Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)
1910-04-20 / 32. szám
32. szám (3) Szerda, április 20. FELS0MAGYARORSZAGI HÍRLAP egyetlenigy iparos szavazatát se szerezte meg magának A múltkor megírtuk, hogy a főispán úr az iratok felrendelésével esküje ellenére durván megsértette a törvényt. A Zemplén azzal védekezik, hogy a főispán jogosan járt el, mert a törvény szerint joga van, az egyes községekben megtekinteni a hivatalos ügykezelést", tehet megtekintés vé gett magához rendelheti az iratokat Jó vicc 1 Nekünk is jogunk van a nemzeti múzeumot megtekinteni, tehát megtekintés végett felrendelhetjük raagnnkhoz a muzeum tárgyait. Jó viccl Egyébiránt ez rég eldöntött kérdés. Maga Andrássy Gyula mint belügyminiszter több esetben világosan kimondta, hogy a főispán cszk jelentést kérhet, de iratokat fel nem rendelhet magához s rendeleteket csak az alispán utján intézhet a községekhez, Ha kiváncsi a Zemplén, szolgálhatunk ügyszámokkal. Külüraben a főispán ur a törvénysértés vádja miatt sajtóperrel fenyegetett. De még nem adta be a sajtópert. Az isten áldja meg, hát adja már be I Itt újra kijelentjük, hogy megsértette a fórvényt s evvel megszegte hivatalos esküjét. Pereljen be érte. A törvénytiprások tatárjárásában a bíróság még az a terület, ahol megtartják a törvényt. Hadd mondja meg hát az, hogy igazunk van-é? Mi azonban fogadni merünk, hogy a főispán nr nem fogja a sajtópert beadni Majd meglássák! SZÍNHÁZ. Szinészetügyünkről. — Mi a teendőnk a jövőre nézve? — Most araikor a szinikerület megalakításáról folynak a tárgyalások, araikor küszöbön áll a szinikerületre a pályázat kiírása, nem lesz talán érdektelen, ha egy-két szóban mi is hozzászólunk a kerület megalakításához és ennek kapcsán rátérünk — ugyancsak röviden — színészet- ügyünkkel összefüggő egyéb kérdésekre. Régen megmondottuk már, hogy városunk közönségének igényei nem állanak arányban azzal, amit nyújtani képes egy színtársulatnak. Elsőrangú társulatot kívánunk, de nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egy ilyen elsőrangú társulat megélhetését biztosítsuk. Mindössze három, legfeljebb négy hónapos szezont bir el a közönségünk. — Gondoskodni kell tehát más olyan váró sokról, melyek a hátralevő kilenc hónapon keresztül biztosítani tudnak olyan jövedelmet, amiből megélhet, fentarthatja magát a társulat. Szóval megfelelő kerületre van szükség. Es ez az, ami eddig mindig hiányzott. Volt ugyan egy újhelyi szinikerület, de csak papíron, mert az egész kerület egyedül Ujhelyből állott. A többi városok nem tartoztak a szorosan vett kerületbe, hanem a mindenkori igazgató hozta őket össze esetről esetre. De ezek a városok mind olyanak voltak, hogy lehetetlen volt bennük egy első rangú társulat fenntartására szükséges kiadásokat bevenni. Nagymihály, Beregszász, Deés, Mezőhegyes stb. nőm képezhettek megfelelő kerületet egy, az újhelyi igényeknek megfelelő társulat fen tartására. Megírtuk mi már ezt régen e lapok hasábjain, de süket fülekre találtunk. Szinügyi ([bizottságunk nem akart segíteni a bajon. Egynéhány direktornak kellett tönkremenni, hogy a szinügyi bizottság komolyan neki lásson a munkának és helyes, célirányos intézkedéssel igyekezzék segíteni szinészetügyünk már-már züllésnek indult állapotán. Megértették végre, hogy megfelelő kerület nélkül nem lehet az igényeket kielégítő társulatot kapni és