Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)
1910-01-15 / 5. szám
5. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, január 15. csak szabályok, csak történeti igazságok. Jönnek ismét a darabontok, — jön^ az abszolutizmus! — íme, ezek az ijesztő rémek. Hát hadd jöjjenek — A nemzet elvárja őket. Nem kell itt nemzeti ellen állás. — Rosszul fogták fel 905 ben is az ellenállás lényegét annak erkölcsi súlypontját. Kétségtelen, hogy ez a súlypont nem itt van, hogy a vármegyei hajdú megtagadja az engedelmességet a kormánybiztosnak és nem visz neki iát, hogy tüzet gyújtson. Az ellenállás nem a hajdúk és nem a vármegyék hiú erőlködésében fog állani, — hanem a nemzeti öntudat azon élő tiltakozásában, mely igy szól.- bármi történik, — tűröm ha kell, — de kijelentem, hogy nem is én akaratommal, nem is én hozzájá- járulásommal történik, — kifejezésre pedigcsupán és kizárólag egy utón jut is a tiltakozás: az or- szággyülés határozatában, mely minden hozzájárulást megtagad Ezzel a nemzeti öntudattal, ezzel a tiltakozó nemzeti lelkiisme - rettel szemben, — ha nem férkőzik hozzá a kishitűség és a csüggedés, — mint eddig — ezután is mindig hajótörést fog szenvedni a királyi szó. Ezt kell hinnünk, ezt kell hirdetnünk nekünk mindenütt! Pyrrhus a heraklaeai síkon legyőzte a római légiókat. Es azt hitte, hogy ezzel már meghódította Rómát is. De midőn el küldötte követét Kineast, hogy a senatusnál a béke föltételeit diktálja, — akkor tűnt ki, hogy a légiok elvesztek ugyan, de Róma szelleme legyőzetlen maradt. A legyőzött Róma tanácsa büszkén üzente meg a győztes vezér nek, hogy a fegyverben álló el lenséggel nem alkuszik. Es a köSzervánszky megcsókolta, életében először és utóljára, a szegény, kis kóristaleányt, széles lendülettel az égnek emelte mellét, megnézte az égen a felhőket, a túlsó pártán a sötét hegyek vonalait, a vízben a lángoló fénysávokat, aztán szétvetette köpönyegét s magához szóri- totta a leánykát. Valamelyik hídról odahangzott a villamos csöngetése. A tenorista megvárta az utolsó taktust, aztán felnyalábolta a leányt s dacosan hátraszegve a fejét — mól- tóságosan behömpölygött a Dunába. Zölden hullámzott közöttük a viz g a tenoristának úgy tetszett, mintha ezt a dekorácziót s ezeket a színeket már látta volna a „Rajua kincse" első képében. Kissé meglepődött, hogy sehol sem érzett gerendákat, melyek . a színpadi vízben könnyűvé teszik az úszást, a tempózást, de azért könnyen úszott s a karjait se kellett mozgatnia. Nyugodtan és könnyen úszott mellette a leány is. Csak fehér volt, fehér és ráncos, a víz lemosta róla a festéket. Szervánszky leesett állal bámulta meg ezt a gyors hervadást és fitymálva szólt hozzá: — Nem jót tesz neked ez a viz. Milyen öreg vagy! A leány halkan kaczagott. — S ha maga látná magát. Szervánszky ur! vet bámulattal ment jelenteni urának, hogy ez a senatus királyok gyülekezete, — és hogy minden egyes tagjának ott ragyog a homlokán a nemzeti öntudat, — Róma hajthatatlan, le nem győzött büszke szelleme. Hát ilyen pyrrhusi győzelmet felettünk is arathat ideig-óráig a király. De ha a nemzet nem caügged el, ha nem fér hozzá a kishitűség átkos szelleme, ha fel - ösmeri és híven megőrzi azt a nagy erkölcsi erőt, amely méltóságteljes tiltakozásában rejlik, — akkor soha sincs vesztett ügyünk, — mert bátran hihetjük, hogy ezzel az erővel szemben: nec portae inferi praevalebunt. Vissza az örök feledésbe. A politika egén^vésztjósló felhők