Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)

1910-03-19 / 23. szám

23. szám (3) F E L S O MgA GYARORSZÁGI HÍRLAP Szombat, március 19. mert nem engedik a németek. Es a németek pénzén meg akarja vásá­rolni a magyar szavazókat, hogy szavazzanak arra, hogy ne legyen ónálló bank. Aki ellene van az önálló banknak, az a németek, az osztrákok javát akarja, nem a magyarokét. Vigyázzunk, ne induljunk ilyenek után, mert csak magunkat rontjuk meg vele! Az újhelyi kormánypárti jelölt. Lesz sok pénz, Vegye el, akinek kínálják! No, Ujhelyhelyben már tudják, hogy ki fog fellépni. Egy nagy úr, államtitkár, úgy hívják, hogy 7a- kabffy Imre. A vidékünkön még soha életében nem járt, itt a kutya se ismeri, de igy is jó azoknak, akik pénzért sza­vaznak s nem gondolnak a lelkűk­kel meg a becsületükkel. Igaz, hogy ez nagy ur, aki nem sokat törődik a néppel s nem fog minden szegény emberrel olyan szí­vesen szóba állani,*mint Busa Barna, de az újhelyi kormánypárti uraknak mégis ez kell, mert hoz sok pénzt. Pénz, az lesz bőven. Annyi pénzt ád a kormány, hogy minden szava­sára legalább száz korona esik. Hát vigyázzon mindenki a kor­mánypárti kortesekre. Száz korona van szabva minden szavazóra. Ha a kortes kevesebbet kínál, a többit biztosan 5 lopja el, pedig ő kap külön fizetést is. Az ilyen zsivány kortest verjék ki a faluból. Ha kínálják a pénzt, el kell venni. Vegye el mindenki, akinek adnak. Ez még nem bűn. Csak szavazzon azután a függetlenségi pártra. Ebből semmi baja se lehet, mert akkor nem a pénzért szavazott. Sőt, épen akkor lehet baja, ha arra a pártra szavaz, amelyiktől a pénzt elvette, mert ak­kor már igazán pénzért szavaz s aki pénzért szavaz, azt három eszten­dőre becsukják. Vegye el mindenki a kormátiypárt- tói a pénzt, amennyit csak adnak. Es azután szavazzon Búza Barnára! így fog győzni a nép igazi pártja. — márc. 19. Választási mozgalom. Homonnáról írják lapunknak, hogy az ottani ke rületben néppárti programmal fellé­pett Leho czky Miklós alsónyi- resi földbirtokos, aki már járja be a kerületet. — A kerület jelenlegi kép­viselője gr. Andrássy Sándor, aki ellen semmi remény sem lehet senkinek a győzelemre. Jfórcius 15-iki ünnepségek. A nemzeti öntudat, a szabadság ébredésének évfordulóját, március 15-ét ez évben is a szokott fénnyel ülte meg városunk polgársága. Test­véri egyetértésben, a márciusi nagy nap szellemének megfelelően folyt le az ünnepély, melyet nem zavart meg semmi disonáns hang. Es ami kor ezekről az ünnepségekről beszá­molunk, nem mulaszthatjuk el, hogy elö8merjük D ó k u s Gyula alispán­nak az érdemeit, akinek közszere­tetben álló személye tette lehetővé a szépen sikerült együttünneplést. Az ünnepségekről az alábbiakban adunk részletes tudósítást: A róm, kath. templomban. Kevéssel délelőtt 9 óra előtt a vármegyeházából elindult a tisztvi­selőkből álló menet M e c z n e r Gyula főispánnal és Dókus Gyula alispánnal a róm. kath. templomoa, a hol ekkorára már nagy számú kö­zönség és a róm kath. iskolák nö vendékei helyezkedtek el. Itt az ün­nepi misét Bessenyey István apátplébános tartotta, melyet a Hym nusz eléneklése előzött meg. Az is tentisztelet befejezéséül az ifjúság a közönséggel együtt a Szózatot éne­kelte el és azután átvonultak a ref. templomba, a hol előbb Fejes István főesperes mondott szép, hazafias imát és al­kalmi beszédet, majd