Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)
1910-03-19 / 23. szám
23. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat március 19. — márc. 19. Mi lesz a polgármesteri állással ? Kérdést intézüuk jogászemberekhez a képviselőtestületnek a polgármesteri lemondás tárgyában hozott fa- mózus határozata iránt, a megegyező vélemény abban csúcsosodott ki, hogy az nem is határozat, semmi esetre sem olyan döntés, amit jogorvoslattal kellene megtámadni. (Megdől az önmagától is!) Sőt ez célt tévesztett eljárás lenne, mert a fellebbezés elintézése ad graecas kaien- das elhúzódnék, de még azt a tréfát is megtehetné a képviselőtestület, hogy a felebbezésre is úgy ha* tározna, hogy azt sem terjeszti fel. (Egy törvényszegéssel töob, vagy kevesebb, az már úgy sem számit!) — Ami a képviselőtestületi határozat érdemét illeti, az semmi egyéb, mint egy erőszak, azonfelől tudatos, vakmerő törvényszegés, mely megtör lást, esetleg az autonómia felfüggesztését vonhatja maga után. — Az alispán bizonnyal nem fogja magát azonosítani ezzel a dologgal.^ Tudomást szerzett már a polgármester lemondása és a lemondási kérvény önkényes visszatartásáról (ha nem is hivatalosan, — ami a dolog érdemét tekintve teljesen mindegy.) Kétségtelenül rendeletileg fog intéz kedni a vonatkozó iratok azonnali felterjesztése iránt és igy a rosszul kieszelt „trükk“ nem fog sikerülni! Svindli Szerencsen. ♦ Kezeim között van egy bizalmas jellegű meghivó, amely folyó hó 14-re Szerencsre^hiv, hogy Kossuth apánk szülőhelyének képviseletében a bekövetkezendő ciklusra képviselőt jelöljünk. Mint vérbeli függetlenségi polgár, kötelességemnek tartottam bemenni, hogy megtudjam, hogy ki lesz a legalkalmasabb jelöltje kerületemnek. Midőn beérkeztem, megdöbbenéssel hallottam, hogy az összejövetelt, becses jelenlétével ki fogja tüntetni Zemplénvármegye tisztességben megőszült főispánja is. Rögtön tisztában voltam azzal, hogy valami extra dolog készül. Mert ugyan mivel érdemelné meg a mi szegény vidékünk az ily kitüntető látogatást? Kiván csian vártam tehát a fejleményekre. Megérkezett a múlt, jelen és a jövő főispánja. Táborkarában oly emberekkel, akik, volt rá idő, hogy a függetlenségi lobogót is diadalra vitték a megyaszói kerületben, Kócán Miklós gesztelyi nagybirtokos megnyitotta az ülést és rögtön kiderült a svindli. Az összejövetel célja Bem képviselőjelölés volt, hanem a nemzeti munkapárt megalakítása. Felállott a főispán ur és beszélni kezdett . . . A mig beszélt, én visszaemlékeztem . . . Nem is olyan régen történt, hogy Tisza István ellen kiabált a nemzetnek minden tisztességesen gondolkodó polgára. Hogy miért ? Fölösleges fejtegetni. Közöttük volt, sőt vezérszerepet vitt Meczner Gyula is. De hát ez már régen volt. Nem oly régen azért, hogy ne emlékeznének reá . . . Lelkemnek teljes megbotránkozásával hallgattam Szerencsen a jelen emberét. Egész beszéde, ugyanannak a Tisza Istvánnak volt a dicsőítése, aki ellen valamikor szövetkezett. Az az émelyítő raagasztalás, amely a szerencsi szálloda nagytermében az ő ajkairól elhangzott, feljogosít arra, hogy nyílt őszinte választ kérjek a Főispán urtó. a következő kérdésre : Akkor gondolkozott és beszélt e őszintén, amikor Tisza ellen szövetkezett, vagy most, amikor hymnu- szokat zengedezett Tisza Istvánról ? Kiváncsi vagyok, de azt hiszem, velem együtt, Zemplénvármegyének sok logikusan gondolkodó embere is kiváncsi a válaszra. Mert utóvégre is nem érdektelen tudni, hogy egy oly férfiú, mint Mecznei Gyula magyarázatát adja viselkedésének, mert talán érdekünk tudni, hogy tisztán lássunk és leszűrjük magunknak a mi véleményünket egy iiy magas áilásuférfiu viselkedéséből kifolyólag. Hogy