Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)

1910-05-21 / 41. szám

41. szám. (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, május 21. A részletes programm a követ* kező : Reggel 6 óra 30 perckor ér­kezik Ujhelybe Holló Lajos. Egy­szerűen fogadjuk. Délelőtt 8 órakor indulunk ko­csikon kirándulásra. Délután fél 5-kor érkezés Uj- helybelybe Borsi felől. Ünne­pélyes fogadtatás a Rákóczi-ut cán, Perlstein József gőzmalma alőtt. Innen a Rákóci-utcán, Wekerle- téren, Molnár István-utcán keresz­tül felvonulás a TOVUCICSCIV­nok-térre. Délután 5 órakor gyűlés és programmbeszéd a Tornacsarnok­téren. Elutazás este 8 órakor. Polgártársak! Meghívunk min­denkit pártkülömbség nélkül. Nincs okunk félni, mert magyar emberek előtt a magyar nemzet igazságait hirdetjük. Igazolványt nem adunk ki, csendőrt nem kérünk, jöhet mindenki szabadon. Jöjjetek el mindannyian. Hazafias tisztelettel: a függetlenségi párt vezetősége. Búza Barna. Irta: Dr. Nagy György volt orsz. képv. A most folyó választási küzdelem­ben a szeretet aggódó reménységé­vel figyelem a sátoraljaújhelyi kerü­let eseményeit. Mert Búza Barna ott a függetlenségi és 48-as pártnak jelöltje. Az a Búza, kinek a kép­viselőházból való kimaradása orszá­gos veszteség volna. Közülünk igen sokan megbuknánk, ez a független­ségi párt számbeli erejének gyengü­lését jelentené, de a párt még ki tudná heverni. A Búza Barna meg- bukása a függetlenségi párt, egyik hangszalagának sorvadása volna, a parlamenti életben a legszükségesebb hangszalagnak, az igazságosan gyil­koló gúny hangjának. Még pártunk legnagyobb ellenségei is elismerték azt, hogy Búza Barnát képességei méltóvá teszik arra, hogy a nemzet törvényhozói termében helyet, kapjon. Nem is tudom elgondolni, hogy akadna-e magyar kerület, amelyik ne örömmel bízná a maga képviseletét Búza Barnára ? Hiszen minden kerü­letnek az kell, hogy a vágya legyen hogy egy becsületes, tisztakezü,elvhü ember legyen akaratának a nemzeti tanácsban szószólója. Zempléni vár­megyére Rákóczinak és Kossuthnak megyéjére megkülönböztetett tiszte­lettel nézünk s várjuk, hogy nehéz időkben a hazafiaságban hóditó pél­dát adjon. Most mikor a császári önkény hadat üzent a nemzet törvé­nyes akaratának, mikor minden becsü­letes magyar embernek a független­ségi táborban van a helye, szabadna-e kételkednem abban, hogy Zemplén vármegye egyik kerülete nem viszi diadalra a függetlenségi eszme egyik legtisztább lelkű barezosának zász­laját. Minket a császári önkény kiűzött a törvényhozás templomából, mert hivek, becsületesek voltunk, bályány- imádásra nem hajlott a térdünk s a nemzet jogai mellett harezos elszá- nással megállottunk. Az üldözőbe vett függetlenségi eszme elűzött papjai hová menekülhetnének bizalommal, gyermekibb szeretettel, mint a nem­zethez, minden erőnek ehhez az ős- forrássához. Kétségbe kellene esnie az embernek, hogyha a nemzet az érte üldözötteknek nem adna mene­déke*, ha az érte harezolókat nem venné oltalmába, Nekünk erős a hitünk, hogy a nemzet látja a mi küzdelmünk nagy igazságát, meg­becsüli a mi fáradságunk czólját, helyesli az általunk választott utat s ítéletével nemzeti paranccsá szen­teli a mi követeléseinket. A szabad, független Magyarországnak vagyunk mi harezosai. Le akarjuk rombolni a gazdasági börtön falait, hogy a sza­baddá lett nemzet egy hatalmas lépéssel oda adjon a független orszá­gok sorába A tombolásnak ebben a szent mun kajában a Búza Barna csákánya a legélesebb. Ütésére mohos, begyepe­sedett, avatag kövek mozdulnak meg helyükön. Az ütés nyomán rés támad melyen a fénynek egy-egy sugara hatol be a börtönbe s uj reményt, uj életet önt a szolgaságban sorvadó nemzetbe. A börtön legerősebb kövét, gr Tisza Istvánt Búza Barna csákánya ingatta meg helyén. Már