tornyosulnak. A régi sza- badelvüpárt tagjai előbujtak sötét odúikból, melyekben már öt éve meglapultan élve várták a pillanatot, amikor újra rávethetik ma gukat erre a szerencsétlen országra, hogy kiszívják belőle az utolsó csep vért is, amit évtizedeken tartó uralmuk után még meghagytak benne. Rövid szünet után újból ránk köszöntött a politikai züllötség korszaka, amely elkeseredetten fog rátörni minden demokratikus eszmére, minden szabad gondolatra. Khuen-Héderváry, ez a mindenre kapható gerinctelen császári lakáj Tisza István segítségével áll az élén ennek az éhes szolgahadnak, amely a Nemzeti Társaskörben várta a feltámadás idejét. Ez a két lejárt alakja a magyar politikai életnek vállalkozott most a nemzet letörésére. A nemzeti jogok letiprása a kitűzött cél. Es ezt nem is tagadja sem a kormány élén álló Ijedten kapott a tenorista a fejéhez. A viz lemosta róla a parókáját s az a pár szál sárgás ősz haja, melyet mindig rejtegetett, most előrecsapódott saz arcához tapad, mintha csupa sás vagy nadály volna. Volt amig a földön járt, |egy csúf forradás a bal arcán, melyet festékkel vastagon bekent s embernek soha nem mutatott. Most érezte, hogy azt is bőrére mosta a viz. Tehetetlenül, megtörve vallotta meg magának, hogy nagyon elbánt vele a Duna. Mellette halkan kacagott a leány. A tenoristát elfogta a düh, a pulykaméreg. Ami azt illeti, téged sem szépített meg a Duna. A nagyanyám, ha találkozunk vele, nem fog húgomnak szólítani. Rendíthetetlen flegmával kacagott a leány mellette. — De én magáért ugrottam a Dunába . . . hahaha ... ha egyszer igy láthattam volna magáti Ostoba liba, — dörraögött Szervánszky. — A Dunába öltem magam, a Dunába, — hahotázott csöndesen a leány és föl se vette a tenorista gorombaságait. Közben pedig úsztak egymás mellett és csodálatosnak találták, hogy kis halak, nagy halak kígyóznak granicsár, sem a novemberi zsebkendőszavazás hírhedt vezére, Tisza István. A függetlenségi eszme letörése a parancs, mely- lyel útnak indultak a bécsi Burg- ból és ők ennek a parancsnak feltétlenül engedelmeskedni kívánnak, ha lehet csendes erőszakkal, esetleg véres választási harcokba felvonulandó csendőrszuronyokkal. Ám a magyar nemzet, mely már oly sok megpróbáltatáson ment keresztül, mely négyszáz évet a legrettenetesebb harcokban tölti el, melyben nem egyszer kellett súlyos véráldozatot is hozni a nemzet jogaiért, — most is elébe fog nézni a harcnak. A nemzet letörésére ránk szabadított politikai martalócok szemben fogják találni magukkal ismét a magyar nemzet zömét ts mindjárt az első összeütközésnél érezni fogják a nemzet összességének jogait védő hatalmas parlamenti többség erejét, de érezni fogják a polgárság erejét is, ha választásra kerül a sor. A „szabadelvű“ reakciónáriusok lelettmár ítélkezett egyszer a nemzet, amikor elsöpörte őket a politikai szintérről. És ez az Ítélkezése a nemzetnek meg fog ismétlődni most. Ez az ország már felébredt abból a lethargikus lomból, amelybe a szabadelvűnek csúfolt reakció had évtizedeken keresztül tartotta mesterségesen. Ennek az orzágnak a polgársága belátta már, hogy csak a nemzeti jogok érvényesítésével, a demokratikus eszmék keresztülvitelével lehet ezt az országot megmenteni a jövő fejlődés számára és ezért most már nem fog szolgálatába szegődni senkinek, aki ezeknek az elveknek, ezeknek az eszméknek a letörését tűzi ki maga elé célul. suhanva melléjük, egyik-másik a hu sukba is csip s az nekik nem fáj, még csak