Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)

1910-01-08 / 3. szám

Szombat, január 8. Tizenharmadik évfolyam. 3. szám. Sátoraljaújhely, 1910. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. MATOL AI ETELE. POLITIKAI FŐMUNKATÁRS : ür. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Ex-lex. Az uj esztendő a magyar nem zetnek meghozta a törvényen kí­vüli állapotot. Nem uj ez az aján­dék, amivel Bécsből kedvesked­nek s épp azért nem is vonul be a nemzet közéletébe oly ijesztő arculattal, mint első megjelenése alkalmával. Az emberek megis­merték, kitapasztalták. A virág az ex-lexben is virul, ha napsütés dédelgeti és az élet sokféle meg­nyilatkozása sem bénul meg. Csak egyes részletekben tér el a teg­nap a mától. Akit öröm ér, an­nak az ex-lexben is felragyog az arca . . . De hiszen éppen itt rejlik a veszedelem. Ha megszokható az ex-lex, úgy megszokható sok egyéb is. A népjog csorbításának és az alkotmány megtiprásának ily eminens bűne után, az a nem­zet, a mely fel nem zudul, visz- szautasitásra nem tömörül, me­redek lejtőre jutott és már meg is kezdte a siklást lefelé. Meg­indulás előtt még van visszafor­dulás, de azután csak csodák segíthetnek. Es a magyar nemzet négyszá­zados küzdelmében már sok ily csapást ért meg. Ott él ez a csoda a magyarok szivében. Pár­toskodnak, tülekednek. Erejük túltengő érzetében egymásra tör­nek. Emellett hiszékenyek, ki használhatók, egymás ellen ug- rathatók; de a végzetes pillanat­ban mindig megnyílik a szemük és arccal fordulnak nemzeti nyo moruságunk legfőbb forrása : Bécs télé. A mai ex-lex úgy szakadt a nemzetre, hogy a korona a nem­zetnek törvénybe irt legvilágosabb jogait nem részesíti abban a tisz­teletben, ami az alkotmányos uralkodásnak egyedüli teltétele. A nemzet semmi olyat nem kö­vetelt, amihez az 1867-iki ki­egyezés szellemében is joga ne volna. A függetlenségi és negy­vennyolcas párt az önálló bank felállítását tette programmjának első pontjává. Ha ezt a jogot még az alkotmánypárt is a nemzet egyértelmű felfogásának megfe­lelően, a függetlenségi párt a kett, szakadás előtt tömegének teljes erkölcsi súlyával követelte volna, a politikai helyzet nem fajulhatott volna el a mai álla­potába. A korona is meggondo­landónak tartotta volna, hogy az egységes nemzeti akarattal szem­ben az alkotmányos jogokra nem támaszkodó, csupán önkényes el­határozáson alapuló merev vissza­A levelező-lapok. Irta : Henri Lavedan. Berthe, tizennyolc éves. Jeanne, tizenhat éves. Madeleine, tizenhét éves." Rose, tizennégy éves. Mind a négyen egy nagy, pipacsvörös ernyő alatt heverésznek a tengerparton. Jeanne, Madeleine-hez. — Hány van már neked? Madeleine. — Kétszázötven. Jeanne, Berthe-hez. —Es neked? Berthe. —, Hatszáznegyven. Jean. — Oh! (Rose-hoz.) Es ne­ked ? Rose. — Tizeoegyszázkileuc. Jeanne.— Az lehetetlen 1 Berthe. — Őrültség! Rose. — Ez nem is oly sok. Nincs is meg mind. Hiányzik még . . . Madeleine. — Az üsszestugy sem hozhatod össze soha. A világon lé­tező összes levelező-lapok tulajdo­nosa előbb végtelen boldog volna ugyan, de aztán rövidesen meg kel­lene halnia. Jeanne. — Igen azt megölné az öröm. Madeleine. — ... Es aztán ez egy olyan lehetetlenség, ami csak azokban a regényekben fordulhat elő, amelyeket nekünk tilos olvasni. Rose. — Es ón még is remélem, hogy előbb vagy utóbb, de enyém lesz mind. Berthe. — Amikor már férjes és sok gyermekes öreg asszony leszel? Rose. — Igen : miután gazdag há­zasságot kötöttem. Levelezőlapjaim miatt kénytelen leszek egy millio­moshoz férjhez menni. Bizony ! Egy amerikaihoz, aki valamiféle király lesz. Hogy miféle, azt teljesen rá bizom. Varrógép, cérna-kiraly . . . . vagy keményitó-kiráty . . , Berthe. — Nem, legyen a levele- zőlapok-kiráíya. Jeanne. — Es mik azok? Rose. — A világ összes nagy vá­rosainak látképei; az összes Rostán d- képek ; az összes színésznők; Sareh, az uralkodók, satöbbi. Már magam sem tudom mik még. Madeleine, Rose-hoz. — Megvan­nak a Santos-Dumout-féle lapok? Rose. — Meghiszem azt 1 Még II. Vilmos is ; meg Krűger, meg Marc- haud . . . Jeanne. —Hogyan jutsz hozzájuk ? Rose. — Megveszem őket. Minden pénzemet rájuk költőm. Most épen újdonságokra várok; a Martinégne- sziget a vulkánnal, a lángokkal,^ a menekülőkkel, színes