az evangélikus egyház részéről Dómján Elek ág. ev. lelkész méltatta hosszabb lelkes beszédben — mely a jelenvoltakra nagy hatással volt — március 15-ónel jelentőségét, melyet az alábbiakban közlünk kivonatosan: 62 éve annak, hogy a honsze retet, a szabadság vágya és a nemzeti léterő hatalmas kitörése örök idők emlékezetére méltóvá avatta 1848. március 15-ét. Mennél messzebbre sodor bennünket a történelem folyama 1848-tól: an­nál nagyobbnak látjuk az átalaku­lás ama nagyszerű korában. Amit vándorok a történelmi lét ország' utján, csüggedetten merengünk a a múlt dicsősége felett. De vájjon csak az emlékezés ‘maradt-e meg nekünk hagyománykénts lemondva az 1848-as idők ideáljairól, átadjuk magunkat a csüggedésnek, lemon­dásnak. A ki ideáljait a múltban keresi, annak nincs jövője. „A ki kezét az ekeszarvára vetette és azokra néz, a melyek háta megett vannak, nem méltó az istenorszá­gára“ (Jézus.) Ünneplésünknek csak úgy lesz jelentősége, hanem csak kegyeletes emlékezés, hanem erőgyűjtés és szent elhatározás lesz , a muH útmutatása s nyomán elindulni a jövendőbe. Szedjük te­hát össze a múlt tanulságait s dolgozzunk a nemzeti jövendő nagyságért. Kétségtelen, hogy a mely nem­zet feledi múltját, jövője nincs. Legjobb tanítómesterünk a törté­nelem. A jelen nemzeti törekvések, eszmék a fejlődés szakadatlan fo­lyamában érthetők meg. így van jogosultsága a múlt kultuszának. De ez csak addig tart, mig fokozza erőinket, tápláljuk eszményiségün két, elhatározásainkat valóra válni segíti. Márc. 15-ének is úgy lesz jelentősége, ha összes tanulságait a nemzet jövője érdekében érté­kesítjük. E tanulságok : a hit, mely kételkedni nem tudott a nemzeti hivatásban; a bizalom a nemzet győzhetetlen őserejében. Az esz­mék szentháromsága: szabadság, testvériség és egyenlőség. Hősök, próféták, vértanuk önzéstelen hon- szeretete és életáldozata, mely vé­res megvetés volt a jövendőség számára. A múltról tekintetünket a jövő ideálja felé kell fordítanunk s ez a haza nagysága, művelődése, üdve. Az egyetemes emberiségnek teszünk szolgálatot, midőn ezen eszményért hevülünk és dolgozunk. Mert az egymással versenyrekelő nagy müveit nemzetek életéből fakad az emberiség üdve ; a haza fogalmát és boldogító valóságát nem szünteti meg az egyre haladó műveltség ; sőt megmarad szent­nek és a honfisziv imádata tárgynak. Ilyen szent földünk nekünk is van, 1000 éves múltja s kétségte­len hivatása serkent, hogy legjobb erőinket neki áldozzuk fel. Nem szabad azonban felednünk, hogy a haza dicsősége csak a szabadság földjében virul. A szabadság gon­dolatának pedig kettős fentartó ereje van : a hit az isteni gondvi­selésben, hogy hivatásunk nem­csak volt, de lesz: a nagy nemze­tek közt az egyetemes megváltói eszmék és a nemzeti szabadság eszméjének zászlóvivői lenni; s a bizalom; a nemzeti őserőben, mely egy testtó forrasztja össze testvéri A Sgymnásium. A sátoraljaújhelyi rám. kath. fő- gymnásium, mint minden évben, ez- idén is szép ünnepély keretében ün­nepelte meg március 15-ikót. Az ün­nepélyen az ünnepi beszédet K r a f- c s i k János VIII. o. t. mondotta nagy hatást keltve, majd ének-, ze­neszámok és szavalatok következtek, melyek közül ki kell emelnünk a „Magyar dal“ c. melodrámát, melyet Révész György Vili. o. t. szavalt hatást keltőén P 1 e i s z n e r László VII. o. t. szép zongorakisórete