ellen intézett gonosz merénylettel szemben együttesen kell küzdenie minden jó magyarnak. Justh Gyulával jönnek: Nagy Dezső, Hock János, Kun Árpád, Visontai Soma, Fábry Károly, Ba, onyi Samu, Nagy György, Szappanos István, Fried Lajos és még több képviselő. Ebből is látható, hogy a gyűlésen érdemes lesz részt venni. Valószínű leg eljön, ha egéssége engedi, gróf Batthyány Tivadar is. Eljön továbbá gróf Vay Gábor volt szabolcsmegyei főispán, Kállay Frigyes kamarás, és Fráter Ló- ránd, Magyarország legkiválóbb dalköltője és énekese, aki a vacsora közönségét remélhetőleg mulattatni fogja művészetével. A bemenet a színház nézőterére s karzatára teljesen szabad, ellenben a páholyokat kizárólag hölgyek számára tartotta fenn a kör s egy páholyért 4 korona mérsékelt dijat szed, amely a gyűlésre s a vacsorára is szól. Jegyek válthatók Landesmann Miksa üzletében. A vacsoránál egy teríték borral együtt 3 korona, jegyek szintén Landesmann üzletében kaphatók. Baj, hogy épen szerdán lesz a sárospataki vásár, ahová sok iparosunknak el kell mennie. De már lehetetlen volt más napra áttenni a gyűlést. Ep azért tette a kör a gyűlést 5 órára, hogy az iparosok akkorra hazajöhessenek s bejöhessenek a patakiak is. Kérjük is, hogy igyekezzenek haza, mert ezt a szép alkalmat kár elmulasztani. Ritkán jut módja az újhelyieknek ilyen kitűnő szónokokat együtt látni s hallani. A képviselőket délben az állomáson fogadja a kör. Nagyon kérjük a védéki elvtársakat is, hogy minnél többen jöjjenek a ritka szép alkalomra! Válasz dr. grosz Dezső úrnak. Tekintetes Szerkesztő Ur t Figyelmeztettek, hogy Grósz Dezső nagyságos ur engem is kiszerkesztett a Zemplénben. El is olvastam és igen szép cikk, még a Cza- gányi tekintetes úr se tud kiilömbet Írni. Különösen tetszik nekem a Rákóczi örök mécsese, amelyet Grósz Dezső úr vissza akar venni tőlünk és ezután már biztosan az ő éjjeli szekrényén fog égni és a Kossuth apánk palástjával fog takarózni. Es igen köszönöm, hogy rólam is megemlékezett nagyságos Grósz vír, csak nem tudom, hogy miért haragszik rám, mert azt irta, hogy ö dolgozni, munkálkodni akar a haza javán és én teszem tiz év óta lehetetlenné a munkát. Kérem szépen én Grósz Dezső urat sose akadályoztam a munkában és ő dolgozik is, arrul sírva beszélhetnének a kliensei. En egyszerű munkás ember vagyok és dolgozom mindig és az én polgártársaim is becsületesen dolgoznak és ne n kiabálnak, csak Grósz Dezső úr kiabál, hogy ő dolgozni akar és neki nem hagynak munkálkodni. Hát ha dolgozni akar, rkkor dolgozzon és ne kiabáljon, mert mit ér az, ha valaki kiabálja a dolgozást és ijeqi dől gozik ? Es Grósz Dezső úr azt írja, hogy ő előbb dolgozni akar és ha készen lesz a munkával, akkor fogja felépíteni a függetlenség palotáját. Hát előbb még mit akar dolgozni? Es tessék megkérdezni, hogy meddig fog még dolgozni és alkotni és mikor fogja elkezdeni azután a függetlenségi palotát épiteui, mert akkor ón is elmennék segíteni, csak kel lene tudni, hogy mikor fog hozzá, mert kiabálni itt is könnyű, de már egyszer hozzá is kellene fogni. Es azt mondja Grósz Dezső úr, hogy mink elloptuk a Kossuth Lajos palástját, meg a Rákóczi mécsesét, meg a Bocskay buzogányát. Hát ez nem igaz, mi nem loptunk semmit és nálunk semmi ereklye nincs, csak egy szónoki emelvény, amiről Grósz Dezső úr szónokolt 1904. november 20-án és borzasztó