Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)

1910-05-04 / 36. szám

36. szám. (2) FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szerda, május 4. Vagy nem-e a burkolt abszolutiz­mus-e a császári akarat előtt való feltétlen behódolás? Hát alkotmá­nyos élet-e az, amikor nem érvé­nyesülhet a parlament többségének az akarata ? Es Tisza István mégis ezeket hirdeti. Ennek a hirdetéséért járja be az országot és szenvedi el azt a sok kellemetlenséget, melyek záptojások és kődarabok formájában vágódnak hozzá sok helyütt. Es mi mindezek dacára is hideg nyugalommal fogadjuk Tisza Ist­vánt. A legnagyobb hidegvérrel fog­juk végighallgatni azokat a közép­korba illő eszméket, amelyekkel meg akarja „menteni“ a nemzetet „a végső zülléstől“. Nem leszünk indu­latosak, nem leszünk türelmetlenek és csak meg sem kíséreljük meg­akadályozni őt beszédének elmondá­sában. A munkapárt ugyan reszket a fé­lelemtől és csak erősen megrostált hallgatóság előtt engedi szóhoz jutni politikai vezérét, de mi előre meg­nyugtathatjuk arról, hogy ez az elő­vigyázatosság fölös aggodalom csu­pán és bizonyítéka annak a már ál­talánosan tudott dolognak, hogy Tisza István „elvei“ nem fakadnak a nép leikéből, sőt egyenesen az el­len szólanak. Es ha máshol ki is törtek a fó- kezhetetlon szenvedélyek Tiszával szemben, nálunk nem kell ettől tar­tania. A mi polgárságunk már szá­mos tanujelét adta politikai érettsé­gének, tanujelét fogja annak adni most is. Itt nem fognak sem kőda­rabok, sem záptojások hullani Tisza bevonulásakor. Fagyos nyugalom fogja őt itt fogadni, hideg semmibe vevésben lesz itt csupán része, akár megnyitják a gyűlés színhelyének kapuit a közönség előtt, akár nem. A terrort azt átengedjük a túloldal­nak, ahol — mint már nem egyszer bebizonyították — kiválóan és sok­féle formában tudják azt alkalmazni. « Tisza István vasárnap, május 8 án reggel érkezik Budapestről Sárospa­takra, ahol részt vesz a liszkai kerü­let munkapárti jelöltjének : ifj. dr. Molnár Viktornak programm beszédén. Sárospatakról d. u. fél 4 órakor ér­kezik Sátoraljaújhelybe és egyene­sen a Szinház-kertbe vonul, ahol részt vesz a Kazy József programm- beszédén és Kazy érdekében fel is szólal. Este 6 órakor közvacsora lesz Tisza István tiszteletére a színházban és a Színház-kertben. Fél 9 órakor pedig visszautazik Tisza és kísérete Budapestre. — május 4. Már toboroznak. A gr. Tisza István vasárnapi fogadtatására és az ugyan­csak vasárnap megtartandó népgyü- lésre már nagyban folyik a tobor­zás. Kortesek járják be a falvakat és „kapacitálják“ az atyafiakat a bejövetelre. Fuvart, ellátást és napi­dijat ígérnek a falusiaknak, ha be­jönnek a fogadtatás és népgyülés „fényét“ emelni. — De ugyíátszik az inteligeusebb elem sem igen töri magát Tisza után, mert a megye minden részéből, sőt Kassáról és Miskolcról is kért a helybeli munka­párt segítséget ugyancsak az ünnep­ségek »fényének« az emelésére, Kassán már szólitgatják is az elv társakat az I. és II. osztályon való utazásra, kilátásba helyezvén nagyobb jelentkezés esetére a különvonatot is. így folyik a verbuválás az ország talán minden részén a népgyülósre, de azért a hétfői munkapárti újsá­gok telve lesznek azzal a hírrel, [ hogy az újhelyi kerület választói im­pozáns számban jelentek mega Tisza fogadtatásán és a Kazy jelölésén. fiz ipartestületi ügyek. — A városi tanács határozata — Nemrégen tettünk említést ar­ról, hogy dr. Búza Barna — amiért Móré elnök az ő felhí­vására sem hajlandó az ipartes­tület elöljáróságát egybehívni — panaszt tett a tanácsnál és kérte, hogy megfelelően a törvénynek járjon el ebben az ügyben. Emlí­tést tettünk ugyanekkor egy má­sik beadványról is, melyben Móré Dániel újból kéri a tanácsot, hogy Búza Barnától az íparhatósági biztosi megbízatást vonja meg, mert állandóan izgatja az iparo­sokat és ezáltal megbontja az ipartestület belbékéjét. A tanács ápril. hó 29-én tar­tott rendkívüli ülésében foglalko­zott mindkét panaszos beadvány­nyal és azoknak részben helyt adott. Dr. Búza Barnától az or- szággyülési választások lezajlá­sáig