Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-07-17 / 57. szám
Tizenkettedik évfolyam. 57. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szombat, julius 17. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: MATOLA1 ETELE. POLITIKAI FŐMUNKATÁRS : Ur. BÚZA BARNA. Előfizetési ár : Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. letörni a bankcsoportot! Irta : Búza Barna. Az az újság, amelynek a darabontkormány az államvasutaktól elorzott pénzből külön pausálét adott, arról cikkezett a inukkor, hogy százféle bajunkban, százfelől ránktörő ellenségek közt milyen szükséges volna az egész magyarság egyesítése s milyen káros az, hogy most a magyar a magyar ellen küzd. A magyarság egyesítésének pedig egyetlen módja, az illető önzetlen és hozzáférhetetlen újság szerint, a bankcsoport letörése. Tehát irtóháborut kell indítani a bankcsoport eilen, akkor aztán biztosan egységes, erős, ellenállásra képes lesz a nemzet. Ugyanez az anyagiakat megvető és csak nemes eszményi célokén. lelkesedő újság egy másik vezércikkében a trónörökös romániai látogatásával s Popovics audenciájával foglalkozik. Es vájjon kit támad azért, hogy a magyar trón örököse a magyarság ellenségeit olyan kitüntető módon fogadta? A trónörököst PPopovi- csot? Aehrenthalt? Nem, egyiket sem, hanem -— Justh Gyulát. Ez azián már patologikus tünet. Az a szerencsétlen darabontpausálés újság az önálló bank elleni gyűlöletében nyilván megháborodott s most akárhová néz : Sinajába, Teheránba, a holdvilágba, vagy a Sziriussba, mindenüt csak Justh Gyulát és a bankcsoportot látja. Es minden bajt a bankcsoport kiirtásával akar gyógyítani. Olyan újsággal, amelyet a darabontok is megfizettek, akármit ir is, nem volna érdemes foglalkozni. De, sajnos, a magyar közéleti erkölcs nem nagy dicsőségére, ez az újság a közvélemény előtt egyik nagy politikai párt hivatalos lapjaként szerepel, tehát mégsem lehet észre nem venni a politikai szertelenségeit. Kevesen vagyunk magyarok s a trónörökös viselkedéséből is láthatjuk, hogy a nem messze jövőben nagy megpróbáltatások várnak ránk. Arra kell hát törekednünk, hogy megértsük, nem arra, hogy bántsuk és marjuk egymást. Ezt hangoztatja cikkében az az újság s ezt az igazságot a gyakorlatban úgy alkalmazza, hogy Justh Gyulát és a bankcsoportot agyon akarja ütni. En másképp követem azt az igazságot s mert ahhoz kívánok alkalmazkodni, arról a Vörös László lisztájában előkelő helyet foglaló újságról sem akarok azon a hangon Írni, amit perfidiája felett való elkeseredésem diktálna. Azt kérdem attól a laptól, meg az alkotmánypárttól .* hát igazán csak az a baja ennek az országnak, hogy egy parlamenti párt kitartóan ragaszkodik az önálló banknak törvényben biztosított jogához ? Az okozza gyengeségünket, hogy az önálló bankot 1911-re fel akarjuk állítani s mindjárt erősek lennénk, ha erről lemondanánk ? Tehát azért mer Popovics Magyarország felosztása mellett agitálni, mert a függetlenségi párt — vagy, mondjuk az ő szólásmódjuk szerint, a bankcsoport — kitart az önálló bank követelése mellett. Ha erről is lemondana, ha ebben is meghódolna az uralkodói parancs előtt, akkor az ilyen behódolásban megnyilvánuló nagy, nemzeti erőtől egyszerre megriadna Popovics es elhallgatna ellenünk való izgatásaival. Sőt az egész világ tisztelettel és bámulattal nézne ránk, ha látná, hogy egy pillanatig sé bírunk megállani a bécsi akarat ellen s törvénynyel, királyi esküvel biztosított jogainknak egy porcikáját se vagyunk képesek érvényesíteni. Az ilyen erő bizonyára imponálna az egész világnak, minden ellenségeinknek, sőt a trónörökösnek is, aki belátná, hogy a magyarság hatalmas tényező, amelyet respektálni kell s nem állana többet szóba Popovicsékkal. Hiszen a régi latin közmondás is azt tartja, hogy az a legerősebb ember, aki önmagát le tudja győzni. Ki merné hát tagadni, hogy ezen az alapon a világ minden népei közt mi vagyunk a legerősebbek? Ahogy mi le tudjuk. győzni mindig önmagunkat, a saját követeléseinket,jogainkat, érdekeinket, ahhoz fogható önle- győzési erő nincs sehol a világon. Ebben feltétlenül a mi nemzetünk a világbajnok. Es ezt a szép dicsőséget most mind le akarja rontani a „bankcsoport“. Azt kivánja, hogy, tartsunk ki törvényes jogunk, jogos érdekünk mellett. Azt kivánja, hogy most az egyszer ne önmagunkat győzzük le, hanem a bécsi ellenállást. Ezt csakugyan nem szabad engedni. Ez ellen össze kell fogniok a nemzet jobbjainak. Hogy mi Bécscsel szemben megálljunk ? Hogy jogainkat érvényesítsük? Olyan nincs! Ez a nemzetnek olyan szánalmas gyengeségét