Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)

1910-04-02 / 27. szám

27. sí ám (2)

FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP

Szombat, április 2.

hogy azt szerették volna, hogy még a raegyegyülés is jajgasson. No máj nálunk falun az a divat járja, hogy mindég csak maga az illető siránkozzon személyesen, akit abbahagytak. Pedig sokat vau ám erre mi felénk verekedés, nem csak úgy hibe-hóba. Tennap is azt kérdem a komátul, aki a szomszéd Birinkébül gyött látogatóba:

— Hát, Andris koma, osztán vót-e kendteknél az idén valami jó husvét?

— Nem vót biz’ a — feleli a koma — még csak egy csepp vér se futott. Annyi se, mint a körmöm feketéji, la. Hej, Miklós koma, nem is igen tud mán ez a mai fiatalság — ünnepelni 1

Azér nem mondom, hogy a követ urak ott Pesten szintén verekedjenek ; mer hát ők nem ünnepelni járnak az ország házába, hanem munkálódni. Az igaz, hogy nem olyan nemzeti munkát csinálni, aminőt a mostani kormány hirdet. Ez osztrák robotnak is beválna. Meg osztán a mi pártunknak, már mint a 48-as pártnak, amúgy is igaza van. Minek hát neki úgy megharagudni

De azér abba, hogy némelyik újhelyi úri embernek úgy sajog a pesti urak feje, kell lenni mégis valaminek. Alighanem valami úri huncutság van benne, vagy ahogy ezt erre mifelénk jó magyarán mondani szokták: politika . . .

Csak lenne már mentül hamarabb az a követválasztás. Legalább szétnéznénk egy kicsit Ujhelybe. — Úgy is 4 esztendeje lett már követválasztáskor, hogy nem láttuk. Megnéznénk majd a Luca széki, akarom mondani .a Kossuth szobor — helyit. Megkövetem alásan, hogy így együtt emlegetem ezt a két dolgot. De ez csak amiatt van, mer ez a szobor is csak olyan lassan készül, mint a Luca széki; hiába sürgeti egyre érdemes volt alispá nunk meg ez az újság, la. Most 4 esztendeji is úgy vót, hogy már rö videsen felállítják a piacon a Kossuth apánk szobrát, meg most is csak úgy van. De sejditem mán, hogy miér lehet ez. Biztosan csupa merő udvariasság, vagy hogy hijják; mer ehez a nagy urak fene mód értenek. A'ighanem az jutott eszökbe, hogy Rákóczi kuruc fejedelem 126 esztendővel hamarabb gyött a világra Kossuth apánknál, hát ennyi rop pant sok esztendővel neki dukál hamarabb a szobor. Pedig efelől még csak mostanába kezdenek gondolkozni. Hát mikor lesz még csak ez is meg ? Oszt csak 126 esztendővel azután lesz meg a Kossuth apánk szobra I

De mit csodálkozok olyan nagyon. Hiszen nálunk is igy van ez Csillagfalván a száraz malomba. Ott is az őröl hamarább, aki hamarább jön (de persze nem a világra).

Már engemet csak az az egy vigasztal, hogyha én magam személyesen nem is — mer tetszik tudni, ón már deresedő ember vagyok, — de a Marci onokára onokájának az ouokája láthatja majd az újhelyi Kossuth-szobrot, hacsak — Isten ments 1 — világtalan nem lesz.

De ha már igy van a dolog, tegyünk legalább mink is valamit Kossuth apánkér. Szavazzunk az ő elveit követő függetlenségi jelöltre.

Tisztelettel :

Dolinkai Miklós,

választő polgár,

— ápr. 2.

Felednélek, felednélek .... Nem

tudjuk elfelejteni a „Zemplén“ c. „vén tudósnak“ politikai múltját. Ok már felednék, de hát hiába, nem tudnak tőle szabadulni. Ott kisért folyvást a portájukon a múltnak, sőt a közelmúltnak sötét, rájuk nézve kellemetlen árnyéka, ott vibrál állandóan a szemük előtt és ráfekszik minden sorukra, amit írnak. Es ilyenkor feljajdul a vén tudós és elkeseredésében nagyokat káromkodva ront neki mindazoknak, akik emlegetni merészelik a múltat. A legvá- logatottabb utszéli stílusban szólja le ellenfeleit, akik elég vakmerőek visszaemlékezni a közelmúlt időkre.

A mi lapunk is már gyakrabban részesült abban a kiváló szerencsében, hogy a „vén tudós“ tollhegyre vette, azért, mert emlegetni merészelte a múltat. Es mi mindezek dacára újból felszínre hozzuk a múltat, íme itt egy szemelvény.

Előrelátható, hogy bár a parlament megfogja hallgatni Khuené- kat hétfőn, de mert programmjuk semmi olyast nem hoz, mely a képviselőház támogatását részükre megnyerhetné, egyben meg is kapják azt a bizalmatlansági szavazatot, mely ez alkalommal vilá gosan a raarsruta jellegével bir. így a Khuen kormány részére nem marad főn más: mint lemondani. Vagy lemondanak, vagy abszolutizmust kísérelnek meg, — majd elválik ; csak egy a bizonyos : hogy a politika terén zilált tabb viszonyok előtt állunk, min- arninők eddig gyötörték közéletünk.