képekben ! Oh! az lesz csak mulatságos 1 utasitás álláspontján megmarad­jon. just Gyula audienciája világos­ságot teremtett. Meghozta a nem zetnek a tiszta állást. Most már megint kezdődhetik a harc. Az eddigi küzdelemben a nem­zeti erkölcsön csorba nem esett. A nemzet egy félév előtt is azt akarta a mit ma akar. Nemzetek, ha nincs alkotmányba irt joguk, megteremtik ezt a jogot maguk­nak. A népek akarata szuveré- nebb a koronák akaratánál, mert a koronák fénye és ereje is a népakaratból táplálkozik. — De mennyivel inkább jogos a magyar- nemzet kívánsága, amely csor­bítani sem akar a korona jo gán, hanem csupán követeli azt, aminek megtartására és megtar- tatására maga a király is meges­küdött. Az ex-lexnek első nagy és üdvös következménye a nemzet egyesülésében jelentkezik majd. Ez az egyesülés a nemzet kép­viselőtestületében mehet csak véghez. A nemzet a maga aka­rásában azelőtt is egységes volt. Kossuth ellenzékbe megy. Es minő címet és programmot fog pár jávai felvenni, ha külön el­lenzéket alkot? A nemzet pro­gram inja az, amely a független­Madeleine, Jeanne-hoz. — Es te mit gyüjtesz?, Jeanne. — Oh ! nekem még ke­vés van. En csak egy fajtát gyűjtök. Rose. — Mit ? Jeanne. —• A hírneves írókat. E.i már csak ezeknél maradok. Madeleine. — A modern, az élő írókat ? Jeanne. — Természetesen. Ugyan micsoda gyönyörűséget lelnék a Montaigne, vagy a Borlen arcában. Rose. — Hallgas! Szörnyűség 1 Jeanne. — Ellenben egy D’Am- muzio, egy Pono-Riche, vagy egy Francois de Curd-fej : az már más! Különben én nem elégszem meg a képpel magával: nekem minden egyes lapra az illető autog* ráfja is kell. . Madeleine. —- A kutyafáját! Berthe. — No még ilyet! Rose. — Hogy jutsz az autográf hoz ? Jeanne. — Egy kitűnő módsze­rem van rá. Először irok az illető urnák és elkérem müveinek kataló­gusát. Aztán ilyenféleképen környé­kezem meg : „Uram . . .“ Rose. — Ezt nem te találtad ki. En is mindig úgy teszek. Csakhogy én sosem irora: „Uram“; én „Mes­terinek, vagy „Tisztelt Mesterinek szólítom. ségi párt zászlajára van felírva. Minden más programm a nemzeti akarat ellen alakul ki. Czim az lehet más, de vájjon mi értelme és jogosultsága volna két külön név alatt működő, azonos pro­grammot valló pártnak ? A har­cos újév, amely a nemzetre rá- köszöntött és nagy megpróbál­tatásokat hord méhében, kell, hogy egységes működésre kény- szeritsen mindenkit, aki a nemzet hü fiának vallja magát. jan, 8. Elhalasztott nópgyüiós. Azt a nagy­szabású népgyülést, melyet múlt számunkban meghirdettünk, — és amelyre Justh Gyula a független­ségi párt vezére és több képviselő is megígérték eljövetelüket, — Justh Gyula kívánságára elhalasztották. Pénteken délután ugyanis a követ­kező távirat érkezett a sátoraljaúj­helyi függetlenségi kör elnökéhez: Kincsesy Péter Sátoraljaújhely. Politikai helyzet a fővárosból való távozásomat ez idő szerint lehetetlenné tevén, nagyon kérem holnapi népgyülést elhalasztani hogy azon más alkalommal meg jelenhessek. " '"i Justh Gyula. Jeanne. — Kisvárosias, elavult ki­fejezés. Az irók ma már fütyülnek a „Mester“ megszólításra. Rose. — Azt épen nem mondhat­nám ! Jeanne. — Aztán igy folytatom : «Uraim, egy üsmeretlen bámulója végtelen boldog és hálás volna, ha ezen itt mellékeit kártyát kegyes­kedne névaláírásával visszaküldeni.“ Vagy : „Uraim, egy szánalomra méltó nevelőim, akinek magán) os, hosszú óráit megaranyozták azon . .“ Vagy: „Egyetlen leánya egy üreg, vak apának, kinek egyedüli szórakozása, ha felolvashat az ön csodás müvei­ből . . stb“. Vagy: „Éppen tizenhat éves vagyok, uram, és szőke mint egy Tirian-kép. Most olvasom, ti­tokban, az ön legutolsó regényét: „A kis kakasok“-at. Mily megfigyelő tehetség 1 Mennyi szellem! Miiy ala­pos ösmerője az emberi szívnek 1 Csak egy szócskát erre a kártyára . Madeleine : — Ördöngős leánya ! Jeanne. — Vagy: „A napokban láttam önt, a place de l’Opérán. Ont! . . a „Rothadás“ isteni szerző­jét. Itt mellékelek egy tiz centimes bélyeget, remélve, hogy nem fogja megtagadni . . stb“. Berthe. — Üzleti leveleket szoktak úgy irui. Színház után menjünk REITMANN ADOLF Hideg buliét, pontos és szolid kiszolgálás. Egy színházi vacsor^ 70 fiilé Lapunk 6 oldal V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom