Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)
1910-02-05 / 11. szám
11. saám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, tebruár 5. folyamán. Sőt — és ez a kétségbeejtő — az eddigieknél is sokkal nagyobb mértékben és nagyobb nyíltsággal hajszolták egyes emberek érdekeit a köz a város érdekeinek rovására. A „Vörös Ökör“ ügyének a város érdekében való megoldását dr. Klein Károly és Alexander Vilmos tették lehetetlenné Deutsch Simon bérlő érdekében és az adóügyosztály végleges rendezését pedig Némethy Bertalan hiúsította meg azért, hogy Gecsei Jenő adóügyosztályi vezetőnek anyagi előnyt biztosítson az ügyosztály többi alkalmazottaival szemben. Es tették mindezt oly nyíltsággal, oly félreérhetetlen módon, amely arcába kergette a vért mindazoknak, akik a város érdekeit szeretnék biztosítani minden esetben. Szóval újból meggyőződtünk arról, — amit már nem egyszer Íelejteítünk ki e lap hasábjain — hogy ez a képviselőtestület képtelen komoly munkára és ha valami eredményt el fog érni, az csak a város teljes tönkretétele lehet. Félő, hogy ezt észre lógják rövidesen venni a felettes hatóságok is és — hogy biztosítsák a város érdekeit — ki lógják ragadni ennek a komoly munkára képtelen testületnek a kezéből a város sorsának az intézését, felfüggesztik a város autonómiáját és kormánybiztost ültetnek a város nyakára. Szomorúan kétségbeejtő állapotok következhetnek hát erre a már úgyis szerencsétlen városra, ha csak nem győz a képviselőtestület kebelében a jobb belátás, ha nem fogják belátni, hogy a város érdekei előbbre valók egyes emberek magánérdekeinél, — amire pedig kevés remény van, mert ez a adatokat. Már az uzsonnát is elfeledték s egyszer csak meglepte őket az este, mely lábujhegyen jár, mint az óvatos ember. Eszti bement a nappaliba és felvette a kalapját, kabátját és nagyon szomorúnak látszott, mikor kezet csókolt. A nagyasszony nagyon sajnálta : — Most nem tudom, hogy mit fogok tenni. De rövidesen rászánom magamat valamire, amitől remélni lehet. S a hót végén elutazott a nagyasszony Ajtáról. Tizenöt óv óta nem lépte át a falu határát. II. A „vöröshaju“, kiről Nagyajtán riasztó vészhirek keringtek, cigarette! fehér fogai közt, omló,} csipkébe vesző, kék pongyolájában dűlt végig a széles, alacsony pamlagon. A félkezében valamelyik szerepe füzeté* * tartotta, de a szemei messze kalandoztak a betűkről. Alázatos, engedelmet kérő kopogás után belépett fekete ruhájában, egyszerűen, Ajtay Sándorné s a köszönés után megállt a kisasszonnyal szemben s olyan hangon, mit a kéregetők szoktak használni a szív télén gazdagok portáján, fordult a szokatlan látóga- tótól megriadt leányhoz: „Kisasszony, bocsásson meg, hogy alkalmatlankodik önnél egy nagyon öreg asszony, kinek ön bátran az testület munkaképtelenségének oly bizonyítékát nyújtotta már eddig, hogy szinte remélni sem merjük, hogy valaha is komoly, eredményes munkát végezhessen. A gyűlésről az alábbiakban számolunk be részletesen: Megnyitás. A hétfői közgyűlést dr. Reichard Salamon polgármester a szokástól eltérően kissé később d. u. fél 4 órakor nyitotta meg, csupán közepes érdeklődés mellett. Jelen voltak: dr. Friedmann Armin, Zinner Henrik, dr. Gombos Gáspár, Alexander Manó, Kroó József, Bettelheim Sándor, Deutsch Adolf, Hajnal Dezső, Hericz Sándor, Réz Gyula, Zombory János, Róth József, Keresztesi Lajos, Reichard Armin, Haas Mór, Blumenfeld Adolf, Fuchs Jenő, Róth Mór, Némethy Bertalan, Gáthy Géza, Markovics Miksa, Schweiger fgnácz, Grünbaum Simon, Reichard Lajos, dr. Lichtenstein Jenő, Schweiger Márkusz, Krausz Lipót, Friedrich Mór, Schwarc Ignáez, Kótits László, Lefkovics Jakab, Hönsch Dezső, dr. Klein Károly, Schwarcbarth Lipót, dr. Berger József, Lipschitz Adolf, Blumenfeld Emánuel, Búza Barna, dr. Rosenthal Sándor, dr. Haas Bertalan, Móré Dániel, Alexander Vilmos, dr. Roboz Bernáth, Blumenfeld Jenő, Widder Gyula, Klein Károly, Isépy István, Sinai Jakab, dr. Ligeti