mutatná, hogy ennek láttára mindCharles Darwin centenáriuma. (1809—1882.) Épp e napokban folyt le a fényes ünnepély, melyet Cambridgeben Charles Darwin születésének századik és az epochalis „The Origin of Species“ megjelenésének ötvenedik évfordulója alkalmából rendeztek. Kétszázötven egyetem és tudományos társaság képviseltette magát az ünnepen és ugyanannyi magán tudós a földgörab minden pontjáról rótta le a tisztelet adóját „a modernek legnagyobbikának“. ötven év előtt publikálta Darwin elméletét a fajok eredetéről. Nem volt már újonc tudományos téren hanem ötven éves férfiú, kinek számára a zoológiában és geológiában tett kutatásai előkelő helyet biztosítottak volt a természettudósok so rában, a ki már mint szaktekintély szólalhatott meg bármely kérdésben mely a biológia keretében felvetődött. Huszonkét éven át bámulatot keltő szorga'oramal gyűjtötte az adatokat, melyekre elméletét alapi tóttá és ha azon véletlen folytán, hogy Alfréd Russel Wallace röviddel ezelőtt teljesen önállóan két kisebb értekezésben ugyanazon elveket hangoztatta, kénytelen is volt theoriáját hamarább napfényre hozni, amint eleinte tervezte, mégis egy teljesen megérlelt és minden tekintetben tudományos módszer volt az, mit az emberiségnek adott. De a müvet első megjelenésekor úgy szólván általános ellenszenvvel fogadták. Az akkori kritika túlnyomó részt a tudatos ferdítés, a kipellengérezés, a gúny fegyvereivel támadta sévek múltak el, inig egy objektivebb irány birt tért foglalni. A tudósoknak egy esetleges pfebiscituma 1860-ban lesújtó verdikttel járt volna,' manapság egy ilyen plebiscitum kétségtelenül óriási többséget juttatna a darvinizrausuak. A n i laikus, sőt még müveit laikus közönségünk is hajlandó a dar- vinismust az organikus evalucióval vagy leszármazás theoriájával azo nositani és az evolúció eszméjét általában úgy tekinteni, mintha ez minden premisszák nélkül reveláczió- képpen jelentkezett volna meg Darwinban. így sokan, ha később rájönnek, hogy az evoluezió filozófiája már a Darwint megelőző időkben a bölcselők által elő lett készítve sőt fi- xirozva is, zavartan kérdik, hogy tulajdonképen mivel is járult hozzá Darwin a biológiai tudomány fejlesztéséhez ? A leszármazási theoria tudvalevőleg azt tanítja, hogy min. den szerves lény egyenes leszármazottja oly elődöknek, melyek valamikor egyszerűbb, kevésbé kompli kált és igy egymás között nagyobb hasonlatosságot feltüntető typusok gyanánt szerepeltek, s hogy ez utóbbiak még egyszerűbb typusok tói származtak le, tehát a különféle úgy elő mint már kihalt állat és növényfajok egyik a másikától in ultima analysi egy vagy több közös őstől erednek. Darwint nem larthat- hatjuk ezen tan atyamesterének. Hisz a mióta az emberek filozófia, val foglalkoznak, mindig találkoztak olyanok, kik a világrendszert és annak objektiv tartalmát a populáristól, vagy pedig a különféle hitrendszereken alapuló nézetektől eltérő, tisztán mekuikid utón igyekeztek megfejteni. Hogy csak az tyab- bakat és jelesebbeket említsük fel, Goetthe és Erasmus Darwin a 18 ik században, Lamark és Geoffrey St. Hilaire a 19 ik század elején mind felismerték, hogy az evolúció egyetlen módja a tudományos megfejtésnek. E szerint az evo'ucionismus hosszú századok spekulativ gondolkodásának a leszürődáse. Azonban Darwiné az érdem, hogy az adatok bámulatás akkumulációjával kiemeli az a priori hypothesiseket a spekulativ filozófia köréből, a tapasztalati beigazolás által a positif jelleget kölcsönzi az evoluczionismus- nak s igy egyszersmind annak általános elfogadását biztosítja. A „Asuggle for life“ és Naatural selection“ nagyszerű princípiumai val ok szerűen megfejti a szerves fejlődést, evvel kapcsolatosan a faji keletkezés processusát. Elmélete egy nagy centrális théma, melyben a priori theoria és positiv biológiai tapasztalat egymást kölcsönösen kiegészítve és támogatva mint egy centrumban találkoznak. Lehet a darvinismust több szempontból kifogásolni, hisz ötvenéves pályafutása még igen rövid volt arra, hogy a még mutatkozó hézagokat pótolni lehetett volna. Lehet a darwinismust azon alakjában kifogásolni, melyet nem maga Darwin, hanem követői adtak neki, a végletekig terjesztvén ki alkalmazását, felhasználva azt agnosztikus ezé- lokra is. Holott Darwin nem az első lét eredetéről, de a már meglevőnek Lovafejlődéséről értekezik. Éppen a darwinismus hazájában tör Tüdőbetegségek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. JMlnthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehé" eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc)
