Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-12-24 / 102. szám
102. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Péntek, december 24. Szükség, igenis nagy szükség van erre, különösen mostan, ami kor nem külső ellenség, hanem álproféták, külső mezben, nemzeti szinii sujtásokkal bőven kiterem- tettézett egyének hajtják a nemzet önállóságát annak az örvénynek a szélére, ahonnan nemcsak egy lökés, de egy kis szédület is e egendő arra, hogy a nemzet jogos követelései a végmegsemmisülésbe pusztuljanak. Átok nehezedik a magyar nemzetre. Majdnem negyven évig elhitették felfelé, a közvélemény meghamisításával, hogy a nemzet nagy többségének lélekszerinti óhajtása a lokötött jobbágyi állapot, hogy nem tud, nem akar önálló független lenni és a kép csakugyan az volt. Azonban az érem másik oldalán nem is nagy igyekezettel fellehetett fedezni, hogy ez hazug eredmény. Mert elérésére nem kellett kevesebb, mint az összes hivatalos hatalom, a nemzet filléreiből összehordott rendelkezési alapok és mindennemű titkos pénzforrások felhasználása. Ami szintén nem volt szór ványos eset, hogy egy-egy mandátumra százezreket pocsékoltak el. Természetesen ennek az a sajnos közgazdasági eredménye is megtermett, hogy a nemzet gerincét alkotott középosztály va- gyonilag a végpusztulásba sodortatott. Azt hissem szomorú statisztika lenne összeállítani, hogy hány familia szórhatna átkot az akkori nemzeti nagyságokra, akik pro- fessióból űzték a nemzetrontó politikát, meghamisították a közvéleményt felfelé, a felfogásokba beleneveltek egy hazug állapotot lefelé. Széli Kálmán választási törvé- aye, amely azonban csak egy kis része annak, amit a függetlenségi és negyvennyolcas párt évtizedekig meg nem szünőleg követelt és követel ma is, elég volt, hogy megrendítse azt a nagynak, el- pusztithatlannak gondolt erősséget, amely igazában a nemzet testén élősködő lomha tömeg volt ugyan, de természetes gyökere a nemzetben nem volt soha- A kegyelemdöfést a Tisza István választása adta meg. Ez volt az első eset az alkotmány visszaálli tása után, amikor a nemzet közvéleménye megnyilatkozott, s mi lett az eredmény: a nemzet több sége a nemzeti önállóság és függetlenség zászlóját emelte fel s az örömmámor biztos tudatával nézett egy jobb jövő elé. Azonban bizalmának letéteményesei közül sokan rútul cserben hagyták, megingatták hitét, bizalmát, nem a nemzet ügye iránt, hanem a bizalom letéteményeseivel szemben. Azok, a kik hivatva lettek volna ígéretükhöz híven kitartani, megszédülve saját erejüktől, kooperálásokkal, pour parlékkal elegyezgették a nemzetnek még azt a törvényes jogait is, amit az 1867-iki kiegyezés biztosit. Tüzet gyújtottak, de adja a magyarok istene, hogy ez a tűz csak az ő hamis nemzeti öltözetekbe bujtatott hóembereiket s jégfalvaikat pusztítsa el s eloszolva a köd, láthassa a magyar nemzet tisztán, hogy az általuk lehetetlenségnek és el nem érhe tőnek hirdetett törvényes és természetes jogainak eljutásához egyéb, mint erősen akarni tudni és ezen akarat mellett sziklaszi- lárdan, sem a hatalomtól elkábulva, sem a gátaktól megrémülve, kitartani; semmi egyéb nem kell. Ne hallgassunk tehét az álpro fétákra, mert egy nemzet, amely önként mond le jogairól, jármot kap és azt is érdemel. Harcolni jogokért, még a küzdelem leveretésével is, nagyobb az eredmény, mert fent marad a teljes jogfentartás, amely olyan szent örökség, a mit