József, Barna Dezső, dr, Kellner Soma, Markovits Miksa képviselőtestületi tagok és az elöljáróság tagjai közül: Farkas Andor, Pataky Miklós, Kiss Ödön, Kérészy Gyula és dr. Kellner Győző. Apróbb ügyekkel kezdődött a gyűlés. A törvényhatóságnak jóváhagyó határozatai vették tudomásul. így tudomásul vették, hogy a törvényhatóság jóváhagyta a képviselőtestületnek a Néhai Molnár István alapítványa tárgyában ; Friss Heiman tűzoltó parancsnok 200 koronás drágasági pótléka tárgyában ; Széchenyi Lajos írnok jutalmazása tárgyában hozott határozatait. Tudomásul vették ezen kívül, hogy az erdőtisztitásból 1909. óv folyamán 532 korona jövedelem unokája lehetne. Kéréssel jövök, nemcsak a magam, de egy második személy nevében is, ki otyan jó, szép és tiszta, mint Ön . . . E szóra a zavartan figyelő Magda téglavörös lett, de nem szólt semmit. A cigarettáját idegesen kioltotta és eldobta. A nagyasszony kevés szünet után folytatta : — Talán sejti is már, hogy_ Sándorról van szó, ki ellopja Önnek drága idejét s meggondolatlan köny- nyeímüségével compromitálja az ön művészi jó hírét . . . Magda egészen felült s halkan, idegesen kacagott. — Kompromittálja az éa jó hire- met ? Hát van nekem jó hírem, Nagyságos asszony ? Ha volna, Ón nem lenne itt, hogy visszakérje tőlem a drága unokáját. Az ön megjelenése megcáfolja azt, amit kegyes volt az ildomosság kedvéért, ráakasztani az én úgynevezett elméleti jó híremre ! . . . — Bocsánat, kisasszony, Ön ideges és félreért engemet. Önnek több olyan hódolója van s ha én egyet elkérek öntől, azért itt nem lesz zavar, sem lelki háborúság, mert egy újabbat léptet a régi helyére. — Igen, mert az egész világ elfér az én szivemben. S mert ón sportszerűen űzöm a férfiak bolon- ditását. Szegény komédiás leány. Ha akarsz igazán és önfeláldozóan szefolyt be és hogy néhai Justus József 1000 koronát hagyott a városra. Nem vették tudomásul a berecki dülőbeli rétek kaszálására Kiss János és társaival kötött szerződést, hanem arra pályázatot hirdetnek. — A városi tisztviselők, segéd, kezelő és szolgaszemélyzetnek 1910. évi drágasági pótléka tárgyában csak akkor fognak határozni, ha majd a 3 együttes bizottságnak a fizetések végleges rendezésére vonatkozó javaslata a képviselőtestület elé kerül. A polgármester lemondása idézte elő az első nagyobb vitát. A lemondó kérvény a lemondás okául azokat az okokat hozza fel, amit mi annak idején már megírtunk lapunkban. Ezt a kérvényt Pataky Miklós; főjegyző olvasta fel és aztán Reichard Salamon polgármester élőszóval is kérte a képviselőtestületet a lemondás elfogadására és ajánlotta, hogy helyébe Kiss Ödönt válasszák meg. — A képviselőtestület azonban Búza Barna, Némethy Bertalan és Klein Károly felszólalása után kimondotta, hogy a lemondás felett most nem kíván határozni, abban a reményben, hogy a polgár- mestert sikerül majd rábírni az állásában való megmaradásra és egyben egyhangúlag bizalmat szavazott a polgármesternek. Az adóügyosztály reformja tárgyában ugyancsak nem határozott a képviselőtestület, hanem Némethy indítványára kimondotta, hogy ezt a kérdést a hármas bizottsághoz utasítja azzal, hogy azt a tisztviselők normál státusával kapcsolatban igyekezzék megoldani. Ennél a tárgynál Némethy Bertalan Gecsei Jenő személyes érdekeit kívánta előtérbe tólni a többi tisztviselőkkel szemben és ezért erőszakolta ki a fentebbi határozatot, mely szégyenére válik a képviselőtestületnek. Sokaltaugyan- is az adójegyzőknek megállapított fizetést és keveselte a Gecseiét. A „Vörös Ökör“ ügye szintén halasztást szenvedett Alexander Vilmos és dr. Klein Károly felszólalása folytán, akik sokalták a Deutsch Simonnak megállapított lakbért. Es ennek az egy embernek az érdekéért elvetették a pénzügyi bizottság javaslatát és elhatározták, hogy a helyiségeket nyilvános árverés utján adják bérbe, egyben utasították a pénzügyi bizottságot, hogy az árverés feltételeit állapítsa meg, Gyors menetben