a Kezüket sem mozgatják meg, hogy a falánk állatokat elhesegessók. Aztán vizimókával zöldre iszapozott fatuskók ócska lim-lomok, növényi hulladékok csapódtak hozzájuk, egy megsárgult tojáshéj úgy ült a leány hajába, mintha bohócsipka volna, szalmaszálak, korhadt faágacskák belecsim- pajkodtnk Szervánszky bajuszába s a hullámok táncoltak, bugdácsoltak a testükön keresztül s mindez nem bántja, nem undorítja őket. Csak úsztak csöndesen egyszer zöldes ragyogással rekesztett be hozzájuk a nap, másszor feketén burkolta be őket szövetével az éjszaka. Szervánszky már beletörődött, mint valami csúf kosztümbe, hogy ezt a szerepet igy kell megjátszania. Úszva is méltóságos volt, azonban s csak akkor jött ki a sodrából, ha a leány olykor-olykor halkan kacagott : — S én ezért ugrottam a Dunába 1 Kifakadt durván : — Hát ússzál vissza a partra. — Haha . . . hiszen nem tudok úszni, — kacagott a leány, s teste a viz sodrában egészen összefonódott Szervánszky testével. (Folyt, küv.) Ennek a nemzetnek rmm konc és nem hamis ígéretek kellenek többé, ez a nemzet az önállóságra és a demokratikus haladásra vágyik. Es ezen az utón elsősorban követeli az önálló magyar nemzeti jegybankot és az általános és egyenlő választójogot. Es ezen a ponton fog először összeütközni az ál 67-es szolgahad és nemzeti jogokat védelmezők hatalmas tábora. Hogy ebben a harcban ki lesz a győztes, ahhoz ma már kétség nem férhet. De az is bizonyos, hogy ezt a most rejtekeiből előhúzott és rank szabadított „szabadelvűnek“ csúfolt sáskahadat nem egykönnyen lehet lesz eltávolitani a politikai szintérről. Ez a mindenre kapható had minden lehetőt el fog követni, hogy megmaradhasson az uralmon és ki szíjjá az utolsó csep erőt is ebből a koldusországból. Nem fognak ezek az emberek semmitől visszariadni és minden eszközt még — a legun- dokabbat is —• fel fognak használni a nemzet letörése érdekében, csakhogy eleget tegyenek a császári parancsnak és meghálálják császáriuruknak azt a kegyet, hogy rászabadította őket az országra. Rettenetes harcnak állunk tehát a küszöbén. A nemzettől függ hogy miképen fog az végződni. Erős kitartással győzhetünk csupán, erős ellenállással törhetjük le csak az ál 67-es szolgahadat. Hiszszük, hogy ez a nemzet méltó lesz ősi hírnevéhez, méltó lesz azokhoz az ősökhöz, akik vérüket ontották a szabadságért és egyesült erővel fogja visszaverni a nemzeti jogok letörésére ellenünk uszított szolgatábort, mely a konc hirére kisértet módjára támadt fel öröknek hitt siri nyugalmából és vissza kergeti őket oda, ahol eddig voltak: az örök feledés homályába. SZÍNHÁZ. Segítsünk színészeinken. A színtársulat vezetése körül már hetek óta lappangó bajok ma végkép felszakadtak és keserves, kínos bizonytalanság közé sodortak be 60 embert. Palás t h y Sándor — leküzdhetetlen anyagi nehézségeket adva okul — lemondott a színtársulat további vezetéséről. Palásthy Sándor visszalépése azt jelenti, hogy ha széjjel megy a társulat, a száz számra szerződés nélkül maradt színészek mellett még 60 ember lesz kiszolgáltatva a legnagyobb bizonytalanságnak. A társulat, hogy ezt a veszedelmet elkerülje, együtt marad, le- játsza a szezont és a következő felhívásban kéri a közönség jó- akc.'ű.át: Palásthy Sándor színigazgató a színtársulat további vezetéséről lemondott. A miELADÓ HÁZAK olcsó és kedvező fizetési feltételek mellett bővebb felvilágosítást ad ; Dr. BETTELHEIM JAKAB, ügyvéd Sátoraljaújhely, Xazinczy-utcza 11 szám.