megvonta az iparhatósági biztosi megbízatást és az iparha­tósági biztosi teendőkkel ezidőre Pataky Miklós városi főjegyzőt bízta meg. Móré Dániel ipartest, elnök ellen vizsgálatot rendelt el és megbízta dr. Kellner Győ­zőt a vizsgálat foganatosításával. G á t h y-Gézát pedig felszólította a tanács, hogy — miután a vá­rosnál viselt állása az ipartestületi titkársággal összeférhetetlen — ipartestületi titkári állásáról hala- déktalalanul mondjon le. Nem akarjuk a tanácsnak a határozatát bírálat alá venni, pe­dig sok szó férne hozzá. Különö­sen érthetetlen, hogy Búzától mi­ért vonták meg az iparhatósági biztosi megbizatást. De a béke kedvéért hajlandók volnánk ezt eltűrni. Azonban nem hisszük, hogy a tanácsnak ez a határozata meg fogja hozni a várva várt békét. Útjába fog szegődni e ha­tározat érvényesülésének is Mecz- ner Gyula főispán és talán újra a betekintés jól bevált recipéjével hosszú időkre el fogja ódázni en­nek a határozatnak a végrehajtá­sát is. Hozzá kerülnek majd ezek az akták is az ipartestületi választás aktáihoz, melyekbe még mindig betekint a főispán ur és eltemetik őket úgy, hogy avatatlan szem sohase férhessen hozzá. Móré Dániel pedig tovább üz heti csúf praktikáit az ipartestü­let élén és a 42 rendbeli sikkasz­tás miatt hivatalvesztésre Ítélt Gáthy Gézával együtt tovább is taposhatja lábbal a törvényt, mert megvédi őket Betekints Gyula fő­ispán ur mindenható hatalma. — május 4, A főispán ur basáskodik. Sokak előtt talán érthetetlen lesz, hogy a városi tanács oly hamar döntött a Móré Dániel beadványa felett. En nek oka égj főispáni ukáz, Móré Dániel ugyanis a főispánhoz adta be a panaszát és a főispán küldte le aztán a tanácshoz azzal az uta­sítással, hogy 48 óra alatt hozzanak a panasz tárgyában határozatot. — Nem akarjuk ezúttal a tanács eljá­rását bírálni, habár sok szó férne ahhoz, hogy mennyire minden aka­rat nélkül szegődik szolgálatába a tanács a főispán akaratának. De ha­tározottan tiltakoznunk kell az el­len, hogy a főispán rendeleteket in­tézzen a tanácshoz. Ehhez a főispán urnák joga nincs. — De hát törődik a főispán ur a törvénynyel, vagy törődött-e azzal bármikor is? — No, de vigasztaló a dologban, hogy nem soká fog ez igy tartani. Jön még egyszer törvénytisztelő, hazafiasán gondolkozó kormány és akkor vége lesz a Mecznerek basáskodásainak is. A politikai harctérről. — Apró feljegyzések. — A választási hadjárat immár erő­sebb lendületet vett. A pártok az eddiginél sokkalta erősebb agitációt fejtenek ki jelöltjeik győzelme érde­kében. Folyik a munka lázasan, tűz­zel és a korteskedés hevében bizony sokszor meg nem engedett fegyve­rek is kerülnekelő. A túlsó oldal nem igen válogatós a fegyverekben, fel­használ minden eszközt, csakhogy győzelmét valamiképen biztosítsa. A terror a legerősebb, de egyben leggyak­rabban használt fegyverük. Valósá­gos dühvei használják ki ezt a régi kipróbált eszközét a hatalomnak. A főispáni kortes-irodából kerülnek ki ezek a harci szerszámok, onnan in­dulnak,ki útjukra a felfogadott kor­tesek is. Es legérdekesebb a dolog­ban, hogy ők, akik egyáltalán nem kényesek a fegyverek megválogatá- sában, kiabálják állandóan tele tü­dővel, hogy mi terrorizálunk. Hát hol, mikor terrorizálunk ? Ezt elfe­lejti megmondani a túloldal régi, kikopott szócsöve. De ha akarná, sém tudná ránk bizonyítani a tér rorizmus vádját. Vagy nem mi vol- tuuk azok, akik a legnagyobb nyu­galommal néztük végig, amint az államtitkár jelölt ur végigkilincselte az összes hivatalfőnököket? Es nem ők vetették rá magukat minden hi­vatalos hatalmukkal a vasutasokra ? Nem uraim, nálunk nincs terror, önök használják ezt a csúnya esz­közt, de önök használják a másik undorító fegyvert is: a rágalmazás, a hazudozás fegyverét is. Asszonyok a politikában. Ezzel a hangzatos címmel ad hirt a „Zemplén* arról, hogy az újhelyi nők is kiveszik részüket a válasz­tási küzdelmekből. Asszonyokról lé­vén szó, félretette a kiváló szócső rendesen használni szokott utszéli stílusát és ehelyett kesereg azon, hogy az asszonyok beleártják magu­kat a politikába. Sőt — és ez