szidta Tisza Istvánt, akit most dicsér és azt mondta, hogy ő Bánffy pártján van és az önálló vámterületet, meg az önálló bankot akarja és abból nem enged és most már egyiket se akarja, csak munkálkodni akar. Persze ezt már elfelejtette Grósz Dezső úr, no de nem is csuda, mert régen volt. Még a magyar vezényszót is akarta akkor, de már azt is elfelejtette és mégis azt mondja, hogy ő a katonai vívmányokhoz ragaszkodik. Es igy Grósz Dezső nagyságos inmost már mindent elejt, a gazdasági önállóságot is, a magyar vezényszót is, és az ember szinte csudálja, hogy hogy győz annyi mindent elejteni és csak azért, hogy kormánypárti lehessen és mehessen megint Tolcsvára korteskedni, mert ez igen, hasznos alkotó munka. Es még azt mondja, hogy Justh Gyula úr a függetlenségi elvek, elárulása által akart hatalomra jutni, Ez már igazán nem szép tőle, hogy ilyet mond, hisz én csak egyezető ember vagyok, nem okos ügyvéd, de annyi eszem nekem is van, hogy ha Justh Gyula elárulta volna a,füg- getlenségi eiveket és lemondott volna az önálló bankról, akkor ma ő lenne a miniszter és Grósz Dezső úr neki hízelegne, meg a főispán úr is hozzá járna, nem Khuenhez. Ezt mind tudja a polgárság is. Es azt mondja Grósz Dezső úr, hogy ő majd elkezdi felépíteni a függetlenséget, de előbb dolgozni akar, hát mit ér az a népnek, hogy Grósz Dezső úr majd felépiti azt a palotát, de mikor építi, száz esztendő múlva? Mit ér az már nekünk, mi azt már most akarjuk felépíteni, hogy magunk is lakhassunk benne. Tehát ne bántsa Grósz Dezső a Bocskay buzogányát, mert az olyan nehéz, hogy a főispán úr se bi.rja. el, hanem jöjjön most építeni a függetlenség palotáját, ha lesz, akkor abban fogják tartani a megyebájo- kát és oda talán meghívják majd Grósz Dezső urat is. Csak ezt akartam felelni és tjgz- teltetem Grósz Dezső nagyságos urat, máskor is emlékezzen meg rólam, majd én újra válaszolni fogok. Tisztelettel : Májer Ignácz, a függetlenségi kör sz»l gája, A tanítóság és a kormány ígéretei. (—rd—). Nagy lehetne most az öröm Izraelben, akarom mondani a tanítóság körében. Ez u. i. egész váratlanul igen nagy pártfogót és barátot talált — igy választás előtt ! — az uj kormányban ; amely valósággal a bőség szaruját akarja ontani a felekezeti tanítóságra. Nem kisebb dolgot igér u. i., mint hogy fizetésüket egyenlővé fogja tenni az állami tanítókéval és hogy a féláru vasúti jegy rég kívánt kedvezményét is megadja nekik, országban, s a városokban is csak a sebészek és a borbélyok végezték a gyógyitástl s igy jónak talált re cepteket feljegyezték. Pl. az egyik : „Fogfájás ellen. Négy szem borsot keress és az veres hagymának vedd ki az belit és ezeket törd meg ősz- tan két tányér között, azután hincsd meg liszttel és aztán azt kell az odvába dugni.“ Végül meg kell vizsgálnunk a régi könyvek tábláinak a belsejét is. Jelenleg is élő és munkálkodó ki váló történet írónk Fraknói Vilmos hívta fél érre először a kutatók figyelmét. Fraknói a Nemzeti Museum könyvtárában ez irányban kutatásokat végezve több mint negyven egyetlen példány (unicum) „Hunga- rica“-t áztatott ki régi könyvek tábláiból. Hogy régi könyvek tábláiban nyomtatványokat találunk annak, magyarázatát abban kell keresnünk, hogy aXVI. ésXVII. századbeli könyvkötők egyszersmind könyvárusok is voltak és a nem kelendő könyveket táblákban alkalmazták. Visegrádi János dr.