sokan azt hitték volt, hogy ez a kő igazi nemzeti ter­méskő, melyen nem fog az ütés, a mely erős, mint a nemzet szabadság- szeretete. Alig ütött egyet-kettöt reá Búza Barna, az egész ország kaczagva látta az ütés nyomán, hogy csak régi osztrák habarcs van kőszinüre festve Az egész ország derültsége mellett vetkőztette ki Tisza Istvánt párduez bőréből Búza Barna. Megmutatta, hogy gombra jár a Tisza István pár­duez bőre. Császári szóra gombolta magára a párduezbőrt. Nemcsoda, ha a lelep­lezett párducznak tréfás pajkossággal egy-egy helyen az orrára koppiuta- nak. Illetékesektől hallottam, hogy Tisza István szörnyű módon fene- kedik Búza Barnára ezért a levet- köztetésért. Hiszen az ő czikkei nélkül a rövidlátók előtt még mindig hős számba menne a Tiszáék Pistája. Hát ez a magyarázata annak, hogy olyan durva eszközökkel törnek Búza ellen. Ismerik értékét Félnek tőle. Mint a régi időben a pogányok fel­sírtak : „Ments meg uram isten a magyarok nyilaitól“, úgy szeppeg ma nem egy álnagyság a Búza Barna czikkeitól. De éppen mert ilyen félelmetes erő az ellenség előtt Búza Barna, azért nemzeti kötelesség az ő megválasz­tása. En bizva-bizom a Sátoraljaújhe­lyi kerületbeli magyar testvéreimben s szeretném mindazokat keblemre ölelni, kik hűséges szeretettel állják körül Búza Barna tiszta lobogóját. Áldja meg a jó Isten mindazokat, kik meg nem ijedve a hatalom komor tekintetétől, elfordulva a pénz hízel­gésétől, igaz hazafiakhoz méltó lelke­sedéssel diadalra viszik a független­ségi és 48 as párt zászlóját. Felhívás. Meczner Gyulának úgy halljuk az a terve, hogy választás előtt megszállatja csendőrökkel a falu­kat és nem bocsáttatja be az el­lenzéki korteseket. Azért kérjük mindazon polgár­társainkat, akik a falukra kimenni hajlandók, váltsanak a rendőr- kapitányságnál személyazonossági igazolványt. Ezért személyesen kell jelentkezni, 30 fillérért min­denki rögtön megkapja. — Aki ilyennel megy, azt nem tarthatja vissza a csendőr. Sorakozzunk. Irta: Kroó József. Csatasorban a két tábor. Alig né­hány nap és megtörténik az össze­ütközés. Az egyik oldalon, az ellen­ség oldalán: karhatalom, csendőr­szurony, rendőrkard és a főispáni presszió legcsuuyább fegyvere. A másik oldalon, a függetlenségi olda- dalon, csak egy fegyver áll rendel­kezésre, az: igazság. Es győznie kell az igazságnak, győznie kell a hatalmon, a csend- őrszuronyon, a pénzen keresztül. Utat tör magának az igazság, a füg­getlenség, a demokratia fegyvere, mint ahogy utat tör magának a he­gyi tiszta forrás a legerősebb kőszik­lán keresztül is. Győzniök kell itt azoknak az eszméknek, amelyek a független, az önálló Magyarországért szállnak síkra. Es győzniük kell az egész országban. De különösen az újhelyi kerület polgárainak kell bátran síkra szálla- niok, mert ami itt történik, mert arait itt csinál a hatalom és annak itteni helytartója, az igazán az em­beri szabadság, a gondolat és a gon­dolkozás elleni merénylet. A legkép­telenebb, a leghihetetlenebb pressió, terror és vesztegetés folyik az egész vonalon. Kit ahogy lehet. Az egyiket pressióval, a másikat terrorral és a harmadikat raézes-mázos szirénhan­gokkal és ígéretekkel próbálják az igazság útjáról letériteni. A liberalizmus bőrébe bújnak ők, akik egész életükön keresztül nem tettek egyebet, mint építették a vá­laszfalakat polgár és polgár között. Liberalizmusról beszélnek ők, akik még csak néhány rövid hónappal ezelőtt felekezetek szerint osztályoz­zák az embereket. Es tárva-nyitva állanak most a választás idejére azok a vasrácsos kapuk mindenki szá­mára, amelyek még nagyon rövid idővel ezelőtt egyesek előtt olyan gőgösen becsapódtak. De tisztán lát a nagyközönség, tisztán iát itt már mindenki és ezek az urak bizony senkire sem fognak hatni. Látunk már mindent. Jól megdörzsöltük a szemeinket és nem fogjuk elfogadni azoknak a tolakodóknak a vezérsé- gét, akiket konc, érdek vezet. És nem fog az újhelyi közönség azok­tól példát venni, akik mindent oda­adnának, csakhogy valahogy „neme­sekké“ legyenek. Egy-egy ember nemesítésével, vagy királyi tanácsosságával nem lehet a többit is a lábáról levenni, mert akik belátják, érzik, hogy ez a sze­rencsétlen nemzet csak a független­ség, önállóság révén lehet megelé­gedett, boldog. Es szavazni fog itt mindenki félelem nélkül, bátran úgy, ahogy szive súgja és nem fog visz- szaretten ni a fenyegetésektől, mert emberi méltóságát senki sem fogja meggyalázni engedni. De a fő az összetartás ! Egyes em­berekkel szemben még képesek, igaz­ságtalanul bosszút állni, de szá­zakkal, ezrekkel nem. Tartsunk te­hát össze, nyújtsuk egymásnak jobb­ját, mi elnyomottak. Tartsunk tehát össze és akkor a mi várunk erősebb, százszorta erősebb lesz, mint ezer Manlicher, mint tízezer csendőrszu­rony, annál is inkább, mert ami ke­zünkben van a leghatalmasabb fegy­ver : a meggyőződés és az igazság. Sorakozzunk 1 — május 21. Amit a közhivatalnoknak tudnia kell! A király által szen­tesített magyar országos törvény- egyik legfontosabb rendelke­zése ez : Btk. 178. §. Azon közhivatalnok aki a hivatala hatáskörébe eső cse­lekménye vagy arra vonatkozó ígé­rete által bármely választót, bizo­nyos jelölt melletti vagy elleni szavasásra, vagy a szavazástól tar­tózkodásra bírni törekszik : két évig terjedő fogházzal büntetendő. Grosz Dezső és a pogrom. „Tartani kell akatholikus elem­től, mert ez veszedelmes re­ánk. Csatlakoznunk kell a pro­testánsokhoz, mert ha ezt nem tesszük, oroszországi állapo­tok következhetnek. És ezt a mi pártunk kápes csak ellen­súlyozni.“ (így mondta körülbelül Grósz Dezső dr. a zsidóság ré­szére rendezett munkapárti va­csorán, május 18-án.) Úgy látszik, hogy a próféciák kora még sem járt le, a mint a zsidók köztudatában már századokkal a jé- zusi kor előtt ólt. íme csodálatunkra próféták támadnak a nemzeti munka politikájának lázas ihletében és az idők méhébe nyúlva, a jövendő vég­zetes eseményeit hozzák napvilágra a részeg illúziók ködében támolygó magyarnak. Itt járt a világkatasztró­fák újkori Zarathustrája: Tisza Ist­ván, *aki réralátásoktól üldözötten nyargalászik végig e szerencsétlen haza földén, hogy ijedten húzódik félre a nemzeti balsors vágtató pa­ripájától az ember. Most megszólal a visszhang Grosz Dezső ajkáról és egy orosz mintájú pogrom sötét folt­jait veliii felekezeti tagjainak lelke tükörébe. Orosz állapotok, Kisenev, hontalanság keservei várnak reátok megtévelyedett zsidók, a kik nem a lázas nemzeti munka újszülött párt­jának kebelére dőltök, hanem a nem­zeti szabadság részeg illúziójának inkarnációjára, Búza Barnára sza- szavaztok. Tisztelet a prófétának, de bocsás­son meg az egyszer, hihetetlenül el- tévelyedett és nemzeti munkára iz­gató nagy hevületében talán akarat­lanul, higyjük el, veszedelmes rob­banó anyaghoz nyúltak ujjai. A fe- lekezetiség üszkével égetni fel a társadalmi békét, — ez hát a köte­lesség? Nincs elég visszavonás ? Hát olyan jól áll Grosszék 80 százalékos pártja, hogy a nemzeti munka ak­robata mutatványai és a béke édes maszlagénak zsibbasztó hatása után még a felekezetieskedós üszkére is szüksége van, hogy a zsidóságot is teljesen a maga aklyába riassza ? Hát a haladó kultúra gyümölcse az talán, hogy egymásra dűljenek a Eelekezetek rainálunk is és a fólvad Oroszország borzalmait ültessék át ide, a haza földébe I ? Node köszönet Grosz urnák a bó­jVlagyar-jrane^ia biztosító intézet sátoraljaújhelyi jőügynöksé^e Landesmann jYíiksa és jársánál Sátoraljaújhely, Rákóczi-utca 1. sz. Biztosit jégkár ellen! Biztosit jégkár ellen!

Next

/
Oldalképek
Tartalom