most már tárgyalásokat kezdtek Eperjes, Ungvár, Beregszász városokkal a szinikerület megalakítása céljából. Tegnap volt a fentnevezett városok szinügyi bizottságainak első együttes ülése Ujhelyben és örömmel adhatunk hirt róla, hogy az első lépések sikerültek. Elvben meg egyeztek már a kerület megalakítására vonatkozólag. Most már tehát — természetesen hu sikerül a végleges megállapodás is — kaphatunk olyan társulatot, mely határozottan művészi nívón állva ki tudja elégíteni közönségünk igényeit. De ha már a kerület megalakítása sikerül, nem szabad könnyelműen eljárni a szezon beosztása körül. Ujhelynek okvetlenül szüksége van egy három hónapos szezonra és nem szabad a bizottságnak — ahogy ezt tervezik — még a kerület érdekében sem lemondani a 3 hónapról. Eperjesnek nincs olyan színházi publikuma, mint nekünk, ne kívánjon hát 3 és fél hónapot, hanem elégedjék meg 2 és fél hónappal, viszont Ungvár is elégedjék meg két hónappal a most tervbe vett 2 és fél helyett, így megkaphatja Ujliely a három hónapot, amelyhez mint anyaváros nak is feltétlen joga van és a többi városok is kaphatnak igényeiket tel jesen kielégíteni képes szezont. De nem szabad könnyelműen eljárni a direktor választás kérdésében sem. Mert sok, sőt nagyon sok függ attól, hogy milyen direktort kapunk. A múltak elég bő tapasztalatokat nyújthattak nekünk ez irányban is. Hozzáértő, minden tekintetben modern szinészemberben kell keresnünk a garanciát arra, hogy minden tekintetben művészi értékkel 1 iró társulatot fog szervezni. Es ennél a pontnál rá kell térnünk arra, a mi szinügyi bizottságunkban oly sok hivőt szerzett felfogásra, hogy csak olyan direktornak szabad odaadni a kerületet, akiben kellő anyagi garanciát látnak a társulat fenntartására arra az esetre is, ha a sziniszezonok nem sikerülnének anyagilag kielégítően. Hát mi ezt a felfogást egyáltalán nem osztjuk. Ez egy teljesen lehetetlen idea, mely egyrészt keresztülvihetetlen, másrészt súlyos következményekkel járna. Ma nem létezik — egy két nagyobb ’ város direktorát kivéve — olyan színigazgató, aki 8 — 10 ezer korona óvadékot volna képes letenni. 1—2 ezer korona pedig nem szolgálhatja a kívánt célt. Előfordulhat tehát az .az eset, hogy vagy nem akad pályázó, vagy jön egy élelmes vállalkozó, aki aztán olyan társulatot szervez, melyet a legminimáli sabb bevételek mellett is fenn képes tartani. Nem kaucióra van itt szükség, ha- uem kerületre. Még pedig olyanra, amely kibírja egy elsőrendű társulat fenntartását. Ha egy ilyen kerületet össze lehet hozni — amire a tegnapi együttes ülés után már van remény — akkor ki van zárva, hogy egy bármily csekély forgó tőkével rendelkező igazgató is — természetesen elsőrangú társulattal — belebukjék a vállalkozásba. Hiszen itt van egy példa. Az újhelyi konzorcium minden tőke nélkül fenntartja magát és rendesen fizeti tagjainak a gázsiját. Nem szabad hát komplikálni mindenféle fölösleges kikötéssel szinó- szetügyiink helyes mederbe való terelését, hanem egy megfelelő kerület szervezése után olyan embernek kell adni a kerületet, akiben meg van a kellő művészi és erkölcsi garancia arra, hogy a kerület színházi közönségének igényét ki tudja elégíteni és aki rendelkezik legalább olyan forgó tőkével, melylyel egy társulatnak egy havi kiadásait fedezni képes. Es végül szabadjon egy két megjegyzést tenni a kerület szervezésére