Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)
1910-04-13 / 30. szám
Tizenharmadik évfolyam. 30. szám. Sátoraljaújhely, 1910. Szerda, április 13. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nőin adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. iadóhivatal: Landesmann Miksa és Társénál. LAPVEZÉR: MATOLAI ETELE. Előfizetési ár: POLITIKAI FŐMUNKAI ÁRS: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed ur. BÚZA BARNA évre ^ korona 5° fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk A két függetlenségi párt együtt. Fényesen sikerült népgyülésen jelölték a mádi kerület választói újra képviselőjüknek Bernáth Bélát. Ritkaság valahol olyan egyértelmű csoportosulását, olyan bámulatos összhangját látni a választóközönségnek, mint a mádi kerületben Bernáth Béla személye körül. Igaz, hogy olyan önfeláldozó, olyan nagyérdemű képvise löt is ritkaság találni, mint amilyen Bernáth Béla. Fényessé tette a mádi ünnepei gróf Apponyi Albert megjelenése, akinek lelki nagysága és csodás ékesszólása soha nem múló nyomokat hagyott a közönség lelkében. Apponyi jelenlétében jelölték Bernáth Bélát a mádi kerület képviselőjéül. Es amint együtt láttuk a mádi kerület intelligens községeinek minden számottevő emberét, egész polgárságát, szinte el se tudjuk képzelni, hogy ki lehet hát még ebben a kerületben Borsai mellett, ki marad itt még a Borsai hívének ? A mádi gyűlés megtaníthatott mindenkit, hogy van még az emberekben hálaérzet és tisztesség. Mert ennek a kettőnek kellene kivesznie a mádi kerületből, ha Bernáth Bélát ott akárki kedvéért is mellőznék. De mást is megtanulhattak egyes urak a mádi ünnepélyből. Azt, hogy a két függetlenségi párt, ha támad is itt-ott egymás ellen, ha árnyalatokban eltér is egymástól, nem ismer külömbsé- get egymás közt akkor, mikor a függetlenségi törekvésekért, ezeknek a törekvéseknek az ellenségeivel szemben kell küzdeni. Es különösen nincs külömbség, nincs ellentét, sőt viszály sincs a két függetlenségi párt közt itt Zemplénvármegyében. Mi itt régóta ösmerjük s őszintén, mellékgondolat nélkül és kölcsönösen támogatjuk egymást. A nagy küzdelmek nehéz napjaiban nem azt nézzük, ami talán elválaszt, hanem azt, ami összeköt bennünket. Ennek volt ékesen szóló bizonysága az, hogy a mádi gyűlésre elment Kíncsesy Péter elnök vezetésével a sátoraljaújhelyi függetlenségi párt több tagja, elment Búza Barna is, aki Apponyi és Meczner Béla után fel is szó lalt s óriási tetszés és lelkesedés mellett fejtette ki, hogy mikor a nemzeti törekvések ellenségeivel szemben kell küzdeni, akkor a két függetlenségi párt közt kü- lümbség és ellentét nem lehet. Szemben volt egymással a két párt addig, amig a koalíciós minisztérium kormányon volt, amig megvolt az a lehetőség, hogy az önálló bank nélkül vállalja a minisztérium a kormányt. Ma már ezen túl vagyunk. Mind a két függetlenségi párt ellenzéken van. A bankkérdésben — amely miatt a szakadás történt — megszűnt az ellentét. Hiszen Kossuth maga indítványozta, hogy a képviselőház foglaljon állást az önálló bank mellett s ő mondta, hogy a közös jegybank szabadalmát nem hosszabbítja meg- Ezzel a bank kérdésében teljesen együtt vagyunk, mert mi is csak azt akarjuk, hogy 1910 végén túl ne hosszabbítsák meg a közös bank szabadalmát. Nem választhat el a választójog kérdése sem. A választási jog kiterjesztését az általános választói jog alapján a