mel­lett. Az ünnepélyen jelen volt kö­zönség mindvégig a legnagyobb fi- gvelemmel kisérte az egyes müsor- száinokat és lelkesen tapsolt a sze replőknek. Különösen kijutott az ünneplésből K u c s e r a Rezső tanár­nak, azért a fáradhatatlan munkáért, amit az ünnepély rendezése körül kifejtett. A polg. fiúiskolában]! is megünnepelték mácius idusát. Az ünnepi szónok Kardos Ignác .'ta­nár volt, aki szép szavakban emlé­kezett meg a március 15 iki korszak- alkotó eseményekről és hazafiságra buzdította az ifjúságot. Lelkes be­szédet intézett még az ifjúsághoz Kertész Ödön igazgató is. Az ünnepély többi számai énekből és szavalatokból állottak. A polg. leányiskolában. Az állami polgári leányiskola dél­előtt 8—9-ig tartotta meg az intézet tágas tornatermében, a magyar sza­badság emlékére rendezett iskolai ünnepélyét. Ügyesen előadott haza­fias énekek, szép szavalatok és al­kalmi beszéd kíséretében emlékeztek meg a 48-as idők nagy eseményei­ről. Weinstock Ilona tanuló a „Már ciusi ibolyák", Hirsch Klára tanuló „A hazaszeretetről" cimü költemé­nyeket szavalták el szépen és hatá­sosan. Az alkalmi beszédet Gyulay Károly igazgató mondotta, buzditxán a tanulókat a magyar haza és sza­badság iránti szeretetre. 9 és 10 órakar a növendékek a tantestület vezetése alatt templomba mentek. Az orth. izr. fiúiskolában. A helybeli orth. izr. elemi fiúis­kolában raárc. 15 én d. u. 4 órakor szépen sikerült ünnepség volt a kö­vetkező műsorral : 1. „Hymnus“. Énekelte a tanuló ifjúság. 2. „Ma­gyar Zászló“ Hetyey Gábortól. Sza­valta Glück Manó III. oszt. tanuló. 3. „Nemzeti dal“ Petőfi Sándortól. Szavalta Kroó Ernő IV. o. t., 4. „Tavasz elmúlt". Énekelték a tanulók. 5 Ünnepi beszéd. Tartotta Gárdos Mór tanító. 6. „A száműzött dala“ Énekelte az ifjúság. 7. „Szabadság, dicsőség“, Pósa Lajostól. Szavalta Rotter Sándor IV. oszt. t. 8. „Csak mngyarok legyünk", Dalmady Győ­zőtől. Szavalta Lipsitz Béla III. o. t. 9. „Március 15“, Fejes Istvántól. Szavalta Hartstein Abrahám III. o. t. 10. Alexander Vilmos iskolaszéki el­nök záróbeszéde. 11. Szózat. Vidéken. Olaszliszka tokajhegyaljai város közönsége méltó lelkesedéssel ünne­pelte meg a március 15-ikót. Az esti órákban mint varázsszóra gyullad­lak ki az ablakok, remekebbuél re- nekebb diszitósekkel. A kagyközön- sóg a“köztereken csoportba összeve- ■ödve — hazafias dalokkal és ci­gányzene kísérettel — ünnepi kör­űenetet rögtönzött, éltetve a magyar szabadság hőseit. Este a társas kör által rendezett janketten már nem csak a város, le a szomszéd községek úri közön- ióge is részt vett. A banketten 3- e c s e i Lajos róm. kath. lelkész íltette a nagy nap jelentőségét s mzditotta az ifjabb nemzedéket, 3ankett alatt Prihoda Kató hazafias izavalatát zugó taps honorálta. — Azután műkedvelői előadás volt, nelyen kitűntek ügyes játékukkal: íalotaszeghy András, özv, Pryhoda Dteléné, özv. Rácz Alajosné, Demjén Ürzsike, Sztrázsik Bözsike, Kondrády Szidónia és Gyarmathy Zoltán. Majd eggelig tartó tánc következett, érzésben, szabadságban, jogokban i kötelességekben ; a nemzeti nagy­ság eszményében a nemzet min­den tagjait. A múlt jutalma less a jövő. Azért élesszük a hit és bizalom i oltártüzét az emlékezés ünnepén. Innen a status-quo izr. templomba ■ vonult a közönség. Az istentisztelet ' a „Talpra magyar" eléneklésóvel kezdődött, melyet a statusquo