vonatkozólag is. A tervbe vett ke rülettel — mint már fentebb említettük — teljesen meg volnánk elégedve. Csakhogy egy kerületnek nemcsak őszi, téli és tavaszi állomásokról kell ám gondoskodni, hanem nyáriakról is, A kerületbe bevenni szándékolt városok közül pedig egyik sem alkalmas nyári állomásul. Helyes volna talán, ha szinügyi bizottságunk tárgyalásokba kezdene Losonccal is és igyekeznénk azt a kerületbe — mint nyári állomást — bevenni. így teljes volna a kerület és a fentebb elmondottak figyelembe vételével sikerülne véglegesen és minden igényt kielégítően rendezni szinószetügyiinket. Lánczi Aladár. Masamód. Heltai Jenőnek szép sikert ért vigjátóka, a „Masamód“ vasárnap este került bemutatóra. A darab meséje nagyon bájos. Egy masamód lány szerelmi regénye van feldolgozva benne kedvesen, de min den nagyobb színpadi hatás nélkül. De ami megkapó, ami szép van a darabban azt is teljesen tönkresi- lányitották egyrészt a helytelen szereposztással, másrészt a szerepek nem tudásával. Mily egész máskép ment volna a darab, ha pldul a Kalota szegi Vilma szerepét Halasi Mariska, Krancz Klárit Magasné, Bója Irént Antal Erzsi és Mák Istvánt Erckövy, vagy Sebestyén játszotta volna. Nálunk azonban vajmi keveset törődnek a szereposztással. De hát nemcsak a szereposztásban, hanem a szereptanulásban is volt hiba. Justh Gyula pldul a nélkül, hogy egy hangot is megtanult volna a szerepéből, kimerészkedett a színpadra. Egyedül Halasyné érdemel dicséretet, aki valósággal kivált ez estén is az ensembléből. Jó volt még: Ssász Anna, Magas, Szalóky, és Par- laxity. Magasnét is dicséret illeti igyekvéseért, de hát a nem neki való szerepkörben nem tudott kellőleg érvényesülni. Rébusz báró. Huszka egyik leg újabb operettje, a „Rébusz báró“ kedden este került színre tniná'uuk és — ha a vezetőség is úgy akarja, mint mi*— talán utoljára is. Egy teljesen vérszegény operett a „Rébusz báró“. Sem a zenéje, sem a librettója nem tud hangulatot kel teni a legkisebb mértékben sem. Es ami kedves zeneszám van a darabban, az mind ösmerős melódia, miket az „ Aran3'virág“ előadásain már hallottunk. Az előadás maga nem volt rossz, de színészeink minden igyekezete megtörött az operett gyat- raságán. Antal Erzsi vitt ez estén is életet a színpadra. Az ő kedvessége, temperamentuma adott valamelyes életet a darabnak. Hangja is szépen, tisztán csendült ez estén. Tánca azonban valamivel diszkrétebb lehetett volna. De kifogásoljuk ez esti szereplésében azt is, hogy ruházatra kevés gondot fordított és hogy túlságosan sokat mulat — a siker rovására — partnerei szereplésén. Szalóky Rébusz báró szerepében kifogástalant nyújtott. Eléggé hűen játszotta meg a gépembert. Jók voltak még : Halasiné, Erckövy, Magas, Cseh és Kertész. Miske Aranka is elfogadhatót nyújtott és feltűnően fess volt. A kar azonban ez estén kissé gyengének bizonyult. A szinikerület ügye Az eperjesi és ungvári szinügyi bizottságok kiküldöttei a sátoraljaújhelyi szinügyi bizottsággal f. hó 19-én d. u. 5 órakor együttes ülést tartottak Dókus Gj ula alispán elnöklete alatt. A beregszászi szinügyi bizottság levélben je lentette be csatlakozását az együttes ülés határozataihoz. Napirenden egyedül a szinikerület megalakítása volt. Kimondotta az együttes bizottság elvileg, hogy a szinikerületet megalakítja és ugyancsak elvileg elkészítették a kerület beosztását is E megállapodások felett minden város szinügyi bizottsága külön fog határozni. Az újhelyi szezont 6 hétre tervezik, HÍREK. — Közbirtokosság! gyűlés. A sátoraljaújhelyi közös legelő-birtokosság folyó évi április hó 24-én délután 4 órakor a csizraadiatársulat árucsarnokában rendes közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki jelentés a vagyon állásáról. 