Wekerle kormány is felvette programm- jába s ezt ma is akarja a Kossuth párt is. Az pedig egészen természetes dolog, hogy az általános választói jogot a Justh-párt is olyan garanciákhoz akarja kötni, amelyek az ország magyar jellegét s a magyarság uralmát nem csak ne gyengítsék, de feltétlenül erősiisék. Ilyen garanciák nélkül a Justh-pártb j1 se vállalná senki a választási reformot. A célunk ebben is egy: a magyarság védelme s erősítése. Akiknek pedig azonos a céljuk, azok biztosan megértik egymást. Nincs semmi, ami komolyabban elválaszthatna. Ellenben szorosan összeköt a függetlenségi eszme közössége. Tehát megértjük egymást s együtt fogunk működni. Zemplénben már ma, az ország más részein talán később. Es ez lehet a felelet azokra a munkapárti mesterkedésekre, a melyek folyton a két függetlenségi párt ellentéteinek a kiélezésével, a két párt egymásra uszi tásával akarnak olcsó diadalt aratni. Ez a régi osztrák szabály: divide et impera, veszítsd össze az embereket s úgy uralkodjál rajtuk. Nem csuda, ha a munkapárt, mint teljesen osztrák párt, ezt az osztrák szabályt követi. Ezt teszi Zemplénben is hetek óta. Farizeus szemforgatással kiabálja, hogy a Kossuth-párt nem mehet együtt a Justh-párttal, hogy ő a Kossuth-pártot nem bántja, csak a Justh pártot, tehát, a Kossuth-párt szövetkezzen vele, szóval a legperfidebb alattomossággal igyekszik itt is harcot szítani a két párt közt, hogy aztán a zavarosban halászhasson. A mádi gyűlésen megkapták a feleletet. Zemplénben csak egy függetlenségi párt van. Hogy ez az egy párt, amely egy és ugyanazon célra törekszik, két szervezetbe oszlik, az nem szünteti meg a közös célért való közös küzdelmet. Es különösen nem remélheti ebből a mnnkapárt azt az általa — elhisszük — nagyon óhajtott erkölcstelenséget, hogy akármelyik függetlenségi árnyalat is a másik ellen ő vele szövetkezzék. Reméljük, most már megtanulja ezt a munkapárt s felhagy avval a hiábavaló igyekezettel, hogy a két pártot egymásra uszítva egyiket a másikkal veresse agyon s igy küzdelem nélkül ő maga maradjon a csatatéren. Ezt ugyan Zemplénben hiába várja. * Apponyi 10-én délben a gyorsvonattal érkezett Szerencsre. Kíséretében voltak Hammesberg László és Melczer Géza volt orsz. képviselők s Meczner Béla volt főispán, főrendiházi tag. A szerencsi állomáson már óriási közönség várta. Ott volt a kerület minden számottevő embere. Gortvay Aladár főszolgabíró diszmagyarbau várta és fogadta Apponyit. Lelkes, hangulatos szónoklattal köszöntötte a nagynevű vezért Rákóczi és Kossuth vármegyéjében, nem csak úgy mint a járás főszolgabirája, de úgy is, mint a Kossuth-párt hive és egyik kültagja s kívánt törekvései számára fényes diadalt. Apponyi köszönő szavai után vonatra ült az egész közönség s negyedórái ut után Mádon szállottak ki, ahol Apponyit Hankó Gjula plébános üdvözölte. Ebéd után, fél 3 órakor, szabad téren tartották meg a gyűlést. Mintegy 2—3000 ember volt együtt, szemmeliáthatólag a kerület egész intelligenciája és szavazó polgársága. Az újhelyi függetlenségi pártot Kin csessy Peter vezetése alatt Csuka Ödön, hodosi Kiss Ernő és Búza Barna képviselték. A gyűlést Pálóczy József aleluök nyitotta meg, azután Bernáth Béla mondotta el beszámolóját, a közönség tetszésének és szeretetének folytonos nyilvánulásai között adva eiő az országgyűlés négy évi működését. aztán a kerület érdekében kifejtett