Ez a pár sor a „Z“ ez évi január 23 iki számának vezércikkében látott napvilágot. Nem is régen, csak két hónappal ezelőtt, igaz, hogy azóta már máskép gondolkozik a „Z“. Azóta már Khuen a legbecsüLtesebb politikusa a világnak cs mindenki becstelen, aki ezt nem hiszi. — De hát az a vigasztaló, hogy lesz ez még máskép is. Mert ami már egyszer volt, az ismét lehet. Különösen a vén tudósnál, akinél a múlt csak smarn, még ha feledni nem is lehet,

fi megyegyülés.

Nagyszabású volt a megyegyülés. »Fényes» diadalt hozott a Khuen-kormánynak.

Vezércikkünkben méltatjuk ezt a diadalt. Itt csak pár részletet akarunk a gyűlésből kiemelni.

Két fénypontja volt a gyűlésnek. Egyik a Meczner Béla gyönyörű beszéde, a másik a Dókus Gyula alispán határozati javaslata.

Meczner Béla remek szónoklata még a munkapártot is lebilincselte. Hatalmas, meggyőző erejű beszéd volt és ha azok az urak nem «kötött marsrutával« jöttek volna be, sokat eltérített volna közülök.

Jól esett, hogy keményen megfelelt a Zemplénnek is. A főispán ur lapja a régi osztrák ravasz taktikával : divide et impera (veszítsd össze az ellenfeleidet s igy legyőzheted), — erővel egy másik ellen akarja tüzelni a Justh pártot és a Kossuth pártot Zem plénben is. Meczner Béla erélyesen visszautasította ezt a mesterkedést. Ha van is máshol testvérharc a két párt közt — ami végtelenül szomorú — Zemplénben nincs. Itt érezzük, hogy mindannyian egyformán függetlenségi pártiak vagyunk, ha nem ugyanazon pártkeretbe tartozunk is, A közös eszme összetart, egymást

sajnálatos marakodásától távol maradunk. Es igy fogjuk egyet- értőleg megvívni a választási harcot is. Nem fog sikerülni a Zemplénnek, hogy egyik féllel veresse le a másikat. Ezt érthette meg a Meczner Béla beszédéből

Hogy az alispán fog a kormány kinevezése tárgyában határozati javaslatot beterjeszteni, azt előre nem tudta senki. Annál kellemesebb, lelkesitőbb meglepetés volt, mikor felolvasta Thuránszky László főjegyző a javaslatot, amely szerint maga az alispán, a vármegye első tisztviselője, a múlt alkotmányvédő küzdelem népszerű hőse javasolja, hogy az uj darabont kormánnyal szemben jelentse ki bizalmatlanságát Zem- plénvármegye.

A javaslat felolvasása után elemi erővel tört ki a lelkesedés. Percekig tombolt a taps és éljenzés. Nem csak a férfiközönség, a karzat gyönyörű hölgytársasága is rajongva tapsolt ennek az igaz, erős magyar férfi jellemnek.

Felejthetetlen lesz ez a nap sokáig. Az ellenzék büszkeséggel, a »győztes« munkapárt szégyenkezve fog rá visszaemlékezni.

*

A gyűlésről az alábbi tudósításunkban számolunk be részletesen :

Függetlenségi körben.

Reggel 8 órakor a függetlenségi körben gyülekezett a törvényhatósági bizottsági tagoknak egy része, hogy előzőleg megbeszéljék a közgyűlési teendőket és kijelöljék a szónokokat. Mintegy fél 9 órakor indult el a függetlenségi körből mintegy 50—60 megyebizottsági tag Meczner Béla, br. Sennyey Miklós, Bernáth Béla, Nagy Barna, Matolai Etele és Kincsesy Péter vezetése alatt a megyegyülósre.

A teremben

már ekkor nagyon sokan voltak jelen, akik közt sok volt a nem megyebizottsági tag is. Pedig a közgyűlési terem ajtaján ott díszelgett egy táblácska, rajta „Csakis bizottsági tagoknak szabad s bemenet“ felirattal. Egyetlen hajdú sem volt a terem közelében, úgy, hogy esik az nem jött be a terembe, aki nem akart. Persze igy történt meg azután, hogy a uagy részben hallgatókkal zsúfolásig megtelt terembe a megyebizottsági tagoknak csak egy na gyón csekély része fórt be, a többi kénytelen volt kintrekedni az alis- páni kisteremben és a folyósokon, vagy akinek nem tetszett, az hazamehetett.

Izgalmas várakozás.