2. Pénz- tárvizsgálati jelentés és a felmentvény megadása. 3. Uj számvizsgálók választása. 4. Legeltetési dijak megállapítása. 5. Halászat bérbeadása. 6. Tisztviselők tiszteletdijának megállapítása. 7. Jég bérbeadására indítvány. — Május 4-ón költözködünk. A város tanácsa értesíti a város közönségét, hogy miután a folyó évben május hó 1-ső napja vasárnapra esik s gör. katholikus polgártársainknak május 2. és 3-án még húsvéti ünnepük van, a lakbér szabályrendelettej május hó 1-jére megállapított be és kiköltözködési idő, a folyó évben kivételesen május hó 4-ik napján veszi kezdetét. — Uj I ap indult városunkban »Zempléni Újság« címmel. Az uj lap, melynek főszerkesztője dr. Isépy Tihamér, felelős szerkesztője dr. Hollő Andor, a munkapárt politikáját szol- gálja. — Tűz. Folyó hó 16-án este 8 óra tájban özv. Untener Vincéné Árpád- utcai telkén ismeretlen módon ki- gyult az istáló padlásán volt két szekéruyi széna. A tűz tovább terjedését a Friss Heiman parancsnoksága alatt kivonult tűzoltók akadályozták meg oly sikerrel, hogy a tető is teljesen épségben maradt. — Hurokra került zsebtolvaj. Rosner Samu, az újhelyi rendőrség régi ös- merőse ismét bajba került. Működésének állandó szinterén, a helybeli pályaudvaron érte utói, Szladek Lajos polgári rendőr keze. As ellenállhatatlan Rosner a legnagyobb tolongásban, midőn az utasok a vasúti kocsiba igyekeztek folszállani, belenyúlt Turk Antal horvátországi erdei munkás zsebébe és kilopta ezüst pénzzel telt pénztárcáját. Az utas csak akkor vette észre pénze eltűnését, mikor a polgári rendőr ez iránt kérdést intézett hozzá. A következő pillanatban az enyveskezii Römer már le volt tartóztatva; mielőtt azonban a rend őrei reá tették volna kezüket, az ipse egy öt koronást eldobott magától nyilván azért, hogy a rendőrt azzal lekenyerezze és bántatlanul tovább állhason. At- adtík a kir. ügyészségnek. NYILT-TÉR Nyilatkozat. “A Nagyraihályi Sörgyár panamája“ hangzatos cim alatt a „Sátoraljaújhely“ e hó 15-én megjelent száma egy valótlanságokkal teleirt napihirt közöl, amely alkalmas rrra, hogy a valóságot oem ismerő üzletfeleinket és a közönséget félrevezesse. A cikk iránya már maga elárulja az egyo'daluságot, mintha csak bizonyos helyről sugalmazták volna. Nehogy a közönség tévhitben maradjon, kénytelenek vagyunk ezen ügygyei foglalkozni, illetve a cikkre reflektálni és a tényállást a valósághoz híven leközölni. Tény az, hogy egy elbocsátott alkalmazottunk következtében a pénzügyigazgatóság ellenünk vizsgálatot rendelt el, amely vizsgálat hivatva lesz a valóságot kideríteni és amelynek eredményével bátran nézünk szembe. Nem akarunk elleneinknek szivessóget tenni és ezen okból bármit közöljenek is a lapok, ez ügyben bővebben nyilatkozni nem fogunk. Még csak arra szorítkozunk, hogy üzletbarátainkat értesítjük, hogy gyárunk üzeme egyáltalában korlátozva nincs és hogy szíveskedjenek a vizsgálat befejeztéig ítéletüket ez ügyre vonatkozóan fentartani. A nagymihályi sör- és malátagyár r. t.
