Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)
1910-03-26 / 25. szám
25. szám (4) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat március 26. tebben tapadtak ahhoz a testrészhez, amelybe befurták magukat. Magyar századnyelv elejtésére, vezérük megtagadására, mindenre készek voltak, hegy csak ott maradhassanak a nemzet testén. Ezeket még mindig nem sikerült levakarni a nemzet testéről. Egy ilyen még le nem vakart maradványa a gonosz és legyalázott koalíciós kormánynak a mi szeretett főispánunk is. Ugyan lásson hozzá a Zemplén és vakarja le ezt a kis „resztlit" is, hadd tűnjön el utolsó maradványa is annak a koalíciós kormánynak, amelyet úgy megvet, leszid és legyaláz a Zemplén, mióta nem kap tőle szubvenciót. A magyar néphez. Az önálló vámterület. Irta: Búza Barna. Még egyszer el akarom kissé bővebben magyarázni, hogy mit jelent nekünk az önálló vámterület s miért kell azt követelni minden igaz magyar embernek. Gazdag ország. Kezdem azon, hogy ez a mi szép Magyarországunk a legjobban megáldott ország az egész föld kerekségén. Valósággal elárasztotta ennek a földjét a jó Isten minden áldásával. Ami csak kell az embernek, mind a legbővebben s a legjobb minőségben terem meg ezen a földön. Itt terem a világ legjobb búzája, a a világ legjobb bora, itt nő a legszebb szarvasmarha, a leggyorsabb ló, itt bányásznak vasat, aranyat, opált, — szóval, ami áldást csak áraszthat egy földre az Isten, azt mind a legnagyobb bőséggel ontotta szét. ezen a mi magyar földünkön. Szegény nép. Úgy kellene lenni igazság szerint, hogy egy ilyen gazdag földön a nép is gazdag legyen. Ha ez a világ leg áldottabb földje, akkor itt kellene élni a világ leggazdagabb és legboldogabb népének. Es mégis a mi népünk nagyon szegény. Hiába gazdag a földünk, az emberek szegények rajta. Mért vagyunk szegények ? Miért van ez ? Nagyon egyszerű, könnyen megérthető. Lám, aki járt Amerikában, megmondhatja, hogy annak a földje mennyivel rosszabb, búzája, bora, marhája mennyivel hitványabb, mint a mienk. Es mégis az ottani nép százszor gazdagabb, mint a mi né pünk. Mi az oka ? Tudja mindenki, aki Amerikában járt: azért, mert ott ki van fejlődve az ipar, nagy gyárak vannak s azok gazdagítják a népet. Mi pedig hogy vagyunk? Bizony siralmasan. Megterem a gyapjú Magyarországon, de már posztót nem mi csinálunk belőle. Kiviszik Ausztriába a németekhez, ott azok csinálnak belőle a gyáraikban posztót, aztán behozzák s eladják nekünk drágán. Mikor kiviszik a gyapjút, egy métermázsáért adnak 70 forintot, mikor visszahozzák mint posztót, egy mótermázsáért adunk 500 forintot. Csak egy raétermázsa gyapjún 430 forintot keres rajiunk a német. Es mindennel igy vagyunk. Sem mit nem csinálnak nálunk itthon. Posztót, szövetet, gépet, kapát, k.v- szát, mindent a németektől veszünk, nekik fizetünk érié. így aztán minden pénzünk, amit terem nekünk ez a jó magyar föld, kimegy ilyen portékákért a németekhez. A hivatalos kimutatás szetint egy év alatt ezer- ötszáz millió koronát fizetünk a né meteknek mindenféle portékákért. Olyan rettentő sok pénz, hogy alig tudjuk elgondolni. így persze, hogy egyre szegényedünk és a német gazdagodik a mi zsírunkon. Mi a segitség? Már most hogy lehet ezen segíteni ? Nagyon egyszerűen. Ne hozassuk a németektől a posztót meg egyebet, hanem készítsük el mi magunk. Ha a német tud gyárakat állítani, mi is tudunk, ha a német munkás tud posztót szőni, a magyar is tud. Hiszen egy magyar parasztnak több esze van, mint egy német miniszternek. Es akkor legalább nem kellene Amerikába menni a magyar embernek, ha gyárban akar dolgozni s pénzt akar keresni. Itthon dolgozhatna, itthon kereshetne s itthon költené el a keresetét. Es nem