tevékenységét. Kijelentette, hogy hiye az ónálló banknak s ahhoz ragaszkodik s hive az általános szavazati jognak a magyarság uralma nak biztosítása mellett. A lelkes éljenzéssel fogadott beszámoló után Székely Karoly emelkedett szellemű beszédben méltatta Bernáth Béla nagy érdemeit s felajánlotta neki a kerület jelöltségét, amit Bernáth Béla pár szóval rueg- hatottan fogadott el. Azután hatalmas éljenzés között szólalt meg gróf Apponyi Albert s körülbelül a következőket mondotta; Bernáth érdemeit méltatta, majd a politikai helyzettel foglalkozott. A kormány kinevezése, ámbár pártja nem volt, alkotmányos .'■zempontból nem kifogásolható. De a kormány a legtöbb kérdésekre nézve nem vall szint hogy mit akar. Nem elég azt mondania, hogy az események őt igazolták, még ha ez való volna is. nem elég azt mondania, hogy nem akarja azt. amit mi akartunk, hanem azt is meg kellene mondania, hogy ő mit akar. E mellett a kormány törvénytelenséget követett el a Ház elnapolásával és feloszlatásával; más események, amelyek politikáját igazolhatták volna, eddig nem történtek. Hogy a mi politikánk még nem vált be, csak akkor mondhatnánk, ha politikánkat keresztül vihettük volna és abból a népre nem keletkezett volna áldás. De éppen azért távoztunk a kormányról, mert a mi politikánkat nem tudtuk keresztülvinni. Amit keresztülvittünk, az igen is bevált a népnek áldására. (Lelkes éljenzés.) De hát ha ellenfeleinknek mégis van politikája, amelyről azt állítják, hogy bevált, az nem lehet más, mint a régi szabadelvű pártnak politikája. Hát melyik része annak a szabadelvű politikának vált be? Talán november 18, mely az ellenzéknek többséget adott? Miért vesznek fel uj nevet, ha olyan nagyon bevált az ő politikájuk, miért nem büszkélkednek azzal a zászlóval kezükben ? (Elénk tetszés.) Apponyi ezután rámutatott a kormány tagjainak a választójog kérdésében tett ellentmondó nyilatkozatára, melyet a miniszterelnök azzal a kijelentéssel ütött el, hogy a miniszterek nem papagá- lyok, hogy egymás szavát ismételjék. Ez még a legtartalmasabb nyilatkozat, amelyet e kormány jellemzésére felhoztak. (Elénk derültség.) A kormány kebelében csakugyan meg van az egyetértés abban az óhajtásban, hogy a választáson többségre jussanak. Ezt az egyet elhiszem. (Elénk tetszés.) Hát ez a kormány kéri az ország választóközönségének bizalmát. (Elénk tetszés és éljenzés.) Csak egy programmpontja áll előttünk teljes tisztaságában és ez az, hogy lemondást kivan a nemzet ama jogainak érvényesítéséről, amelyek törvényeinkben biztosítva vannak és amelyek végrehajtására és érvényesítőre ennek a nemzetnek életszüksége van. A nemzeti jogok fejlesztése tekintetében két kérdés van előtérben .• a gazdasági Önállóság kérdése, a másik pedig a katonai kérdés. A gazdasági önállósághoz jogunk van s ezzel a jogukkal a célszerűség szerint élni is kell. Sajnos, hogy ha élni akarunk vele, akkor mindjárt kiderül, hogy azok csak kirakatba tett jogok. A katonai téren mindazt ki kell küszöbölni a hadseregből, ami a nem magyar ajkú polgárokat a magyar állam ismeretére és tiszteletére nem tanítja s ami még elég van a hadseregben. Ilyen őrültséget *iég nemzet nem követett el maga ellen, hogy ilyen intézményeket eltűrjön és azért nekünk feladatunk, hogy abból az intézményből, melybe összes fiaink belemennek, küszöböljük ki azt, ami a magyar állam, mint legfőbb fenségnek kultuszával el. Lapunk A oldal,