aztán beszédének további folyamán leszólta a függetlenségi párt követeléseit, hogy mily kicsiny- lően beszélt a nemzeti önállóságnak legszentebb törekvéseiről, arról jobb nem is beszélni. A jelölésről persze szó sem volt. De nem is lehetett, mert a megyaszói kerület volt képviselőjének dr. Nagy Sándornak régi párthívei oly tömegekben vonultak fel, hogy esetleges kellemetlen incidensek elkerülése céljából, jónak látták a megjelenteknek beadni, hogy a tulajdon- képeni jelölés majd csak akkor lesz ha a Főispán ur értekezik Tisza Istvánnal illetve Khuen-Héderváryval, Említésre méltó epizódként említem fel azon tényt, hogy a gyűlés végén a Főispán ur üdvözlő távira- tott akart küldeni Tisza Istvánnak, de az értekezlet elnöke azt a megjegyzést kockáztatta meg, hogy még sem neki kellene, hanem a kormányelnöknek . . . Szégyen, gyalázat volna, ha Kossuth Lajos szülőhelyének választó kerülete nem függetlenségi képviselőt küldene. Kérem Búza Barna képviselő urat, hogy ezen dologban járjon el Budapesten, hogy egy jónevü, igazi függetlenségi mellé állhason ez a szinraagyar kerület. Egy függetlenségi választópolgár. — márc. 19. Fuccs a 25000 koronának. Múlt számunkban megírtuk, hogy a főispán 25000 koronás kamatmentes állami kölcsönt ígért az ipartestületnek arra az esetre, ha a muszkapárt jelöltjére szavaznak. Azt is megírtuk, hogy Móré Dániel ipartestületi elnök belement az alkuba és eladta az iparosok voksát a főispánnak, sőt, hogy az alkut megpecsételje, elvállalta a muszkapárt alelnöksé- gét. — Es alig követte el Móré ezt megbotránkoztatóan csúnya lépést, máris bekövetkezett a kiábrándulás. Mint biztos forrásból éri esülünk, a kormány «s újhelyi ipartestületnek a 25000 koronás kamatmentes kölcsön iránt beadott kérelmét elutasította. Es ez az elutasító végzés már főispánnál van, aki azonban — tlSy létszik -— kortesfogásból nem akarja azt nyilvánosságra hozni. Móré urék tehát lenyelték a békát, de a 25000 koronának mégis csak fuccs! Felhívás. Hazánk mai állapota nagyon hasonlít az akkorihoz, midőn a vármegyénk 1905 ben megalakitá az alkotmányvédő — úgynevezett Százas bizottságot. Minthogy pedig ennek megbízatását vármegyénk soha meg nem szüntette, valamint az emlitett bizottság sem határozta el feloszlását; felkérem az emlitett Százas bizottság tagjait, hogy ujraalakulás és a ma- gunktartása iránti tanácskozás végett f. évi március hó 30-ik napján d. u. 5 órakor a sátoraljaújhelyi függetlenségi kör helyiségében összegyűlni szíveskedjenek. Sátoraljaújhely, 1910. márc. 17-én. Matolai Etele a százas bizottság elnöke. A magyar néphez. Irta: Búza Barna. Az önálló bankról kezdtem Írni a múltkor. Most folytatom, hogy miért kell nekünk az önálló bank. Mi az a bank ? A bank név alatt ne értsenek csak valami egyszerű takarékpénztárat amilyen minden városban van. Ilyet engedne nekünk felállítani a német akármennyit. Amit mi felállítani akarunk, az a jegybank. Ilyen rendesen csak egy van minden országban. A jegybank is bank tulajdonké- pen, de olyan bank, amit az állam felhatalmaz arra, hogy pénzt nyom tasson, bankjegyet készítsen. A bankjegy, vagyis a papírpénz, a bankó, tulajdonképen csak egy darab papiros, amelyre rá van nyom tatva, hogy 20, 50 vagy 100 korona az értéke. Miért fogadjuk el mégis azt a papirost, ami magában egy fillért sem ér, 20, 50 vagy 100 koronának s miért adnak érte akárhol 25, 50 vagy 100 korona értékű portékát ? Azért, mert tudjuk, hogy annyi aranypénz van ott a jegybanknál letéve, amennyi bankót kibocsát és ha akarjuk, a bankót mindig beváltja nekünk aranyra. Az aranynak pedig már megvan az értéke. Csakhogy nem csak annyi bankót ád ki a jegybank, mint amennyi arany van letéve