izr, hitközség iskolájának növendékei énekeitek Szabó Jakab isk. igaz­gató vezetésével. Ezután Gold­berger Izidor dr. hitszónok tartott magasszárnyalásu, a jelenvoltakra mély hatású alkalmi beszédet, majd Eib üschütz Izsák kántor énekel* és az ünnepi istentisztelet befejezé­sével a Hymnusz lelkesítő hangjai mellett oszlott el az ünneplő közön­ség. A függetlenségi körben. Délután 5 órakor a sátoraljaújhe­lyi függetlenségi körben volt haza­fias ünnepély a nagy nap emlékére. A kör nagytermét zsúfolásig meg­töltötte ez alkalommal a közönség, hogy újból meghallgassa a szónokok ajkairól ennek a szent, dicső nap­nak a történetét és hogy a múltak emlékein elmerengve erőt, kitartást merítsen a közel jövő küzdelmeire. A gyűlést Kincsesy Péter elnök nyi­totta meg rövid lelkesítő szavak kí­séretében. Majd Matolai Etele disz- elnök és Hericz Sándor alelnök raon dottak hatásos beszédeket, dicsőítve a nagy napot. Búza Barna volt az utolsó szónok, aki párhuzamba állí­totta a március 15-ikét a mai poli­tikai helyzettel és mintegy óráig tartó gyönyörűen szép beszédben lelkesítette a jelenvoltakat a nem­zeti követelmények mellett való ki­tartásra. Kincsesy Péter záróbeszéde után a közönség a Hymnusz hang­jai mellett oszlott széjjel. Bankett. Mintegy 300-ra tehetők azok száma, kik a nagy nap estélyén a megye I alispánjának meghívására a várme-1 gyeház nagytermében megjelentek Ez az impozánsan szép estély fé­nyesen igazolta március 15-ének de- , nokratikus jellegét. Iparos, keres • kedő, állami hivatalnok, ügyvédek, I i orvosok teljesen egyenlőnek tűntek , fel, mint valamennyien szabad poi- i gárai egy szabad nemzetnek. A napi politika izgalmai is szüneteltek ez estén, nehogy ez bármikóp is diso- ; nanziát eredményezzen. A második , fogásnál Dókus Gyula, a közszere­tetben és általános tiszteletben álló n alispán ürítette poharát a magyar nemzet üdvösségére. Őszinte, nyílt r szavai gyújtó hatást eredményeztek , s beszédjét lelkesen kikitörő perce- n kig tartó tapsokkal szakították meg. ] — Utána megyénk büszkesége, az , ősz Matolai Etele szólalt fel s álta- ( lános figyelem mellett ismertette a < jelentősóges nap századokra kiható vívmányait, végül a szabad, füg- ( getlen boldog Magyarországra ürí­tette poharát. — Kincsesy Péter a függetlenségi kör érdemes elnöke rövid, hatásos beszédben éltette Ma- l tolai Etelét. Majd Búza Barna emel- [ kedett szólásra s őszintén hazafias c tartalmú, mindvégig szellemes mo- t dórban március 15-nek dicső hármas r jelszavát méltatta. A jelenlévők ki- s vétel és pártra való tekintet nélkül r lelkesen tapsoltak beszédjének be- £ fejeztével. Utána dr. Reichard Sala- r raon a szeretet lényegét fejtegetve, s az alispánt éltette. Közkívánatra szó­lalt fel még dr. Szirmay István és a b már tőle megszokott kiváló szónoki d készséggel éltette a szabad, önálló, s független Magyarországot. Végül ( Dómján Elek pohárköszöntőjében é gyönyörködhetett a lelkes közönség, b ki a város szeretett s politikai te- I kintetben is erényes képviselőjének s Búza Barnának érdemeit kiemelve, E őt éltette. A vacsora kedélyes han- n gulatban csak a késő éjszakai órák E bau ért véget. — Meg kell még E említenünk, hogy a kitünően sike- E rült bankettet Masztelák Mihály ven- S dóglős szervírozta közmegelégedésre. | r<

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom