Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-10-30 / 87. szám
87. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HRLAP Szombat, október 30. volna és ahhoz a magyar nemzet egészen a mai napig hűségesen nem ragaszkodik, a bos- nyák anneksziós hatalmi tény még most is a diplomácia rejtett titkai között volna beraktározva. Hogy ez a hatalmi tény megtörténhetett, az a paktum következménye. Ha Magyarország forradalmi hangulatban maradt volna, bizony, hogy nem lehetett volna kinyomatni azokat a történelmi jelentőségű királyi kéziratokat. Most, hogy túl vagyunk már ezen a legfontosabb tényen, nem lehet lemosolyogni a magyar nemzet naivitását, — hanem vagy tessék visszatérni az alkotmány felfüggesztésének gondolatához, — vagy pedig tessék megkötni a második paktumot, mely véget vet a korona obstrukciójának. Az a körülmény, hogy most az osztrák császár nem áll már olyan külpolitikai esemény előtt melyet a magyar nemzet forradalmi hangulatba való kergetése meghiúsíthatna, még nem adhatnak elég bátorságot a bécsi generális urak arra, hogy Magyar- országra abszolutizmust merjenek küldeni. Ez a vakmerőség még nagyon végzetes következményű is lehet; mert azok a diplomáciai okmányok, melyeket gondosan elzártak, nem fojtották meg az európai nemzetek érzületeit. A nagy jogtalanságok, az égbekiáltó igaztalanságok hatalmas birodalmakat döntöttek már sírba és sokszor kicsiny, maroknyi népeknek szolgáltattak már példás elégtételt. Mi nem gondolunk még csak szakadásra sem. Mi tudjuk, érez zük azt, hogy a nagy német és szláv áramlatok között, Ausztria és Magyarország egymásra vannak utalva. Mi ezt az egymásrautaltságot megbontani nem akarjuk, de ha Ausztria akarja, akkor nem kényszerithetjük arra, hogy Gaát Tamás, a vén Írnok, legyintett a kezével, mint a kit már nem érhetnek meglepetések. — Ah, nyilván a repülőgép lesz. Próbálkoztak már, öcsém, azzal mások is. Az a bizonyos villamos szikra most ütötte meg Jánost másodszor. Ebben pedig az a csodálatos, hogy nem is ért dróthuzaihoz, a vármegye dinamógépei pedig meglehetős távolra estek ettől a helytől. — Mit mások ? Hát bánom én, hogy mások mit csinálnak ? A magam dolgát én tudora a legjobban. — Hát csakugan repülőgép lesz ? — álmélkodott a kisebbik napidijas. János érthetetlen szerénység fogta el, levágta a fejét a mellére, úgy morogta: — Az. Aztán büszkén széttekintett a másoló mesterek seregén. — Jegyezzétek meg barátaim, hogy repülni fogok. Az ismerősök szűk körében hamarosan elterjedt a szenzációs hir, Jánost misztikus glória fonta körül, a kollégák epéskedve beszéltek róla s János máris a levegő urának érezte magát. A szakirodalmat teljesen kifentartsa. A mi helyzetünket nehézzé, elviselhetetlenné teszi az, hogy mi a mi hadseregünk fe lett nem rendelkezhetünk, hogy Ausztria a mi ellenünk indított intrikáiban a mi hadseregünk hatalmára támaszkodik. Mi ezt a rettenetes állapotott még csak megváltoztatni sem törekszünk; de a helyzettel való visszaélésnek is határai vannak. Ennél a határnál állunk és hisszük, hogy ezúttal az osztrák fegyverdicsőséget nem lehet ellenünk titkos tanácsosi méltóságok és egyéb olcsó dekorácziók és javadalmak pazar kiosztásával megszerezni. Világosságot. — Néhány szó a közvilágításról. — Szinte leírni szégyenük, hogy Uj- helyben nincs megfelelő közvilági gitás még most sem és hogy egy város fejlődésének e legelemibb követelménye nálunk még most is kifogás alá esik, amikor pedig minden legkisebb város a modern kor legújabb vívmányaival szerelte fel közvilágítását és tette azt megfelelően használhatóvá. Pedig bármenynyire szégyeljük, mégis csak be kell vallani, hogy a mi közvilágításunk kritikán aluli és a villanygyar nyerészkedési vágyból nem igyekszik ezeken az állapotokon segíteni holott pedig szerződésileg kötelezve volna rá. A város pedig — amelynek kötelessége volna a szerződés betartása fölött őrködni — nem csinál semmit, hanem tűri. hogy a villanygyár szabadon garázdálkodhassak és — úgyszólván következetesen — tegye próbára a közönség türelmét. De hiába is próbálnak valamelyes megtorlással élni, semmi eredményt nem érnek el, mert a villanygyár ólén álló hatalmasságok, befolyásaikkal mindenkor lehetetlenné teszik a villanygyár megbüntetését. merítette és ha ő maga még nem is, de a csavarok, a monoplánok úgy röpködtek a levegőben, hogy a verebek szégyenkezve bújtak meg az eresz alatt. A napidijasok és az Írnokok zsarnoka, akiadó, ebben az időben egyre epésebb lett. János tisztázatai nélkülözték azt a figyelmet, amit az árvaszéki elnök konceptusa megkíván, de nélkülözték a külső csínt is, holott azért van ennek a fogalomnak külön klasszit'ikációja már az elemi iskolában, hogy árnyékukat előre vető nagy férfiak, vármegyei napidijasok sajátítsák el és váljék bennük vérré. János a kifogásokra fájdalmas melankóliával mosolygott - s mikor a zsarnok visszatért trónusára, a nagy föltaláló finoman iveit ajkgörbülése mormogta utána: — Szegény, sze,encsétlen szamár. Hogy foglak én téged lenézni. Onnan felülről 1 Már hitte maga is a nagy hazugságot, amit mindenki hisz, aki szokta önmagát ámítani. Erről beszélt a korcsmában és ezzel hitegette a sarki fűszeres kisasszonyát. Legutóbb is a rendőrkapitány egy esetből kifolyólag 200 koronára bűn tette a villanygyárat, ám a felettes hatóság — valószínűleg az érdekelt hatalmasságok közbenjárására — feloldotta a gyárat a büntetés alól. Ilyen körülmények után természetes, hogy a gyár vakmerősége nem ismer határt. Az utcai világítás botrányos. A 16 gyertyafényü izzólámpák — szerződés szerint ilyennek kellene lenni a lámpáknak — úgy égnek, mint valami fagyugyertya. Ehhez hozzájárul még a lámpák szerencsétlen elhelyezése is a házak ereszei alatt, amelyek még jobban rontják a világítást. De ha legalább ezek a rosszul elhelyezett gyenge fényű lámpák égnének rendszeresen minden este. Azonban ezek sem égnek. A villanygyár — hogy mérlegének egyensúlyát némileg helyreállítsa — a lámpák legnagyobb részét nem gyújtja fel és teljes sötétségben hagyja a várost. Különösen a lámpák felgyujtásának időpontja ellen van kifogásunk. A villanygyár nem a sötétség beálltakor kezd világítani, hanem óra szerint. Sötótebb, borús napokon aztán megtörténik, hogy a város két három óráig teljes sötétségben van és valósággal veszélyeztetve van a polgárság testi épsége. Elmondjuk mindezt most abból az alkalomból, hogy a képviselőtestületben felszólaltak a közvilágítás botrányos volta miatt. — A képviselőtestület tagjai — ugylátszik — megsokalták végre ezt a tarthatatlan állapotot és kitört egyesekből az elégedetlenség a megbotránkozás. Csakhogy el ne aludjon aztán ez a hirtelen keletkezett felbuzdulás, mert akkor újra nemérünk el semmi célt. Folyton napirenden kell tartani ezt a kérdést, folyton bolygatni kell a közvilágítás megjavítását ósakkor talán lehet reményünk arra, hogy végre valahára — ha nem is teljesen — legalább részben megjavítják a közvilágítást. — Igen is, tisztelt nagysád, repülni fogok. A hivatalból elmaradozott oiykor s az igazolásnál betegséggel mentette magát. — Milyen szerény 1 — csodálta legnagyobb hive, a kicsi napidijas. — Milyen szemtelen ! — mondta a kiadó. — Isten kegyelméből tűrik itt és mégis. — Mikor dolgozzak, ha az egész napom nehéz, testet-lelket ölő munkával telik el! —panaszkodott néha. A repülőgép pedig épült. Épült a mesében, mert hiszen manapság úgy is csak a mesebeli várak lesznek készen, a valóságban töredék marad minden. Titokzatos részleteket árult el, a javarészét csak sejtette s a kiváncsi kérdések, kívánságok elől még a helyet is eltitkolta, ahol működik. — Úgy sem értenétek meg. Majd ha készen lesz az egész és röpülök 1 Fölösleges talán újból emiitenem, hogy János napidijas volt a vármegyén. Ezt lehet a sors szatírájának tekinteni, lehet, aminek tetszik, de igy van. A nagy szellemek sosem követhetik vágyaik útját, ezért lesz a szobalány kényszetüségből Rá kell szorítani a város elöljáróságát, hogy a villanygyárral szemben a legerélyesebben járjon el és kötelezze a szerződés pontos betartására, ha kell a módjában álló legerősebb fegyverekkel is. A város polgársága eleget tűrt már, nem hajlandó magát továbbra is kiszolgáltatni a villanygyár kénye-kedvó- nek és erős az elhatározás a polgárság, de különösen a kereskedők és iparosok körében, — és erről értesüléseink vannak — hogy ha kell bojkott utján fogják megtorolni a villanygyár botrányos szekatúráit. fúrókra kerülnek a lelketlen üzérek. Hajsza a kivándorlást közvetitők ellen. Abban a hadjáratban, melyet a tiltott kivándorlásra csábítók lelketlen gonosz hada ellen indítanak a vidéki rendőrhatóságok, most beleszólt a belügyminiszter is. Nem találta elégnek a vidéki rendőrség mozgósítását, most 124334 számú rendeletével a fővárosi rendőrséget is mozgósította, hogy megtisztítsa a határszéleket e lelketlen kufárok aljas hadától. A fenti számú rendelet alapján a fővárosi államrendőrség két detektivje, névszerinti Laurö Fe- rencz és Bus János a múlt héten vármegyénkbe érkeztek, hogy azt, valamint a szomszédos vármegyéket átkutatva puhatolják ki, hogy kik foglalkoznak tiltott kivándorlás közvetítéssel, azokat elfogva adják át az illetékes hatóságnak. A detektívek rögtön munkához fogtak és rövid nyomozás után sikerült egy hasonló bűncselekményért már ötször büntetett közvetítőt : Radosovszky Szanisz- lót ártalmatlanná tenni ép akkor, amikor az egyik útjáról visszatérve épen hazafelé igyekezett, hogy újabb áldozatait a határon átsegítse. színésznő, ezért választatja meg magát sok szamár képviselőnek, ezért tragikum János tragikuma is. Mert a kiadói zsarnokság egyre jobban kiterjesztette föléje szárnyait; azok a szárnycsapások figyelmeztetés, intés bírságolás formájában jelentkeztek, aztán átalakultak újbóli figyelmeztetéssé: — Ha még egyszer távol marad a hivatalból a korcsma kedvéért, kidobom! — mondta a hatalmas férfiú. János elraorogta magában kedvenc refrénjét. — A szamár! Mondom, elmondta ós másnap délig ki sem mozdult a korcsmából, ahol a „szamár“ határozatnak az indokait fejtette ki meglepő nyíltsággá1Azután is jött reggel, sőt azután jött csak a legnevezetesebb reggel; Jánost csakugyan kidobták, de úgy kidobták, hogy röpült. Ezért mondom miidig, hogy ne türelmetlenkedjen a kedves olvasó, mindennek eljön a maga ideje, Jánosé is im elérkezett. Hogy miképpen? — az mellékes; az a fő, hogy valamiképpen röpült. Alapittatott 1831-ben. A Triesti Általános Biztosító Társaság (Assicurazioni Generáli) részvénytőkéje és készpénzbeli tartalékai 324 millió korona. Felvétetnek: élet-, tűz-, betöréses-lopás elleni, — továbbá jég- és baleset biztosítások. —