nála. Többet annál. Több, mint még egyszer any- nyit. Hát akkor mégis miért bízunk benne, hogy az a papiros csakugyan annyit ér ? Azért mert azt a bankot az állam, az ország hatalmazza fel arra, hogj bankjegyet készítsen és igy az állam áll jót azért, hogy az a bankó csakugyan annyit ér, amennyi rá van nyomtatva és hogy annyi értéket mindig megkapunk érte. Ezt a jogot minden ország rendesen csak egy banknak engedi meg. Es ez nagyon hasznos jog. Mert képzeljék csak el, milyen jó az, ha valaki egy papirosra rányomtatja, hogy 20 korona és az rain- gyárt 20 koronát ér. Hogy kapjuk meg a pénzt? A bankjegyek aztán úgy kerülnek az országba, a nép közé, hogy a bank kölcsön adja a kinyomatott bankókat, azt a kölcsönvevők tovább adják és igy szétmegy a pénz az országban, forgalotnba jön. Ilyen bank, amelyik a bankókat csinálja, minden országban van egy. Csak nálunk Magyarországon nincs. A legrongyosabb kis országnak is van külön bankja, csak nekünk nincs. Mi vagyunk a legkoldusabbak, a legutolsók a világon. Minekünk a pénzt Ausztriában, Bócsben csinálja egy közös bank, az osztrák-magyar bank. Ami haszon van a baukócsi- nálásból azt ez a bécsi bank teszi zsebro. Miért nem jó a közös bank? De még ez a kisebbik baj volna. Nagyobb baj az, hogy a megcsinált bankókat se úgy osztják el, ahogy kellene. Vagyis úgy osztják szét, a hogy a németeknek, az osztrákoknak jó, nem úgy, ahogy a magyaroknak. Például a bécsi banknál földbirtokos, földmivelő gazda egyáltalán nem kap hitelt. Csak kereskedőnek adnak kölcsön s a gazda csak a kereskedőtől, másodkézből kaphatja. De különben is az a baj; hogy nagyon sok kézen megy keresztül a pénz, mig mihozánk eljut. Franciaországban például úgy van, hogy akármelyik kisgazda bevisz a jegybankhoz, vagy valamelyik vidéki fiókjához egy 500 vagy 1000 koronás váltót, ha van hitele, kiadják neki a pénzt 3 vagy 4 percentre. Nálunk is 3 vagy 4 percentre ád köicsön pénzt a bécsi jegybank. De nem egyenesen annak a kisgazdának meg kisiparosnak adja ám, a melyiknek szüksége van rá. Hanem adja a bécsi bankároknak az összes pénzt, mind 4 percentre. A bécsi bankárok tovább adják kölcsön a pénzt a pesti bankároknak, de már 5 percentre. Ezek is tovább adják a vidéki bankoknak 6, vagy néha 7 percentre. Mikor aztán a magyar kisgazda meg kisiparos a vidéki banktól megkapja azt a pénzt, már 8—10 percentet fizet érte. így megdrágul a pénz avval, hogy annyi közvetítő kézen megy keresztül. 8—10 percentes pénzzel nem lehet boldogulni. De milyen szépen tudna boldogulni a magyar ember, ha 3—4 percentre kapná a pénzt, úgy mint a francia kisgazdák 1 Hát azért akarunk mi külön jegybankot a mi országunknak, hogy ezt igy változtathassuk, igy rendezhessük be. Ha külön magunknak volna jegybankunk, úgy rendezhetnék be az egészet, ahogy a magyar népnek hasznos. Most úgy van rendezve, hogy az osztrákoknak legyen haszna belőle. Nem csak akadékoskodni akarunk tehát, hanem valóban szükség van külön jegybankra, hogy ne Bécsben csinálják a pénzünket és hogy úgy rendezzük be a kölcsönadást, ahogy a magyar népnek legjobb. Csakhogy persze ez a németeknek nem lenne jó, mert nem élősködhet- nének tovább belőlünk, hát azért nem akarják engedni semmiképen, hogy az önálló bankot felállíthassuk. De ép azért annál inkább kellene ezt minden magyarnak követelni. Csakhogy mindig voltak rósz magyarok s most is a nemzeti munkapárt a németek mellé állt és azt akarja, hogy ne legyen önálló bank, Alapittatott 1831-ben. A Triesti Általános Biztosító Társaság (Assicuraziotii Generali) részvény tőkéj e és készpénzbeli tartalékai 324- millió korona. Felvétetnek: élet-, tűz-, betöréses-lopás elleni, — továbbá jég- és baleset biztosítások. —