iga­zin szép tőle — „jó“ tanácsokkal is szolgál az asszonyoknak, hogy nézzék meg férjeik gondtól, mun­kától ráncos arcát és ne induljanak harcba egy-egy üres jelszó után. De belezökken mondatai végén a jó öreg félhivatalos a régi betegségébe: rágalmaz. Azt Írja, hogy az asszo­nyok szervezete csupán arra kell, hogy a munkapártot megabcugolják. Hát mi megnyugtathatjuk a Zem­plént, hogy az asszonyok sem poli tizálni, sem abcugolni nem akarnak és nem is fognak. A politikába azért nem folynak bele, mert nem éleznek magukban erre hivatottságot, abcu­golni pedig azért nem fognak, mert nem érdemesítik arra a muszkákat, hogy még csak meg is abcugolják őket. A nők csak fel akarják vilá­gosítani a választókat, hogy ne ül­jenek fel a muszkák hangzatos mon­datainak, hanem kövessék bátran el­vüket. Ezt akarják csupán a nők és teszik ezt azért, mert nem tudták nyugodtan nézni, hogy milyen féke­vesztett vadsággal folyik a veszte getés, a terror, a hivatalos hatalom­mal való visszaélés a muszkák olda­lon. Tartsa hát meg a „Zemplén“ jó tanácsait magának, ne oktasson ő másokat arra, hogy mi illik, mert az ízlés az legelső sorban a Zem­plénnél hiányzik. Pásztor Mihályról is szól az ének a Zemplénben. Szinte ujjongó örömmel konstatálja, hogy Pásztor Mihálynak nincs szavazati joga és ezért mindjárt a legnagyobb készséggel átengedi őt nekünk. Hát mi kijelentjük, hogy egyáltalán nem reflektálunk Pásztor Mihály ur tá­mogatására. Aminthogy nem jártunk utána azelőtt sem. A musakapárt volt az, amely sietett keblére ölelni Pász­tort, mihelyt alkalom nyílt rá, ők vitték Pestre, ők fizettek neki min­den jót, — tartsák is meg maguk­nak. Mi csak azért közöltük le a Pásztor nyilatkozatát, hogy bebizo­nyítsuk, miféle emberekből állt ez a Pestre ment küldöttség. Hogy Pász­tornak szavazata nincs, azért ugyan­csak nincs oka ujongani a Zem­plénnek. Hiszen nem mi mutattuk be Pásztort a jelöltünknek mint sza­vazót és nem a mi jelöltünk adott neki 16 koronás ebédet pezsgővel abban a hitben, hogy egy szavazó­polgárt vendégel meg. Ujjongjon hát csak a Zemplén és kacagjon is — ha kedve tartja — pukkanásig, — de csak a saját pártján, mert ott még ezenkívül is van egy pár ebből a fajtából: pl. : Kálmán Zsiga és Pásztor Lipót. Ezek is utaztak, ebé­deltek ingyen és azért nem fognak szavazni Kazyra — mert hát ezek­nek sincs szavazati joguk. jtök a választási harcban. — A függetlenségi érzelmű nők gyűlése. — A nők választási ligája alapo­san hozzálátott a munkához. Foly­tatja a szervezkedést fokozott erő­vel, hogy ha majd bekövetkezik az ideje, annál nagyobb erővel és készültséggel vegye ki részét a választási küzdelemből. Tegnap, f. hó 3-án d. u. 2 órakor értekezlet volt a Csizma­dia szinben. Ezen az értekezleten megbeszélték azokat a teendőket, amelyek a közeli időben várnak a ligára. Elhatározták, hogy pün­kösd hétfőjén, esetleg e hó 22-én nagyszabású táncmulatságot ren­deznek a Színház-kertben, mely­nek tiszta jövedelmét választási célokra fogják fordítani. Megbe­szélték a mulatság részleteit is. Folyik hát a munka erősen. Es a mi lelkes hölgyeink — akik már oly sokszor fényes tanujelét adták hazaszeretetüknek — most erős munkával mennek bele a választási harcba és kitartó lel­kesedésükkel fogják győzelemre segíteni a függetlenségi párt zász­laját. A túloldal pedig szórhatja to­vább a rágalmakat a mi lelkes hölgyeink hatalmas táborára, be­szélhet továbbra is a lekicsinylés hangján erről a szervezetről, nem fogja megakaszthatni hölgyeinket abban, hogy a maguk elé tűzött cél érdekében a leglelkesebb ki­tartással küzdjenek. * A nők választási ligája legkö­zelebbi értekezletét f. hó 10-én, kedden délután 4 órakor fogja megtartani a csizmadia szinben. Pásztor Lipót névjegye. Mese arról, hogy mit csi­nál — ha megkergetik — a muszkapárti főkortes. Lapunk más helyén adunk hirt arról, hogy hogyan verbuválják az embereket a munkapárti jelölő*gyü- lésre. Itt arról lészen szó, hogy ho­gyan fogadják a falusiak a verbun- gosokat. Kálmán Zsiga, Schvarcz Li­pót (ez egy uj akvizíció, ezelőtt a

Next

/
Oldalképek
Tartalom