Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)

1910-01-19 / 6. szám

6. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda, január 19. választópolgártársainkhoz, de köz­hivatalnokaink és főleg közigaz­gatási tisztviselői nkhez is. Közhivatalnokaink — az u. n. állami tisztviselők leginkább van nak kitéve a felülről való nyo­másnak; — feljebbvalóik — a kiknek állásuk — mint aláren­delteiké is — főleg a kormány kegyétől függ — hajlandók vá­lasztáskor rájok parancsolni is, hová szavazzanak, a minek kifo­lyása volt, hogy az úgy név. szabadelvű uralkodó párt és kor­mány alatt az állami tisztviselők majdnem kivétel nélkül minden­kor és minden esetben a kor­mány utasítása szerint szavaztak, vagy busongva kivonták magokat a szavazástól. Talán nem lesz nagyon érdektelen felhoznom, hogy mikor 1870-ben engem vá lasztottak meg az újhelyi kerület képviselőjévé, — mint ellenzékit az akkori miniszterelnök ellené­ben — mindössze 3 királyi sza­vazatot kaptam; rám szavazott néhai Karsa Bertalan kir. posta­tiszt, Bernáth Elemér törvény- széki bíró — a ki utóbb mint debreceni királyi Ítélőtáblái elnök halt meg és Meczner Gyula ak­kori törvényszéki biró, most fő ispánunk. Volt olyan is, a ki sa­ját állítása szerint sírva szavazott — ellenem. Most azonban, mi­óta hála Andrássy Gyula gróf­nak a szabadelvű párt uralma megtört és állami tisztviselő ba­rátaink közül is igen számosán csatlakoztak nyíltan a független­ségi párthoz — már nyíltan és szabadon szavazhatnak velünk. Kérjük tehát, szavazzanak is tény­leg velünk. A szabadelvű párt uralma alatt az ellenzék részéről legtöbb pa­nasz volt mindenkor a szolgabi- rákra, hogy ők erőszakolták át a kormánypárti jelöltek megvá­lasztatását. En ugyan ezt nem egészen irom alá, de nem taga­dom, hogy ők is sokat tettek, — talán mert Damocles kardjaként függött fejők felett az u. n. «ál lamositás*. Most már az sem kell eszmélni, hogy csak az öngyil­kosok szigetére szökhetett, ahol folytatnia kell az életét gyötrelmei­vel és ostobaságaival egyetemben. A tenorista megbámulta a furcsa felírásokat s nem értette, de nem is törte tovább rajtuk a fejét. Nem arra való a tenoristafej, hogy törjék. A leány azonban már egészen fel­vidult s megszólította az első asz- szonyt, aki útjába akadt. — Jó asszony I Az megnézte a leányt s csönde­sen mutatott balra. A Szerelemvárosba menjetek. — A Szerelemvárosba? — dado­gott a kis kóristaleány. — Hiszen szerelemből haltatok, ugy-e ? — Igen. — Ott balra. A szerelemvárosban kaptok hajlékot. A kóristalánynak eszébe jutott valami. Ravaszul kérdezte : — Maga lelkem, melyik városban lakik ? — A hiuságvárosban. Ezzel a hiuságvárosi asszony már tovább is ment. Szervánszky értet­lenül nézett utána, de a leány agyá­ban már kezdett gvulni a világosság. Úgy kell lenni, hogy a sziget külön szállásolja el a különböző öngyilko­sokat s jut külön városrész a bol­dogtalan szerelem, a sértett hiúság, a tört becsület halottainak. (Folyt, köv.) függ, — talán csak elő nem ve­szik újra ? — de fenyeget egy másik veszedelem — a kineve­zendő uj főispánunk. Elvárjuk azonban közigazgatási tisztviselő­inktől, hogy azokkal szemben is megtartják meggyőződésök sza­badságát, — nemcsak a magokét, de megoltalmaznák és megvédik minden illetéktelen befolyástól a választó bolgárokét is. Hiszen czak világosan látják és nem kételked­hetnek azon, hogy ők sokkal szi­lárdabb talajon állanak mint a Khuen-Héderváry gróf, vagy bár­mely más jöhető kormány főis­pánjai. Ne csüggedjünk ! de válasz - szunk minden kerületben megbíz­ható, elvhü függetlenségi képvi­selőt. Matolai Etele. A mi parlamentünkből. — Vita a csatornázás körül. — Rendkívül érdekes gyűlése volt hétfőn délután a város képvise­lőtestületének. A város életébe vágó fontos ügyekről folyt a ta­nácskozás, A viták a legszélesebb mederben folytak, megvilágítva az ügyet lehetőleg több oldalról. A legnagyobb vitát azonban a csatornázás ügye provokált. A képviselőtestület nagyobbik része azon az állásponton volt, hogy a csatornázáshoz szükséges millió koronás kölcsönt mindaddig nem szabad felvenni, mig a csatorná­zás részletes tervei és költségve­tése el nem készülnek és amig a milliós kölcsön és a csatorná­zás