Alig volt még 3/4 9 óra, mire zsúfolásig megtelt a közgyűlési terem. Es igy egy jó negyedóra telt el a legizgalmasabb várakozásban. Mindenki várta azt a percet, amikor már eldől a nagy kérdés : lesz-ó bizalmatlanság ? Mert megállapítani a hangulatból semmit sem lehetett. A zugó morajból kihallatszott ugyan itt, ott egy-egy hangosabb megjegyzés, de mindjárt megjött rá a felelet is, aszerint, hogy milyen párt- áliásu volt, aki a megjegyzést tette.

Megnyitás.

Valóságos megkönnyebbüléssel ié- egzett fel mindenki, amikor Meczner Gyula megjelent a teremben. Hívei, akik a terem jobb oldalát fog- alták el, hangos éljenzéssel fogadták, az ellenzékiek azonban néma csendben várták amig elfoglalja az elnöki széket. Itt ott felhangzott ugyan egy két abeug, de maga az ellenzék intette le azonnal a tüntetőket.

Meczner Gyula rövid egv-két szóján üdvözölte a megjelenteket és nyitotta meg a gyűlést. A máskor

szokásos rövid politikai beszámoó! elmaradt. Ehelyett rögtön a tárgyra tért a főispán és kijelentette, hogy miután a tárgysorozaton több fontos politikai kérdés szerepel, előbb ezeket a tárgyakat tárgyaltatja és ezek közül is elsőnek gr. Khuen-Hé- derváry Károly leiratát, melyben a kormány kinevezéséről értesíti a vármegye közönségét.

Éljen az alispán.

Thuránszky László mély csendben olvasta fel a leiratot és csak akkor tört ki a jelenvoltakból az első tiltakozás mikor a leiratnak ahhoz a részéhez élt Thuránszky főjegyző, ahol Khuen-Héderváry a megye támogatását kéri. De ez a lárma is hamar elült és csak amikor az alispán határozati javaslatát olvasták fel, zúgott fel hatalmas éljenzés. Percekig éjenezték az alispánt.

Bizalmatlansági indítvány.

Az alispán ugyanis határozati javaslatában bizalmatlanságot indítványozott a kormánynyal szemben. Ez a javaslat a következő volt:

A törvényhatósági bizottság kimondja, hogy a gr. Khueu-Hé- derváry kormány kinevezését tudató leiratot tudomásul veszi, a kormányt azonban, mivel az 1867. évi X. te. rendelkezése ellenére az országgyűlést elnapolta és feloszlatta, bizalom hiányában nem támogatja.

Felhívja ezért az alispánt és helyettesét, hogy a kormány azon rendeletéi ellen, melyek az alkotmányba, vagy a törvényekbe ütköznének &z 1907. évi LX. te. 7 és 15 §-aiban körülirt kötelezettségéhez képest járjon el s a közgyűlést hívja össze, hogy a felfüggesztő hatály — a törvényhatóság által elhatározott panaszra — bekövetkezhessek.

Ezen határozat az alispánnak miheztartás végett kiadatik.

Meczner Béla beszél.

Az első szónok Meczner Béla főrendiházi tag, Háromszékvármegye volt főispánja volt. Gyönyörű szép, hata!mas beszédben fejtette ki azokat az okokat, amelyek a kormány iránti bizalmatlanságra késztetik. Beszédét azzal kezute, hogy a bizalmatlanságot ő nem a főispán ellen, hanem csakis a kormány ellen teszi meg, azért, mert a képviselőháznak ex- lexben való elnapolásával és feloszlatásával megsértette az 1867. évi X t.-cikket. Foglalkozott a „Zemplén“ egyik legutóbbi cikkével, mely neki és a többi Kossuth párti képviselőknek szemrehányást tesz azért, amiért a Justh-párti Búza Barnával együtt haladnak. Kijelenti, hogy itt i em pártharcról, itt az alkotmány megvédéséről van szó és ebben a küzdelemben együtt kell tartani minden igaz magyar embernek. Foglalkozott a koalíció működésével és visszautasította azt a minden alapnélküli híresztelést mintha a Héder- váry kormányának a koalíció által a király és a nemzet közt megbontott egységet kell helyreállítania. Mert — úgymond — a koalíciónál Ioyalisabban senki sem viselkedhetett az uralkodóval szemben, csakhogy a koalíció nem akarta a nemzeti jogokat elalkudni, mig Khuen Héder- váry ennek határozott letörésére vállalkozott. Dolgozni csak úgy lehet, ha a ni mzet jegos követelései teljesülnek. Az abszolutizmus ma már csak üres fenyegetés. Ma már nem lehet mákonyt szívatni a néppel. És ha sikerül is egy-egy pillanatra elaltatni a nemzetet, csak annál erősebben nyilvánul majd meg azután a visszahatás. Azt mondják, hogy az uj pártból a nemzeti fejlődés erős tölgye fog kikelni. Meggyőződése, hogy inkább lesz szomorú fűz, mint tölgy. Zemplénvármegyét, mint a hazafiság mintaképét emlegették. Öt évvel ezelőtt is Zemplén vármegye vezetett Abaujjal a nemzeti küzdelemben. Ezt a dicső harcot örökíti meg a közgyűlési terem falába erősített raárványtábla, Öva

megbecsüljük, a két pártárnyalat