német munkás gazdagodna abból, arait a posztóért meg egyebekért fizetünk, hanem magyar munkás, magyar iparos boldogulna belőle. Mért nem boldogul a magyar ipar? Csakhogy ma ez mégse lehet. Mert nem engedi a német. Yan rá módja, hogy ne engedje. Ezt a módot pedig úgy hívják, hogy konkurencia. Mert a német portéka szabadon jöhet Ausztriából Magyarországba. Hát behozzák és nem engedik, hogy a magyar iparos, gyáros boldoguljon. Ep úgy, mint ha egy faluban van egy gazdag boltos. Ha jön oda egy szegény ember s boltot nyit, a gazdag rögtön elkezdi féláron adni a portékáját, úgy, hogy mindenki tőle vesz és a szegénytől nem megy senki venni. A szegény aztán meg. bukik, elköltözik s akkor a gazdag újra felveri az árakat s kinyuzza duplán a falun azt, amit a versengésben, a konkurrencián vesztett, így tesznek a német gyárak is és azért nem tud a magyar iparos és gyáros boldogulni. Hogy kell segíteni ? Más országok is voltak igy. Csakhogy azok könnyen segítettek a dolgon. Oda állították az ország hatá rára a fináncokat és azt mondták, hogy nem engedik behozni az idegen portékát, vagy pedig, ha behozzák, fizessenek vámot. így aztán nem tudott bejönni az idegen portéka és boldogult a hazai iparos. Ezt nevezik vámvonalnak, önálló vámterületnek. Hát ilyen vámvonalat akarunk mi is felállítani Magyarország és Ausztria közt. Hogy ne idegenből hozzák ide a portékákat, hanem itthon, magyar munkások készítsenek el mindent, azok kapják érte a pénzt s ne legyen kénytelen a magyar ember Amerikába menni, hanem kapjon munkát és tudjon keresui itthon is. Huncut a német? Csakhogy ezt nem engedik a németek. Mert persze ők akkor nem kereshetnének annyi temérdek pénzt a magyarokon. Hát hiába akarja az egész Magyarország az önálló vámterületet, a németek nem engedik. Es rávették a királyt is, hogy ne engedje ezt se, ép úgy, mint az önálló bankot. Nekünk pedig kell mind a kettő, mert ha az meglesz, akkor gazdag és boldog lesz az ország, anélkül pedig elpusztul. Azért nem kell engedni belőle és csak olyan képviselőt választani, aki az önálló vámterületet is, az önálló bankot is akarja. Ha jön a faluba a képviselőjelölt’ csak azt kérdezzék tőle, akarja-ó az önálló vámterületet és önálló bankot s fogja-é ezeket követelni? Ha ezt meg nem Ígéri, szóba se álljanak vele, mert az ilyen ember nem az ország javát, hanem az ország romlását akarja, azt akarja, hogy örökké szegény maradjon a magyar és csak az osztrákoknak dolgozzon, azokat gazdagítsa. Ha kitart a nemzet az önálló vámterület mellett és minden ember csak olyan képviselőre szavaz, aki ezt követeli, akkor a király is kény* télén lesz engedni, mert a nemzet erősebb, mint a király. S akkor meglesz az önálló vámterület is és rövid időn gazdag és boldog lesz a magyar nép. Politikai levél Csillagfalváról. Azt olvasom az újságban, hogy valami bizonyos Jakabfy szeretné ezután a mi kerületünk képit viselni. Ej, ej, hát még nem is maga az öreg Jakab, hanem csak a fia. Nem lenne-e nekünk ez a fia Jakab túlságosan fiatal ? A mesterségit is tudakolom. Hát azt mondják, hogy valami álomtitkár vagy micsoda. No ilyet még soha se hallottam! A mi falunkban az álomtitkár ez ideig az egyptomi álmoskönyv volt minden isten adta háznál. Öt garason vettük az újhelyi vásáron és ott tartogattuk a mestergerendán. Hát most már eleven álmoskönyvek is vannak ? (Lám, lám, hogy előre megy ez a beste világ.) De hát ha ő maga az eleven álmoskönyv, mér nem tudja kiolvasni belőle, hogy nem ő fogja az újhelyi kerület képit viselni. De nem ám ! Van nekünk erre régtől fogva al- kalmatosabb emberünk. Az kell nekünk ezentulra is. Meg osztán nem is értem, mér kellene nekünk eddigi képviselőnkön túladnunk. Hiszen ő mindig meg tette az ország meg a nép iránt a kötelességit. Hogyha szeretett és tisztelt képviselőnket véletlenül Búza Mórnak hinák, akkor még csak érteném valahogy. Mer azt a mondást olvastam valahol a kalendáriumba, hogy „a Mór megtette kötelességit, a Mór mehet“. De hát országvilág tudja, hogy szeretett képviselőnket nem Búza Mórnak, hanem Búza Barnának hivják. Így hát akárhogy megtette is a kötelességit, azér még sem mehet. Nem bizony, mer nem eresztjük, hanem továbbra is megtartjuk képviselőnknek. Mink már csak a jó öreg Szappanos bácsi szavai után iudu'unk, hiába prédikál az álomtitkár mellett Rósz Dezső uraság. Mink már csak a tiszta búzát választjuk, ha módunk van benne, vagyis az életet. Nem ett gombát a magyar ember, hogy ha az életet választhatja, mégis a biztos halált válassza . . . Hogyha a szerkesztő ur ezt az Írásomat kinyomtatja, máskor is megírom majd ami a szivemen fekszik. Tisztelettel: Dolinkai Miklós, választó polgár. Jakabffy és kerülete. Az egész újhelyi kerületből senki se ismeri még ma Jakabffy Imrét. Sziuét se látták, tiz-busz ember kivételével hirét se halották. De azért már rettenetes reménykedéssel bizik benne a muszkapárt. Es a Zemplén valóságos himnuszt zeng erről a reménykedésről. így ir például : A második szempont, minek döntő sulylyal kell a mérlegre esnie, meg az, hogy egyszer már istápoltassanak komolyan és eredményesen a kerületi érdekeink is. Annak a polcnak súlya, ahova Jakabffy Imrét államférfim értékei juttatták és a Jakabffy Imro becsületes puritán egyénisége és az a szives készség, mellyel e'vál- lalta a képviselőjelőjelöltséget, garanciáját adják annak, hogy a kerület érdekeit minden erejével és eredményesen segítheti majd elő. A megválasztásával hatalmas len dületre kaphat majd a kerület fejlődése. Ezt írják Jakabffyrdl itt, ahol még nem ösmerik. Es mit írnak róla a hazájában, a hol már jól ösmerik,? íme, pár sor a Krassósz'órényi Hírlapból : Jakabffynak módjában állott ezen elhagyatott és elhanyagolt városért annyit tenni, mint senki másnak és mit tett azalatt, mig a hatalom birtokosa volt, beszállított hét leltári mamelukot és beszálli tóttá a közadókat, felhasználta vái- lainkat arra, hogy azokon emelkedjék, egyebet semmit! Mikor aztán elkerült Lúgosról, hatalomban még inkább megnövekedett, megfeledkezett arról, hogy van szülővárosa, van megyéje, hol bölcsője ringott s az idők viszontagságaiban küzdő megyéjét csak akkor kereste fel, ha a karrierhez hozzátartozó olcsó és biztos mandátumra volt szüksége. A hosszú Jakabffy-aera után jött erre a megyére a tehetetlen Pogány, sem a Jakabffy-aera alatt sem Pogány alatt nem történt a megye és a város anyagi érdekében semmi. Tetszik látni, igy Írnak Jakabffy- ról a hazájában, ahol ismerik! Ha olyan nagyon sokat tud ő tenni a kerületéért, mint a Zemplén írja, mért nem tartják meg otthon a vármegyéjében ? Mért kell ide jönnie, az ország másik végére? Ha eddig Lúgost boldogította, mért akarja most épen Ujhelyt boldoggá tenni ? Itt a válasz. Lúgoson már ömerik. Ezért nem mer oda menni. Itt, az ország másik végén, még nem ismerik. Hát itt még írhatja a Zemplén, hogy aranyhegyeket fog hozni a ke* riiletnek. Lúgoson már kinevetnék érte. Olt már tudják, hogy Jakabffy soha semmit sem tett a kerületéért, csak a maga emelkedésére használta fel a mandátumát. De bánja is azt a Zemplén ! O azért Ígéri tovább az aranyhegyeket! fi ipartestületi botrányok. — Merénylet az iparosok ellen. — Tudtuk előre, hogy nem hagyják tisztességesen és nyugodtan lefolyni az ipartestületi választást. Do hogy ilyen cinikus, szemérmetlen vak me„Jüori leüélpapir, 50 leüélpapir és 50 boríték 1 KORONA Landesmann Miksa és Társa könyv- és papirkereskedésében.