fenntartási költségeiről nem gondoskodik a képviselőtestület. Es esen a ponton igazat kell adnunk a képviselőtestületnek. Nem szabad a várost ilyen óriási költségbe hajtani, mig annak fe­dezéséről nem gondoskodnak. De a csatornázás rendkívül sürgős, azt meg kell csinálni a legrövi­debb idő alatt és ezért halaszt­hatatlan kötelessége a képviselő- testületnek gondoskodni az elő­álló költségek fedezéséről. Pót­adóból nem szabad fedezni a költségeket, mert a csatornázás előnyeit azok is élvezik, akik a községi terhekhez nem járulnak hozzá, az tehát nem volna igaz­ságos, hogy ezeket a terheket csupán az adófizető polgárság viselje. A vízvezetéki dijakból szintén nem fedezhetők a költsé­gek, mert a mostani jövedelem kevés arra és a vizdijakat 1911 -ig emelni nem szabad. Egy mód van hát csupán a költségek fe­dezésére, ki kell mondani a csa­tornázási szabályrendeletben, hogy mindazok, akik vizdijat fizetnek, tartoznak a csatornázás fenntar­tási költségeit is fizetni a vizdi- jak arányában. Ez volna a kive­tés kulcsa, a hozzájárulási száza­lékot aztán aszerint álapitanák meg, hogy mennyi költségre van szükség. Ez az egyedüli és egyben a legigazságosabb módja a költsé­gek viselésének. Ezt a módot cell elfogadni a képviselőtestület­nek és akkor rövidesen megold- rató a csatornázás kérdése. Mert, rogy a csatornázás életbevágóan fontos és ezért annak a legrö­videbb időn belőli létesítése elől elzárkózni nem lehet, az — azt hisszük — meggyőződése min­denkinek, aki ennek a városnak a sorsát szivén viseli. A gyűlésről egyébként az alábbiakban számolunk be rész­letesen : Megnyitás, Pontban a kitűzött időben jelent meg a közgyűlési teremben dr. Rei- chard Salamon polgármester, hogy megnyissa a közgyűlést. A képvi­selőtestület tagjai ekkor már tekin­télyes számban voltak jelen. Ott voltak: Zinner Henrik, Waller Ala­dár, Sinai Jakab, Némethy Bertalan, Puchs Jenő, Milacsek János, dr. dr. Grósz Dezső, Isépy István, dr. Gombos Gáspár, Keresztessi Lajos, Reichard Armin, Gáthy Géza, Kottán György, Jelenek Adám, Haas Mór, dr. Klein Károly, Halász József, Kroó József, Grüubaum Simon, Klein Izidor, Móré Dániel, Schvarcbarth Lipót, Friedrich Mór, Schveiger Már- kusz, Blumenfeld Adolf, Blumenfeld Jenő, Róth József, dr. Kellner Soma, Schiller Kálmán, Horváth József, Blumenfeld Emánuel, Róth Bernáth, Hönsch Dezső, Búza Barna, Hericz Sándor, Alexender Vilmos, Alexan­der Manó, Haas Adolf, Widder Gyula, Bettelheim Sándor, Róth Mór, Bernáth Aladár, Lipsitz Adolf, Matolai Etele, Szőllősy Arthur, Szed- lák János, Orosz Mihály, Grünber- ger Abrahám, Deutsch Adolf, Klein Andor, dr, Molnár János, Neumann Jenő, Guttman Armin, dr. Roboz Bernát, dr. Székely Albert, Reichard Lajos, Kapu Gyula, Rose József, Réz Gyula, Schon Sándor, Zombory János, Kovalcsik János, Schweiger Ignácz, Bokor József, Ehlerth Gyula, Gecsei Jenő, Krausz Lipót, Lövy Adolf, Barna Dezső, Lefkovics Ja kab, dr. Lichtenstein Jenő, Reichard Sándor, dr. Berger József, dr. Ad­riányi Béla, Markovits Miksa kép­viselőtestületi tagok és az elöljáró­ság tagjai közül: Farkas Andor, Pataky Miklós, Schmied Lajos, Kó- részy Gyula, dr. Kellner Győző és Mitrik Mihály. Csatornázás Ugye. Reichard Salamon polgármes­ter bejelenti, hogy az 1400000 ko ronás beruházási kölcsön kötvényé­nek elfogadása képezi a gyűlés első tárgyát, de kijelenti egyben azt is, hogy ezúttal csak a kötvény szöve­gének az elfogadásáról vau szó, az összeg fedezéséről majd később eset­ről esetre fog határozni, a képviselő- testület. Az első felszólaló Halász József volt. Azzal kezdi beszédét, hogy ellenzi a kölcsön realizálását. Előbb ő sürgette mindenáron a csatorná­zást, most azonban a viszonyok akép alakultak, hogy le kell mondania csatornázásról, sőt óva inti a képvi­selőtestületet, hogy abba bele ne menjen. Eleinte úgy állt a helyzet, hogy a városi mérnök a vízvezetéki jövedelmet 120000 koronára kon- templálta, sőt erről biztosította is a várost, most pedig kisül, hogy a vízvezetéknél a bevétel 68000 ko­rona és ezzel szemben a kiadás 63000 korona. 