tárgyalták le aztán a még hátralévő apróbb ügyeket. Tudomásul vették, hogy a pénzügyigazgatóság az 1909. évi italmérési jövedék részesedése fejében 4038 kor. 80 fillért folyósított a városnak. Elhatározták, hogy a Stuller Antal- és Sziv-utcákban 2—2 villanylámpát állítanak fel. — Kimondották, hogy alap hiányában nem építenek katonai barakot. —• Schvarc Markusz városi végrehajtónak 60 korona segélyt szavaztak meg. — Nagy Peti András iparos tanonciskolái szolgát fizetésemelés iránt beadott kérelmével elusasitot- ták. — A gazdasági raunkásházak építése tárgyában a pénzügyi bizottság már ösmertetett javaslatával szemben Búza Barna és Sinai Jakab felszólalására elhatározták, hogy kiadják az ügyet az építészeti bizottságnak azzal, hogy azt minden körülmények között oldja meg és jelentkezésre ne csak a vidéki, de a helybeli munkásokat is szólítsa fel. A gyűlés d. u. 6 órakor ért véget. SZÍNHÁZ. A szezon mérlege. A téii színházi időszak végéhez jutottunk. Nem lesz érdektelen áttekinteni a társulat ezidei működését, mert irányt jelölhet a jövőre nézve is. Ismét válságba jutottunk, a miben nem kevés része van a városi szin- ügyi bizottságnak. E testület — ismerve a mai szomorú viszonyokat — olyan egyén kezébe tette le a színház vezetését, ki anyagi garanciát nyújtani nem tudott, ki mint az elhunyt Polgár társulatának mentijeként lépett fel, szervezetlen kerületével csakhamar csődbe juttatta azt, a tagjait fizetés nélkül hagyjYía^yar-frane^ia biztosító intézet sátoraljaújhelyi jőügynöksége Landesmann jYíiksa és kársánál Sátoraljaújhely, Rákóczi-utca 1. sz, retni, nem lehet, mert a tisztelt polgári társadalom nem hiszi el neked. Nagyságos asszonyom, ön oly nemes és finom lelkű urinő, honnan veszi a jogot, hogy rólam fel tudja tételezni, hogy én nem tudom oly igazán szeretni az unokáját, mint az a hallgatag Eszter, vagy Annuska, aki a naptár szépirodalmi részét szokta elolvasni s tudja, hogy a csirkebecsinálthoz milyen fűszert kell használni. Hátha én Júliát, Melindát, vagy Évát ábrázolom a színpadon, ezért rosszabb vagyok, mint az, a ki egy támlásszéken az elfogyasztott vacsora után könnyeket ont az alakításomon ? — Bocsásson meg, kisasszony, én becsülöm a művészetet és az ön tehetségét is. Merész bátorságom arra irányul, hogy figyelmébe ajánljam az unokám leteendő szigorlatait és lebegő pályáját, melyet megzavarhat egy szellemes fiirt. Ha ön más érzésekkel van az unokára iránt s ha ő ezt az érzést az életére nézve elengedhetetlennek hiszi, én nekem nincs kifogásom, bárha elém is kerül ez a kérdés . . . Magda tágra nyílt szemmel, elbü- voltén hallgatta az utolsó szavakat. A Lear királyból eszébe jutott egy gyönyörű póz, mellyel képzeletében már lerótta hódolatát, de alkalmaznia nem volt módja, mivel a nagyasz- szony fejmeghajtással, hirtelen távozott. Az az ötlete támadt, hogy utána megy, hogy a földön térdelve borítsa csókjaival kezeit. De banálisnak tartotta, s csüggedten, bus levertséggel sétált a szalagokkal virágkosarakkal díszített szobában, föl, ala. Mi következik most ? Tud e, a jelentésről Sándor ? Elmondja-e, eltitkolja-e ? Néha uagylelküségi rohamok fogtak el. Lemond Sándorról annak a leánynak a javára. De miért dobná el szerelmét, mikor e nélkül boldogtalan, kétségbeesett lenne s mikor e nélkül lezüllene oda, ahol a többi pályatársnője, tiszavi- rágéletü szerelmi viszonya burjánzik. Azért, mert kenyérkereső nő, nem megvetést, hanem dicséretet érdemei. Es rá fog szolgálni erre a dicséretre, mert urilanyhoz méltóan, komolyan, kifogástalanul ól. •i* & * Két év múltán Magdát csakugyan oltárhoz vezette Ajtay Sándor. S a nagyasszony még azt sem kötötötte ki, hogy visszalépjen a színpadtól. A kérdezősködőknek igy válaszolt: — Amig az unokám irodája fellendül, jói teszi Magda, ha játszik. A kenyérkereset széppé teszi a nőt. A művészet elvarázsolóvá. Boldog vagyok, hogy ilyen menyem van . . . Most már elrepülhet fáradt lelkem ...