elalkudni egy nemzedéknek sem szabad. fíe hallgassunk az álprófétákra. Irta: Kincsesy Peter. Sokat prédikálnak, különösen azok, akik az egészséges megnyilatkozás előtt szeretnek begom bolkozni, hogy tulon-tul politizáló nemzet vagyunk, hogy sokkal jobban tenné mindenki, ha nem kenyere, ne foglalkozzék politikával Mint minden feltevésnek, ennek is meg van a maga alapja, addig mig az egyén a saját élet fentartására szükséges idejét nem lopja meg. De akkor, a mikor azt tapasztaljuk, hogy gonosz igyekvéssel sok számottevő tényező, valóságos sportot üz az egészséges közvélemény megtévesztésével, akkor igen is nagy szükség van reá, hogy mindenki, akinek Isten eszet és tehetséget adott, arra buzdítson kicsit és nagyot, hogy a nemzet életében előforduló eseményeknél, erőpróbáknál — a miből nekünk elégnél többször kijut — álljon a nemzet összessége sorfalat. Nevelje az anya a gyermekbe a vallásossággal a hazának a sze- retetét, a népnevelők tanítsák meg a serdülő itijuságot, a népet a haza és a nemzet fogalmának megértésére, vegye ki kiki a maga részét abban, hogy nemes versenyre kelljen egymással a nem zeti védelemben s ne csak üres szólamokkal, de jó példaadással igyekezzék mindenki becsületes, törekvő munkával egyénileg megerősödni. Lerázva a vacalusi jármot, egy eként megerősödött nemzeti társadalom nagyobb önállósággal, akaraterővel, a függetlenség egyéni erős érzésével, könnyebben szervezhető, nyerhető meg nemzeti nagy célok keresztülvitelére. Mint az elpetyhüdt, máról holnapra a hatalom emlőin tengődő, saját fentartását csak élősködő életmóddal biztosított egyénekből alkotott összesség. Uera tanul vagy oh azok a modern gyerekek. H. humoros rajza. A jó kedélyes bácsi belép a gyermekszobába. Az asztalnál egy könyv előtt tenyerébe hajtva az állát Vera könyököl. A hátán leeresztett feltűnően vastag varkocs kígyózik a fej ideges mozgásaitól. Kis fitoss orrára ráncokat szed az erős felháborodás. Vera tanul. A halk lépések hallatára Vera hirtelen hátra fordítja alakja legszebb díszét. Meglátva vendégét bájos gyermekarca nyomban felvidul, az orrát eléktelenitő-ráncok eltűnnek és helyéről felpattanva barátságosan és örömmel fogadja vendégét. Szép tőled önkii, hogy eljöttél. Be rémséges unalmas is az életem. Oh Istenem ez az örökös magolás! Most is boszankodtam anyókával, mert rákényszerit, hogy ma tanuljam meg a földrajzi feladatot. Oh ezek a szigorú mamák az örökös prédikációkkal és dorgálással. Csak tanulni, örökösen tanulni. Mire való ez az örökös tanulás ? Mit? Azt hiszed, hogy tudatlanságban fogok felnőni, ha akaratos vagyok és nem hallgatok az okos és müveit mamára? Ugyan hagyd el bácsink és ne bosszants te is. Hát nincs nekem elég eszem ? Minek nekem például a sok földrajzi feladat? Ha én utazni akarok, szeretném tudni hova jutok az én földrajzi tudományommal. Te montad bácsink, ha pénzed .volna Abáziába mennél. Hát mit használ neked a te földrajzi ösmereted pénz nélkül ? Vagy úgy ? Neked élvezet a tudat? Hát élvezd bácsink. En ha nagy leszek, lesz pénzem is; vasúttal és pedig az első osztályban vagy automobillal oda fogok utazni, akárhova helyezik is a földrajzban a nagyfülü bácsik azt az Abáziát. Még te is dorgálsz bácsink, te is azt tartod, hogy anyókának igaza van és csak szigorral lehet velem boldogulni. Ne légy kérlek unalmas, hiszen nem is komolyan beszélsz. Meglestelek a múltkor, mikor anyókának azt mondtad, hogy leányokat hivatásra vagy férjhezadásra kell nevelni, (pajkos mosollyal). Hát vedd tudomásul önkii, hogyengemet férjhezadásra kell nevelni. Gondolod, hogy akkor még inkább szükségem van az általános ösmeretekre ? Önkii csak ne beszélj. Itt van anyóka. Mond mi hasznát veszi az ő nagy tudományának? Megsúgom neked bizalmasan, hogy a múltkor mikor a szakácsnő stráj- kolt anyóka alaposan comporimtálta magát. Ö adott Lidinek utasítást a főzésre és sajátkezüleg a szakács könyvből merített tudománnyal készítette a borsó cuspájzhoz a rántást. Na bácsink ilyen borsót még te nem ettél. Olyan keserű ize volt annak a főzeléknek mint a nagyapa orvosságának, mit kíváncsiságból egyszer megkóstoltam, mire anyóka oly kíméletlen volt arcomon egy öt forintos becsületsértést elkövetni. Önkii nem tudtam ellentállni, hogy ne tegyek összehasonlítást az anyóka borsója és nagyapa orvossága közt, mire anyóka megint nagyon kíméletlenül viselkedett. Mondhatom neked Önkii, hogy A mi parlamentünkből. — A város rendes közgyűlése. — Erős, heves tusából győzedelmesen került ki a törvényes álláspont. Minden erőlködés, minden mesterséges csürés-csavarás dacára elbukott az az indítvány, mely nemcsak— tekintettel, hogy a pályázat eredményéről kívánt előzetes bírálatot mondani — az ildomosság szempontjából kifogásolható, de a törvénynek egyenes lábbal tiprásával a végső züllés útjára akarta sodorni a várost. De bármennyire is örülünk a dolgok ilyetén alakulásának, mégis fájdalmasan tölt el minket és — azt hisszük minden, a város sorsáért aggódó embert, — hogy a város tanácstermében felbomlott minden rend, hogy a tanácskozás módja olyan irányba terelődött, melyhez képest akármiféle civakodás is szalonképes. Valóságos harcok fejlődtek ki a héttői gyűlés folyamán és a megvitatás alá került ügy tárgyalása helyett azon igyekeztek egyesek, hogy miképen tudják a más véleményen levőket személyes in- vektivákkal terrorizáini, elkedvetleníteni. Es ezt a tanácskozási modort a képviselőtestület uj tagjainak egy része úgy látszik rendszerré akarja fejleszteni. A legutóbbi gyűlésen — legalább a történtek e mellett szóltak — dr. Grósz Dezső volt a „soros szónok“. Konstatálni kívánjuk, hogy szerepének kiválóan megfelelt. Olyan agresszív és minden tárgyilagos ságot nélkülöző olyannyira rabu lisztikus volt, hogy még támogaanyóka az utolsó időben az általad dicsőített szigorú nevelési rendszerével vérig bosszant benünket. Milyen pompásan éltünk a kortesvilágban, mikor anyóka a család nimbusát őrizte és egész napokon át a barátnői conferenciákat vezette bölcs tanácsokkal és ideges felháborodással a kétes elnöki választás miatt. Pompás mulatság volt ez Önkii és én mindent tudtam, bár oly nevetséges főlénynyel titkoltak előttem mindent. Azért is titokban nem voltam az anyóka pártján és jósoltam egy kis familiabeli bukást. Ne neves bácsink, mert én igazán Riza nénivel tartottam. Oh az a Riza néni! Olyan szépen édesen cukroskodott. „Édes Grosznécska, lelkem kedves Kleinnécska, cukros Chajekám“ és milyen ügyesen sürgőit forgott és minő gráciával veregette a válakat. Önkii mondom neked, — ezt hamarább megtanulom, mint ezeket a kiállhatatlan iskolai feladatokat. Na hiába korholsz, mert már tanulom a feladatot, de valid b® bácsink, hogy egy órácskát pompásan elpletykáltunk. W* Karácsonyi vételek — ■ — mélyen leszállított árakon ~ SCHÖN SÁNDOR és, BARNA D. czégnél.