5000 korona az évi tiszta haszon, sőt ha reális számítást csinálnak, a bevétel alig futja a ki­adásokat. Miből fedezik hát a csa­tornázási költségeket? Az 1000000 korona évi annuitása a papirárkü lönbözettel és a feutartási költségek­kel a legminimálisabb számítás sze­rint is kitesz évi 70000 koronát. Ha ezt pótadóból fedezik, akkor az kö­rülbelül 30 százalékosnak felel meg. Ilyen horribilis pótadóemelés pedig teljesen tönkretenné a középosztályt, mely már most is alig bírja a vái Iára nehezedő rendkívül súlyos ter­heket. Ö ma sincs ellene a csator­názásnak, sőt szükségesnek tartja azt, de a leghatározottabban állast foglal ellen, hogy minden alapos számítás nélkül, anélkül, hogy a fe­dezetről gondoskodnának, a kölcsön felvételével járó súlyos kötelezett­ségeket a város magára vállalja Indítványozza, hogy mindaddig, mig a város nem gondoskodhatik a csa­tornázás évi költségeinek a fedezé­séről, tartsák függőben az egész kölcsön felvételét, mondjon le a vá­ros a csatornázáshoz szükséges 1000000 korona felvételéről és az egyéb beruházásokra szükséges 400 ezer koronából is csak a legszüksé­gesebbeket végye fel. A mérnök védekezése. Halász felszólalására Kérész y Gyula városi mérnök válaszolt. Nem felel meg a tényleges állapotnak — úgymond — Halász azon állítása, hogy a vízvezeték csak évi 5000 koronát jövedelmez, mert már ez évben is 15000 korona-lesz a tiszta jövedelem. Sohasem állította, hogy a csatornázás költségeit pótadóból kell fedezni. Már régen készített egy szabályrendeleti tervezetet, melyben a költségeket olyforman kívánja megállapítani, hogy az a város minden lakosát egyformán ter­helje. Ezt olyformán kívánja elérni, hogy a vízvezetéki dijakat 25 szá­zalékkal emelik, az építési költsége­ket pedig a háztulajdonosok visel­nék fele részben. Pótadóemelésre csak 2—3 évig volna szükség és ez az emelkedés sem volna nagyobb 5 százaléknál A csatornázást elha­lasztani nemcsak, hogy nem szabad, hanem valóságos bűn volna a város közönségével szemben, mert a mos­tani csatornák használata törvényte­len s igy azt minden pillanatban be­tilthatják. Ez esetben pedigaszeny- viz levezetésére nem volna csator­nánk, ami állandó dögvészes ve­szélynek tenné ki a várost. — Kéri a kötvény elfogadását. Több hozzászólás. Erényi Manó dr. figyelmezteti a képviselőtestületet arra a veszélyre, mely a csatornázás elhalasztásával közegészségügyi szempontból fenye­geti a várost és amire már másfél évvel ezelőtt figyelmeztette dr. Ohu- dovszky a képviselőtestületet. Nem hiszi, hogy egyetlen ember vissza­riadjon a legmesszebbmenő áldozat­tól is, amikor egy egész város egész­ségügyi érdekéről van szó. De meg kell csinálni a csatornázást egyéb­ként is, mert a felettes hatóságok fogják erre a várost kényszeríteni. G r ó s z Dezső dr. szükségesnek tartja a vízvezetéket és hajlandó arra áldozni is, de mikor arról van szó, hogy az 1000000 korona felvé­telével esetleg 30 százalékos pótadót sóznak a város nyakába, amivel úgyszólván tönkre teszik a háztulaj­donosokat, nem tudná nyugodt lel­kiismerettel megszavazni a kölcsön felvételét. Indítványozza, hogy az egész ügyet adják vissza a mérnöki osztálynak, mely készítsen részletes terveket és költsógvetetést, hogy tiszta képet alkothasson mindenki arról a teherről, mely a csatorná­zással a város nyakába szakad. 0 kijelenti, hogy kisebb pótadóeme­lésbe szívesen belemegy a csator­názásért. Szőllősy Arthur szükségesnek tartja a csatornázást és nagyon cso­dálkozik azon, hogy akadnak embe­rek a képviselőtestületben — köz­tük dr. Grósz Dezső is — akik azt hitték, hogy a csatornázás költségei önmaguktól fognak törlesztődni, A képviselőtestületnek morális köte­lezettsége a háztulajdonosokkal szem­ben, hogy a csatornázást elkészíttesse, mert a háztulajdonosok nagy része már elkészítette a csatornáját is, fel­ülve az eddigi biztatásoknak és ezek az emberek nem bírják el, hogy je­lentékeny összegeket áldozzanak hasz­navehetetlen dolgokra. Schiller Kálmán az eddig el­hangzott beszédeket nem tartja egye­beknek, mint ebéd után elhangzott tracsuak, mert — minta polgármes­ter is kijelentette — most csak a kötvény elfogadásáról van szó. A költségek fedezéséről később lesz al­kalma a képviselőtestületnek hatá rozni, az most nem tartozik a tárgy­hoz, Egyébként az a véleménye, hogy a csatornázás egészségi szem*

Next

/
Oldalképek
Tartalom