Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)
1910-06-25 / 51. szám
FElSOMAGYARORSZAGI hírlap Kedd, junius 28. 51. szám (2) ellenben meg akarják hiúsítani azt is, hogy illetékes helyen a mi kezde ményezésünkre süssék rá a hazudo- zás bélyegét valakire, akinek a személye csak később, a bizonyítás során fog kiderülni. De mi nem nyugszunk. A jegyző- könyvi kivonat kikézbesítését megtagadta tőlünk a főispán, de azért alkalmunk volt hivatalos utón tudomást venni a jegyzőkönyvről és csak azért is megfelebbezzük a közigazgatási bizottság határozatát, egyrészt azért, mert a bizottság olyan ügybe ártotta magát és hozott benne ítéletet, amelyhez semmi köze, másrészt, azért, mert a jegyzőkönyv nem a tényeknek megfelelően van felvéve. Lehetséges azonban, hogy a köz- igazgatási bíróság nem fog az ügy érdemleges tárgyalásába belemenni, henem egyszerűen — mert nem volt illetékes a bizottság ez ügyben Ítélkezni — megsemmisíti a határoza tot. Ezért most újólag kijelentjük, hogy a közigazgatási bizottság legutóbbi üléséről felvett jegyzőkönyv azon része, mely a Mailáth felszólalása nyomán hozott határozatra vonatkozik és mely a főispán aláírásával egyes lapokban is megjelent, nem a valóságnak megfelelően, hanem hamisan lett felvéve. Kijelentjük, hogy a főispán aláírásával hivatalos hazugság jelent meg* a lapokban. És követeljük, hogy ezért az állításunkért állítsanak min két a bíróság elé. Bizonyítani akarunk. Bizonyítani kívánjuk, hogy hivatalosan hazudtak csak azért, hogy lapunk ellen hangolják a közönséget. Bizonyítani akarjuk, hogy mire képes Meczner Qyulafőispán, csakhogy megbosszulja magát a neki kellemetlenkedő lapokon Most már nem Mailáth-Hönsch- afférról van többé szó. Az most már másodrendű kérdéssé vált, hogy iga zat irtunk-e arról az ülésről, vagy sem. És egyébként is a megfelelő útra, a bíróság elé tereltük ennek a bizonyítását. Most már csak arról van szó, hogy igazságnak megfelelően van-e a jegyzőkönyv felvéve vagy sem. Mi azt állítjuk, hogy nem. Sőt állítunk egyebet is. Állítjuk, hogy már kezdettől fogva bizonyos célzatossággal kezelték az egész affért, a melyből most ez a harc keletkezett, mert már az 1909. év aug. 9-iki közigazgatási bizottsági ülésről felvett jegyzőkönyvben egy szóval sincs említve az egész affér. A Mailáth napirend előtti felszólalásáról a jegyzőkönyv említést sem tesz, holott maga Mailáth sem tagadja, hogy fel szólalt az államépitészeti hivatal veze tője ellen a „jogos kritika“ határain belül. De mert nekünk nem adódott alkalom, hogy ennek a bizonyítását is mi tereljük a bíróság elé, azért adtunk alkalmat az illetékes hatóság nak, hogy ők vigyék a bíróság elő ez ügyet és adjanak alkalmat a va lódiság bebizonyítására. A vád nagyon súlyos. A sajtóper tehát — ha csak valamit is adnak még a megyében a köztisztességre — kikerülhetetlen. És mi álljuk a bizonyítást, sőt követeljük, hogy erre nekünk alkalmat adjanak. Döntsön a bíróság! Istencsapás a Hegyalján. Elpusztult milliók. Sok veszedelem érte már a Hegyalját. Különösen az utóbbi időkben a csapások egész raja lepte meg ezt a szerencsétlen vidéket. De olyan veszedelemre, mely a tegnapi napon érte, még a legöregebb emberek is alig emlékeznek. Alig néhány perc alatt kárbaveszett mindaz a fá radság, mellyel a sokat sújtott szőlősgazdák egész éven át dől gozták szőlőiket, rövid nehány perc alatt megsemmisült minden termés, amely betevő falatot biztosított volna a Hegyaljának. Egy öt percig tarló jégeső okozta ezt az óriási veszedelmet, mely tegnap déli 1 órakor vonult végig a Hegyalján. Nincs az a toll, mely a valósághoz csak megközelitően is tudná megörö kiteni ezt a tegnapi veszedelmet. Valóságos istenítélet volt az a tegnapi jégzápor, mely amily váratlanul jött, ép oly kíméletlen és kegyetlen volt. Pedig mennyi reménnyel, milyen jóleső bizalommal néztünk az idei szüret elé. Az évek óta tartó általános csapások után, ugylátszott, hogy most már végre ránk is virrad egyszer az isten jóságos kegyelme. Szőlőinket nem fenyegette semmi különösebb ve szély, a tőkék dúsan hajtottak. Es amikor már a sok csapás után egyszer végre a megnyugvás kel lemes érzése töllötle be lelkünket, hirtelen megjelenik újból az istencsapás egy jégeső képében és néhány perc alatt tönkreteszi minden reményünket, elpusztítja mindenünket. A tegnap még megelégedett boldog emberek ma már megtörve, szomorúan, kétségbeesve nézhetik vagyoni romlásukat. Mert vagyoni romlás az, ami a Hegyalját érte. Hiszen itt százaknak egyedüli jövedelmi forrásuk a ssőlőik voltak. Hiszen itt ezrek a szőlők megmunkálásából keresik mindennapi betevő falatjukat. Es ime most egyszerre mindennek vége. Egy öt perc alatt milliókra tehető jövedelem helyett, milliókra rugó károk szakadtak ránk. Es ha ez a veszedelem csak most ért volna minket De már évek óta tart a csapás. Evek óta vész oda a hegyaljai szőlők minden jövedelme különféle elemi csapásoknak. A mostani jég pedig betetőzése volt az eddigi veszedelmeknek. Ez adta meg nekünk, — hogy a nép nyelvén szóljunk — a kegyelemdöfést. Most már nincs mit remélnünk. Most már csak a végtelen nyomor követ kezhetik, hacsak valami váratlan segítség nem érkezik, amely ha nem is tudja megszüntetni, de legalább enyhíti a Hegyalját ért súlyos csapást. A vármegye mai közgyűlése már foglalkozott a Hegyalját ért szörnyű veszedelemmel és elhatározta, hogy sürgős felterjesztésben a kormány segítségét fogja kérni a tönkre pusztított szőlősgazdák részére. Es ha a kormányban csak egy szemernyi jó érzés, csak egy szemernyi kötelességérzet van, rohanvást fog sietni ennek a sors által kegyetlenül sújtott vidéknek a segítségére. Itt sürgős és azonnali segélyre van szükség. A kár nagyságát ugyan még nem tudni, de már a hoszátevőleges számítás szerint is tízmilliónál jóval több kár érte a Hegyalját. Itt hát nincs idő a késlekedésre. Itt százak betevő falatjának részbeni biztosításáról van szó. Meglátjuk hát, mit tesz a kormány. A veszedelemről eddig érkezett jelentések alapján a következőkben számolunk be nagyjában: Ujhelyben. Már napok óta esős idők járnak városunkban. Tegnap is borús volt kissé az idő, de azért senki sem számított valami különösebb, rendkívüli időjárásra. Déli fél 1 órakor azonban hirtelen vészes felhők kezdtek húzódni délnyugati irányból a város felé és úgy 1 óra tájban óri •isi szélvihar keletkezett, majd hirtelen tyúktojás nagyságú jég kezdett hűlni. Sűrű záporként hulott alá a jég. Az egész vihar alig 5 percig tartott, de ezalatt az idő alatt aztán elpusztult minden. Az óriási szélvihar fákat tört ketté, a jég pedig tönkrevert minden vetést, min den gyümölcsöt, minden szőlőt. A szőlőhegyek valósággal le vannak kopasztva. A tőkéken csak a venyigék maradtak meg. A szőlőt, sőt a leveleket is mind leverte a jég. Mintegy 14000 hektoliter borra számítottak Ujhelyben és ebből mar alig maradt 4—500 hektoliterre va'ó termés. Sok helyütt a karókat is kiverte helyükből a vihar, A gyümölcsfák összetörve gyümölcs nélkül he vernek a földön. A földeken is hasonló az eredmény. Búza, gabona, árpa, kukorica, minden tönkreverve fekszik. A termésnek a'ig 20 százaléka maradt épségben. De bent a városban is alapos pusztítást vitt végbe a vihar. A Kazinczy-, Fő- és Kossuth utcák keleti oldalon fekvő házainak egyetlen ablaka sem maradt épségben Es mindez a pusztítás néhány perc műve volt. Hegyalján. A jégeső Bodrogkeresztúrtól indúlt útnak és vógigpusztitott az egész Hegya,ján. Csupán két községet: Mádot és Tállyát kímélte meg az isten csapás. Ez a két község megmenekült a veszedelemtől, de a töb- bieken alaposan végigvert a jég. A szőlők majd egy szálig elpusztultak és elpusztult minden egyéb termés is. Azokban a községekben, amelyek Bodrogkeresztúr és Ujhely között fekszenek, még rettenetesebb pusztítást vitt véghez a jég, mint nálunk. Ott egy szem szőlő, egy szál élet- nemű nem maradt épségben, úgy, hogy egyes községek lakói a legnagyobb nyomornak néznek elébe, ha csak valami hirtelen érkező segély nem segit rajtuk. Az eddigi jelentések szerint Olasz liszkát, Tolcsvát, Szegilongot, Bod- rogkereszturt, Bodrogkisfaludot 2|3 részben, Tokajt, Tárcáit fele részben és a sárospataki járáshíz tartozó községeket teljesen elverte a jég. Hegyalján túl. De nemcsak a Hegyalját érte pusztulás. Elpusztultak más községek termései is. Ahogy húzódott a vihar északkeleti irányban, tönkreverte az útjába eső községeket. így teljesen elpusztított minden terményt, minden veteményt. Kistoronyét, Borsit Csarnahét, egészen, ídosszulázat, Vilyt. Vitányt, Mikóházát, Kisbérit, Nagybárit már csak felerészben, a keleti oldalán verte el. Sok helyütt a májusi melegek folytán már megindultak az aratások. Most aztán már mindennek vége A tegnapi zápor learatott mindent. Hogy mi lesz ennek a csapásnak a vége, azt ma még elképzelni sem lehet. Egy bizonyos, hogy biztosítás utján a kárnak alig 5 százaléka fog mégtérülni. hogyan gazdálkodik a város? Ez a kis közlemény majd élénk világot fog vetni arra, hogy hogyan kezelik nálunk a városi vagyont és hogy milyen jő egy ilyen gazdál- — kodásban egy — rácsos kapu , . . Néha az apró, jelentéktelennek látszó dolgok mögött érdekes tör- tenetecskék rejtőznek, melyek csak szorgos kutatás után kerülnek naptényre, hogy egy kis ámulatba ejtsék a világot. Egy ilyen apró kis történet húzódik meg a legközelebbi városi köz- gyűlés egyik tárgypontja mögött is. Pikáns izli kis apróság rejtőzik a dobsinai jég beszerzése és értékesítése tárgyában beadandó jelentések mögött. De hát beszéljenek a tények. Tudvalevő dolog, hogy az enyhe tél folytán nagy jéginség- nek nézett elébe Ujhely városa. A bölcs képviselőtestület sokáig törte rajta a fejét, hogy miképen lehetne a közelgő veszedelemnek elejét venni és végre is elhatározták, hogy idegenből hozatnakje- get. Elhatározták még, hogy ezt a jeget üzleti Célokra el nem adják, hanem a város polgárai közt fogják kicsinyben elárusítani. A határozat első részét végre is hajtották, a jeget meghozatták. Dobsináról is hozattak többek között mintegy 4 waggonje- get. Azonban a sok jég nem fért el a város pincéiben, szükségessé vált tehát pincehelyiség kibérlése. Ki is bérelték a dobsinai jég számára a Lipschitz Adolf Bercsényi-utcai jeges pin céjét, amely teljesen üresen állt és minden tanácsi, avagy képviselőtestületi felhatalmazás, avagy utólagos jóváhagyás nélkül Ígértek érte 400 korona bért. Eddig sem ment tehát a legnagyobb rendben a dolog, de hát azért vegyük úgy, mintha minden a legnagyobb rendben történt volna és vizsgáljuk a fejleményeket. Egy jegespincének — már józan gondolkozás szerint is — hermetice el kell lenni zárva a külső levegő hatásaitól. Ezt pedig úgy szokták csinálni, hogy a pince ajtaját kivülről is, belülről is befedik szalmával. No és mert mindenütt igy szokták csinálni, hát a város nem csinálta igy, hanem szabadon hagyta a pince rácsos kapuját. Természetes dolog, hogy igy a külső meleg levegő könnyen átjárhatta a jeget és azt olvasztani kezdte. Nagy tömegben lévén azonban a jég, nagyon lassan
